Jobboldali All-star gála Orbánnal és Lázárral

Üdvözöljük a kedves olvasókat a Heti Válasz, a Századvég és a Széll Kálmán Alapítvány „Fókuszban a nemzeti érdek″ című konferenciájáról, ahol a Fidesz holdudvarának képviselői mellett Orbán Viktor és Lázár János is beszélni fog, méghozzá – a rendezvény alcíme alapján – az „átalakuló Európában″ érvényesülő „magyar modellről″. Ez első hallásra eléggé ködösnek tűnik, de azért jöttünk el, hogy kiderítsük, miről is van szó.

Fotó: Huszti István / Index

A konferencia nem épp sajtóbarát, az újságírókat, forgatócsoportokat a steril konferenciaterem végébe száműzték, most mindenki itt szorong, és próbál tolmácsgépet/konnektort szerezni. Sebaj, a liftzene mindenkit egyformán büntet!

A széksorok mellett a falhoz lapulva az utolsó négyzetcentimétert is kitöltik a jobboldaliságban megőszült akadémikusok és a KIM ifjútörökjei. A sarkokban álldogáló testőrök és a rohangáló PR-osok kezdenek kétségbeesni.

Az újságírók csak az operatőrök közül tudnak kukucskálni, de legalább a hangosítás kiváló. Lánczi András, a Századvég igazgatója köszöntőjével kezdődik az esemény. A filozófus hitet tesz a magyar modell létezése mellett, és elmondja, hogy ez a magyar modell az európai- és a magyar politika „aránytalanságát″ hivatott kiküszöbölni. Ez az aránytalanság abban áll, hogy felborult az egyensúly a közösség és az egyén között az utóbbi javára.

Borókai Gábor szerint aki kockáztat, az győz. „Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy kiderüljön, meddig tudunk elmenni″ – idéz egy grafiti-bölcsességet. „Mi kockáztattunk és győztünk.″ – jelenti be. Most egy kicsit elgondolkuztunk azon, hogy mikor is győztünk, de utána rájöttünk, hogy Borókai biztos a túlzott mértékű hiány miatt folyó eljárás megszüntetésére gondol.

A konferencia díszvendége José María Aznar, Spanyolország volt miniszterelnöke, aki a nyugdíjas politikusok ráérős stílusában osztja meg az olyan derűs bölcsességeket a közönséggel, mint hogy „van élet a politika után is″. Azért politikáról is beszél, elsősorban az európai országok felelősségvállalásáról, az Unió vezetésének probelmatikusságáról, és más olyan témákról, melyeket pályafutása során minden uniós politikus elmond legalább százszor.

Fotó: Huszti István / Index

Az eltérő hagyományok és történelmi sajátságok miatt rossz útnak nevezi a túlzott egybeolvasztást. Szerinte inkább a nemzetállamok Európájára, egy rugalmasabb és a reformra jobban hajló egységre van szükség. És még tudják mire? Egy európai társadalmi szerződésre! Most eszünkbe jutott, mit gondolhat ilyenkor a mellette ülő Lánczi András, aki rettentően utálja a társadalmi szerződés gondolatát.

Sajnos Aznar nem beszél jobban angolul, mint azok a kasztíliai turisták, akik a Hősök terén keresik a budai várat. De a legnagyobb odafigyeléssel sem bírunk semmi érdekeset kihámozni szavaiból. „A politikusnak döntései során az életet kell figyelembe vennie″, ilyen és ehhez hasonló bölcsességek hangzanak el.

A gazdaságpolitikában két fontos elv van: a stabilitás és a rugalmasság, ha ezek közül elvész az egyik, akkor baj van; ha mindkettő, akkor katasztrófa.

Miközben Aznar a magyar gazdaságpolitikai sikereket méltatja – „nagyon-nagyon fontos ez a magyar embereknek″ – eszünkbe jutott, hogy idefelé tartva a MOM Parknál élőben is láttuk azt, amit eddig csak filmekben: esőköpenyes, füldugós, kocogást mímelő ügynököt.

Először Aznarnak, a „spanyol hazafinak″ köszöni meg jelenlétét, ami szerinte sokkal fontosabb dolog, mint egy egyszerű látogatás. Orbán összefoglalja a párás melegben elbóbiskoló vendégek számára a spanyol vendég beszédének tanulságát: egy nemzetnek minden körülmények között meg kell őriznie a méltóságát.

Fotó: Huszti István / Index

Orbán elmondása szerint először egy 1995-ös Népszabadság-cikkben figyelt fel „a nagy harcosra″, aki a széthúzó jobboldali pártocskákból egy nagy gyűjtőpártot alakított ki, mely nem hátrált meg a baloldal elől, nem „határolódott el″ a francoista elemektől sem. Orbán nem titkolja, hogy a Fidesz a spanyol néppárti modellt vette alapul a maga jobboldali hatalomkoncentrációjához.

Orbán fontosnak nevezi a geopolitikai gondolkodást, mert szerinte ma a kisszerűség uralkodik a politikában. A miniszterelnök szerint nehéz megérteni a magyarokat, elmondása szerint neki magának is nehézségei vannak ezzel, de ő Aznarnak a gólyóstollal, presszókávéval és számítógéppel tudta jellemezni a magyar nemzetet, ezek ugyanis magyar találmányok.

