Korrupciós kiskáté kezdő vállalkozóknak

A korrupciónak sok fajtája van, a legnagyobb pénzeket azonban köztudott, hogy az állami vagy önkormányzati pályázatokon lehet szakítani, és itt éri legnagyobb kár a közvagyont is, ezért kiskáténkban erre a területre koncentrálunk.

A kezdő korrupt vállalkozó két irányba indulhat el: a riválisait próbálja rávenni az együttműködésre a nagyobb haszon érdekében, vagy magát a kiíró állami vagy önkormányzati szerv megfelelő emberét keresi meg. Nézzük először az előbbit.

Kartellezés

A kartell abban az esetben működik jól, ha a vállalkozó kevésbé ismeri a kiíró önkormányzat vagy állami szerv illetékeseit, annál jobban az esetleges versenytársakat.

Első dolog felvenni a kapcsolatot a szóba jöhető versenytársakkal, és megbeszélni velük, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka, de mindenre van megoldás. Ha a szolgáltatásra, például útépítés vagy útjavítás, még várhatóan többször szükség lesz, megegyezni abban, hogy ki nyújtja be először a legolcsóbb, de még mindig jó magas, tisztes hasznot hozó - azaz valószínűsíthetően a nyertes - árajánlatot, majd eldönteni, akár sorshúzással, hogy a többiek mikor következnek. Így mindenkinek aránylag biztos, jól fizető munkája lesz.

(A kartellezésre jó példa az útépítő cégek 2002-es-ös kartellje, ami ugyan megbukott, 6 évig tartott, amíg ezt a bíróság is kimondta.)

Helyzetbe hozás

Ezt az a vállalkozó válassza, aki nem akar a vetélytársakra várni, hanem gyorsan és biztosan akar zsíros megbízást. Ebben az esetben kapcsolatot kell találni az adott önkormányzati vagy állami szerv illetékesével, és felajánlani neki a megbízási díj bizonyos, általában 5%-tól 15%-ig terjedő részét. A tárgyalásokon viszont vigyázni kell arra, hogy ne lehessen lehallgatni a beszélgetést - kitűnő helyszín a gőzfürdő -, és ne legyen nálunk nagyobb készpénz.

Előkészület: Jó, ha bekerülünk első körben egy előminősítési rendszerbe, ezután már csak néhány rivális marad, velük meg lehet egyezni. Innentől ugyanis nincs nyílt közbeszerzés, a meghívásos tárgyaláson pedig a szűk körrel kell elbánni vagy megegyezni.

Jogi szakértőnk szerint erre leginkább a közszolgáltató cégek pályázati rendszerében van lehetőség. Ha pedig a második, verseny nélküli meghívásos körbe be szeretnénk kerülni, akkor vigyázzunk arra, hogy szolgáltatásunk ára ne haladja meg a nettó 25, építési beruházás esetén pedig a nettó 150 millió forintot.

Tipp: Hogyan kerüljük meg az értékhatárt? Daraboljuk fel több részre szolgáltatásunkat, úgy, hogy minden egyes része az értékhatár alá essen egy forinttal.

Hogyan bonyolítsunk le könnyen korrupt beruházásunkat?

A lebonyolítás számtalan nehézség elé állíthatja a vállalkozót. Alább nyolc technikát ismertetünk, ami megkönnyítheti vállalkozónk dolgát.

1. Pályázat kiírásakor kellő kenőpénz fejében el kell intézni, hogy a feltételeknek csak a mi cégünk feleljen meg. Ez népszerű, de némileg kockázatos módszer, hiszen a többi induló a szerződést gyorsan megtámadhatja a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, jó időre elkaszálva a biztos pénzszerzési lehetőséget. Itt tehát érdemes az 1-es számú receptet vegyíteni ezzel a megoldással, ha a többi induló hajlik a megegyezésre.

Jó megoldás lehet még, ha nyomásunkra (kenőpénz) egyébként elhanyagolható kis formai hibák miatt kizárják riválisainkat, majdnem minden pályázatban lehet találni ilyet. (Gyanúsan hasonló eset például a Tárnok és Székesfehérvár közötti negyven kilométeres vasúti pályaszakasz felújítására kiírt tender.)

Jogi szakértőnk felhívja a figyelmet, hogy a formai hibákra hivatkozás már elavult módszer, a hatályos (és jövő évtől hatályos) szabályozás szerint formai hiba miatt (értsd: oldalszám, kötés, tartalomjegyzék hibái) nem lehet érvényteleníteni az ajánlatot. Persze van már más technika: lényegtelen tartalmi követelmények kiválthatják a formai hibát, vagy olyan szakmai ajánlat adnak be, ami nehezen követhető, mivel a szakmai ajánlat nem hiánypótolható.

2. Jelentősen megkönnyíti megfelelő áraink kialakítását és győzelmünket, ha bennfentes információt kapunk az ellenfelek árairól. (Antal Attila volt BKV vezérigazgató számolt be hasonló esetről vallomásában egy metróállomás beépítési pályázatával kapcsolatban).

3. Ha nem sikerült minden ügyeskedésünk ellenére sem vetélytársaink fölé kerekedni, jó módszer, ha rávesszük önkormányzati vagy állami kapcsolatunkat (kenőpénz csillogtatásával) a tendere eredménytelenné nyilvánítására. Kis idő elmúltával úgyis új, gyorsított, vagy extra esetben hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás írnak ki a munkára, amelyen cégünk indul és nyer. Az ilyen a pályázatra már csak azt hívja meg a megrendelő, akit „akar”. (Jó példa lehet hasonlóra az FKF Zrt. pusztazámori hulladéktelepének gázártalmatlanítására kiírt pályázat.)

