Alkotmánybíró lesz az AB legfőbb kritikusa

Pokol Béla az 1998-2002 közötti ciklusban lett országosan ismert, amikor a kisgazdapárt parlamenti képviselőjeként az alkotmányügyi bizottság vezetője volt. Legismertebb jogalkotói kezdeményezése a végül visszavont  "lex-Pokol"; a törvényjavaslat szerint a sajtó köteles lett volna közölni a véleménycikkekben szereplők ellenvéleményét is.

Az alkotmánybíróság első kritikusa

Pokol jogász, egyetemi tanár, oktatóként politikaelmélettel, szociológiával és jogelmélettel foglalkozik. Közéleti tevékenységének részeként a rendszerváltás idején a Minisztertanács, 1995-től Torgyán József tanácsadója volt.

Az alkotmánybíróságot Pokol Béla már 1990-ben kritizálta, amiért a testület alkotmányellenesnek nyilvánította és törölte a Btk.-ból a halálbüntetést. Érvelésének alapja az, hogy az alkotmány betűje nem tiltja a halálbüntetést, az élethez és az emberi méltósághoz fűződő alapjog kiterjesztő értelmezése pedig olyan aktivizmus, ami a parlamentarizmus alapjait kezdi ki, mert a társadalmat érintő fontosabb döntések súlyát a parlamenttől az AB-hez helyezi át.

"Az aktivizmus dinamittá teszi az alapjogokat, melyek a jogrendszerben is kárt tudnak okozni" – fogalmaz a családi bt.-je által kiadott egyetemi jegyzetében Pokol, amit a hallgatók hosszú ideig csak személyesen tőle vásárolhattak meg. A rendkívül nehézkesen megfogalmazott, értelemzavaró mondatoktól hemzsegő jegyzetek Pokol felolvasásában a Youtube-on ingyen is meghallgathatók, de ezt csak erős idegzetű, felnőtt olvasóinknak merjük ajánlani.

A leendő alkotmánybíró üdvözölte az új alkotmányban kodifikált hatalomkoncentrációt, miként az AB jogkörének szűkítését is. Szerinte a testület szinte egy második országgyűlési kamaraként működött, "maga alá rendelve a sokmillió állampolgár által választott országgyűlést és annak törvényeit".

Az ember, aki szembeszállt a médiaértelmiséggel

A jogász nemcsak az aktivista alkotmánybíráskodás, és így a Sólyom László-féle, az alkotmányos normáknak csak a szelleméből kikövetkeztethető láthatatlan alkotmány következetes ellenzője. Nem kedveli a "médiaértelmiséget" sem, aminek szerinte túl nagy a véleményformáló ereje, a "médiahatalomban" pedig egyenesen a parlamentáris demokráciára leselkedő legnagyobb veszélyt látja.

Ellenfélnek tekinti a globalizmust, és annak terjesztőjét, a "globális pénzoligarchiát" valamint a nemzeti kontroll nélkül működő brüsszeli EU-apparátust is, ezek helyett az erős és ütőképes államot favorizálja.

Pokol a magyar ombudsmani rendszer kezdetektől nyílt ellenzőjének számít, annak szerinte túl széles jogosítványai miatt. A jogász még az új alkotmány ombudsman-felfogását is hibásnak tartja, amiért a megmaradó egyetlen országgyűlési biztos nem csak az államigazgatás hibái ellen, hanem az alapjogok védelmében is jogosult marad fellépni.

Egyik legérdekesebb megnyilvánulásában nemrég kikelt az esélyegyenlőségi törvény és annak alkalmazása ellen is, szerinte ugyanis ezzel az állam megengedhetetlen mértékben avatkozott be a magánjogi viszonyokba. Egy kocsmárosnak szerinte igenis joga van kitiltani általában egy népcsoportot, ha annak tagjai rendszeresen verekednek nála. Az erről szóló publicisztikája végére egyből egy törvénymódosító javaslatot is beillesztett, ami célja és megfogalmazása szempontjából egyaránt párját ritkító jogi dokumentumnak számít.

Leendő alkotmánybíró, pikáns helyzetben

A másik ismert jelölt a szintén a Fidesz-frakció által jelölt Balsai István fideszes képviselő, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke. Az alkotmánybírókat jelölő eseti bizottság elnöki posztjáról jelölésének keddi bejelentésekor lemondott, és megválasztása esetén nyilván a második kerületben szerzett egyéni képviselői mandátumának is kész búcsút inteni, de alkotmánybírói jelölése így is kínos kérdéseket vet fel.

