Alig egy éve távozott az Európai Tanács éléről Herman van Rompuy, de fogadjunk, hogy önök már azt se tudják kicsoda. Ne csodálkozzanak, a belga politikusról már megválasztása idején is azt tartották, pontosan olyan színtelen-szagtalan, mint az uniós intézmények. Van Rompuy "emberi arca" kimerült annyiban, hogy lépten-nyomon ostoba haikukat sütögetett el. Ezek a háromsoros japán költemények amúgy is gyakran írják le azt a coelhoi hurkot, ami a mélységek erőltetéséből egészen a sekélyességig jut; nade az eurológusos kollégák most észrevették, hogy a derék van Rompuy egy brüsszeli think-tank vezetőjeként tartott első beszédét ezzel, a napjaink történéseire rezonáló haikuval fejezte be:
Egy gondolatokkal telt tartály
Mindig Európa felé tör
Kétség és remény
Hajnalban felhetőleg embercsempészek rongálták meg a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság autóját. A rendőrök azt vették észre, hogy kövekkel, botokkal dobálják az autót, és azt ordibálják:
nem hagytok bennünket dolgozni.
Az ismeretlen tettesek utána elmenekültek a szerb határ felé.