Forradalom van a mi utcánkban

Orbán Viktor törvénybe iktatja, hogy forradalom történt áprilisban. Első parlamenti beszédében felolvasta az erről is szóló, általa benyújtott politikai nyilatkozatot, amiben többek között ez áll: „A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.”

A politikai nyilatkozatnak nyilván kisebb a jelentősége, mint majd az adózással meg az önkormányzati rendszer átalakításával foglalkozó törvényeké lesz. A hétköznapokat biztos kevéssé befolyásolja majd. A DeDi azonban nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni, és láthatóan Orbán Viktor is, ezért most nagyobb teret szentelünk ennek a gesztusnak.

Polgári értelembe vett marxista terminológia

A forradalom és az új rendszer megalapításának igénye nyilván arról is szól, hogy a Fidesz nagy dolgokra készül, és ezt jelezni akarják. Olyan lépésekre készítenek fel, amelyet elődeik reformoknak mondtak volna, de nem akarják ugyanazt a szót használni. A technokrata terminológus helyébe patetikus képek jönnek.

Fontos abból a szempontból lehet, amiről az első forduló előtti utolsó elemzésünkben írtunk: a magyarok többsége egyáltalán nincs megelégedve a demokrácia működésével, nem bízik a pártokban, és a többpártrendszerért sem rajong. A beszédeiben hónapok óta többször is 1990-t idéző leendő miniszterelnök új történelmi korszakot akar nyitni, hogy az embereknek kedvük legyen a politikához. Erről szólhat a nagy konzultációs sorozat is.

Az egyébként elég semmitmondó politikai nyilatkozatnak nem sok értelme van. Azt viszont jelezheti, hogy most nem felülről diktált, a Fidesz és Lendvai Ildikó által is lejozefinistázott gyurcsányi reformok jönnek, hanem az erős népakaratot kifejező orbáni reformok.

Közben a forradalom hangsúlyozása azért is érdekes, mert a rendszerváltás előtt iskolába jártak még abban a világképben nevelkedtek, amelyben a történelem kerekét a forradalmak viszik előre.

Ez a marxista terminológia azonban a mostani nyilatkozatban nem marxista értelmezést kapott. Hiszen a történelem polgári értelmezése szerint a forradalom nem jelent mást, mint „robbanásszerű változást”, és a nyilatkozat egyértelműen erre az értelmezésre utal. Ebben a megközelítésben nyer értelmet például az „ipari forradalom” kifejezés is. Szemben a marxista elképzeléssel, ami a forradalmat a társadalmi osztályok közti feloldhatatlan ellentétek felkelésben artikulálódó robbanásaként értelmezi.

Szimbolikusan ezért nagyon sokat elárul a forradalom kifejezés központba helyezése. A kádárizmusban megismert „történelmi jó” érzetére játszik rá, de közben valódi jelentése elszakad az akkori értelmezéstől. Ha ez tényleg ilyen alaposan végiggondolt választás volt, akkor nagyszerű retorikai feloldása a nosztalgiára hajlamos, a nyugodt diktatúrát visszasíró társadalom, és a megújulás kényszere közti feszültségnek.

Közben a forradalomról szavazó képviselőknek is szólhat a nyilatkozat. „Megszavaztad, hát ne csodálkozz, ha tényleg nagy változások lesznek, lehet, hogy te sem leszel többet képviselő, és talán az otthoni táborodnak sem tudsz majd elég önkormányzati állást szerezni” – szólhat az üzenet.

Permanens forradalom

A forradalom még legalább két évig tart majd. Akkorra lesz kész az új alkotmány, amit egy hosszabb hallgatás után Orbán Viktor most a Magyar Nemzetnek adott interjújában újra megígért. (Februártól április végéig kimaradt a Fidesz és Orbán kommunikációjából az alkotmányozás igénye.)

Nem világos, hogy ez mennyiben változtatja majd meg a magyar közjogi berendezkedést. Pokorni Zoltán néhány héttel ezelőtti, Sólyom László jövőjét taglaló mondata a legerősebb fogodzó ezzel kapcsolatban: „Ha úgy fogalmaznám meg ezt a kérdést, hogy szerintem lesz-e a következő években, vagy két-három év múlva Sólyom László lesz-e a köztársasági elnök, akkor én azt a választ adnám, hogy szerintem nem.”

