ahhoz képest, mint amilyet Rogán Antal most lenyom. Hiszen ha már ennyire fetisizálja az autógyártást, akkor igazán megveregethetné a volt miniszterelnök vállát is. Gyurcsány volt ugyanis az, aki nyélbe ütötte a Daimlerrel való megállapodást.
Megtakarítással pazarolnak, és munkahelyek nélkül kapcsolt magasabb sebességbe a gazdaság. Csupa ellentmondás a heti parlamenti közvetítésünkben, melyeket remélhetőleg két szakkommentátorunk, Pálffy István és Mile Lajos fog feloldani.
Nagyon fontosabb ügyben szól Hörcsik fideszes képviselő. Richárdról kevesen tudják a túloldalon, hogy rendkívül felkészült európai ügyekben. Az, hogy az Európai Ügyészség nem emelkedik szupranacionális rangra, a nemzeti szuverenitás szintjének fontos megtartása, hiszen továbbra is csak abba szólhat bele Brüsszel, amibe a közös politikák között az ajánlások és az átvett jog alapján lehetséges. Nem lehet a Lisszaboni Szerződést az ajtó alatt bekúszva módosítani.
Az indokolt véleményt, a szubszidiaritás megsértésével kapcsolatos parlamenti cselekvést, annak méltatását kedélyesen társalogva únja a T. Ház.. Mintha dugójuk se lenne róla. Felteszem, nincs is.
Monoklis demonstrációt tartott a DK, a Képviselői Irodaház előtt. A családon belüli erőszakra szerették volna felhívni az emberek figyelmét, illetve a nőverő Balogh Zoltán, volt fideszes képviselőnek üzentek, hogy legyen egyszer igazi férfi, és mondjon le. Az eseményen részt vettek MSZP-s és LMP-s politikusok is.
Aki talál egy leleményes megfelelőt a "szubszidiaritás" kifejezésre, ami értelmes és kimondható, nos annak veszek valamit. Kisfröccstől a logopédiai alapművekig a díjazás megegyezés kérdése.
Szubszidiaritás: döntés a megfelelő szinten.
A KDNP-s Lukács Tamás a Debreceni Egyetem orvosainak bravúrjáról beszél. Ők egy kómába esett agyhalott nő magzatát hozták sikeresen a világra.
Már néhány hónapja - debreceni szálakon keresztül - hallottam a csodálatos születésről. Biztos voltam benne, hogy ez a magzat, csecsemő át fogja törni a Ház falát, értsék jól. Szép, emberi dolog, hogy a KDNP-s képviselő elmondta, s hogy a szereplőket - orvosokat, ápolókat, szülőket - említette. Még nagyobb öröm, hogy ezt nem relativizálhatja most semmi: a bérek egészségügyi vonalon rendeződtek, egy-két évre legalábbis.
VOLNA, ha Lukács Tamás és a neki válaszoló Doncsev András államtitkár nem idegenítenének el minket azzal, hogy igyekeznek kifacsarni minden egyes csepp népszerűséget az ügyből. És a lózungok: "nagybetűs ember", "a magzat az életet választotta", "a tévéből folyik a mocsok", amit külön megdob az, hogy Doncsev a maga érzelmesnek szánt szövegét papírból darálja le.
Mesterházy Attila talált egy másik listát, ami szerint még mindig Európa "szégyenpadján" ülünk. Azt is megemlíti, hogy az "előző szocialista kormányoknak" köszönhetők a gazdaságot húzó beruházások - én jól szórakozom azon, hogy Gyurcsány nevét ő sem említi.
ami a magyar emberek számára fontos - állítja Mesterházy, aki hevesen gesztikulálva mondja, hogy ha a gyerekek étkeztetése és a stadionépítések között kellene választani, akkor... és itt lejár az ideje, Kövér pedig elnémítja a mikrofonját.
