Reggel óta emésztem Széles Gábornak a saját lapjában tett közel-keleti javaslatcsomagját, melynek lényege, hogy
Németország vezetésével ENSZ-felhatalmazással bíró NATO-csapatok vonuljanak be Szíriába és felügyeljék az államszervezet helyreállítását.
Maga az írás persze hemzseg az ostoba kliséktől és a tárgyi tévedésektől (Szélesnek fogalma sincs arról, hogy Szíria francia gyarmat volt), de tegyük félre az energiacellát és a Békemenetet, és tipegjünk végig ezen a gondolatmeneten:
- A menekültválság addig nem zárul le, amíg Szíriában nem lesz fegyvernyugvás
- Úgy volt, hogy a polgárháború hamarosan befejeződhet, de a fokozódó orosz és iráni intervenció miatt Aszad bukása ismét nagyon távolniak tűnik.
- Valamit mégis tenni kell, különben újabb menekültek érkeznek. Én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Libanonban lévő másfél millió szíriai menekült talpa alatt is forró lesz a talaj.
- Csakhogy a Közel-Keleten mindenki valamelyik nem-annyira-kívánatos oldal támogatójaként érdekelt a konfliktusban
- Csakhogy az Egyesült Államokat az elnökválasztási kampány kizárja bármilyen komoly intervencióból
- Ezért a NATO európai erőinek német vezetéssel, ENSZ-határozattal való bevetése nem a legnagyobb hülyeség, amit olvasni lehet – ami mutatja, mennyire lehetetlennek tűnik a szíriai polgárháború értelmes megoldása.