Vilhelmina
10 °C
21 °C

Szociális konzultáció: csak az ingyensör hiányzik

2011.05.03. 09:28

Tíz kérdésről szóló kérdőívet kap hamarosan minden felnőtt magyar állampolgár, amelyben a kormány szociális intézkedéseiről lehet véleményt mondani. Orbán Viktor a Facebookon közzétett videóüzenetében hirdette meg a szociális konzultációt hasonlóan az alkotmányozás idején kiküldött kérdőívekhez.

1. Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak alig van esélye újra kezdeni. Mások azt mondják, hogy nincs szükség a védett korra. Ön mit gondol?

A magyar munkajogban jelenleg is ismerik a védett kor fogalmát, így nem értjük pontosan, hogy a kormányfő most pontosan mire gondolt. A védett kor a munka törvénykönyve szerint most azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt öt évvel csak különösen indokolt esetben lehetett felmondani a munkavállalónak – a csoportos leépítés azonban ilyen –, és ha ez meg is történt, az előírtnál több végkielégítés járt neki.

Egy ilyen rendszernek lehetnek gazdasági és szociális hasznai, egy elemzés szerint például idősek százezreinek kellene munkát adni, különben nem javulhat tartósan a foglalkoztatás. Az idősebb munkavállalók védelme valóban fontos feladatnak tűnik, kérdés, megtalálja-e a kormány azt az eszközt, amellyel sem a munkáltatók, sem az alkalmazottak nem tudnak visszaélni.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy jó a védett kor, jelentsen bármit az is.

2. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be, és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol?

A kérdéssel a kormány az elmúlt egy évben megtett, feltehetően az ingyensör népszerűségével vetekedő lépéseit legitimálja. Egy moratóriummal már tavaly júliusban befagyasztották a gáz és az áram árát, majd egy jogszabályban miniszteri hatáskörbe utalták az ármegállapítás jogát. Márciusban, a Széll Kálmán-terv ismertetésekor ismét bejelentették a rezsiköltségek befagyasztását, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy áprilistól a távhő is hatósági áras lett, bár ezek a szolgáltatók nem multik, hanem önkormányzati cégek. A pécsi vízszolgáltatás körüli hercehurca is jelzi a kormány eltökéltségét a közműügyekben.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy rossz az extraprofit, és jó az állami árszabályozás.

3. Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőségekkel segítsen a munkanélkülieken, mások szerint a segélyezés elegendő megoldás a munkanélküliség problémájára.

Az első Orbán-kormányig visszanyúló vita a két nagy politikai tábor között, hogy mit kezdjenek a munkanélküliséggel. Már 1998–2002 között rövidítették a munkanélküli segélyt folyósításának idejét, most ismét erre készülnek; ha valóban csak kilencven napig jár a most már álláskeresési járadéknak hívott juttatás, azzal európai rekorderek leszünk, bár negatív értelemben.

A „segély helyett munka” elve népszerű lehet azok körében, akik szerint az állástalanok saját lustaságuk miatt nem dolgoznak. Az érvelésnek, ismerve a magyar feketegazdaság méreteit, gazdasági racionalitása is van: tízezrek dolgoznak zsebbe kapott pénzért, és közben regisztrált munkanélküliek. Ugyanakkor amíg nem látni, hogy milyen feltételekkel és mennyi pénzért kell majd a közmunkára fogott állástalanoknak dolgozniuk, addig nem tudni, hatékony vagy igazságtalan-e a rendszer.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy ne fizessen az állam pénzt a semmiért, vagyis inkább munkát adjon, mint segélyt.

4. Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?

A feltett kérdés jócskán túloz azzal, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. A családi szja-kedvezménnyel ugyanis a gyerekneveléssel kapcsolatos adóterhek távolról sem nullázódnak le. A gyerekvállalást a nyugdíjrendszer most is elismeri. Például a gyes folyósításának teljes időtartama, ami legfeljebb három év lehet, szolgálati időnek minősül a nyugdíj kiszámításánál (ennek fejében tízszázalékos, jelenleg havi 2850 forintos nyugdíjjárulékot kell fizetni).

