Fényűző életet élt a világcsavargó magyar gólvágó, aki a korszak egyik legnagyobb sztárja volt

„Rengeteget ettem, szünet nélkül dohányoztam, legalább negyven szálat szívtam naponta. És mellé ittam napi tizenöt kávét.”

Aki azt gondolja, egy rocksztár, esetleg egy hollywoodi filmsztár enged betekintést az életébe, az nagyon téved. A fenti önvallomás Nyers Istvánhoz fűződik. Ha elsőre nem ismerős a név, ne magukat okolják. Ahogy Csillag Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa, a Nyers István, a világcsavargó Inter-gólkirály című könyv írója mondja, élete, története méltatlanul kevéssé ismert szelete a magyar futballtörténelemnek.

Kalandos történetéről sokat elárul, hogy maga a könyv szerzője is sokáig úgy tudta, 1924. május 25-én született Nyers, ám kiderült, valójában március 25-én. Az viszont nem kérdés, hogy a franciaországi Freyming-Merlebachban született, ám az 1930-as évek elején már Budapesten élt szüleivel, valamint három testvérével, Katalinnal, Rozáliával és Ferenccel, aki később a Strasbourgban, a Lazióban, a kolumbiai Atlético Juniorban és a Saint-Étienne-ben is futballozott. Hányatott gyerekkorát jól jellemzi, hogy szegénységben nőtt fel, a család folyamatos költözésben volt, István pedig úgy váltogatta az iskoláit, mint egy Formula–1-es pilóta a sebességi fokozatot.

Nyers István lopási ügye miatt távozott Újpestről; prémbundával fizette le a határőröket

A III. kerületben kezdett el futballozni, majd játszott a Kábelgyárban, ahol az Aranycsapat fedezete, Zakariás József is csapattársa volt az 1942–1943-as idényben. Utána az akkor még Magyarországhoz tartozó Szabadkára ment, majd a Ganzhoz igazolt, ahol Kubala László volt a csapattársa, 1945-ben pedig már Újpesten szerepelt, és a lila-fehérekkel két bajnoki címet is nyert. Bár a bajnokságban 22 mérkőzésen 20 gólt szerzett ebben az időszakban, távoznia kellett, és nem éppen ünnepelt hősként hagyta el Újpestet.

„Rendszeresen tűntek el pénzek az újpesti öltözőben, nem találták a játékosok edzés után pengőiket a zsebükben. Apám a csapat vezéralakja volt, kitalálta, hogy hárman-négyen jegyezzék fel a zsebükben lévő bankjegyek számát. Nyoma veszett ezeknek a pénzeknek is, aztán egyszercsak Nyers Istvánnál kerültek elő. Ez vezetett a szakításhoz” – elevenítette fel a történteket Zsengellér Zsolt, a Feleki László-díjas újságíró, Zsengellér Gyula fia.

Az öltözői lopáson kapott, kétéves eltiltását töltő Nyers István 1946 nyarán döntött úgy, hogy nem várja meg a másodfokú határozatot, és elhagyja Magyarországot. A fáma szerint az érte küldött autóval a csehszlovák–magyar határon kelt át, ahol a felesége prémbundájával vesztegette meg az őröket. Innen meg sem állt Pozsonyig, ám végül Prágában kötött ki, ahol a Viktoria Zizkovnál játszott rövid ideig (három bajnoki jutott neki), mielőtt továbbállt Franciaországba, és a Stade Francais-hoz igazolt.

Franciaországban remekelt a futballista, 1946 és 1948 között 62 bajnoki mérkőzésen 34 gólt szerzett, az edzője pedig Helenio Herrera volt, aki többek között három spanyol és négy olasz bajnoki címet szerzett, az Interrel pedig kétszer nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Nyers Párizsban már fényűző életet élt, kimagasló fizetést tehetett zsebre, miközben a klub biztosította az ellátását és a lakását is.

„A feleségével együtt most úgy élnek Párizsban mint kiskirályok. Abban a szállóban laknak, amelyikben első éjszaka mi aludtunk. Előttünk valami indiai nábob lakott azokban a szobákban. Nyersnek mindene megvan, amit szeme-szája kíván. Szinte a tenyerükön hordják a franciák” – mondta Tóth Lajos, a Vasas hátvédje, miután 1946 novemberében a Párizs–Budapest városközi rangadón (2–2) találkoztak egymással.

Nyers István kalandja Sophia Lorennel

Az igazi csillogás azonban csak ezután következett. Az Internazionale 1948-ban szerződtette, ahol pályafutása legsikeresebb időszakát töltötte, egészen 1954-ig. A nemzetközi futballélet szűk elitjéhez tartozott akkoriban, posztján a világ egyik legjobbja volt. Kétszer nyert bajnokságot a milánóiakkal, egyszer gólkirály lett, bajnoki mérkőzéseken pedig összesen 133 gólt szerzett a klub színeiben, ami egészen különleges teljesítmény, pláne, hogy a mai napig az örökranglista élmezőnyében találjuk meg a nevét.

