Keletről elnökölni csak ellenszélben lehet?

A magyar kormány új frontot nyitott az elmúlt napokban, hogy megvédje magát a nyugati támadásoktól. A médiatörvényt ért kritikákkal szemben azt hozzák fel, hogy a nyugati tagállamok sajnos nem bíznak az újonnan csatlakozott országok demokratikus elkötelezettségében, és az egykori vasfüggöny túloldaláról való elnökségeket sohasem nézték kellő bizalommal.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a lengyel Rzeczpospolita című lap hétfői kiadásában például arról beszélt, hogy „amikor egy térségbeli ország átveszi az EU-elnökséget, felerősödik a kritika”. Szerinte nem volt ez másképpen a szlovén és a cseh elnökség idején sem, amelyeknek szintén megvoltak a maguk nemzetközi botrányai, jóllehet egyiküknek sem volt új médiatörvénye az elnöksége kezdetén. „Ez egy teszt, amelyen át kell esni” – vélekedett.

Orbán Viktor pénteken hasonló érveket hangoztatott, amikor arról beszélt, hogy a kétszáz éves demokráciáknak nem kellene előítélettel viseltetniük a húszéves demokráciákkal szemben, mert ez diszkrimináció.

A magyar kormány legújabb védekezési taktikája részben megalapozott. A 21. században EU-taggá vált országok valóban kaptak kritikai észrevételeket, amikor átvették az elnökséget. Ezek azonban meg sem közelítették azt a nyomást, ami a mostani magyar kormányra nehezedik.

Eddig Szlovénia (2008 első félévében) és Csehország (2009 első félévében) volt soros elnök az EU-ban a 21. században csatlakozott tagállamok közül. Mindkét országgal szemben felmerültek aggodalmak a nyugati sajtóban, hogy képes lehet-e az EU-t képviselni. Idáig igaz a magyar kormány érvelése.

Túl kicsi

A szlovénekkel kapcsolatban visszatérő elem volt, hogy egy kétmilliós ország hogyan bír megbirkózni a feladattal. A szlovén elnökség kezdetén a nyugati újságok rendre utaltak arra, hogy korábban csak Luxemburg volt kisebb lélekszámú tagállam, amely elnökséget viselt.

Ugyanakkor például az Economist című brit hetilap így írt 2008 januárjában a szlovén elnökségről: „Szlovénia önmagában nem oldhatja meg a koszovói válságot. Mégis fontos jel az elnöksége, és épp jókor jön. Szlovénia sikere ugyanis látványos ellentéte annak, amire Szerbia és Koszovó jutott nacionalista pozíciójával.”

2008 elején az EU egyik legnagyobb gondja még az volt, hogy a tagállamok egy része elismerte, a másik fele pedig ellenezte Koszovó függetlenségét. Ebben a kontextusban a szlovén elnökség az európaiság szimbólumává vált, és Szlovénia leginkább a volt Jugoszlávia bezzegországaként szerepelt a nyugati sajtóban.

A cseheket tényleg támadták

A cseh elnökség megítélése már jóval árnyaltabb volt. 2008–2009 fordulóján tényleg megfogalmazódtak komoly aggodalmak a nyugati sajtóban. Addigra a lisszaboni szerződés ratifikicáiója körüli hisztéria, és a 2008 őszén világossá vált gazdasági válság eleve kiélezte a hangulatot. A helyzet némileg hasonlított a magyar elnökség kezdetére, hiszen most is a lisszaboni szerződés módosítása és az euró megmentése a két fő téma.

A cseh elnökséget alapvetően két okból támadták. Egyrészt a cseh kormány gyengesége miatt (kisebbségi kormány kapta az elnökséget), másrészt Vaclav Klaus köztársasági elnök miatt. Klaus már az elnökség átvétele előtt nyilvánvalóvá tette, hogy ellenzi a második ír népszavazásra váró lisszaboni szerződést, és az EU-t általában is antidemokratikus szervezetnek tartja. Például nem volt hajlandó az elnöki hivatalra kitűzni az unió zászlaját, és az Európai Parlamentben a Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t.

Ez elsősorban a zöldek és az európai szocialisták részéről vezetett kemény támadásokhoz. Egy szociáldemokrata osztrák EP-képviselő arról beszélt, hogy „ennél rosszabb kezdetet egy EU-elnökséghez el sem lehet képzelni”. Míg egy német kollégája azt vetette fel, hogy az év második felében következő svédekkel cserélniük kellene a cseheknek, mert túl sok kemény helyzetet kellene megoldania a gyenge cseh kormánynak.

Ráadásul a csehek előtt a franciák viselték az elnökséget, és Nicolas Sarkozy francia elnök a staféta átadásakor arról beszélt, hogy egy kicsi és gyenge állam nem lehet alkalmas nemzetközi konfliktusok kezelésére.