A kormánynak kimondott célja, hogy a nyugdíjkasszáról leválassza a nyugdíjnak álcázott, de valójában szociális jellegű kiadásokat, és ezzel felszámolja az állami nyugdíjrendszer állandósult hiányát. (A változások egy része már januárban életbe léphet, a kormány ezt legutóbb a Széll-tervben ígérte meg.)  A leválasztáshoz többek között az kell, hogy a jövőben mindenki a járulék-befizetéseivel arányosan kaphasson csak nyugdíjat. Ezt a családosokkal való kivételezés borítaná.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy mindenki kapjon többet, mint eddig, miért zárjuk ki a jóból a nagymamákat?

5. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol?

A segélyekért azért állnak sorba a munkakerülők, hogy az első kocsmában eligyák, eljátékgépezzék az utolsó fillérig – a Kádár-korból hozott képünk a szegényekről és a segélyezettekről húsz év alatt alig változott. Az elmúlt években egyes településeken már voltak is kezdeményezések, részben szociális kártyák, részben természetbeni juttatások bevezetésére. A rendszernek gyakorlati problémái is lehetnek az elvi ellenvetések mellett, így kérdéses, hogy a pénzbeli segélyezés megszűnése után miből fizetnék a rászorulók a rezsi- vagy gyógyszerszámláikat, az élelmiszervásárláson túli megélhetési költségeiket.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy élelmiszerre menjen a segély, ne cseresznyés játékgépbe.

6. Vannak, akik szerint a devizaalapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?

A devizahitelesek most is kapnak állami segítséget, ilyen például a megszűnőfélben lévő árverezési és kilakoltatási moratórium, de még emlékszünk a Kósa–Rogán-féle nyolcpontos javaslatcsomagra is. Ráadásul olyat senkitől sem hallottunk, hogy az állam ne segítsen senkinek. A kérdés azért is értelmetlen, mert az elmúlt fél évben az adósok megmentése kapcsán a nyilvánosság időről időre értesülhetett a kormány és a bankok közötti egyezkedés aktuális állomásáról.

Napirenden van a devizaárfolyamok ingadozási sávjának a meghatározása, a kilakoltatási kvóták bevezetése és a bedőlt hiteleket önkormányzati bérlakásokká alakító intézmény felállítása is. Az ügyben visszatáncolni  már lehetetlennek tűnik, például azért, mert a kormányzat többször is deklarálta, hogy senki sem kerülhet az utcára.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy az államnak a devizahiteleseken és mindenki máson is segítenie kell.

7. Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni devizaalapú lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a devizaalapú lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol?

A napirenden lévő javaslatok nem a devizahitelezésre általában, hanem csupán az euróhitelezés visszahozatalára vonatkoznak. Ezt ráadásul maga a Nemzetgazdasági Minisztérium vetette fel április elején, tehát a kérdés már legalább egy hónapja napirenden van, legalábbis papíron. Az elképzelést a bankok többsége annak ellenére is támogatja, hogy a Moody's nemrég a rossz devizahitelekre hivatkozva minősített le hét pénzintézetet.

A kérdés második fele pontatlan helyzetértékelésről árulkodik. Nemrég a Magyar Nemzeti Bank stabilitási jelentésében arra mutatott rá, hogy az euróhitelezés nem a jelzálogbejegyzések tiltása miatt állt le, hanem egy korábbi korlátozástól. Ennek a feloldása nincs napirenden, és nem is várható. Ráadásul az euró- és a forinthitelek ára között nincs nagy eltérés, így feltehetően havi néhány ezer forintos előnyért a korábbinál jóval kevesebben vállalnák az euróhitellel járó kockázatokat. A tiltás ezért eleve értelmetlennek tűnik, ráadásul azok, akiknek euróban van jövedelmük vagy megtakarításuk, nem vállalnak árfolyamkockázatot az ilyen hitellel. Ezért indokolt a tiltás feloldása.

Az Index jóslata: az emberek erről nem igazán gondolnak semmit, de azért valamit jól megjelölnek majd.

8. Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?

A Széll Kálmán-terv 2013-ra a jelenlegihez képest 120 milliárd forinttal akarja csökkenteni a gyógyszerekre fordított állami kiadásokat a betegek terheinek növelése nélkül. Ez a terv nem titkoltan a gyógyszergyártók megsarcolására is irányul. Kétségtelen, hogy a gyógyszergyártóknak érdekük, hogy drága gyógyszereiket befogadja a társadalombiztosítás, és minél nagyobb számban írják fel őket az orvosok.

