Seriff úr, segítsen, fogom a betörő lábát!

"Eddig még csak hármat tudtunk megcsípni, de a többi is meglesz" – mondja Ferenczi István, a polgári seriff, és elszántan néz maga elé.

A hajdúsági kisváros szélén, a valamikori húsfeldolgozó üzem gazzal felvert, kibelezett épületeiben téblábolunk. A fémtolvajok az évek alatt sok tízmillió forintnyi berendezést vittek el, hogy aztán az átvevőhelyeken pár százezerért passzolják el. A seriffen nem az látszik, hogy újabb púpot kapott a hátára, hanem hogy a történtek szinte fizikai fájdalmat okoznak neki.

Kitüntetéssel kényszernyugdíjazva

Ferenczi István 1985-ig rendőrként szolgált. Már felnőttként átkérte magát Tiszaújvárosba, hogy rendőrtisztnek tanulhasson, így lett nyomozó. Aktív évei alatt kitüntetések sorát kapta, még Benkei András belügyminiszter is kitüntette.

Aztán a 80-as évek közepén egyszer fontos emberek tyúkszemére lépett. Leállították egy nyomozásról, ő belebetegedett, és hiába gyógyult meg, hiába rimánkodott, végleg leszázalékolták. Rendészként, majd üzletkötőként, ügynökként dolgozott. Megalapította a polgárőrséget, de kilépett, amikor nem úgy működött, ahogy szerette volna, és persze csak csettinteni kellett volna, hogy gondolkodás nélkül visszamenjen nyomozónak. De senki nem csettintett.

A seriff magas, erőteljes ember. Látszik, hogy 69 évesen sem ijed meg az árnyékától. Hiába nincs rajta seriffcsizma, csak szandál és zokni, amibe a susnyásban kis bogáncsok százai ragadtak, hiába a vastagkeretes sztk-szemüveg, a tekintélye, mint valami aura, levakarhatatlan.

Azt vártuk, hogy legalább amikor a fali kalaptartóra tett Texas Rangers-csillagos Stetson-kalapját a fejébe csapja, vegyül majd némi irónia az összképbe, de nem: Ferenczi István még akkor is maga a megtestesült rend és nyugalom, amikor 46 éves biciklije nyergébe pattan és tovakarikázik.

A 8700 fős városban szinte mindenkit név szerint ismer. Állítólag amikor a több mint húszezres Tiszaújvárosban volt nyomozó, ott is mindenkinek megtanulta a nevét.

Ha rendőrt hívnak, csak baj van belőle

Polgáron korábban is volt seriff, a közkedvelt körzeti megbízottat becézték így. Amikor pár éve kiderült, hogy a rendőrségből, polgárőrségből, közterület-felügyelőből, biztonsági szolgálatokból, halőrből, vadőrből, mezőőrből álló "közbiztonsági hálón" túl nagyok a lyukak, és a szereplők között nincs igazi együttműködés, a település elöljárói a polgármester vezetésével új megoldáson kezdtek gondolkodni.

Bár nem beszélnek róla, nyilvánvaló, hogy elégedetlenek voltak a rendőrséggel és a polgárőrséggel. A szabadidejükben járőröző civil polgárőrök az évek során egyre inaktívabbak lettek, a rendőrök pedig Polgáron sem szívesen mozdultak a helyiek mindennapjait leginkább megkeserítő csip-csup ügyekre, ha meg mégis, azok gyakran maradtak felderítetlenek.

"Egy kisvárosban nem az a kérdés, hogy látja-e valaki, mi történik, hanem hogy szól-e" – magyarázza Tóth József polgármester, hogy mire kerestek megoldást. Olyan emberre volt szükségük, akinek nem csak tekintélye van, de bíznak is benne a helyiek.

"Az emberek félnek a rendőrtől, az uniformistól, nem szeretik bemondani a nevüket, címüket, mert abból később csak bajuk van. Kellett valaki, akinek hajlandók elmondani amit látnak, aki a zárkózott emberek bizalmasa. Aki eljuttatja az információt oda, ahová nem jut el."

Minek mindent leírni?

2009 novemberében a postaládákba bedobott, háztartásonként egy darab helyi újságba húzott ajánlólappal a családok három, szabadon választott jelöltre tehettek javaslatot. A polgáriak fantáziáját akkor még nem igazán mozgatta meg a lehetőség, a 3200 lapból 107 érvényeset adtak le.