„Olaszországban ezekben az években hihetetlenül népszerű volt, ennek minden előnyét élvező sztársportoló volt – mondja az Indexnek Csillag Péter. – Nagykanállal habzsolta az életet, szerette a pénzt, a csillogást, a szórakozást, az elegáns éttermeket, a mozit, a színházat, a nőket, a luxusautókat. Később Sophia Lorennel közös kalandjára is tett utalást.”

Kicsapongónak mondható életét kártyapartik, lóversenyek, dús lakomák színezték, és megannyi különleges történet maradt fenn róla. Ünnepelt sztár volt, csapattársai olykor nehezteltek is rá.

„Az edzésekre amerikai autókkal járt, úgy váltogatta őket, mint a szeretőit. A háború utáni újjáépítés éveit éltük, nem nyüzsögtek az utcán a dúsgazdagok. Fényes életvitele, jó megjelenése hamar népszerűséget szerzett neki a nők körében. Emlékszem, amikor olyan lány került a közelébe, aki nem tetszett neki, engem küldött oda, hogy mentsem ki, mondván, nem beszél jól olaszul” – mondta róla Sergio Brighenti, a csapattársa.

Persze volt is miből költekeznie. Távozása után kiszámolták, ha a neki kifizetett pénzeket összeadják, az Internek gólonként 750 ezer lírájába került Nyers. Az 1954-es olaszországi árviszonyok szerint

Mindeközben önbizalomért sem kellett a szomszédba mennie, egy alkalommal például azt mondta, hogy olyasmiket mutatott Olaszországban, amiket addig még nem láttak arrafelé: egész pálya felett átszálló keresztlabdák, fenékkel lekezelt átadások.

A harmadik számú kapusnak kellett védenie, mert a másik kettőnek eltörte az ujját

De már az is kalandos, volt, ahogyan Milánóba került. A klubok akkoriban még nem rendelkeztek kiterjesztett játékosmegfigyelő-hálózattal, így más módját kellett találni, hogy a futballistákról információt gyűjtsenek. Jelen esetben egy mediátor, egy párizsi ismerős próbált segíteni az Internek, aki igencsak sajátos jelentést adott a magyar futballistáról a Stade Francais mérkőzését látva.

Őszintén szólva nem tudok véleményt mondani Nyersről, mert ahányszor hozzá került a labda, mindenki talpra ugrott, a nevét skandálta, én meg nem láttam tőlük semmit!

Gyaníthatóan nem ez a néhány mondat győzte meg a klubvezetőket, hogy végül tízmillió lírát fizessenek a párizsi klubnak, valamint nyolcmilliót Nyersnek, hogy a futballista Milánóba tegye át a székhelyét. Ellenben sokat nyomott a latba Egri-Erbstein Ernő, a Grande Torino magyar edzője, aki 1949-ben vesztette életét az egész csapatával együtt a supergai légikatasztrófában.

Akkoriban Giulio Cappelli szakmai igazgatóként segítette az Intert és David John Astley edző munkáját, ő bonyolította le Nyers átigazolását Párizsból. Mai fejjel felfoghatatlan, hogy éppen az egyik nagy vetélytárs segített szerződtetni egy korszakos kiválóságot, de Cappelli szavai rávilágítanak, hogyan is történt az eset.

„A nagyszerű Erbstein, a Torino szakvezetője hívta fel a figyelmet a Párizsban játszó Nyersre. Kissé gyanakodni kezdtem, így megkérdeztem tőle: »Ha tényleg ennyire ügyes ez a Nyers, miért nem viszed el a Torinóhoz?« Mire ő ezt válaszolta: »Leginkább azért, mert nincs rá szükségem, ott van nekem Mazzola, Loik, Gabetto, Menti, Ossola. És azért sem, mert a Torino tíz ponttal megnyerte a bajnokságot, és az embereknek ez már unalmas. Nem mehet így tovább, erősebb ellenfelekre van szükségünk. Harmadrészt pedig azért, mert a játékosom voltál, a barátomnak tekintelek, és tudom, hogy Nyers átigazolásáért egy napon még hálás leszel nekem…«”

Nos túl sokat nem kellett várni, hogy kiderüljön, jól döntöttek Milánóban, ugyanis első bajnoki mérkőzésén mesterhármast szerzett, az Inter pedig 4:2-re legyőzte a Sampdoriát, sőt az 1948–1949-es idényben 26 góllal gólkirály lett. Hamar a közönség nagy kedvencévé vált, gyors, erős futballista volt, aki mindkét lábával kiválóan lőtt, ráadásul nagy erővel. Előfordult, hogy a Lucca elleni mérkőzésen harmadik számú kapusával volt kénytelen kiállni az Inter,

Legemlékezetesebb mérkőzését a városi vetélytárs Milan ellen játszotta 1953. november 1-jén, és nem csupán azért különleges a találkozó, mert az Inter 3–0-ra győzött Nyers három góljával. Akkoriban kifejezetten rossz viszonyt ápolt Carlo Masseronival, a klub elnökével, aminek a fizetésemelés volt az oka.