Most várhatóan megrostálják a támogatásba befogadott gyógyszerek listáját, és amit lehet, olcsóbb, de azonos hatóanyagú gyógyszerrel váltanának ki, illetve növelik a gyártók befizetéseit. A gyógyszergyárak profitja nagy, de a 350 milliárd forintos gyógyszerkasszából ötvenilliárd forint most is az ő befizetéseikből származik. Ha túl sokat követelnek tőlük, leállíthatják kutatás-fejlesztési beruházásaikat, ami munkahelyek elvesztésével járhat.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy jó ugyan bármire bármikor gyógyszert bekapkodni, de ebből azért ne gazdagodjanak meg túlságosan a gyógyszercégek.

9. Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat. Ön mit gondol?

Jelenleg a nyugdíjmegállapításánál a szolgálati évek és a jövedelem is számítanak. Húsz év igazolható munkaviszony után mindenkinek teljes összegű öregségi nyugdíj jár, a nyugdíjszámításánál pedig az életpálya nettó átlagjövedelmének inflációval korrigált értékével kalkulálnak.

A rendszer azonban bünteti azt, aki többet dolgozott. Negyven év szolgálati idő után az életpálya átlagfizetésének 80 százaléka a havi nyugdíj, a húsz év után járó összeg azonban arányaiban jobb, az átlagkereset 53 százaléka. A mai rendszer tehát azoknak kedvez, akik kevesebbet dolgoztak. Egy évvel korábbi nyugdíjbamenetelnél most átlagosan a 40 év után járó nyugdíj 1,35 százalékpontjáról kell lemondani, miközben az „igazságos”, arányos veszteség évenként a havi járadék két százalékpontja lenne.

A nyugdíjszámítás módszertana nemcsak a sok munkát, hanem a nagy fizetést is bünteti. Ezt degressziónak hívják, a lényege, hogy a jövedelmeket csak 330 ezer forintig lehet teljesen beszámítani a nyugdíjmegállapításnál, a 330 és 374 ezer forint közötti jövedelmrész csak 90 százalékos súllyal számít, innen 422 ezerig 80, efölött pedig 70 százalékkal számít a kereset.

A jelenlegi legértelmesebb célkitűzés az lenne, hogy a rendszer a sok munkát és a magas jövedelmeket se büntesse, magyarul, hogy mindenki a befizetéseivel arányos járandóságot kapjon. Ez egyébként az utóbbi időszak kormányzati célkitűzései között is előkelő helyen szerepel.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy nehogy már a nagy jövedelműek járjanak jól, ugyanannyi évért ugyanakkora nyugdíj jár. Kit érdekel az arányosság meg a befizetések?

10. Vannak, akik szerint az oktatás rendszerét úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzéből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a gazdaság igényeihez igazítani. Ön mit gondol erről?

A liberális felfogás szerint mindenki tanuljon azt, amit tud és akar, és ezek után rajta múlik, hogy a szakmájában helyezkedik-e el, átképzi magát, esetleg taxisofőr lesz bölcsészdiplomával, vagy egész életét az asszirológiának szenteli. A kérdés csak az, hogy az állam ezt milyen mértékben finanszírozza. A kormányprogram szerint ma a diplomák felére nincs kereslet a piacon. A kérdéssel a kormány megerősítést akar ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a felsőoktatásban az állam által finanszírozott (tehát tandíjmenetes helyek) számát.

A Széll Kálmán-terv szerint a jövőben a természettudományos és mérnökképzést preferálják, mert a magas hozzáadott értékű iparágak  fejlesztésére (egészségipar, high‐tech, innováció, k+f, zöld gazdaság) van szükség. Ennek következménye az lesz, hogy számos eddigi ingyenes képzésért a jövőben fizetni kell, és a kisebb főiskolákon, egyetemeken képzések, tanszékek szűnhetnek meg, oktatók válhatnak fölöslegessé. Az állam azt sem nézi jó szemmel, hogy az állami pénzből fenntartott egyetemek az állami infrastruktúrát használva indítanak költségtérítéses képzéseket. A tervek szerint ezért a tandíjaknak a jövőben fedezniük kell a képzés valós költségét (adminisztráció, rezsi, terembérlet stb.), ami a tandíjak jelentős emelkedését okozhatja.

Az Index jóslata: az emberek azt gondolják, hogy olyat érdemes tanulni, amivel el is lehet helyezkedni, de nagy bajban lesznek azok, akik a „haszontalan” képzéseket választják.