Mesterházy első mondatánál a jobbikosok az "Összefogást! Összefogást!" rigmust kezdik skandálni, de csak finoman, aztán mintha mindegy volna, abba is hagyják (pardon). Mesterházy szembesít, keménykedik, de kissé bágyadtnak tűnik. Ekézi a rezsicsökkentést, próbálja magát beleélni. Sorba veszi a hívószavakat, csak ezek éppen a Fidesz kommunikáció központi elemei. Becsúszik egy kis "elmúltnyócév", kevés hőbörgés. A szociális szempontok kiemelése nem lenne rossz, de elsikkad.
Aztán kiderül: ugyanabban a csapdában vergődik, mint Józsa helyettes. Ugyanazt mondja az 1,7 százalék bírálataként, mint tette a 0,1 esetén. A 300 000 új munkahelyről annyit, hogy minden munka munka. A köz-től munkát kapni, a köz-nek munkát végezni annyi, mint dolgozni az önkormányzat, az állam megbízásából. A közmunkák egyre változatosabbak, képzés, szakmák tekintetében egyre gazdagabb, közmunka minimálbér van, az is emelkedik. Ne felejtsük el, hogy szerte a világban közmunka mentett meg milliókat, a gazdasági válságok idején, Magyarországon és pl. Ausztriában a két háború között hatalmas közmunka-programok zajlottak, százezreket mentettek meg a szegénységtől. Azon kívül: a versenyszférában 3 év alatt több mint 100 ezer munkahely szűnt meg, de a munkahelyvédelmi akciótervnek köszönhetően ennék 30 ezerrel több épült vissza. Innen nézve megvan, amit a foglalkoztatáspolitika ígért, mert minden munkahelyet össze kell adni. Mesterházy végül nem mondott újat. Lehet, hogy nem is tud?
- állítja a Mesterházynak adott válaszában Cséfalvay Zoltán, hanem az állami vállalatok bevételéből elkülönített alapból. Aha!
Cséfalvay államtitkár azzal jött be ma a folyosón, hogy "ma mindenki tőlem akar választ?" Jól tartalékolja a válaszfegyvereket. Ki is lő néhány patront, de van még betárazva. Úgyhogy, fogjuk még hallani, nyilván éppen a most mantrázó Volner is kap belőlük.
Most aztán, amikor Cséfalvay államtitkár válasza közben a szocik óbégatnak, a Ház elnöke rájuk förmed. Tényleg belekiabálnak. Mint a másik oldal tette. Hánytorgatják egymás hibáit, oda-vissza, mintha már unalmas lenne. Huszonvalahány éve ezzel vannak elfoglalva.
Volner János folytatja a Vargának adott GDP-boncolgató válaszát, csak most napirendelőtti formájában. A jobbikos képviselő szerint eddig mélyen Európa szintje alatt teljesítettünk, és az MNB hitelakciója is elsősorban a Fidesz által kiosztott trafikoknak, meg a nyugati tulajdonú középvállalatoknak jut majd pénz.
Olykor a frakciószövetségben elintézik Volner képviselőt azzal, hogy ennyi monoton gazdaságpolitika a nemzeti radikális jobboldalnak nem érthető és nem elegendő üzenet, de ezt most hagyjuk. Már a szegényekről beszél, amit azért nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni, mert a legdemagógabb szövegek e tárgyban szoktak elhangozni. Átevez a trafikokra, mi lesz még, ha nem telik le gyorsan az 5 perce? De Kövér elnök úr résen van.
Miután a kormánypártiak után komoly számolások indultak: mikor is érjük utol Amerikát, Volner János éppen azt vezeti le, hogy hányan, mikor hagynak bennünket a hátuk mögött. A fasorban se vagyunk - foglalhatnánk össze.
Védekezik Volner vádjai ellen a nap fideszes élmunkása, Cséfalvay Zoltán. Érdekes, mekkora tekintélye van Barrosoéknak akkor, ha dicsérik a kormányt, és mekkora rezsidémonbérencek akkor, ha megfeddik Orbánékat.
szivárogtat az államtitkár a csak holnap napvilágra kerülő jelentésből.
Cséfalvay tanár úr táraz, lő. Döntő érv a magyar eredmények mellett, hogy sem Szlovákiában, sem Lengyelországban, sem Csehországban nem volt Gyurcsány-kormány az előző években. Pedig az internacionalista pán-liberalizmus és poszt-bolsevizmus talaján még akár lehetett is volna.
