Elmentünk a falig Brüsszelben

Múltkor is a Budapest – Brüsszel viszony ellentmondásosságát igyekeztem az első kérdésemben feszegetni, és most is így teszek. Van ez a kemény hangú levelezés Matolcsy György gazdasági miniszter és két biztos, Olli Rehn és Andor László között, a magyar gazdasági tervek megvalósíthatóságáról. Ez arra utal, hogy nem sikerült jól a tagállamok gazdaságpolitikáját ellenőrző európai szemeszter elindítása? Matolcsy az egész - idén bevezetett - eljárás hitelességének csorbulásától tart a levelében.

Miniszter úrnak főleg tartalmi kifogásai voltak a levelében, és ezzel nincs egyedül. Szinte minden tagállam válaszolt az Európai Bizottság június 7-én kiadott értékelésére. Az volna kirívó, ha nem fogalmaztunk volna meg kritikákat. De ha megnézzük, hány ajánlást kaptunk a bizottságtól, abban is a középmezőnyben vagyunk.

Továbbra is azt tartom, hogy maga a szemeszter sikeres történet, tudtuk tartani a rendkívül feszes menetrendet. Ezért nagy köszönet illeti az Európai Bizottságot, hiszen nekik iszonyatos munka volt megcsinálni a 27 tagállam értékelését június 7-re április 15-től (ekkor kellett a tagállamoknak benyújtaniuk nemzeti reformprogramjukat és a stabilitási vagy konvergencia programot, de Magyarországon kívül csak egy tagállam tette ezt meg határidőre).

A szemeszterrel foglalkozó tanácsüléseken a magyar elnök most élére áll a felháborodásnak, és egy bizottság-ellenes egységfrontot igyekszik kialakítani?

Nem. A magyar elnökség a sikeres európai szemeszterben érdekelt. Matolcsy úr ezt a levelét magyar gazdasági miniszterként írta, és azt mindig fontos tudni, hogy az ember éppen melyik sapkáját viseli. A tanácsülést úgy fogjuk levezetni, hogy abból a lehető legjobb eredmény
jöjjön ki. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az első európai szemesztert – ami arról szól, hogy a tagállamok sokkal átláthatóbbá teszik egymás előtt a gazdálkodásukat – az elejétől a végéig megcsináljuk.

Bulgária, Csehország és Málta kapott még Magyarországon kívül olyan intést, hogy további megszorításokat várna el a bizottság. Őket Matolcsy úr nyugtatgatni fogja, és biztatni a megszorításokra; vagy inkább velük együtt nyomást gyakorolna a bizottságra, hogy legyenek engedékenyebbek?

Nyomásgyakorlásra nincs szükség. Azért van az Európai Bizottság, hogy tagállamoktól függetlenül értékeljen, éppen az a lényeg, hogy senki ne befolyásolhassa őket. Attól, hogy egy-egy tagállam kap intéseket, még józan, kiegyensúlyozott Ecofin-állásfoglalás várható. Amikor egy-egy ország nehezebb helyzetbe kerül, akkor nagyon óvatosnak kell lenni a
tanácsi bírálatokkal, és azt gondolom, hogy Matolcsy miniszter úr józanul és reálisan vezeti majd a tanácsülést, ahogy mindig is szokta.

A hatos jogszabálycsomag az egyik legfontosabb ügye a magyar EU-elnökségnek, és ebből a szempontból nagyon fontos volt a kedd esti informális pénzügyminiszteri csúcs, hiszen itt vitatták meg a tagállamok az Európai Parlament feltételeit. A parlamentnek leginkább a fordított többségi döntések szűk használatával van baja. Ez magyarul mit jelent?

Próbálom emberi nyelvre átfogalmazni. Ez arról szól, ha egy tagállam nem tudja teljesíteni a költségvetésre vonatkozó előírásokat, akkor milyen módon lehet szankciókat életbe léptetni ellene. Eddig bizottsági állásfoglalás kellett ehhez, és azután a tagállamok döntöttek. A parlament sokkal nagyobb automatizmusnak lenne a híve. Ennek az volna a lényege, hogy ha a bizottság jelzi, hogy egy tagállamnak elszálltak a számai, akkor a tanácsnak a parlament szerint lényegében mérlegelés nélkül engednie kellene a szankciók kivetését.

Erre a tanács ajánlata az, hogy ezt egy fordított többséggel lehessen megtenni, vagyis ahhoz kelljen a tagállamok többsége, hogy blokkolni lehessen a bizottsági előterjesztést. Az a kérdés, hogy ezt az eljárási módot milyen ügyekre terjesszük ki. Például azt a tanács már elfogadta, hogy a korrekciós ágban – amikor egy tagállam már túllépte a számokat – így működjön a dolog. Sőt azt is elfogadtuk, magyar elnökségi előterjesztésre, óriási csata árán, májusban, hogy ezt az egyensúlytalansági eljárásra is kiterjesztjük. Ez nagyon nehéz döntés volt, Németország és különösen Franciaország részéről nagyon komoly engedmény kellett, hogy ezt a gesztust is megtegyük a parlamentnek.

A parlament 15 kérdésre akarta kiterjeszteni ezt az eljárást, mi kettőben tudtunk engedni. Itt a történetnek vége van, de az EP még köti az ebet a karóhoz. Persze az abszolút automatizmushoz képest ők is engedtek, de a tagállamok ennél többet már nem tudnak elfogadni. Én azt gondolom, hogy mi elmentünk a falig.

