Ángyán egy hős, vagy egy bolond?

Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár lemondása nagy indulatokat keltett. A Jobbik, az LMP, de sok Fideszhez kötődő személy is a tragikus hőst látta benne: az egyik utolsó igaz embert, aki a vidéki Magyarország megmentéséért küzdött körömszakadtáig. Távozásának körülményeiről szóló panaszos levele a Bánk bán Tiborcához tette őt hasonlatossá sokak szemében.

Más, agrárügyekben jártas személyek szerint azonban éppen ideje volt, hogy az államigazgatásból távozzon: sokan ugyanis fantasztának, holdkórosnak tartották, aki jószándékkal ugyan, de a vesztébe akarta vinni a magyar mezőgazdaságot.

„Egy porta, egy koca” – mondta el rendszeresen vidéki előadásain jelszavát. Ángyán elkötelezett híve volt a kisebb családi gazdaságoknak, szemben a nagyüzemi gazdálkodással. A gödöllői egyetem katedráját államtitkári irodára cserélő politikust hívei „professzor úrnak” nevezik. Akik a holdkóros vizionáriusnak látták benne, azok „a földművelésügy Matolcsyja” jelzőt aggatták rá.

Demográfiai földprogramot akart

Ángyán József egyik fontos terve egyelőre halasztódik. „Forráshiány lesz a gátja a demográfiai földprogram mielőbbi elindításának” – írta a napi.hu, amikor összefoglalta, hogy mire nem lesz pénz 2012-ben a kormányzati megszorítások miatt. A demográfiai földprogram Ángyán egyik dédelgetett terve volt. Arról szólt volna, hogy fiatal pároknak hosszú távon nagyon olcsón földet adjon bérbe az állam, cserébe két-három gyereket és a föld megművelését várták volna el.

A programba szívesen bevontak volna városi fiatalokat is, hogy így tereljék vissza a népességet az elöregedő falvakba. Összesen kétszázezer hektárnyi földet szántak a programra. Még a Fidelitas is beszállt a népszerűtésbe, tavaly ősszel úgy nézett ki, hogy idén év elején már elkezdik osztani a földeket. Egyelőre azonban áll a program.

Nem a demográfiai földprogram csúszása lehetett Ángyán veszte, de a terv, a róla szóló vita és a kormány halogatása miatt az ügy jó szimbóluma az államtitkár körüli izgalmaknak. Egy mezőgazdasági tanácsadással foglalkozó dél-dunántúli szakember így értékelte a levegőben lógó programot: „A környékünkön lévő sertéstelepekre alig lehet ma már dolgozót találni, harminc év alattiak szinte egyáltalán nem jelentkeznek. A fiatalok nem akarnak földet túrni. Nem is lenne szerencsés olyanoknak földet adni, akik nem értenek hozzá. Ráadásul ezek az egészen kicsi gazdaságok sohasem lesznek versenyképesek, miközben az EU-ban kőkemény verseny van. Jól látszik, hogy csak azért mert egy termék magyar, még nem fogják megvenni az emberek, ha a külföldi az olcsóbb. Ez lehet, hogy nem jól van így, de ez a realitás. Luxus törpebirtokokra bízni a magyar mezőgazdaságot.”

Horváth Gábor, a MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) főtitkára a múlt hétfőn a Klubrádióban így fogadta Ángyán távozását: „Talán most elindul egy racionális munka Ángyán úr távozásával.” Igaz, a MOSZ éppen azokat a régi tsz-ekből lett cégeket képviseli, amelyeknek tulajdonosait nevezhette zöld báróknak Ángyán József.

Szívünk minden rezdülésével

Ángyán mellett is szót emeltek azonban szakemberek. Sokak mellett Fenyőházi Tibor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Magosz elnöke (és egyben a szervezet országos alelnöke) is lobbizott Ángyánért. Fenyőházi a Győr megyei agrárkamara elnökével közösen írt levelet Orbán Viktornak, arra kérve, hogy ne fogadja el Ángyán lemondását. „Szívünk minden rezdülésével Ön mellett állunk, amikor a magyar nép élén és érdekében élet-halál harcát vívja a nemzetközi pénzvilág erői ellen, és ráadásul ezt úgy teszi, hogy ezért is büszkék lehetünk magyarságunkra. Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen, a nemzet jó erőinek össze kell fognia, amely csak a bizalom erős talaján, hiteles emberek köré épülve lehet hatékony. Az ilyen emberek egyike a nép fiai előtt Ángyán József professzor úr” – áll többek között a levélben, amit nem szívlelt meg a miniszterelnök.

Fenyőházi lapunknak azt mondta, hogy mese az, hogy a kisebb, családi birtokoknak ne lehetne jövőjük. „Tévhit, hogy Ángyán professzor úr skanzeneket akart volna létrehozni.” Fenyőházi szerint nemzeti létkérdés, hogy megmaradjon a földművelő vidéki lakosság, márpedig a nagybirtokok kevesebb embert foglalkoztatnak ugyanakkora területen, mint a kicsik. A tájat elcsúfítják a monokulturális ültetvények, az ételek rosszabbak és egészségtelenebbek lesznek.

