Kifogyóban a szufla az egymilliós tüntetésekből

Az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért (EMS) Facebook-csoport március 15-i demonstrációjának legérdekesebb pillanatai kétségkívül a még a Jobbiktól is jobbra álló Budaházy-Toroczkai tengelyhez köthető csoportosulás tüntetése körül adódtak a Jégbüfé előtt.

A rendőrség – érthetetlen módon – tudomásul vette, azaz megengedte, hogy az EMS-tüntetéssel lényegében megegyező  helyszínen demonstrálhassanak a nemzeti radikálisok is, így az újságírók és a Ferenciek terén álldogáló civil tüntetők is a cukrászdán keresztül a kordont megkerülő radikálisok és a rendőrök csetepatéját figyelték.

Az EMS demonstrációjának két nagy tanulsága volt. Nemcsak a baloldalnak általában, de a civil baloldalnak sincs vezéralakja: nemhogy a jobboldalon félistenként tisztelt Orbán Viktorhoz hasonló, de egyelőre még egy politikusként kiálló és fogalmazó figura sem bukkant fel a horizonton.

Az eleve elvetéltnek ígérkező alternatív köztársaságielnök-választás fiaskója pont erre mutatott rá. Hosszan lehetne elemezni az okait, de ez tipikusan olyan, komolytalan akció volt, amiből csak óriási szerencsével lehetett volna jól kijönni, veszteni viszont sokat lehetett vele.

A címet végül elnyerő Dopeman semmiképp sem az az ember, aki azonosulási pontként a szélesebb közönség számára is értelmezhető, személyes plusz tartalmat tudna hozzáadni a demokrácia- és köztársaságpárti civil baloldal eszményeihez. A beszédét valószínűleg azért hozták – még a himnuszt és a konferansziékat is megelőzve – a program legelejére, hogy a dramaturgiai súlya a lehető legkisebb legyen.

Kopottá és unalmassá válik

A másik probléma a civilek által elutasított és antidemokratikusnak tartott kormánytöbbség intézkedései kritikájának a megfáradása. Egy adott idő és bizonyos számú tüntetés után a mégoly jogosnak érzett demokráciaféltő tiltakozások és fordulatok is elcsépeltnek és unalmasnak hatnak, a korábbi tüntetések érdekes dramaturgiája pedig kopottá és unalmassá válik.

Ezt mindennél jobban jelzi, hogy a tüntetők többsége a tudósító tapasztalatai szerint az első 15-20 perc után inkább a napsütést és egymás társaságát élvezte, és a korábbi alkalmaknál jóval kevésbé figyelt a színpad történéseire.

Hiába voltak a felszólalások kaleidoszkópszerűen úgy összeválogatva, hogy az alkotmányjogtól a romákon és a melegeken át a hallgatókig és a tanárokig számos fontos probléma említésre kerüljön: lehet tartani politikai demonstrációt politikus nélkül, de a dolog néhány alkalom után óhatatlanul érdektelenné válik (a tüntetés részleteiről percről percre tudósításunkban olvashat).

Természetesen nem az EMS-csoport hibája, hogy a baloldalnak nemhogy vezetői, de politikusai sincsenek, viszont nagyon is az EMS problémája. Fontos fegyvertény, hogy a Kossuth-téri kormánypárti rendezvénnyel ellentétben minimális infrastruktúrára támaszkodó, vezér nélküli civil tüntetésre így is több tízezren eljöttek, de ma nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki civil demonstrációnak ez a fajtája kimerítette a lehetőségeit.