A legtöbb ajánlást kapó öt ember közül három vállalta a megmérettetést, őket hallgatta meg az önkormányzat képviselőtestülete. A 2009. november 26-i ülésen titkos szavazással 10:2:0 szavazataránnyal Ferenczi Istvánt választották meg seriffnek.

Azóta másfél év telt el, és Polgáron jelentősen nőtt a regisztrált bűncselekmények száma. Nem a közbiztonság romlott, hanem a rendőrségnek lett több munkája, mivel a seriff nem hagyja, hogy az ügyek elsikkadjanak, és amit nem tud maga elintézni vagy túl súlyos, arról bejelentést tesz. "Eleinte koloncnak tekintettek, azt se tudták, hová tegyenek, mondogatták is, hogy minek mindent mindjárt papírra vetni."

A kisebb konfliktusokat igyekszik maga elsimítani. "Itt éltem le az életemet, pontosan ismerek mindenkit" – mondja, miközben a városka zűrösebb utcáiban nézelődünk.

A kulcs a helyismeret

"Cigánybűnözés nincs, csak bűnösök vannak. Tudom, hogy melyik három rokonsággal van baj, azt is tudom, ki viszi a fát, a fémet, kik szoktak tyúkot, terményt, biciklit lopni. Ha sejthető, ki az elkövető, a rendőröket oda küldöm, ahova kell, így nem dúlják fel ártatlan családok életét" – avat be a helyismeret fontosságába a seriff, hozzátéve, hogy már csak azért sincs értelme cigánybűnözésről beszélni, mert becslése szerint az elkövetők 40 százaléka nem roma.

Mindezt Bari László, a roma önkormányzat elnöke is megerősíti. Mint mondja, a seriffben a település lakosságának 15-20 százalékát kitevő romák is megbíznak, mert nem hív egyből rendőrt, és ha mégis, akkor is próbálja minél kisebb bírságokkal elrendezni az ügyeket.

Abban is jó az összhang, hogy a seriff is tudja, kik az őshonos, és kik azok a – többnyire Ózd környékéről – betelepült romák, akikkel a baj szokott lenni. Az egyik kezelhetetlen család esetében a romák, a seriff és a helyi közigazgatás együtt találtak "megoldást": a családnak mennie kellett, a hivatalos indoklás szerint azért, mert túl sokan laktak egy kis házban, az előírtnál kevesebb négyzetméter jutott egy főre. Ilyesmiért a dolgosabb, igyekvő családokat nem vegzálják.

"A cigány kisebbségi önkormányzat nem válhat besúgóvá, de tarthatatlan, amit egyes betelepülők művelnek. Igyekeznünk kell mindenkivel együtt élni, de akivel végleg nem megy, annál nem várjuk meg, hogy miattuk az összes cigányra mutogatni kezdjenek" – magyarázta a kényes helyzetet Balogh Gusztáv cigány önkormányzati képviselő.

Kötelező titoktartás

A seriffet nap mint nap hívják, az Indexszel együtt töltött néhány óra alatt is többen keresték. Mint mondja, ha valami gyanúsat látnak, éppúgy rátelefonálnak a romák is mint a többségiek, bár amúgy sem tűrné, hogy etnikai alapú feljelentgetésre használják. Nem érdekli, ki kinek a komája, ellensége, ki cigány, ki nem, ki jobbos, ki balos. Kétféle embert ismer: bűnöst meg ártatlant.

Ferenczi István akkurátus ember. Van egy kis füzete, amit mindig magánál tart. A bejelentőket szóban vagy írásban, de mindig tájékoztatja a történtekről. Az önkormányzat épületében lévő irodájában pontosan le van fűzve és el van zárva minden egyes ügy aktája. A képviselők lejöhetnek, belenézhetnek, de semmit nem vihetnek el, és másolatot sem készíthetnek.

Igaz, még ha akarnának, se tudnának meg sokat az iratokból, mivel a seriff iránti bizalom legfontosabb garanciája a titoktartás: a források kilétét sosem fedi fel, a bejelentők, szemtanúk nevét még az elzárt aktákban sem írja le. "Eleinte beidézgettek a rendőrségre, hogy Pista, ki volt az informátor, aztán leálltak".