A Schwarzenberger-Orbán tengely

Karel Schwarzenberg akkori (és mostani) cseh külügyminiszter a jelenlegi magyar kormányéhoz hasonló érvekkel védte a mundér becsületét. Ahogy Orbán Viktor most a Financial Times hasábjain, ő akkoriban a Guardianban írt cikket hazája védelmében. Schwarzenberg többek között ezt írta: „Valójában sohasem volt olyan, hogy régi és új Európa. A szakítás a kommunizmussal és Európa újraegyesítése most már közel két évtizede megtörtént. Mi, csehek száz százalékig európaiak vagyunk, és azok voltunk azelőtt is, hogy a vasfüggöny elválasztott minket Európa demokratikus felétől.”

Orbán Viktor a magyar kormányt ért támadások után többek között így fogalmazott a Financial Timesnak írt cikkében január 6-án: „Magyarország soros EU-elnökként talán minden eddiginél elkötelezettebb az unió demokratikus értékei mellett, amelyekben az EU ereje rejlik.” Vagyis Schwarzenberg éppen két évvel ezelőtti magyarázkodásához hasonlóan azt bizonygatta, hogy nem kell tartani a néhai vasfüggönyön innen jött elnökségtől, az is éppen olyan demokratikus alapokon nyugszik, mint a régi tagállamok hozzáállása.

A csehek azért jobban jártak tavaly

A cseheket ért valóban éles kritikák és a magyar kormányt ért támadások között azonban van egy fontos különbség. Éppen az, amit Németh Zsolt külügyi államtitkár is kiemelt keddi blogbejegyzésében, amikor arról írt, hogy „különbséget kell tenni azonban a kormányzati és a többi megnyilatkozás között”.

Németh megállapítása valóban fontos: egyáltalán nem mindegy, hogy kormányok vagy újságírók kötözködnek-e egy tagállammal, illetve EU-s intézmények vagy egyes politikusok szólnak-e be.

Ebben a tekintetben a csehek 2009 elején, amikor átvették az elnökséget, viszonylag jól álltak. Az elnökség átvételekor egyetlen kormányzati politikus, és az Európai Bizottság sem támadta a cseheket. (Később elnökségi teljesítményüket már érte innen származó kritika is.)

A kritikai észrevételek többségét az elnökségi váltás napjaiban publicisták fogalmazták meg. A francia elnök pedig óvakodott attól, hogy a cseheket konkrétan megnevezze, inkább általánosságban (bár félreérthetetlenül a csehekre utalva) szólt arról, hogy egy kis országnak túl nagy feladat lehet nemzetközi konfliktusok kezelése.

Ehhez képest a magyar kormány sokkal keményebb támadásokat kapott. A luxemburgi külügyminiszter beszólása, az azóta ismét külügyminiszterként működő Schwarzenberg kritikája, a francia kormány felszólítása vagy a német külügyminisztérium vezetőinek támadásai már egyértelműek és célzottak voltak. Ugyanakkor az Európai Bizottság annak idején hallgatott a csehek ügyében, most azonban számonkérő levéllel és folyamatban lévő vizsgálattal okozott kellemetlenségeket a magyar kormánynak.

Erőltetett párhuzam

Mindezek ismeretében csak részben igaz, hogy a keleti elnökségeket eleve kétkedésekkel fogadják nyugaton. A szlovénekkel kapcsolatos aggodalmak kifejezetten puhák voltak, és elsősorban az ország méretéből fakadtak, mintsem a kormány demokratikus elkötelezettségéből. Míg a cseheket ért kritikák részben az elnök provokatív gesztusaira adott válaszok voltak, részben pedig a gyenge (az elnökség alatt meg is bukott) cseh kormány helyzetéről szóltak.

Ráadásul egyik korábbi keleti elnök esetében sem merült fel, hogy kormányok vagy az Európai Bizottság jelezte volna előzetes fenntartásait. A kifogások megmaradtak egyes EP-képviselők vagy újságírók kötözködéseinél. A mostani váltás körüli támadások ezeknél jóval komolyabb forrásoktól is származtak, és keményebbek is voltak.

Ugyanakkor az is világos, hogy a nyugati politikában idén jóval erősebb az általános rosszallás a keleti tagállamokkal szemben. A gazdasági válság felerősítette az EU nettó befizetőinek számító nyugatiak aggodalmait. Bulgária és Románia felvételét egyre bátrabban és egyre többen tartják elhamarkodott döntésnek. Ebben a hangulatban egy keleti elnökség támadása nyilván nagyobb lendületet kaphat mint korábban.

Ezzel együtt az is fontos szempont, hogy Magyarországot elsősorban a médiatörvényen keresztül azért támadják, mert nem tartják eléggé demokratikusan elkötelezettnek. Ez az  érv korábban nem jelent meg a keleti elnökséget ért kritikák között, az eddig elnökséget viselő keleti tagállamok kormányainak szalonképességét nem kérdőjelezték meg.