A miniszterelnök kezébe veszi a Nemzeti Érdek új számát, és azzal kezd el viccelni, hogy most salesmanként kezd el dolgozni. Ezután a kormányzati teljesítményt mérő Nézőpont Intézet kormányértékelő propagandakiadványát, bocsánat, elemzését említi, mely a kormányprogramot 69 százalékban megvalósítottnak tekinti. „Mivel jót írnak rólunk, ezért persze, hogy idézem″ – ironizál.

Fotó: Huszti István / Index

A három éve megalakult második Orbán-kormány vállalásainak teljesülését az Index is követi, saját számításunk szerint viszont a választások előtt elhangzó nagyvonalú ígéretek kétharmadát még nem teljesítették. Bővebben itt.

De a számoknál sokkal izgalmasabb maga az élet. Lerombolni egy politikai közösséget, politikai tett. Felépíteni is az – hullámzik át Orbán a Nemzeti Érdek egyik tanulmányát idézve a saját kormányzati filozófiájának magyarázatára. Szerinte a romboló erő a kommunizmus, mely a kisszerűség politikáját képviseli, és az irigységen és az önzésen alapul. Szerinte ez meglehetősen sokáig fenntartható modell, de hosszú távon az eladósodáshoz vezet. Szerinte 2010-ben azért buktak meg a szocialisták, mert csődbe vitték az országot. De jött egy új politikai nemzedék...

Nagyon vicces, hogy Orbán a magyar modell fő alapelveinek – a szocializmussal szembeállítva – nettó liberális értékeket jelöl meg, de a konzervatív elit mégis rezzenéstelen mosollyan nézi őt.

Pont annyira önironikus, hogy kétpercenként oldja a feszült figyelmet, és tényleg jó poénokkal köszörüli a nyelvét a baloldalon. A jó hangulathoz persze az is kell, hogy a közönség – érthető módon – a tenyeréből eszik.

A kormány eddigi három évéből felidézte a vörösiszap-katasztrófa sokkoló élményét, a kellemesebbek közül pedig azt, hogy neki, a libaszínű trabant korszakában felnőtt embernek mekkora élmény volt az első Mercedes legurulása a kecskeméti gyártósorról.

Fotó: Huszti István / Index

A kormány érdemének tudja be Orbán, hogy a választási programot egy az egyben beletették a kormányprogramba, azaz mindent megvalósítottak, amit ígértek. De nem is ígéreteket, hanem vállalásokat tettek, ami szerinte nagy különbség. „Nincsenek többé láthatatlan dolgok, eljött az átlátható világ korszaka″, állítja, és sajnos biztos nem a közérdekű adatigényléseknél vért izzadó újságírókra gondol.

Percek óta a kormány teljesítményének fényezése a téma, ezeket nem is idézzük, perverzebb olvasóinknak inkább ajáljuk a Fidesz sajtóközleményeinek böngészését. Már a rezsicsökkentésről van szó, amit akkor vezettek be, amikor „megnőtt a bicepszünk″. Orbán szerint most ez a bicepsz tovább dagad, szóval van lehetőség a további rezsicsökkentésre.

Ezt sem tartja ám lehetetlennek Orbán!

Megfékezték a „kisgyerekeket hátba lövő″ sorozatgyilkosokat, megszüntették a nokiásdobozos gyakorlatokat. Lassan, tagoltan mondja: „senki sem állhat a törvények felett″. Azt mondja, hogy nevetésre ingerli, amikor a baloldal a demokráciát félti, miközben az őszödi beszéd óta tudni, hogy politikájuk első számú alapelve, hogy „csapd be a választókat″.

Fotó: Huszti István / Index

Orbán szerint ezt a történészekre kéne hagyni, ő csak a saját filozófiai koncepcióját követve dolgozni akar. Natessék.

Pedig a társadalom csak munkán alapulhat, illetve az is alapelv kell legyen, hogy az előrejutás kizárólag teljesítmény, érdem szerint történjen.

Előttem a teljesítménye és érdemei miatt az MMA élére került Fekete György hevesen bólogat.

Orbán Viktor csak egy félmondat erejéig tér ki a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésére, beszéde végén inkább kitér arra a két filozófiai alapelvre, melyet eddig is sokat emlegetett. Az első inkább egy teológiai dogma, miszerint „az Isten jó világot teremtett, és minden adott ahhoz, hogy ebben az ember boldogulhasson″. A második pedig az, hogy van néhány törvény, amit meggyőződés nélkül tiszteletben kell tartani, különben „rámegyünk, rámegy a hazánk, rámegy az életünk. Ezzel foglalnám össze háromévi kormányzásunkat.″

Fotó: Huszti István / Index

Vége a beszédnek. A miniszterelnök hazai pályán laza, oldott, magabiztos volt, sikerült egy frankó jobboldali víziót megfogalmaznia. Erre a turbóra a válsztási kampányra kanyarodva biztos nagy szüksége volt az itt teljes létszámban felvonuló jobboldali elitnek.

Orbán távoztával enyhült a 45 fokos hőmérséklet és a 100 százalékos páratartalom. A kávészünet után kerekasztal-beszélgetésben keresik tovább a magyar modellt, és Lázár János is megosztja velünk a saját megfejtését!