Ágnes
-5 °C
2 °C

A buzivicceknél nem ér véget a munkahelyi diszkrimináció

000 C40G2
2016.06.28. 15:59
Rejtőzködés, titkolózás, buziviccek hallgatása, elúszó kedvezmények, zaklatás, kirúgás: az LMBTQI-emberek munkahelyi helyzetét vizsgálta új kutatásában a Háttér Társaság. A hr-esek sem mindig tudják, hogy nem rúghatnak ki egy dolgozót, csak azért, mert például meleg, vagy hogy a munkáltató köteles fellépni a homofób szekálás ellen.

A Pride hetében megjelent a Háttér Társaság új kutatási jelentése az LMBTQI (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex) emberek munkahelyi diszkriminációról. A "Történetek az adatok mögött: diszkrimináció a foglalkoztatás területén" című kutatás egy 2010-es, az MTA-val közös projekt kiegészítése, akkor több ezres mintával dolgoztak, most kevesebb embert vontak be, de őket sokkal részletesebben kikérdezték a tapasztalataikról.

A kutatás egy évig tartott, 2015 júniusa és 2016 júniusa között. Interjúkat készítettek, fókuszcsoport-beszélgetéseket szerveztek és kidolgoztak egy online kérdőívet, melyet végül 250-en töltöttek ki teljes egészében, és egyébként összesen 358-an válaszoltak a kérdéseknek legalább egy részére. Voltak köztük leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális emberek is.

Félnek a kirúgástól

62 százalékuk számolt be arról, hogy ha nem is személy szerint őket bántották, de kollégáik buzivicceket meséltek vagy gúnyosan, bántóan beszéltek a hozzájuk hasonló emberekről.

Az olyan megjegyzések, hogy "inkább lennék alkoholista, mint buzi", vagy "a homokosok degeneráltak", stb. megjegyzések mindennaposak. Nem reagálok, bár nagyon rosszul esnek. Félek, ha szóvá teszem, akkor elbocsájtanak...

- mondta egyikük.

Majdnem minden harmadik válaszadó átélt már a munkahelyén személyesen ellene irányuló zaklatást is LMBTQI-volta miatt: kibeszélték a háta mögött, beszólogattak neki, gúnyolódtak vele.

Sokan inkább a rejtőzködés, titkolózás mellett döntenek. A válaszadók 29 százaléka mondta azt, hogy mindenki tudja a munkahelyén, hogy mi az ő szexuális irányultsága, nemi identitása, a többségnek néhány munkahelyi bizalmasa volt, 27,5 százalék viszont egyáltalán senkit nem avatott be.

Falusi környezetben úgy érzem, ez egyet jelentene az öngyilkossággal

- értékelte a helyzetet az egyik megkérdezett. Más arról beszélt, hogy mivel rendszeresen homofób megjegyzéseket hall a munkatársaitól, főleg a közvetlen főnökétől, bele sem mer gondolni, mi történne vele, ha kollégái tudomására jutna a szexuális irányultsága.

Nincs családja? Akkor túlórázzon!

A válaszadók 24,3 százaléka mondta, hogy még a gesztusaival is óvatos, figyel arra, nehogy "túlságosan" nőiesek vagy férfiasak legyenek. A megkérdezettek 54,58 százalékával fordult már elő a munkahelyén, hogy hazudni kényszerült: azt mondta, vagy legalábbis sejtette, hogy különböző nemű partnere van.

A rejtőzködéssel viszont könnyen hátrányba hozhatják saját magukat. 14,35 százalék számolt be arról, hogy nem vette igénybe a partnere után vagy partnereknek járó kedvezményt, mert nem akarta, hogy kiderüljön az igazság.

Persze a kedvezmények, előnyök terén az sem mindig segít, ha a munkahelyen mindent tudnak. Volt, akit nem hívtak meg egy buliba, ahová mindenki a partnerével ment, utólag azzal magyarázva a meghívás elmaradását, hogy nem akarták kellemetlen helyzetbe hozni. Többen arról számoltak be, hogy hiába tudnak odabent a partnerükről, nem tekintik őket családosnak, úgy kezelik őket, mintha egyedülállóak lennének, ami több túlórát, több hétvégi, ügyeleti munkát jelent.