Polgár mostanra a megye egyik legbiztonságosabb települése lett. A rendőrség felderítési mutatója 70 százalék körülire nőtt, jelentősen csökkent a betörések száma. Mindebben nem kis része van a seriffnek, vagy ahogy az önkormányzat hivatalos dokumentumaiban szerepel, a "Polgári Seriffnek", aki nemcsak a bűncselekményekről szokott bejelentést tenni, de többnyire azt is megmondja, ki az elkövető, hol találják a rendőrök, és milyen bizonyíték van ellene.

Már nem a rendőrséget hívják

A kisvárosban ma már sokak számára teljesen magától értetődő, hogy ha baj van, nem a rendőrséget, hanem a seriffet hívják. Ezt tette például az a szemtanú is, aki látta, hogy előző nap három fiatal egy vödör cseresznyével ballagott az utca közepén. Ferenczi akkor már tudta, hogy melyik kertből tűnt el vödröstül vagy tíz kiló cseresznye. A terepismerete alapján, meg a gyanúját erősítő szétköpködött magok nyomán hamar rátalált a bűnösökre, meg a félig még teli vödörre is.

Mindez persze akár megmosolyogtató is lehet, de egy olyan régióban, ahol egyre nehezebb a megélhetés, az ellopott tyúk, a kihúzgált krumpli és egy-egy vödör gyümölcs eltűnése is épp elég kiborító tud lenni.

Márpedig a legtöbb ügy, amivel Ferenczit megkeresik, ilyen. Falopás, elengedett kutya, csendháborítás. A seriff megy és intézkedik, a kisebb ügyekben meg az általa irányított három településőr egyikét küldi.

Hivatali telefonján éjjel-nappal elérhető, és bár nincs intézkedési joga, volt, hogy akkor is őt hívták, amikor az országban bárhol máshol minden épeszű ember a rendőröket riasztotta volna. "Épp Romániában voltam, amikor megcsörrent a telefon. – Seriff úr, segítsen, itt a betörő! – Mondtam, hogy külföldön vagyok, hívom a rendőröket, próbálja jól megjegyezni az illetőt. – Nem tudom, mert fogom a lábát! – Amikor két nappal később odamentem, a rendőröknek még mindig nem sikerült odaérniük."

A lakossággal, valamint a rendőrséggel való jó kapcsolatnak köszönhetően Polgáron a garázdaság, a testi sértés, a verekedés teljesen megszűnt. A kisebb ügyeket igyekeznek helyben elsimítani, a komolyabb szabálysértésekkel, bűncselekményekkel a seriff a helyi rendőrökhöz fordul, a drogügyekkel és a ritka, súlyosabb bűncselekményekkel pedig egyből a hatáskörrel rendelkező kapitánysághoz.

Idilli állapotokról persze szó sincs. A volt szocialista országgyűlési képviselő polgármester szerint a kisváros élhető, de nem problémamentes. Egyre gyakoribb a megélhetési bűnözés, mégis javult a biztonságérzet, mert az emberek nem érzik úgy, hogy nem törődnek a problémáikkal.

Csendőrség helyett

"Voltak olyan hangok a testületben, hogy ne seriff, hanem csendőrség legyen, majd azok rendet tesznek. De nem hergelni, lenézni kell a cigányokat, mert az nem működik. Polgáron az derült ki, amiben eredetileg is bíztunk, hogy a jó, a polgári megoldás a bizalmon alapul, nem a megfélemlítésen" – mondja Tóth József.

Ferenczi nem tagadja, hogy tekintélyét fellépése és konoksága mellett annak is köszönheti, hogy ha kellett, rendőrként oda-odacsapott, amire máig sokan emlékeznek, és ha kell, ma is felemeli még a hangját, hogy az emlékeket felidézze. Az együtt töltött pár óra alatt nyilvánvalóvá vált, hogy elvárja, igaz, mindenkinek meg is adja a tiszteletet.

A legnagyobb vágya most az, hogy kellő bizonyítékot találjon az uzsorások ellen. "A rendőrök szerint képtelenség bizonyítani, hát én majd megmutatom nekik."

Ferenczi István minimálbéren van, a seriffkedéssel havonta 73 ezer forintot keres. A képviselőtestület az ősszel négy évvel meghosszabbította a kinevezését.