Az lenne a vég, ha politikus lennék

„Nem vagyok politikus.” „Az lenne a vég, ha politikusként gondolnék magamra.” „Korábban sem gondoltam, hogy minden politikus gazember, de nem érzem magam annak.” „Ugyanolyan ember maradtam.” Az LMP és a Jobbik között számtalan különbség van, de legalább egy dologban képviselőik biztosan hasonlítanak. Arra kérdésre, hogy kilenc hónap parlamenti munka után politikusnak érzik-e már magukat, minden megkérdezett a fentiekhez hasonló választ adott.

Persze az ön politikus? kérdésre valószínüleg az ön művész? kérdésnél is kevesebben mondanának igent, pláne, ha olyan pártok tagjairól van szó, amelyek jelentős részben a regnáló politikai elittel szemben fogalmazták meg önmagukat.

Ugyanakkor mégiscsak kilenc hónapja a Parlament és a képviselői irodaház a munkahelyük. Törvényjavaslatokat és módosító indítványokat dolgoznak ki, törvényekről szavaznak, bizottsági üléseken vesznek részt, ha pedig ebédelni mennek munkaidőben, Kövér László és Lendvai Ildikó áll előttük a sorban. Az ilyesmit már nagyjából politikusnak lehet nevezni.

Az első felszólalások alatt a képviselők, ha nem is csetlettek-botlottak, de azért érthetően izgalomban voltak, ebben sincs különbség a két párt között. „Nem jártam politikusképzőbe, nem jártam Oxfordba, izgultam az első felszólalás előtt” – mondta Szabó Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője. Szerinte a lakossági fórumok és a kampány azért jól felkészítették az ilyen helyzetekre. Gyöngyösi Mártonnak, a Jobbik frakcióvezető-helyettesének az első két-három hónapban elszorult a torka, ha fel kellett szólalni, de mostanra már megszokta a helyzetet.

Schiffer András, az LMP frakcióvezetője azt mondta, első felszólalása előtt leginkább azért izgult, mert nem igazán jó technikai kérdésekben, és nem volt benne biztos, hogy jól kapcsolja-e be a mikrofonját. Az LMP-s Karácsony Gergely pedig azt vette észre, amikor először felállt a parlamentben, hogy beszéljen, hogy nem fér el a lába rendesen a padban.

Azóta felvették a ritmust. Aki figyelte a parlamenti közvetítéseket, már jóval korábban is láthatta, de legkésőbb az utolsó decemberi ülésnapon, a médiatörvény végszavazása előtti felszólalások során végképp egyértelművé vált, már nem botladozó újoncokról van szó.

1. Milyenek az új kollégák?

Mivel mindkét párt esetében fontos elem az establishmentellenesség, először azt kérdeztük meg, milyen éppen ebben a környezetben dolgozni. Ez persze személyfüggő, sokat számít, hogy ki mennyire barátkozós típus, ki hol ül, vagy éppen ki dohányzik és ki nem, néhány minta azonban így is kirajzolódik.

„Borsódzik a hátam attól, hogy Gyurcsány Ferenccel kell egy teremben lennem” – mondta Szabó Gábor, és a véleményével nem volt egyedül a Jobbik-frakcióban. Az MSZP-vel szembeni ellenséges viszonyt a személyes közelség és a közös ellenzéki lét sem oldotta fel, sőt, Szabó pont arról beszélt, hogy zavarba ejtő, amikor a szocialista képviselők nyájasan próbálnak közeledni feléjük, természetesen eredménytelenül.

Igaz, itt is vannak kivételek, a külügyi bizottságban dolgozó (szintén jobbikos) Gyöngyösi Márton szerint akár még Kovács Lászlóval is jól ki lehet jönni a közös munka során. Az LMP-vel szemben kisebb az ellenérzés, bár azért „nem bratyiznak velük”, ahogy Staudt Gábor képviselő mondta. Ráadásul korban is közelebb vannak, és mivel sokan egymás mellett ülnek a padokban, sok olyan helyzet adódik, amikor kommunikálnak.

