Olivér
8 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Semjén-ügy: ki másolt kiről?

2012.12.11. 08:05
Az ELTE kimondta, hogy Semjén Zsolt plagizált, de azt lehetetlen megállapítani, hogy a dolog pontosan hogyan történt. Elvileg előfordulhatott az is, hogy oktatója, Molnár Attila másolt Semjénről. De vajon melyik a valószínűbb verzió?

Miután az ELTE Társadalomtudományi Kara kimondta, hogy Semjén Zsolt 1992-es szociológia-diplomamunkája jelentős mennyiségű szövegazonosságot tartalmaz Molnár Attila Károly később publikált írásaival, már csak azt kellene valahogy tisztázni, hogy pontosan mi is történt.

Merthogy az ELTE vizsgálata ellenére a tények továbbra is ellentmondásosak. A pontos részletekről a két főszereplő, Semjén Zsolt és Molnár Attila Károly nem nyilatkozik, ezért kénytelenek vagyunk az eddig ismertté vált tények alapján megpróbálni rekonstruálni a történteket. (Hogy az ügyet leegyszerűsítsük, Semjén szociológiai szakdolgozatának előzményével, a Pázmányra írt teológiai értekezésével ezúttal nem foglalkozunk.)

Mi az, ami biztos?

Semjén Zsolt 1992-ben védte meg A New Age értelmezései kísérlete c. szakdolgozatát az ELTE Szociológia Intézetében. A konzulense Molnár Attila Károly volt. A kormany.hu-ra feltöltött diplomamunka (zip) a nyitóoldal szerint a "második, javított kiadás". Az ELTE könyvtárából már valószínűleg  leselejtezték az eredeti dokumentumot, de a hvg.hu a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Egyetem könyvtárában mégis megtalálta az első verziót. A különbség 22 oldal, ebből 14-15 oldal lényegében szó szerint megegyezik Molnár később publikált tanulmányaival.

Semjén nem próbálta meg tisztázni a szövegegyezések hátterét, csak a jóhiszeműségét hangoztatta, és visszautasította az erkölcsi természetű vádakat. Molnár Attila Károly viszont két közleményt is kiadott. November 29-én kijelentette, hogy tanulmányai a saját szellemi termékei, és soha nem vett át szöveget diákoktól, csak közös kutatásokat végzett velük. December 8-án azt szögezte le, hogy Semjén második dolgozatát már nem olvasta, mert az államvizsga lebonyolítói nem juttatták el hozzá.

Semjén, a jóhiszemű?

Utolsó sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt azt nyilatkozta, hogy a vitatott szövegeket "az érintett oktatóknak szükségszerűen ismerniük kellett". Vagyis Molnár szerinte olvasta a második, végleges verziót, és nem emelt kifogást ellene.

Semjén azt is állítja, hogy nem követett el semmi neki erkölcsileg felróhatót. Miután szakdolgozata első verziója miatt vita alakult ki a tanszéken, amit a két opponens merőben eltérő értékelése is tükrözött, Semjén azon még a védés előtt módosított.

Az ő verziójában tehát egyedül szorgoskodott a szakdolgozat feljavításán, vagy esetleg együtt dolgoztak Molnárral. A plágiumgyanús szöveget is ő írta, vagy együtt írták Molnárral (ezekben az esetekben volt konzulensét értelemszerűen hazugsággal vádolja).

A Semjén-féle narratívába illeszkedő magyarázat lehet az is, hogy a szöveget Molnár írta, de segíteni akart Semjénnek, ezért odaadta neki hogy másoljon belőle nyugodtan, Semjén pedig elfelejtette feltüntetni a forrást (például így: New Age, kézirat, Molnár Attila Károly, 1992.)

Mi szól Semjén ellen?