A transzneműeknek még nehezebb

Az esélyegyenlőségi programok sokszor nem sokat érnek a gyakorlatban, még a létezésük sem mindig egyértelmű. Arra a kérdésre, hogy van-e a munkahelyükön ilyen, 31,65 százalék azt válaszolta, hogy nem tudja.

A jogtudatosság terén még volna mit javítani, csak a kérdőívet kitöltők 73 százaléka tudta, hogy a magyar törvények tiltják, hogy valakit kirúgjanak a szexuális irányultsága miatt. Ugyanakkor a törvényi tiltás ellenére van ilyen: az összes válaszadó 6,77 százaléka mondta, hogy előfordult már vele, hogy LMBTQI-mivolta miatt küldték el az állásából. A transzeműeknél sokkal rosszabb, 40 százalékos volt ez az arány.

A transz emberek helyzete az álláskeresésnél is nehezebb. Míg az összes kérdőívkitöltő 82,79 százaléka végez valamilyen fizetett munkát, a transznemű válaszadóknál ez csak 46,6 százalékra volt igaz. A körükben az átlagnál jóval magasabb azoknak az aránya is, akik az elmúlt 5 évben legalább 3 hónapon át munkanélküliek voltak.

A hr-esek se mind vannak képben

A kutatásban kíváncsiak voltak a hr-esekre is, kidolgoztak egy kérdőívet a számukra is. Itt is kiderült, hogy vannak hiányosságok. A megkérdezett hr-esek 12,5 százaléka nem tudta, hogy nem lehet valakit kirúgni azért, mert meleg, és csak kevesebb mint egyharmaduk, 29 százalékuk volt tisztában azzal, hogy a munkáltatónak kötelessége fellépni az LMBTQI-munkavállalókat érő zaklatások, megalázás ellen.

Kiderült: sokan összekeverik azt, hogy senkinek sincs joga egy állásinterjún a jelöltet a szexuális irányultságáról vagy nemi identitásáról kérdezni, azzal, hogy igenis lehet olyan munkahelyi légkört teremteni, amelyben a dolgozók nyugodtan beszélhetnek erről, vállalhatják magukat.

Rendőrök és tanárok

Minden ötödik ember igennel válaszolt arra a kérdésre, befolyásolta-e a homofóbiától való félelem a pályaválasztásában. A válaszadók szerint katonaként és rendőrként lehet a legnehezebb az LMBTQI-embereknek dolgozni, de a politikus és a tanár szakmát is az átlagnál rosszabbnak tartják ebből a szempontból.

A kutatásban egy tanár arról mesélt, hogy épp fiú tanítványaival beszélgetett a folyosón, amikor egy kollégája figyelmeztette, hogy ne beszélgessen túl sokat a fiúkkal. "Ezt csak azért mondta, mert tudja..." - mondta a tanár, akit nagyon bántott a feltételezés. Egy másik tanár után, miután kiderült, hogy meleg, az igazgató kezdett nyomoztatni, hogy molesztálta-e a gyerekeket.

Sok a kényszerfüggetlen, aki azért lesz inkább vállalkozó, hogy elkerülje a munkahelyi problémákat, és sokan választanak végül olyan egyénileg végezhető munkát, mint a grafikus, a művész vagy pszichológus, mondta a jelentést bemutató sajtótájékoztatón Sándor Bea kutató, a Háttér Társaság munkatársa, aki szerint mivel a felnőtt emberek az idejük nagy részét munkával töltik, nemcsak az egyénekre, hanem a társadalom egészének mentális jóllétére is kihat, hogy elfogadó vagy veszélyesnek érzett közeg veszi-e körbe az embereket a munkahelyükön. 

A teljes jelentést itt lehet elolvasni.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!