Kisvárosban ne legyen már agysebészképzés!

Ugyan a felsőoktatást átalakító kormányzati koncepció még nem végleges, a szándék jól kivehető belőle. Az egyetemek és főiskolák finanszírozásában jelentős különbségeket tennének, hogy ezzel kényszerítsék leépítésre vagy átalakulásra a nem színvonalas képzéseket folytató intézményeket, írtuk nemrég a tervezettel és annak költségvetési-gazdálkodási hatásaival foglalkozó cikkünkben. Az erőforrás-minisztérium felsőoktatási államtitkársága szerint viszont a média, az intézmények és a hallgatók is félreértették a koncepciót. Az Index most egyes intézményeken mutatja be, a kormányzati tervek megvalósulása hogyan alakíthatja át a működést.

A felsőoktatási intézményeket, mint írtuk, négy kategóriába sorolnák: tudományegyetemek, szakegyetemek, szakfőiskolák és közösségi főiskolák lennének. Habár az előzetes információk szerint ez elsősorban az intézmények finanszírozása szempontjából lett volna fontos, és így a most napi gondokkal küszködő tudományegyetemek (Szeged, Pécs, Debrecen és az ELTE) kiváltságos helyzetbe kerülhettek volna, most kiderült, ehelyett inkább egy struktúraátalakításról, feladatmegosztásról lesz szó, és ez alig befolyásolja majd a pénzosztást. Az a feltételezés viszont, hogy ennek a legkisebb, egyetlen karral működő főiskolák látják kárát, részben beigazolódhat.

Polónyi István oktatáskutató korábban azt mondta, a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemek azért vannak szerencsés helyzetben, mert több karuk van, és ezek közül a jobb helyzetben lévők „tudnak dobni egy kis ennivalót” a hátrányosabb helyzetűeknek intézményen belül. A héten azonban a Magyar Hírlap arról írt, a Felsőoktatási Kerekasztal nemcsak az iskolákat, de az egyes karokat is kategorizálná, és ennek megfelelően osztana nekik támogatást, megfosztva őket a finanszírozási lehetőségektől.

Az erőforrás-minisztérium felsőoktatási államtitkársága szerint viszont egészen másról van szó. Gilly Gyula, aki fontos szerepet játszott az említett koncepció kidolgozásában, azt mondja, ő csak a minőséget tartaná szem előtt. Szerinte a kis vidéki főiskolák saját fennmaradásuk érdekében a színvonalas képzéstől fosztanak meg sok tehetséges fiatalt, és a pénzükért vagy az utánuk kapott állami támogatásért cserébe olyan oktatást és papírt adnak nekik, amelyet a munkaerőpiac kevésbé értékel majd, mint mondjuk erős egyetemek hasonló címen kiadott diplomáit. „A fiatal tehetségek vannak a vidéki főiskolákért, vagy a főiskolák a fiatal tehetségekért?” – ezt kellene tisztázni Gilly szerint már legalább húsz éve.

Szakegyetemek – Miskolc visszatér a gyökerekhez

A koncepció második kategóriájába a regionálisan vagy országosan egyedülálló karokat, szakokat működtető szakegyetemek kerülhetnek. Ide tartozna a Miskolci Egyetem, a Veszprémi Egyetem, a győri Széchenyi István Egyetem vagy a gödöllői központú Szent István Egyetem. „A Miskolci Egyetemen pillanatokon belül meg fog szűnni a jogi és a bölcsészképzés, ezzel mindenki így számol” – mondta az Indexnek Polónyi, aki szerint az ottani „BTK-ra eddig sem jelentkezett senki” (a felvi.hu adatai szerint  idén 369-en jelölték első helyen).

A Miskolci Egyetemről az utóbbi időben főleg a rektorváltás körüli balhé miatt hallani sokat. A kormány szerint nagyon fontos, hogy ki áll az intézmény élén, mert „a Miskolci Egyetem a térségben megfelelő perspektívával rendelkező intézmény”. Osztolykán Ágnes, az Országgyűlés oktatási bizottságának LMP-s alelnöke szerint ugyanakkor ez is a kormányzati centralizáció egy példája, és az egyetemi autonómia korlátozásáról szól, amikor „a hivatalos rektorválasztási eljárás eredményét a miniszter megváltoztathatja”.