Az LMP-sek ezzel szemben nem zárkóznak el tudatosan a szocialista képviselőktől sem, bár a kulturális különbségek itt is dominánsak. Vannak viszont kellemes meglepetések. Schiffer András szerint Tarlós István egyértelműen ilyen volt, hiszen eleinte voltak vele szemben ellenérzései a 2001-es szigetes ügy miatt, amikor Tarlós még harmadik kerületi polgármesterként meg akarta akadályozni a meleg sátor programjait – a közös munka során azonban kiderült, Tarlós egy jó humorú, tisztességes ember, akivel nagyon szórakoztató együtt ücsörögni a patkóban. (Tarlós novemberig volt országgyűlési képviselő, amikor főpolgármesteri tisztsége miatt lemondott mandátumáról.)

A jobbikosokkal szemben sem a merev elzárkózás a jellemző, inkább froclizzák egymást. „Amikor összefutottunk Vona Gáborral egy török étteremben, kérdeztem is tőle, mi ez a multikulti" – mondott egy példát Karácsony Gergely. Máskor egy Novák Előddel való konfliktus után Karácsony száma kikerült a kuruc.infóra, azonban néhány támadó hívás mellett több pozitív üzenetet is kapott. „Amikor ezt elmeséltem Elődnek, láthatóan bosszankodott” – mondta Karácsony, és érződött, ez sem lehetett egy kimondottan feszült helyzet.

2. És milyen a munka?

„Óriási csalódás volt a parlament a versenyszféra után” – értékelt Volner János, a Jobbik képviselője. Szerinte azzal a teljesítménnyel, amit a legtöbb parlamenti képviselő nyújt, a legtöbb magáncégtől egyből kirúgnák őket.“ A döntéseknek és tetteknek itt egyszerűen nincs következménye. Ráadásul a Fidesz beszél az inaktivitásról, mint problémáról az országban, miközben a képviselőik nem járnak be rendesen a parlamentbe az ülésekre” – mondta Volner, ez az emlék pedig több jobbikosban is megmaradt: nyáron voltak olyan ülések, amikor a jelen lévő képviselők alapján a Jobbik volt többségben.

Szabó Gábor szerint eleinte döbbenten figyelték a parlamenti bekiabálásokat is. Később azért ebben is felvették a ritmust, elég például Pörzse Sándor bekiabálására gondolni.

Végleges statisztika még nem készült az őszi ülésszakról, de a Jobbik rendkívül aktív volt mind a módosító indítványokban, mint a felszólalásokban. Szerettük volna ezért megtudni, mi motiválja őket, hogy sok munkával, alaposan kidolgozzanak például egy módosító indítványt, ha előre tudni lehet, hogy érdemi vita nélkül fogják lesöpörni az asztalról.

Szabó Gábor szerint az valóban keserű tapasztalat, amikor a sok munkával kidolgozott módosítók úgy tűnnek el a süllyesztőben, de a Jobbik mentalitásából adódik, hogy az “utolsó talpalatnyi földért is harcolnak.”

Egyelőre még megvan a kezdeti varázsa is a dolognak, és ami Volner János szerint a legfontosabb: ez egy nagyon jó lehetőség, hogy elmélyedjenek a saját témájukban. Még ha egy adott törvényjavaslatból vagy módosító indítványból nem is lesz semmi, a kidolgozója folyamatosan tanul belőle, ezért pedig bőven megéri. Az pedig jó érzés, amikor még a fideszes képviselők is azt mondják egy felszólalás után, hogy ez jól sikerült, mondta Volner.

Ezek részbeni összecsengenek az LMP-től hallottakkal is. Karácsony Gergely szerint annyit foglalkozott a médiatörvénnyel, hogy már szinte maga is össze tudna rakni egyet. És a jegyzőkönyvek sem mellékesek azért. „Ha majd visszanézik, hogy miért lett olyan Magyarország, amilyen, azért legyen ott az iratokban, hogy voltak itt, akik tettek ellene” – mondta Karácsony.

„Az igaz, hogy ez az időszak nem alkalmas arra, hogy sok sikerélmény érjen minket” – ismerte el Jávor Benedek LMP-s képviselő. „Nem voltak illúzióink, de arra, hogy a Fidesz ilyen tempót diktál, és ilyen szélmalomharc lesz a parlamenti munka, nem voltunk felkészülve” – mondta Jávor, aki szerint azért ezzel együtt sem állnak feltett kézzel.

Már csak azért sem, mert a „más politika” ígéretéből annyit mindenképpen megpróbálnak a parlamenti munka során is megvalósítani, hogy a felszólalásokban általában azt is elismerik, hogy miben van igaza a másiknak – Schiffer András szerint már önmagában ezzel sokszor meglepetést okoznak.