Cséfalvay Zoltán most már kissé megemelte a hangját. Ugyanis (a kutyafáját!!) lengyelek, csehek, ungalézek, mordvinok azért izé, mert nekik nem volt Gyurcsány kormányuk. Értitek, honfiak, sorsüldözte magyarok?! Sok mindent gondoltam már Gyurcsányról, idézni sem merek belőle, de hogy világmagyarázattá magasodik, nos, erre nem gondoltam.
Kellemes zsongás andalítja a patkót a "hirdetéseknél". De mindjárt beriaszt a napirend megszavazása. Itt azért vannak finomságok. Szívesen olvasnám, ha egyszer a tudósítók azt elemznék, hogy egy-egy javaslat miért ekkor-akkor kerül ide, milyen a napirend módosítására irányuló javaslatok szerepelnek a szavazáson. Például: a "szovjet megszállás" kezdetű hosszúnevűt még annak idején 3 éve még én is megszavaztam, de van ennek most még annyi indoka, mint korábban volt? Nem ragadt bele az ellenzéki Jobbik egy helyzetbe? Azzal együtt, hogy B.B. helye a börtönben van, a nyugdíjának a helye pedig az áldozatok hozzátartozóinál.
Aki figyelt, követhette, hogy a lekértük a napirendről a zsebszerződésről szóló törvény újratárgyalását, amire a köztársasági elnök megállító gesztusa kötelezett bennünket. Lekértük, mert van egy jobb javaslat. Majd meglátják: nem eljárási oldalról, hanem a tényállás felől közelítünk.
A napirend módosítása. Kedvencem. Az elnök és a jegyzők olyan sebességgel hadarják a napirendi pontokat, hogy leírva is követhetetlen. Az utolsó pillanatban (vasárnap este) betolt indítványokkal, éppen most megismert módosításokkal nehezített feladvány szépsége az, hogy mindezekből a képviselőknek föl kellene készülni. Nem a stréberkedés érdekében, hanem mert ezekből lesznek a jogszabályok. A kormánypártiakat tényleg nem zavarja, hogy belőlük is majmot csinálnak? Hadat üzent valaki, ezért a fejvesztett kapkodás, vagy egyáltalán nem érdekes a törvényhozás munkájának komolysága? Az utóbbira hajlok.
Kíváncsi vagyok: Mile kolléga tudja-e még követni, hogy mi az ülésünk napirendje? Kis e-mail segítség: a területfejlesztési törvény szavazásának levételét további egyeztetés indokolja.
"Csökkennek a munkahelyek, az emberek munkanélkülivé válnak". - néz körül Magyarországon Gúr Nándor, aki szerint ilyen szempontból mindegy, hogy Dunaferr-dolgozókról vagy a Pécsi Egyetem tanárairól van szó. A szocialista képviselő szerint nem csak a Munka Törvénykönyvének változásai könnyítik meg az elbocsátásokat, hanem a gazdasági helyzet sem teszi lehetővé a munkahelyteremtést. Ezután olyan sok kérdést tesz fel, hogy azokból simán mazsolázhat majd Cséfalvay.
az államtitkár kiemeli a munka törvénykönyvével kapcsolatban elmondott vádakat, és lecsap Gúr következetlenségeire. Ma szinte minden felszólalásra Cséfalvay válaszol, de eddig még nem lankad, pedig már túl van - futballnyelv! - a kilencven percen.
Gúr Nándornak nagyon kondicionálnia kell magát, hogy újra felhozza a munkanélküliség nevű témáját. Nézze meg valaki gyorsan, hogy hányszor szólt hozzá! 800-szor. 400-at magam is hallottam. Azazhogy azt az egyet 400 változatban. Egyébként kemény szakszervezeti típusú harcos, becsületére legyen mondva.
elképesztő a kontraszt, hogy Gúr Nándor teljesen felpaprikázva riposztozik, körülötte pedig Ujhelyitől Kovács Lászlóig mindenki békésen scrollozgat a laptopján.