Megépítik a német megszállási emlékművet

Úgy tűnik, valóban csak a választások miatt halasztották el a nagy vitákat kavart német megszállási emlékmű felállítását. Kedd délután 10-15 munkás jelent meg a Szabadság téri helyszínen, kordonokat raktak ki, és megkezdték a szoborállítás előkészületeit. Az Index épp kedd reggel kérdezett rá a szoborprojekt sorsára a Miniszterelnökségnél, ahol csak annyit mondtak, hogy  a kormányhatározat májusi határidőről szól. Úgy értesültünk, a helyszínen valóban az emlékműépítés munkálatai folynak.

Eközben a Tiszta Emlékezet csoport aktivistái is megjelentek, hogy tiltakozzanak a korábban civilek által emlékezésként elhelyezett tárgyak eltávolítása miatt. Az "Eleven emlékmű - az én történelmem" elnevezésű Facebook-csoport márciusban rakott ki deportálásokra emlékező köveket, bibliákat, bőröndöket helyeztek el a területre.

Előzmények

A kormány az év elején jelentette be, hogy március 19-én szobrot avat az 1944-es német megszállás áldozatainak emlékére. Állításuk szerint1944 március 19-én országunk elvesztette önrendelkezési jogát, és ami azután történt, a nácik bűne. Ezen időszak áldozataira, zsidó és nem zsidó magyarokra emlékeztet a mű.

A terv több oldalról is éles kritikát kapott. A kormány azzal védekezett, hogy a nácizmus áldozataira kíván emlékezni, és ilyen formán érthetetlennek tartja a felháborodást. Történészek viszont rámutattak: az emlékmű a történelmi tények meghamisításával valójában a magyarok önfelmentésének üzenetét közvetíti.

Mi ezzel a baj?

• Történelmi kritikák

Az emlékmű szimbolikája azt meséli el, hogy Magyarország (a védtelen Gábriel arkangyal figurája) csak elszenvedte a háborús bűnöket, mindenről a megszálló németek (az angyal felett tomboló német sas) tehetnek. Mindez nem csak a látványtervből következtethető ki, hanem a szobrász, Párkányi Raab Péter műleírása is kifejti:a történelmi felelősség az agresszorként megjelenő német sast terheli.

A korszakot kutató, elismert történészek azonban egyetértenek abban, hogy a tömeges deportálás a magyar szervek túlbuzgóságának az eredménye.

A megszállás előtti és utáni magyar kormány összetétele lényegileg nem változott, írta Ungváry Krisztián. Ráadásul a németek csupán 50 emberrel végezték a zsidók deportálását, amely nem lett volna ennyire totális, ha nem tudják maguk mögött a magyar hivatalok és hivatalnokok támogatását. Sőt, dokumentumok szerint a németek még azt is kérték, hogy a magyarok csökkentsék a zsidók begyűjtésének ritmusát, hiába. Önfelmentés tehát a felelősséget a németekre hárítani, vélték.

• Diktatórikus, átláthatatlan döntés

A nemzeti emlékhelyek jelentősége a demokratikus berendezkedésű országokban az, hogy felállításukkal az ország konszenzusos emlékezetét fejezik ki. Ezért felállításuknál is fontosabb az azt megelőző társadalmi és szakmai párbeszéd. Ez ebben az esetben nem csak hogy elmaradt, de az egész folyamat titokban zajlott. Kiszivárogtatott dokumentumokból derült csak ki, hogy mire készülnek a belvárosban.

Az engedélyeztetési folyamatot Lázár János személyes utasítására, gyorsított eljárással zavarták végig az összes hivatalos fórumon. A művészeti, szakmai szakértők információink szerint utasításba kapták, hogy támogatniuk kell a legfelsőbb szintről érkező javaslatot. Az Indexnek név nélkül nyilatkozó illetékesek elmondták, hogy még az ő jóváhagyó, de távolságtartó jelentésüket is átírták utólag, anélkül, hogy arról értesítették volna őket.

Az emlékművel kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki a német követség is. Nyilatkozatukban azt írták: „Németország tisztában van a második világháború alatt elkövetett bűntettek miatti felelősségével, és vállalja is ezt a felelősséget, a Magyarországon történt bűntettek vonatkozásában is.” Ugyanakkor „sajnálatos, hogy „az emlékművel kapcsolatos aktuális döntést nagyon gyorsan és széles vita nélkül hozták meg”.

• Esztétikai kifogások

Neves képzőművészek, többek közt a megbízott szobrász mestere, Jovánovics György is gyermetegnek nevezte az alkotást.

„ Ez nem korszerű munka. A bécsi neobarokk keveredik benne a Varga Imre-féle szocreál giccsel. A mű szimbolikája és üzenete, amely nyilvánvaló politikai megrendelésre született, zavaros rémálom. Egy újabb köztéri merénylet.”

– nyilatkozta az Indexnek a Kossuth-díjas szobrászművész.

A mű szimbolikájában is zavaros, a magyarokat ugyanis nem egy náci sas, hanem a németek ma is használatos jelképe terrorizálja. Így ha megmaradunk a szobrász által használt, egyszerű olvasatnál, akkor az emlékmű valójában arról szól, hogy a magyarok azóta is a németek elnyomása alatt élnek.

A Mazsihisz kilépett a holokauszt emlékévből

Az üggyel kapcsolatban hosszas egyeztetés indult a kormány és a Mazsihisz közt, amely február végén Orbán udvarias, de taktikus levelével zárult. A miniszterelnök azt írta, hogy a kampány miatti feszült légkörben nehezen tudnak érdemi dolgokról beszélni, ezért a választást követően, húsvét után folytassák a vitát. Mindennek azonban nem lesz hatása az emlékmű felállítására, amelytől nem állt el a kormány.

Belátom, hogy a mostani pillanat aligha alkalmas arra, hogy együttérzéssel és higgadtan mondhassuk el véleményünket egymásnak.

- írta a miniszterelnök. 

Erre válaszul a Mazsihisz úgy döntött, hogy nem vesz részt a kormány által szervezett Holokauszt emlékév megrendezésében, és eseményein.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke válaszul azt nyilatkozta: "a közelmúltban minden összesűrűsödött".

"Schmidt Máriával, a Sorsok Háza vezetőjével végképp megrekedtek az egyeztetések, villámcsapásként ért bennünket Szakály Sándor kijelentése az „idegenrendészeti eljárásról” és a német megszállási emlékmű terve. Az ügyek egymásra rakódtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyedi hibákról van szó, hanem olyan folyamatról, amelynek elemei összekapcsolódnak. A Mazsihisz közgyűlése ezért vette át a kezdeményezést: elég volt a vállalhatatlan kompromisszumokból és abból is, hogy alattvalói áhítattal várjuk a hatalom döntését".