Polónyi István úgy látja, a „gazdaságilag helytálló” pályázatot várják itt is, vagyis egy olyan vezetőt, aki „kinyírja majd a jogász-, a közgazdász- és a bölcsészkart”. A saját emberüket akarják odatenni, „nem is értem, hogy áll még ott a képzés” – jegyezte meg a szakértő. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanakkor nemrég azt közölte, hogy a Miskolci Egyetemnek augusztus 15-től jogász rektora lesz, Prof. Dr. Torma András. Így nem feltételezhetjük, hogy a kormányzat szándékai a fentiekkel egyezőek lennének – írta szerkesztőségünknek az egyetem.

Szakegyetemként az ME képzési és tudományos profilja viszonylag szűk lenne. Ebből az egyetem arra következtetett, hogy ezzel az állami támogatás mértéke is csökkenne, emiatt tüntettek is korábban. Az ME szerint "az intézmény képzési területeinek szűkítése nem csupán az egyetemet, de a régiót is ellehetetlenítené, amelynek beláthatatlan következményei lennének", és "e szűkítést semmi sem indokolja". Az egyetem az Indexet arra kérte: ne fessünk „az észak-magyarországi régió legnagyobb felsőoktatási intézményének, nagy múltú és elismert egyetemünknek feltételezésekből építkező, hangulatkeltő jövőképet”. Nem festünk, a felsőoktatási koncepció nyomán ugyanis Miskolcon sem a pénz csökkenne, csak a profilt kellene megváltoztatni.

Polónyi korábban azt mondta, szerinte itt leépíthetnék a nem műszaki karokat. Ez több mint félezer munkahely megszűnését is jelentené. Az államtitkárság elmondása alapján viszont ennél kevésbé konkrét a koncepció. Ők csak azt szeretnék, hogy a diákok döntsenek, jelentkezéseiket olyan intézményeknek adják, amelyek szerintük érdemesek a megmaradásra.

Gilly szerint a mostani felvételi eljárásban jól látható, hogy azzal, hogy a keretszámok eltörlésével a felvételizők lényegében szabadon választhattak, hova adják be felvételi kérelmüket, egyértelműen az erős, jó nevű iskolák felé húztak a fiatalok. A koncepció a hallgatókat egyénileg finanszírozná, és cserébe olyan feltételeket szabna, mint például az egyetem elvégzése meghatározott számú félév alatt.

Persze az egyes képzések támogatási mértékét makroszinten továbbra is meg kell majd határozni. Költség szempontjából ugyanis igen jelentős különbségek vannak például az orvos- és a bölcsészképzés között, egyik a másiknak mintegy tízszerese.

Makroszinten, az állami ösztöndíjak képzési területenkénti számát, illetőleg arányait a kormány a korábbi évek jelentkezései és az egyes adatbázisok alakulása, például a Diákhitel1 és a Diplomás Pályakövető Rendszer eredményei alapján, valamint értelmes munkaerőpiaci előrejelzések alapján határozná meg. Emellett valószínűleg továbbra is érvényesülnének a kormány preferenciái, tehát a természettudományos és az informatikai képzés kiemelt támogatása. Gilly Gyula korábbi munkáját ismerve, ha rajta múlik, teljesen egyetlen szak sem marad támogatás nélkül.

Szakfőiskolák – Nyíregyháza nem pánikol

A felsőoktatási államtitkárság szerint a mindenkori oktatáspolitika érdeke az, hogy a fiatalok a képességeik, ambícióik szerint a számukra leginkább megfelelő helyen tanulhassanak, és az oktatásban töltött idő alatt a lehető legmesszebb jussanak. A felsőoktatás-politikának viszont emellett például vidékfejlesztési kérdéseket is figyelembe kell vennie, különösen azokon a helyeken, ahol egy-egy egyetem jelenti a kiemelkedési lehetőséget, és ez kínálja a legtöbb munkahelyet.

A koncepció alapján a harmadik csoportba sorolt főként vidéki, de több karral rendelkező szakfőiskoláknak, például Egernek és Nyíregyházának regionális feladatokat adna a kormány.

Kistérségi főiskolák – félnek, de még nem ijedtek meg

A dokumentum alapján és az előzetes hírek szerint a negyedik kategóriába kerülő csapat lenne az abszolút veszteseké: az egy-egy kart működtető kis vidéki főiskolákat, a szolnokit, a kecskemétit, a dunaújvárosit lényegében megfoszthatják az állami pénzektől – hallhattuk korábban. Az államtitkárság szerint viszont ez is félreértés.

Ők azt mondják: a koncepció csak annyit akar, hogy ezek az iskolák ne a nagyobb egyetemek és főiskolák képzéseiről csábítsák el a hallgatókat. Tartsák meg azokat a képzéseiket, amelyek helyi munkaerő-piaci igényeket elégítenek ki, tehát például az óvónő és tanítóképzést, de ne próbáljanak versenyezni például a Corvinus közgazdász- vagy a BME műszaki karával.

