Nem keresem a bajt, Szíriából is a baj elől menekülök

Szép vegyes társaság zsúfolódott be csütörtök reggel a szegedi munkaügyi bíróság büntetőpereket eddig nemigen látott, szűkös, ellenben akadálymentesített negyedik emeleti tárgyalótermének első soraiba, a vádlottak helyére. Nyelvész-irodalmár, öt osztályt végzett segédmunkás, kémia szakos egyetemista, idősödő asszony, kerekesszékes férfi: a közös bennük és még öt társukban, hogy az ügyészség szerint mindannyian – összesen tízen – határzár tiltott átlépését követték el, mégpedig tömegzavargás résztvevőjeként. Ezért a bűncselekményért, amely a menekültválság kiéleződésével együtt született meg Magyarországon, alig valamivel a vádban szereplő események előtt, a Btk. szerint 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés járhat.

A vádlottak tízből heten már fél éve előzetes letartóztatásban ülnek, ki szegedi, ki budapesti börtönben, de a többi három vádlott sem szabad, ők a hivatalos megfogalmazás szerint házi őrizetben vannak, de a gyakorlatban egyáltalán nem otthonszerű helyen, hanem a kiskunhalasi őrzött szálláson.

A vádirat – egy kivétellel - nem foglalkozik azzal személyre szabottan, hogy a vádlottak közül ki-ki pontosan hol állt, hogy mozgott, mit csinált tavaly szeptember 16-án, amikor Röszke-Horgos határátkelőhelyen a szerb oldalon a gyodával fedett, zárt kapu előtt gyülekező, eleinte békés tömeg agresszívvá vált, egyesek kővel, palackokkal kezdték dobálni a magyar rendőröket, és végül a kaput kidöntve betódultak Magyarország területére, miközben a rendőrök vízágyúval és könnygázzal válaszoltak.

Terrorcselekményről nem itt beszélnek

A migránsok oldaláról a tömegzavargás legismertebb figurája nem ül most a vádlottak padján. Ő az a bizonyos Ahmed H., aki egy piros megafonba beszélt a menekültekhez, és akinek – a röszkei balhé résztvevői közül egyedüliként – terrorcselekmény vádjával is szembe kell néznie a határnál történtek miatt. A szír férfi elleni súlyosabbik vád egészen pontosan: „állami szerv kényszerítése céljából személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével megvalósított terrorcselekmény”. Ahmed H. ügyét azért nem a többiekével együtt tárgyalják, mert az övé más hatáskörbe, már törvényszékibe, nem járásbíróságiba tartozik. Ahmed H. szülei azonban mindketten a csütörtökön kezdődött per vádlottjai.

A tárgyalóterem nélküle is tele volt, a vádlottak számához igazodva sok volt a bv-őr, az ügyvéd, a tömegzavargásos ügyet eljöttek megnézni az ENSZ menekültügyi főbiztosságának a képviselői is. A nem túl specifikus vádirat ismertetésével pár perc alatt megvolt az ügyész. Az egyik vádlott, egy fehér felsős, magas fiú kezében közben iszonyúan remegett a szorongatott papírlap.

A vádlottak többsége nem akart új vallomást tenni, egyszerűen maradt annál, amit korábban mondott. A hét közül egy sem volt, aki elismerte volna, hogy bármi rosszat tett volna azon kívül, hogy belépett Magyarország területére, de arról is mind azt mondta: nem tudta, hogy bűncselekményt követ el vele.

Félek a zavargásoktól

A lényegi elemeikben nagyon hasonlító, védekező vallomások szerint

• a vádlottak nem látták, hogy kidőlt a kapu, azt hitték, kinyitották azt, tehát az átjövést megengedték,
• a tömegben ugyanis elterjedt (többek szerint újságíróktól lehetett hallani), hogy a családosokat átengedik (ezt látszik alátámasztani, hogy a tömeg egy ponton tapsolni kezdett, és azt skandálta angolul, hogy „Köszönjük, Magyarország!”
• csak mentek a többiek után, sodródtak,
• ők nem dobálták meg semmivel a rendőröket.

Nem keresem a bajt, Szíriából is a baj elől menekülök

- mondta az elsőrendű vádlott, egy aleppói pék, akinek a felesége és három gyereke már Németországban van. Megkérdezte tőle a bíró, kért-e menekültstátuszt Magyarországon. „Nem kérdezték tőlem, hogy kérek-e” - válaszolta. Nem kért menekültstátuszt, került be a jegyzőkönyvbe.

Az aleppói pék nem, de volt több vádlott is, aki elismerte, hogy követ fogott a kezébe. De azt tagadták ők is, hogy rendőrökre céloztak volna a kövekkel, állításuk szerint csak az utat akarták megtisztítani, szabaddá tenni a kövek arrébb pakolásával. Ezt bizonygatta a másodrendű vádlott is, az egyetlen iraki a vádlottak között. Rá odahaza rálőttek, a sebesülése miatt a combjában platina van. „Félek a zavargásoktól” - mondta, és arra panaszkodott, hogy Irakban maradt feleségéről és januárban született kisfiáról 1 hónapja és 20 napja nem tud semmit. Finnországba készült.

Megköszönve kegyességüket

A családja miatt volt nagyon elkeseredve az ötödrendű vádlott is. Az eredetileg bölcsész végzettségű, de Szíriában taxisofőrként dolgozó férfi felesége és két kisgyereke Ausztriában van már. Megpróbált az érzelmekre ható beadványt küldeni az ügyészségnek miattuk, amit a bíró most felolvasott. ”Emberként”, „az emberségre apellálva”, „emberiesség okból” kérte 3 hónappal ezelőtt, hogy engedjék ki a börtönből, hadd menjen a szívbeteg feleség és a háború miatt szorongásos depressziós kislánya után, és „megköszönve kegyességüket”, az új év alkalmából minden jót kívánt az ügyészségnek és a magyar kormánynak.