Balsai a hivatalos életrajza (pdf) alapján 1974-től praktizált ügyvédként, de a tevékenységet saját közlése szerint a képviselői munka mellett, 1995 és 2007 között is folytatta. Így az ügyvédjelöltség éveivel 30 évnyi szakmai gyakorlata van, és ehhez jön még hozzá a négy év igazságügyminiszteri munka 1990-94 között. Megfelel tehát az alkotmánybírói kinevezést 20 év szakmai gyakorlathoz (vagy kiemelkedő elméleti tudáshoz) kötő kritériumnak. Az Országgyűlés Stumpf Istvánnal már megnyitotta a jogelméleti munkásság nélküli alkotmánybírók sorát, Balsaival most ezt folytathatja.

A volt MDF-es, majd 2005 óta a Fidesz-frakcióhoz csatlakozó Balsai nehezen tekinthető pártok felett álló személynek, és erősen kérdéses lehet pártatlansága alkotmánybíróként. Egyedüli beterjesztője például a semmisségi törvénynek, ami lényegében a rendőrök megbízhatatlanságát deklarálva semmisítette meg a 2006 őszi tömegoszlatások nyomán született ítéletek közül azokat, amelyek kizárólag rendőri tanúvallomásokon alapulnak. Ha Balsai érintettség miatt nem is vesz majd részt az ügy tárgyalásában, érdekes helyzet lesz, amikor a jogszabály (akár már idén ősszel) az AB elé kerül.

Alkotmányellenes törvényt nyújtott be

Balsai volt az egyik szerzője az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítő, az adójogszabályokat a normakontroll köréből kivonó őszi alkotmány- és törvénymódosításnak is, amit a kritikusok az Orbán-kormány eddigi legsúlyosabb jogállamellenes intézkedésének tartanak. Balsai alkotmánybírói jelölésének a pikantériája, hogy (két társával) ő jegyezte a 98 százalékos különadóról szóló első törvényjavaslatot is, amit az Alkotmánybíróság azon melegében el is kaszált.

Ha mindez nem lenne elég, ő az egyik társszerzője az Alkotmánybíróságról szóló törvény májusi módosításának, mely a bírók számát 15-re, a kinevezésük időtartamát pedig 12 évre növelte. Nehéz elhinni, hogy egy hónappal ezelőtt Balsai ne tudta volna már, hogy szerepel a jelölésre esélyes személyek listáján, így valószínűnek tekinthető, hogy jogalkotói munkájával e ponton részben épp a saját karrierjét is egyengette.

Az alkotmánybírák megválasztásának július végére előrehozott időpontja pedig meglehetősen egyértelművé teszi a koalíció célját: amikor a különadónál nagyságrendekkel nagyobb jelentőségű magánnyugdíjpénztári törvény az Alkotmánybíróság elé kerül, ott már biztosítva legyen a kormány többsége.

Az egyik legjobb sajtóügyvéd

A koalíciós pártok további három személyt jelöltek alkotmánybírónak. Szalay Péter ügyvéd a Fidesz jelöltje, a leginkább arról ismert, hogy Orbán Viktor és jobboldali érdekeltségű személyek, cégek jogi képviseletét szokta ellátni sajtóügyekben, de gazdasági és más ügyekben is eljár. A szakmában az egyik legjobb sajtójogászként számon tartott Szalay 1988-ban alkotmányjogi szakértőként Pozsgay Imre akkori államminiszter főtanácsosa volt, és e minőségében részt vett a 89-es alkotmány előkészítésében.

Innen az első szabadon választott miniszterelnök Antall József mellé került szintén alkotmányjogi tanácsadónak, majd a Pénzintézeti Központ jogi igazgatója lett. 1997 óta folytat ügyvédi magánpraxist. Szalay Péter az 1989-es alkotmányozásról és magáról az  alaptörvényről is meglehetősen meleg hangon emlékezik egy 2009-es cikkben. A jogász tagja volt az új alaptörvényt előkészítő 2010-es országgyűlési bizottság munkáját segítő munkacsoportnak.

A büntetőbíró és a nemzetközi jogász

A két további jelöltről igen keveset lehet tudni. Szívós Mária a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának bírója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa. Egyetemi szakmai életrajza szerint a szakterülete a büntetőjog és a büntető eljárásjog. Szívós volt az a bíró, aki a Fővárosi Bíróságon rendre meghosszabbította Hagyó Miklós előzetes letartóztatását.

A KDNP jelöltje, Dienes-Oehm Egon a Magyar Nemzeti Banknál, majd 1975-től különböző minisztériumoknál dolgozott. A szakterülete ebben az időben a nemzetközi kereskedelem az európai integráció volt. A legtöbb időt a Külügyminisztérium kötelékében töltötte, az uniós integráció egyik legkomolyabb jogi szakértőjének számít. 1998-2002 között a területért felelős államtitkárság helyettes vezetője volt. Ezután Brüsszelbe került, ahol 2003-2007 között az állandó magyar képviselet helyettes vezetőjeként dolgozott.

Dienes-Oehm az európai integráció, illetve az Európai Közösségek jogának szakértője, több egyetemen is oktat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes egyetemi docense.