Fenyőházi szerint az EU nem véletlenül költ ennyit mezőgazdasági támogatásokra, hiszen ha nem volna támogatás a mezőgazdasági termékeken, akkor azok annyira drágák volnának, hogy még többen éheznének. A dotáció másik oka szerinte, hogy ne néptelenedjen el a vidék. Vagyis eleve nem piaci elvek szerint működik az európai mezőgazdaság, és innentől kezdve sokkal barátságosabb, boldogabb és egészségesebb a kisebb termelőket helyzetbe hozni. „Lassan már falun is meg kell mondani a gyerekeknek, hogy a tehén nem lila, mint a reklámban” – érzékeltette a mezőgazdaság hanyatlásának drámai mértékét Fenyőházi.

Jön Dél-Amerika?

A hitvita másik oldalán állók szerint az őstermelők adókedvezményei miatt is teljesen irracionális volna erőltetni a családi gazdaságokat, az állam rosszabbul jár velük, mint a cégekkel. A túloldal viszont azzal érvel, hogy a nagyüzemi termelés hívei Dél-Amerikát akarnak csinálni Magyarországból: kiszolgáltatott napszámosok dolgoznának a kizsigerelt földeken néhány dúsgazdag birtokos hasznára. Ezzel a hagyományos vidéki élet végképp eltűnne. Ráadásul „mindenkinek jó lesz, ha tudja, hogy mit eszik”.

Maffiacsaládok

A régóta húzódó elvi vitát az teszi most izgalmassá, hogy Ángyán az őt támogató szervezeteknek írt levelében nem csupán elvei meg nem valósulásáról számolt be, hanem súlyos vádakkal illette a kormányt: „ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam »maffiacsaládok«, spekuláns nagytőkés »oligarchák« és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos »zöldbárók« koalíciója jött létre. [...] ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a döntéshozataltól, ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani, hogy a közpénzek és a nemzet közös vagyona valóban a közjót szolgálhassa.”

Vagyis Ángyán szerint a maffia határozza meg a kormány politikáját. Hogy ez mennyire költői túlzás vagy valódi veszély, azt ebben a cikkben nem tudjuk eldönteni. Az bizonyos, hogy az ország több pontján csalódott gazdák háborognak, hogy az utóbbi időben több helyen az állami földekre kiírt bérleti pályázatokról lemaradtak a helyiek, és inkább nagyobb birtokokat bíró cégek nyertek. (Lásd a Népszabadság riportjait egy lakitelki gazdafórumról illetve a Fejér megyei pályázatokról.)

Az elmúlt két hétben a Jobbik és az LMP is a pályázatok átláthatatlanságával és a kistermelők kisemmizésével vádolták a vidékfejlesztési minisztériumot. Fazekas Sándor miniszter így próbálta egy ilyen esetben nyugtatni a jobbikos Staudt Gábort: „Mi azt a vállalást teljesítjük, amit korábban is számtalan alkalommal elmondtunk: a kis és közepes családi gazdaságokat támogatjuk a földhasznosításnál, azokat a gazdaságokat, amelyek állatokat tartanak vagy állattartásba akarnak fogni.”

Fazekas már Ángyán távozása óta azt bizonygatja, hogy az irány nem változik, ezután is azon lesz a kormány, hogy a kistermelők által művelt földterület növekedjen. (Most a művelt földek mintegy fele tartozik a kicsikhez, a kormány ezt állítólag hatvan százalékra tolná ki.)

Orbán Viktor a falusi, családi termelésről pont olyanokat mondott a Darányi-terv januári meghirdetésekor, mint amit Ángyán is szeretett mindig hirdetni: az emberek azt egyék, ami a kertjükben nő. Az Ángyán távozását sajnáló Fenyőházi szerint sem reménytelen a helyzet, ő bízik Budai Gyulában, Ángyán utódjában is, „vele is hét éve együtt küzdünk, harcolunk”. Budai első, vidékfejlesztési államtitkárként elmondott parlamenti felszólalásában hétfőn arról beszélt, hogy gyanús csoportok csak az MSZP–SZDSZ-kormány idején jutottak földhöz, ilyen mostanában nem fordulhatott elő. Ezt Szabó Rebeka LMP-s képviselőnek mondta, aki arról faggatta, hogy miért a Puskás Akadémia elnöke által vezetett cég nyert bérleti jogot egy csomó földre Fejérben.

Fenyőházi szerint „a professzor úr talán kicsit szenvedélyes volt, de nem akart ő rosszat”. Ebben Ángyán kritikusai is egyetértenek. A vita egyik fele Ángyán bukása után arról szól, hogy a távozott államtitkár álmai hóbortosak, avagy helyesek voltak-e. A vita másik fele ennél sokkal kevésbé akadémiai: az ugyanis arról szól, hogy a kormányzati döntéshozatalban tényleg ott vannak-e a zöldbárók és az oligarchák.