Az ilyen képzések mellett a kisebb főiskolák felsőfokú szakképzéssel (FSZ) foglalkozhatnak majd, illetve valami egészen új kategóriával, aminek még neve sincs. Ez az új kategória a tehetségek becsatornázásáról szólna, hátrányos helyzetű gyerekeket készítene fel a nagy egyetemek felvételijeire, végső soron a társadalmi mobilitást serkentené. Ezek az iskolák "közösségi főiskola" rangot kapnának.

Tehát a jelenlegi kormány sem merné megtenni azt, amit az eddigiek is csak zárt ajtók mögött emlegettek, vagyis hogy felsőoktatási intézményeket zárjon be. Ugyanakkor az új koncepció alapján több száz „csapdaszak” szűnhet majd meg, vagyis olyan szakok amelyek az államtitkárság szerint elsősorban azért léteznek, mert divatosak, a diákok kedvelik őket, de valójában színvonal alatt, kizárólag a pénzszerzés érdekében működnek. 

Az új koncepció a struktúra- és képzésiszerkezet-átalakítással rendet tenne a felvételizők és a szülők fejében is, megkönnyítené a döntést az iskolák között, állítja az államtitkárság. Egyértelmű lenne a különbség a képzések között, megszűnne az "információs szmog", ami számos esetben megnehezítette a szülők és a fiatalok továbbtanulással, felvételivel kapcsolatos döntéseit. Ez lényegesen javítaná a felételiről szóló döntésekhez rendelkezésre álló információk minőségét és megkönnyítené a választást az iskolák között, állítja a minisztérium.

Ez a koncepció eltörölne olyan anomáliákat is, mint hogy a Debreceni Egyetem – amely az ország második legnagyobb bölcsészkarát működteti – a helyi BTK-n kívül a mezőgazdasági karán is indított bölcsészképzést. Az új tervek nyomán megszűnnének „a kis falvak agysebész- és űrhajósképzései is”, fogalmazott Gilly, hiszen „például Bivalybörgözdön egészen biztosan nem lehet olyan jól megtanulni űrhajózni”, mint a floridai Merritt-szigeten, viszont másfajta lokális igények ott is akadnak, amiket egy iskola ki tudna elégíteni.

Egy egyszerű elv érvényesítéséről van szó: minden intézmény olyan képzéseket nyújtson, amelyre felkészült, amely profiljába illik, amelynek a személyi, tárgyi és egyéb feltételei rendelkezésre állnak, sehol ne induljanak szakok csak azért, hogy az intézmény túléljen még egy évet. Gilly Gyula szerint egy képzésről sem jelenthető ki, hogy nincs rá szükség általánosságban, az azonban jól meghatározható, hogy milyen típusú intézmény, milyen típusú karán folytatott képzések azok, amelyekre a munkaerőpiac nem lesz vevő.

Amint azt korábban a Rektori Konferencia is kijelentette, az elmúlt öt évben „nominálértéken több mint 80 milliárd forintos csökkenésből az idei évre érvényesített 32 milliárd forint összegű állami támogatás elvonás miatt a rendelkezésre bocsátott előirányzatok az intézmények alapfeladatainak ellátásához szükséges működtetés, üzemeltetés költségeit már nem biztosítják, a forráskivonást már nem tudják az állami egyetemek, főiskolák kigazdálkodni”.

A duális képzések, vagyis amikor a hallgató a munkáltatójával köt szerződést a főiskolai tanulmányaira, Kecskeméten és a Győrben is jól működnek, és mentőövet jelenthetnek egy-egy karnak. De Polónyi István szerint ez kevés. Az Indexnek nyilatkozva a legtöbb bevételhiánytól szenvedő intézmény a külföldi diákokat emlegette mint mentsvár, de az oktatáskutató ezzel sem számolna a helyükben. Szerinte nem valószínű, hogy egy távoli ázsiai országból tömegek jönnének egy magyar kisvárosba tanulni, legfeljebb hosszú évek kitartó és költséges kampánya után. „Iszonyú baj van” – ismételgette korábban Polónyi.

Az államtitkárság tervezete szerint viszont az állami támogatás mértéke is nőni fog, hogy az intézmények finanszírozási gondjai mérséklődjenek. „A 2014-es költségvetési tárgyalások során az államtitkárság igyekszik elérni, hogy a tervezett felsőoktatási és képzési szerkezetbeli struktúraátalakításhoz, az átalakított rendszer stabil működéséhez a felsőktatás finanszírozása reális, a jelenleginél magasabb szinten történjen".