A hegy sohasem hibázik, a mászó ronthat
Klein Dávid május 25-én érhet fel a Mount Everest tetejére. Kedden elindult a csúcstámadásra, mert az időjárási előrejelzések kedvező feltételeket mutattak. A Spar Everest Expedíció mászója lassan hetek óta várt az alkalomra. Arra, hogy kinyíljon az időjárási ablak. Az Everest-mászók ennek ismerete nélkül esélytelenek lennének.
Egy-egy Mount Everest-expedíció hónapokig eltarthat, de a hegymászók mégis csak pár olyan napot tartanak számon, amikor viszonylag nagy esély van feljutni a csúcsra. Az alaptáborokban olykor napokat töltenek az időjárási adatok elemzésével, hogy kiderüljön, mikor nyílik az úgynevezett meteorológiai ablak. Az ablakot persze képletesen kell érteni, azt az időtartamot jelöli, amikor nem kell szélsőséges időjárásra számítani.
Ablak a világra
„Nagyjából két hétre előre lehet prognosztizálni az időablakot. Majd, az indulás előtt pontosítani, frissíteni kell! Öt-hét nap lehet, amikor 80-90 százalékban biztos a feljutás, és három napra mondható, hogy sikeres lehet a csúcstámadás. Nagyon fontos, hogy ezzel jól tervezzen a mászó, a legeslegjobb napot, a legszélcsendesebbet, a legnyugodtabbat kell csúcstámadásra szánni. Ettől kell visszafelé számolni, és három-négy nappal ezt megelőzően kell elindulni, hogy aztán egy-két nap legyen az alaptáborba is visszatérni” – mondta Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat vezetője.
Jó, a nyolcezreseken mindig hideg van, de nem is ez a legveszélyesebb eleme az időjárásnak, hanem a magas légköri erős szél, másnéven futóáramlás vagy jet stream, vagy hirtelen feltámadó vihar, ami könnyedén a mélységbe lökheti a hegymászót, hogy csak a legtragikusabb és legvalószínűbb kimenetelt említsük. Ez a meteorológiai jelenség okozza – amit időjárásként is szokás emlegetni – a rendkívül kevés csúcsmászási napok számát a Mount Everesten.
A futóáramlások az egész Földet körbeölelik, jellemzően 7-12 kilométeres magasságban fújnak. Ezért is figyelik a hegymászók az időjárás-jelentéseket, és nem hagyatkoznak a tapasztalataikra, mert hiába tűnik nyugodtnak az előretolt alaptábor környéke, néhány száz méterrel magasabban tomboló vihar van, a csúcs közelében pedig 150 kilométer per órával is fújhat a szél.
A mászóknak az a szerencséjük, hogy a futóáramlás magassága sem állandó, néhány napra a csúcs fölé emelkedik, és ekkor viszonylag nyugodt az Everest környéke, de ekkor sem mindig stabil az időjárás, váratlan széllökések, és hóviharfelhők veszélyeztethetik a mászást. A serpák sokszor meg sem nézik az előrejelzéseket, ha heves hóesés van, visszamásznak a sátrukba. Tudják, ilyen időben felesleges kockáztatni.
„Nagy sakkjátszma ez, az elemek megértésével nekünk kell helyes döntéseket hozni, mert a hegy soha nem hibázik” – mondta Kollár Lajos.
A mászók csúcstámadó ideje általában május második felében jön el, (előtte három hétig az akklimatizációs és táborépítési feladatokat oldják meg) ekkor nyílik az ablak, ami négy-öt napig tart jó esetben. Az ablak kezdetét nehéz pontosan meghatározni, de általában akkor nyílik, amikor a monszun a Bengáli-öböl környékéről észak felé kezd elmozdulni. A monszun a futóáramlást is észak felé nyomja, így szinte tiszta, derült égnél indulhatnak a csúcstámadások. Sokat nem szabad várni ekkor sem, mert ha a monszun eléri a Himaláját, a Kumbu-jégfalhoz, ahol áprilisban 16 serpa halt meg, erős havazással és viharokkal érkezik. Olykor szeptemberben nyílik egy második ablak, amikor a monszun visszahúzódik és meleg levegő áramlik a Himalája völgyeibe. Ez a felmelegedés fentebb tolja a viharzónát is.
Magyarországról is tudják, milyen idő van az Everesten
„Nemcsak az Everest, de a többi nyolcezres és a legtöbb hétezresnél is szükség van időjárási ablakra. Az Everestnél nagy népszerűsége miatt rengeteg az időjárási mérés, jobban kiszámítható, mikor kedvező az idő. Vannak már külön az Everestre szakosodott cégek, de ezek sem helyben, hanem például Svájcban, Kanadában működnek. A műholdas adatok alapján onnan is jó előrejelzés készíthető. Mi, 2006-tól több expedíciónál is Pártai Lúciáékkal dolgozunk, és ők is elképesztően jó prognózisokat adtak. A 2009-es Manaslu-expedíciónál nemcsak mi, hanem sok más hegymászócsoport is az övéiket vették alapul. De ez általánosan bevett szokás, hogy megosztják az információkat egymással a csoportok, a Kancsendzöngán mi például a spanyolok előrejelzését használtuk” – mondta Kollár
A csúcstámadásnál nem a fagy a legnagyobb ellensége a mászónak, a 30 kilométer per óránál nagyobb szélsebesség a veszélyes, a halálzónában (8000 méter felett) végzetes lehet a hűtőhatása, taszító ereje, amikor amúgy is minden energiájára szüksége van a lassan mozgó hegymászónak.
„A prognózisokban is van hibaszázalék. A helyi tapasztalás is felülírhatja azokat. Ha látom, hogy teljesen más dolgok vannak a hegyen, mint amit az előrejelzések állítanak, akkor nem tanácsos elindulni. Az utóbbi öt évben a globális felmelegedés miatt beszűkült az időjárási ablak, kevesebb nap alkalmas a csúcstámadásra, ezért kell sokszor módosítani a hegyen, és próbálkozni a kétablakos rendszerrel, ha nyílik rá lehetőség. Április-május mellett szeptemberben-októberben, a monszun elvonulásával is nyílik időjárási ablak. Vannak olyan hegyek, amelyek monszun előtt és monszun után is mászhatók, sőt van, például a Cso-oju vagy a Sishapangma, amit inkább a monszun után másznak többen. Az ősz mindig csendesebb, kiegyensúlyozottabb időjárást hoz, de mivel a télbe megyünk bele, hűvösebb is, és a rövidülő nappalok sem a mászót támogatják” – mondta Kollár.