Innen bátorkodunk arra következtetni, hogy ha két év múlva lesz új alkotmány, akkor két-három év múlva annak értelmében megváltozhat a közjogi rendszer, és abban akár egy erősebb, közvetlenül választott elnök is lehet. Addig Sólyom akár maradhatna elnök.

Korai lenne azt állítani, hogy biztosan erre készül a Fidesz. Azonban az is látszik, hogy modellezik a rendszert, működik-e: a Navracsis Tibor és Orbán Viktor közti hatalommegosztás emlékeztet egy erősebb elnök – gyengébb miniszterelnök közti rendszerre. A pártban is kipróbálják ezt a kettősséget, hiszen Orbán ugyan megmarad a párt elnökének, de a napi szervezkedés az ügyvezető alelnökké előlépő Kósa Lajos feladata lesz.

Van példa erre a rendszerre, ez van Franciaországban, ahol a csúcsminisztériumok rendszere is emlékeztet a most szerveződő kormányzatra. De a nemzeti múltba révedőknek is lehet majd példát mondani, hiszen Álmos és Árpád között is szakrálisvezér-operatívirányító szereposztás volt a honfoglalás idején.

Ráadásul ha a mostani ciklus derekán lehetne tartani egy közvetlen elnökválasztást, akkor azzal a Fidesz ismét dinamizálni tudná a választókat, tesztelhetné mozgósítási erejét, már 2014-re készülve. Hiszen az őszi önkormányzati választás után már nem lenne egyébként szavazás ebben a ciklusban.

Máris törvénykeznek

A fenti okoskodás persze még mindig nem az igazi tétekről szól. A parlamentben elkezdődött a munka, már az első héten hozzányúltak az alkotmányhoz, megkezdődött az önkormányzati reform vitája is.

A jövőt meghatározó gazdasági döntések azonban még mindig ködösek, az erről tartott konzultációs szeánszon is csak annyi derült ki, hogy nagy dolgok készülnek.

A kormánybizottságok megalakításának lehetőségét alkotmányba tevő módosítás, illetve a megyei kormányhivatalok megszervezésének terve pedig azt mutatja, hogy a kisebbre tervezett központi bürokrácia erősebb is lesz. Az erősebb centralizáció általános alapelvnek tűnik, összevonnak minisztériumokat és kormányszerveket is.

De azért még marad a szimbolista vonal

A közeljövőben azonban kódolva van, hogy még néhány látványos, de a mindennapokat alig érintő kérdés maradjon napirenden. A közelgő Trianon évforduló még legalább két-három hétig el tudja vinni a figyelmet, és a kettős állampolgárság ügye is.

Utóbbival kapcsolatosan visszatérő vita, hogy ostobaság volt-e a szlovákiai választások előtt elkezdeni a kérdés feszegetését. Akik szerint igen, azok úgy vélik, hogy ezzel Orbánék nagyot segítettek Robert Fico választási kampányán, aki most újult erővel magyarozhat. Vannak Szlovákiában olyan nézetek, hogy a Fidesz direkt segített Ficónak, mert úgyis nyerésre áll, és mivel majd együtt kell majd működniük, hát jöhet eggyel ő is cserébe. Ez persze azt feltételezi, hogy merő cinizmus az egész nemzetiségi tematika.

Az a forgatókönyv sem zárható ki, hogy az időzítéssel Orbán egyszerűen meg akarta úszni, hogy a törvényről személyesen kelljen egyeztetnie a szlovák kormánnyal, és esetleg Pozsonyban kelljen magyarázkodnia és Fico beszólásait végighallgatnia. Most ugyanis Orbánnak az az álláspontja, hogy majd csak az új kormánnyal tárgyal, de annak megalakulásáig a magyar parlament jó eséllyel megszavazza a törvényt.

Kétszer ugyanabba a folyóba

Arra már felhívtuk a figyelmet, hogy amikor 1998-ban Orbán Viktor először kormányt alakított, akkor beütött az orosz pénzügyi válság, most pedig a görög válság tette próbára a világgazdaságot. 98 másik katasztrófája is megismétlődött, hiszen abban az évben is súlyos árvizek okoztak nagy károkat nem sokkal a választások után, és így történt ez most is.

Azt azonban nem feltételezik a DeDi szakértői, hogy mindez Orbán miatt van, azonban nem csodálkoznánk, ha a leendő miniszterelnöknek úgynevezett déjá vu élményei lennének.