Egyrészt, miként a hvg.hu feltárta, Semjén a teológiai dolgozatai írásakor is igen lazán bánt a forrásmegjelölésekkel, így a szociológiai dolgozat hiányosságai egy sajátos mintába illeszkednek. Molnár tudós és egyetemi oktató, akivel szemben (legalábbis nyilvánosan) korábban nem fogalmazódott meg tudományetikai vétség gyanúja. A vitatott szöveg illeszkedik a kutatási területébe, a színvonala megfelel a többi írásának.

Molnár, a nagyvonalú?

Mindezek miatt jóval valószínűbbnek tűnik, hogy a szövegnek Molnár a valódi szerzője, és Semjén használta azt fel utólag. A hétfőn az Indexnek nyilatkozó kormánypárti képviselők vélekedésével ellentétben ugyanis nem az a fő kérdés, hogy Semjén szakdolgozata vagy Molnár cikkei jelentek-e meg előbb, hanem hogy ki írta a szöveget. Ha Molnár kijelentései helytállók, akkor Semjén a konzulense tudtán kívül másolt át a szövegből egy hosszú részt a dolgozat javított kiadásába.

Elvileg nem kizárható, hogy Semjén elemelte, de életszerűbb, hogy Molnár maga adta oda neki olvasnivalónak a kéziratot, hiszen a témája kapcsolódott a diplomamunkáéhoz. Semjénnek megtetszett a szöveg, átmásolt 14 oldalt, viszont nem hivatkozta le, mert az újonnan hozzáadott kéziratos idézetről a bírálók nyilván megkérdezték volna Molnárt is, aki előtt viszont titokban akarta tartani a terjedelmes másolást.

Miért kerülik a konfrontációt?

Bár a Molnár és Semjén nyilatkozataiból kivilágló forgatókönyvek között feloldhatatlannak tűnő ellentmondás van, az érintettek mégsem sietnek a történtek tisztázásával. Ennek hátterében az állhat, hogy az ELTE szociológia intézete köztudottan mindig is erősen baloldali beállítottságú képzési és tudományos műhely volt, ahol a jobboldali előadók és hallgatók hagyományosan a szabályt erősítő kivételnek számítanak.

Ahogy második közleményében írta, Semjén szakdolgozatának első változatát Molnár most is jónak, a rá adott elégtelen osztályzatot ma is elfogultnak tartja. Ez arra utal, hogy a helyzet miatt (a szakmai körökben közismerten konzervatív beállítottságú) Molnárban és Semjénben is lehetett némi sértettség, ami miatt önkéntelenül is véd- és dacszövetséget alakítottak ki.

Részben ezért választhatta Semjén a konzulensének épp Molnárt, és ebbe a "fészekbe" egyikük sem szívesen piszkít bele utólag, hiszen a történtek már így is épp elég kínosak. Ezen a szálon akár még az is lehetséges, hogy egyikük sem a teljes igazságot mondja.

A kétismeretlenes egyenlet

Molnár például egy ponton megtudhatta, hogy Semjén hivatkozás nélkül másolt tőle, de mivel már a szakdolgozat első verzióját is jónak, a Semjént pluszmunkára fogó tanszék eljárását pedig igazságtalannak tartotta, inkább nem csinált ügyet a dologból, nehogy bajt okozzon a hallgatónak.

Ha így történt, a másolásügyet akár még meg is beszélhették Semjénnel. Vagy nem. Később mindenesetre Molnár abban a hiszemben publikálhatta a cikket, hogy soha nem fog kiderülni: annak java része egy eldugott könyvtárpolcon porosodó szakdolgozatban egyszer már megjelent.

A kölcsönös óvatoskodásnak ma már persze egyéb oka is lehet. Semjén tarthat attól, hogy ha a bőrét mentve és Molnárnak nyíltan ellentmondva kijelenti, hogy ő a vitás rész szerzője, azzal végképp feldühíti volt oktatóját, és az kipakol. Molnár Attila Károly ugyanakkor attól félhet, hogy volt diákja túl nagy ember lett, és a konfliktus következményei miatt megütheti a bokáját.