Most készítettünk egy listát, hogy hány kérdésben vette figyelembe a tanács a parlament javaslatait. Rengeteg ilyen volt. A rengeteg engedménynek és józan belátásnak köszönhetően nem állunk rosszul, de van egy kérdés, ahol a frontok megmerevedtek. Mi mindent megtettünk, közel 2000 módosító indítvány érkezett a parlament részéről, és most ott tartunk, hogy már csak egy ütközőpont maradt.

Szerintem a parlamentnek sem érdeke, hogy megbukjon a csomag, mert akkor ez a tagállamokat abba az irányba fogja lökni, hogy olyan jogi és politikai megoldásokat keressenek, mint az európaktum esetében, amit kiszerveztünk a közösségi döntéshozatal alól. De a legfontosabb, hogy a piacoknak világos üzenetet adjunk, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni a válságkezelés érdekében.

Van egy olyan brüsszeli értelmezés, hogy a parlament most húzza az időt, hogy lejárjon a magyar elnökség, és ne ez a magyar kormány ünnepelhesse a hatos csomagot, hanem majd a lengyelek. Ilyen politikai veszély reális lehet?

Biztos vagyok benne, hogy nem. A fél életemet az EP-ben töltöm az elnökség alatt, folyamatosan egyeztetek a frakcióvezetőkkel, és egyetlen egyeztetésen sem volt téma, hogy a magyar kormány egyébként mit kezd a médiatörvénnyel vagy az alkotmánnyal. Az EP ebből a szempontból tisztességesen járt el, nem keveri a szezont a fazonnal. Van az elnökségi
munka, és vannak politikai játszmák, ez két külön dolog. Azt mondta nekem a múltkor az egyik szocialista frakcióvezető-helyettes, hogy el fogja mondani a magyar elnökséget értékelő vitában, milyen kiválóan dolgoztak a magyarok azért, hogy az intézményi viták csillapodjanak.

A horvát csatlakozási tárgyalások lezárása ebben a félévben sokáig reménytelennek tűnt, most viszont hirtelen felgyorsultak az események. Kiket kellett leginkább győzködni? A nettó befizetők lassítottak?

Mivel a tárgyalások legérzékenyebb részéhez kerültünk, ezért engedje meg, hogy ne említsek egyetlen tagállamot se. Márciusban rendkívül kritikus helyzet állt elő. Ezt igyekeztünk a színfalak mögött oldani, hogy ne haljon meg a horvát csatlakozás ügye. A veszélyt nagyon kemény munkával elhárítottuk. Persze ha nincs horvát teljesítés mögötte, akkor ez nem sikerülhetett volna. A horvátok hihetetlenül keményen dolgoztak, éjszaka, hétvégén, folyamatosan. Így juthattunk el oda, hogy az Európai Bizottság pozitív ajánlással átküldte a dossziét a tanácsba. Négy fejezet hiányzott, mindegyikről pozitív értékelést adott a bizottság. A tagállamoknak most az a dolguk, hogy erről a négy fejezetről véleményt formáljanak, és mondják ki, hogy lezárhatjuk a tárgyalásokat.

Nekünk az a célunk, hogy az Európai Tanács kimondja: a tárgyalásokat most le kell zárni. Hogy technikailag ez áthúzódik-e a lengyel elnökség elejére, az más kérdés.

Május 23-án volt egy informális vacsorájuk a külügyminisztereknek Brüsszelben, és ott a hezitáló tagállamok nagy része azt mondta, amíg nincs egyértelmű bizottsági értékelés, addig nem tudnak a bővítéssel foglalkozni. Nos, az egyértelmű bizottsági értékelés most megvan. Úgyhogy azt mondjuk, most már ne keressünk kibúvókat. Nem állítom, hogy néhány tagállam nem próbálkozik, de jó lenne, ha senki sem vinne mesterséges fékeket a történetbe. Szerintem ez nem költségvetési kérdés, a bővítés nem elég lelkes híveinél nem a pénz az igazi probléma.

Meredek következtetés, hogy Mladicsot azért kapták el a szerbek, mert látták, hogy a horvátok mindjárt bent vannak az EU-ban?

Személyes véleményem szerint van összefüggés.

Mostanában a közös gazdasági kormányzás erősödésével párhuzamosan egyre népszerűbbnek látszik a szkepticizmus az európai közvéleményben, erre utal a finn választások eredménye, vagy a francia Nemzeti Front népszerűsége. Mennyire tart attól, hogy a mostani nagy összefogást egy ellenhatás követheti?

Európa nem most éli a mindenkit befogadó korszakát, ezt nagyon sok témában érezzük, például a bővítés, a menekültkérdés, de még a polgárok szabad mozgása tekintetében is. Ezekre reagálni kell. Nem lehet azt megtenni, hogy valós állampolgári félelmekre nem reagálunk, és akkor majd a szélsőjobb áll elő az ötleteivel.

Hamarosan vége az elnökségnek, készül tanáccsal a lengyel kollégájának?

Hosszú munkavacsora alatt adtuk át tapasztalatainkat a következő triónak, itt elmondtuk a kis trükköket, az intézmények közti egyeztetések praktikáit is. A lengyelek is úgy fogják fel, hogy ez most Közép-Európa éve, és ebben a szellemben viszik tovább az ügyeket.