Részletes vallomásra vállalkozott a hatodrendű vádlott, egy nagyon fiatal, 23 éves szír fiú, fekete pulóverben. Kétségbeesettnek tűnt. Szíriában elsőéves egyetemi hallgató volt kémia szakon, két éve indult útnak hazulról. Sokáig Törökországban dolgozott, ahol épp tudott – éttermekben, varrodában, takarítóként – mielőtt Magyarországon át nyugat felé vette az irányt a balkáni útvonalon. A nagybátyjával jöttek ketten. Amikor meghallotta a röszkei tömegben, hogy a családosok átmehetnek, ő is nekiindult, úgy tartotta, a nagybátyja miatt annak számít. Erre a bíró megjegyzést is tett: úgy gondolta, hogy „tehát már ketten van, átmehet”.

Valami nem stimmel

Miközben a szír fiú a vádlottak helyén álldogált, a nyitott ablakon át beszűrődött egy dallam a kapucsengők prüntyögő géphangján valahonnan kintről. Az Európai Unió Himnusza, az Örömóda volt. A bíró ekkor már a korábbi vallomások ismertetésénél járt, és közeledett a csütörtöki tárgyalás nagy meglepetése: a szír fiú nem ismert rá egy beadványszövegre, amelyen pedig az ő neve, aláírása szerepelt.

Csakhogy a beadványban olyasmik voltak, amiket ő soha nem állított. A vádlott azt mondta: ő írt ugyan tényleg egy beadványt, kézzel, arab nyelven, de az a szöveg nem az, amit most a tolmács visszafordít neki szóban a bíró magyar nyelvű felolvasásából. Ő például nem írt le olyat, hogy látta, amint a rendőröket kővel dobálták. Állítása szerint csak az eljárási iratokból értesült arról, hogy ilyen történt.

„Valami nem stimmel” - mondta a bíró, pedig ez még csak a kezdet volt. A beadványt olvasta tovább, és jött ez a mondat: „elemi erővel tört ki a tiltakozás”. „Ilyet sem mondtam” - reagált rögtön a vádlott. Az ügyvédek csóválták a fejüket. A bíró megígérte, hogy utána fognak ennek járni, és miközben kihallgatta, többször is nyomatékosan figyelmeztette a vádlottat: nem védekezhet úgy, hogy közben mást hamisan bűncselekmény elkövetésével vádol. A fiú ezzel együtt határozottan állította azt is: a kihallgatáson arrafelé próbálták terelni, hogy elismerje a dobálást, és azt akarták tőle, hogy írja alá anélkül a jegyzőkönyvet, hogy lefordítanák neki.

Fiúk, takarítsátok el a köveket

Az egyetlen vádlott, akinek valami egyénit tulajdonít a vádirat, a hetedrendű, akinél – akárcsak Ahmed H.-nál - volt egy megafon is Röszkénél. Az egykori elsőéves közgazdászhallgató a vádirat szerint beszédeket tartott, és megpróbálta irányítani a rendőrökre nézve fenyegetően fellépő tömeget. A rendőri intézkedés során térdtájéki sérülést szenvedett, derült ki a felolvasott jelentésből.

Elismerte, hogy tényleg a kezébe vett megafont, de arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy csak arra akarta kérni a tömeget: takarítsák el a köveket az útból. Azt mondta, amikor ő maga is lehajolt az első kőért, valaki hátulról megütötte, és már vitték is el a rendőrök. Arra nem tudott értelmes választ adni, miért lett volna szükség arra, hogy arrébb tegyék a köveket.

Hülyeség volt az egész a részemről

- mondta.

Fegyver és vízipipa

A bíró által felolvasott iratokból kiderült az is, hogy a nyomozókat kíváncsivá tette pár dolog a hetedrendű vádlottal kapcsolatban. Például egy fénykép, amit a telefonján találtak, és amin ő látható fegyverrel a kezében egy vízipipázó másik ember társaságában. Erről a fotóról ő azt mondta: csak szórakozásból készült, egyébként pedig nincs abban semmi különös, hogy fegyver van nála, Szíriában manapság nincs olyan ház, ahol nincs fegyver, mert az embereknek meg kell védeniük magukat az Iszlám Államtól. Tagadta, hogy bármilyen fegyveres szerv tagja lenne.

A nyomozás alatt szakértőkkel vizsgáltatták meg a holmiját is, fizikus és geológus szakértő elemezte a ruháin talált szemcséket. Arra jutottak, hogy a lőmaradványok származhattak a készenléti rendőrség által használt könnygáz gránátból, de egy urániumot tartalmazó szemcse meglepte a szakértőket, azt írták, ez Magyarországon nem jellemző, az elmúlt években nem is találkoztak ilyennel.

A megafonos férfi ügyének iratai közt volt feljegyzés arról, hogy állítólag bántalmazták a magyarországi fogság alatt. Állítása szerint egy csuklyás férfi többször megütötte, egy alkalommal akkor, amikor épp orvosi rendelőbe kísérte. Az arcára akkora pofont kapott, hogy elesett tőle, a doktornő látta is, mikor bejött, hogy a földön van, de nem szólt semmit, olvasta fel a bíró a korábbi iratokból a vádlott panaszát.

Pénteken a kerekesszékes vádlott jön

A tárgyalás pénteken a többi három vádlottal folytatódik, hozzák újra a bíróságra – most már tényleg kihallgatni – a házi őrizeteseket a kiskunhalasi őrzött szállásról, köztük a kerekesszékes férfit és az idős asszonyt.