„Amíg én vezetem a klubot, ő nem rúghat labdába” – hangoztatta az elnök, és a helyzet csak súlyosbodott. Nyers követelte, hogy adja el a klub, ha mégsem tesz így, akkor nem játszik többet az Interben, legalábbis addig biztosan nem, amíg Masseroni is ott van. Közben azzal zsarolta a milánói klubot, hogy a Crvena zvezdához igazol, de Masseroni nem hagyta magát, mondván, inkább lejátsszák a bajnokságot Nyers nélkül, de el nem engedi, pláne, hogy Nyers hatmillió lírával tartozott a klubnak, ugyanis miután ellopták a Cadillacjét, előleget vett fel. Végül Giuseppe Prisco korábbi titkár meggyőzte a 12 tagú klubvezetői tanácsot, hogy Nyers visszakerülhessen a csapatba, sőt kínáljanak neki hétmillió lírás prémiumot, egyúttal engedjék el a tartozását.

Masseroni feje már akkor forrt a dühtől, pedig a java még hátravolt. Nyers meghálálta a bizalmat: az 50., az 54. és a 73. percben is betalált, amivel egymaga intézte el a Milant. Más kérdés, hogy az elnök ebből semmit sem látott, ugyanis tartotta magát a fogadalmához, vagyis ha Nyers pályára lép, akkor ő biztosan nem lesz a lelátón. A találkozóról a Guerin Sportivo november 3-i számában jelent meg karikatúra, amelyen Nyers ágyúgolyóként lövi a labdát, de a képen feltűnik a klubelnök is, akinek egy cetli lóg ki a zsebéből „lemondás” felirattal. A cím pedig magáért beszél: „Nyers megverte a Milant és Masseronit.”

A kalandor, akiről szállodát is elneveztek, ami még ma is üzemel

Az Intert elhagyva az AS Romában futballozott még két évet, de utána leáldozóban volt a csillaga, életmódjának következménye is volt, hogy nem tudta tartani a korábban látott teljesítményét. Kubala László próbálta később bejuttatni a Barcelonához, de nem járt sikerrel. Néhány év szenvedés után 1961-ben befejezte a futballt.

Ezt követően harminc év ködös időszak következett. Bolognában telepedett le feleségével, amire azt mondta, hogy a felesége beleszeretett a városba, ő pedig élvezi a bolognai konyhát, a város hangulatát.

„Ami igazán érdekelt a történetben, az a személyes, elképesztően izgalmas és szédítő életútja, amelyet számos rejtélyes mozzanat, misztikus részlet övez – mondja Csillag Péter az Indexnek. – Rengeteg detektívmunkával járt kibontani, megfejteni a sok rejtélyt, hogy mit csinált, hogyan élt ebben a harminc évben. Jártam Bolognában, ahogy Rómában is, és sikerült találni fogódzókat. Találkoztam a szívsebésszel, aki a nyolcvanas években műtötte a szívét az infarktusa után, de jártam a kedvenc bárjában is, ahol napközben kártyázott és a futballról beszélgetett.”

Az 1990-es években aztán Szabadkára költöztek, vélhetően a felesége, Zvekanovics Anna rossz egészségi állapota miatt – más magyarázat aligha van arra, hogy miért pont a délszláv háború idején.

„Miután első felesége meghalt, elvette bejárónőjét, Nyers Szabó Juliannát, akivel több alkalommal is találkoztam. Tőle rengeteg emléket kaptam, köszönhetően annak, hogy Nyers István minden cikket, fotót elrakott és megőrzött. Ezek most nálam vannak, és személyes felelősségemnek tartom, hogy foglalkozzam ezzel a sporttörténeti kinccsel” – teszi hozzá Csillag Péter, aki Perugiában talált egy szállodát, amelynek Albergo Nyers a neve. A tulajdonos az 1980-as években nyitotta meg, és még ma is működik. A nevét Nyers István után kapta, a magyar futballista iránti tiszteletből.

Vagabund, nagyvilági figura volt, gondolta, jó lesz névadónak.

Csillag Péter: Nyers István, a világcsavargó Inter-gólkirály
Rézbong Kiadó, 2024, 63 oldal

(Borítókép: Nyers István, Fotó: Szabó Miklós / Nyers István – A világcsavargó Inter-gólkirály)