Jogi szakértőnk szerint ez a módszer azért kockázatos, mivel a közbeszerzési törvény alapján csak meghatározott esetekben lehet eredménytelen az eljárás. Amivel leggyakrabban szoktak és tudnak élni, hogy hirtelen kiderül: nincs fedezet a kiírt szolgáltatásra. De ehhez az ajánlatkérő részéről felsőbb szintű akarat és okirat dokumentálás kell. Ahhoz pedig, hogy ezek után hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást indítsanak, amin egyedül a preferált versenyző vesz részt, meg kell teremteni a szükséges követelményeket (rendkívüli sürgősség, kizárólagos jog).

4. Ha riválisunk még mindig hepciáskodik, alvállalkozói koncot juttathatunk neki, esetleg konzorciumban indulhatunk, amelyben később természetesen a zsírosabb munkarészeket mi visszük el. (A BKV takarítási tenderénél történt hasonló az ügyészség szerint, igen neves önkormányzati összekötő segítségével.)

5. Szintén hatékony technika, hogy kirívóan olcsó ajánlatot nyújtunk be, megnyerjük és megkötjük a szerződést, de aztán a költségekre, hidegre, melegre, acélárakra vagy piros hóra hivatkozva túlmunkát, költségnövekedést, halasztást jelentünk be. Ha előre megegyeztünk (vastag talpas borítékkal bebiztosítva magunkat), akkor könnyebben elismerik az igényünket, ha nem, akkor nehezebben. Hasonló esetről Balogh Zsolt, volt megbízott BKV vezérigazgató mesélt a rendőröknek a Szentendrei HÉV-táblák felújítása ügyében.

Jogi szakértőnk felhívja a figyelmet, hogy az olcsó ajánlatot vizsgálnia kell az ajánlatkérőnek és indokolást kérnie. Ha nem teszi, vagy elfogadja a kirívóan alacsony árat, a versenytárs a közbeszerzési döntőbizottság elé viheti a dolgot.

6. Finomabb módszer, ha már megvan a szerződés, nyomásunkra vagy akár saját ötlet alapján változhat a megrendelő részéről a műszaki tartalom, ilyenkor akkora árat mondunk, amekkorát nem szégyellünk, nincs verseny.

Egy rendkívül plasztikus hasonló esetről szintén egy volt BKV-vezér eddig nem publikált rendőrségi vallomásában lelhetünk, amit a hangulat kedvéért szó szerint idézünk. „A Rákóczi téren készül egy metróállomás, ahol áll egy nagy fa. A lakók a fa eltüntetését megtámadták. Így kezdődött az eset. Ez a tiltakozás kamutiltakozás volt. A háttérben az állt, hogy 600 millió forintba került az áttervezés, a lépcsőt is arrébb kellett építeni. Hogy pontosan hogyan lett ez ledokumentálva, azt nem tudom, de valószínűleg ha egy idős személyt megkérdeztek, hogy aláír-e, hogy megmentsünk egy öreg fát, nem valószínű, hogy nemet mondott.”

Jogi szakértőnk ezt a technikát túl faragatlannak tartja, a műszaki tartalom ötletszerű megváltoztatása jogszerűtlen és támadható. Bár a versenytársak által és a nyilvánosság által nyilván nehezen követhető és így nyilván sok esetben alkalmazott.

Előfordulhat, hogy nem minden számításunk teljesül, ezért utólagos korrekcióra szorulunk, amit - kellő ügyes nyomásgyakorlással, hiszen van a kezünkben némi adu - kapcsolatunk segítségével realizálhatunk.

7. Megrendelőnk néhány kamutanulmányt rendel tőlünk vagy beszervezett strómancégünktől, amit aprópénzért összeollóztatunk egy munkatársunkkal. A szerződést érdemes egy offshore cégen keresztül kötni, mert ha baj van, sokkal nehezebben lenyomozható. Ilyen jellegű kamutanulmányokról többször beszámoltunk, hazai cég könnyebben lebukik, mint az FKF kutatás-fejlesztési tanulmányainak esetében, az offshore cég viszont nehezebben megfogható.

8. Szintén jó módszer, főleg nagyobb beruházásokat irányító projektcégek esetében, ha nem vagyunk megelégedve a haszonnal, hogy a beruházás utolsó résszámlájának kifizetésekor csődöt jelentünk, és eltűnünk a színről, kifizetetlenül hagyva az alvállalkozókat. Bár ez már nem a klasszikus korrupciós technikák közé tartozik. Hasonló jellegű történet a Megyeri híd kifizetetlen alvállalkozóinak ügye.

Kockázatok, mellékhatások

A kockázatokról szólva a végén meg kell jegyeznünk, hogy bár cikkünk elsősorban a vállalkozóknak szól, tisztában kell lennie minden próbálkozónak, hogy a tapasztalat szerint a vesztegetési ügyek elsődleges proaktív szereplője, kezdeményezője és egyben kedvezményezettje a politikai és közigazgatási szféra. Azaz, lehet okosnak lenni, de arra számítani kell, hogy a vezénylő pálca szinte mindig megrendelőnél marad. A jogi szakértésért köszönetet mondunk a Transparency International szakértőinek.

Kérjük olvasóinkat, ha hallottak hasonló, ötletes korrupciós technikáról, küldjék be nekünk erre az e-mail címre. Ha összegyűlt kellő mennyiségű anyag, megírjuk őket és megszavaztatjuk az év legfifikásabb vesztegetését.

Sikerekben gazdag vállalkozást kívánunk!