Veszélyes, de se lecsukni, se kényszergyógykezelni nem lehet

Nyomasztó időszakon mentek át 2015-ben egy székesfehérvári társasház lakói: egy lakótársuk többször is hol megöléssel, hol megveréssel fenyegette őket, szóban és postaládába dobott levelekkel egyaránt. Ugyanez az ember az utcán, a Vörösmarty térnél keltett riadalmat tavaly december 30-án, amikor a járdaszigetnél minden előzmény nélkül nekiesett egy zebrán átkelő asszonynak: cibálta, rángatta, trágár szavakkal szidta. A nő táskájából kiesett egy parfümös üveg, azt a földhöz vágta. Ezek után hátba vágott egy arra járó férfit, egy másikat mellkason ragadott, az arra bicikliző postással pedig úgy üvöltött, hogy közben az arcához nyomta az öklét.

A férfi ellen büntetőeljárás indult, ügyében nemrég hozott nem jogerős ítéletet a Székesfehérvári Járásbíróság. Bár a fenti dolgok megtörténtét mind bizonyítottnak találták, mégis felmentették a férfit a zaklatás és a garázdaság vádja alól.

A felmentés oka kizárólag az volt, hogy a fenyegetőző, agresszív férfi beteg: kóros elmeállapota miatt pedig nem büntethető. "Ha e büntethetőséget kizáró ok nem lett volna, akkor ebben az ügyben a bíróság bűnösséget megállapító ítéletet hozott volna a vádbeli cselekmények elkövetéséért" - mondta kérdésünkre a bírósági szóvivő.

Ami az ügyben szokatlannak tűnik, az az, hogy a vádlottat kényszergyógykezelésre sem küldte a bíróság.

A bírósági sajtóközlemény szerint azért nem, mert nem teljesültek a kényszergyógykezelés törvényben felsorolt feltételei. A bíróságnak nem volt választása, se börtönbe, se az IMEI-be (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet) nem küldhette a férfit. Hiába bizonyosodott be, hogy garázda volt és zaklatta a szomszédait, az igazságszolgáltatás végül egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele.

A Btk. egyfelől kimondja, hogy a kóros elmeállapot büntethetőséget kizáró ok: nem lehet büntetni azt, aki az elmeműködés olyan kóros állapotában cselekszik, amely képtelenné teszi a következmények felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Ha pszichiátriai beteg bűnelkövetőkről van szó, általában a legdurvább, legvéresebb bűncselekményekből, családirtásokból szokott ismert, a médiában sokat szereplő ügy válni. A kulcsi mészárláshoz hasonló esetek miatt az ember hajlamos automatikusnak venni, hogy elmegyógyintézetbe, kényszergyógykezelésre kerülnek végül a tettesek, de ez nincs így.

Négy feltételnek kell a Btk. szerint egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy valakit kényszergyógykezelésre küldhessen a bíróság, és ebből csak egy az, hogy a kóros elmeállapot miatt kizárt legyen a büntethetőség. A többi három:

1. Amit elkövetett, az beleessen az úgynevezett személy elleni erőszakos vagy a közveszélyt okozó bűncselekmények kategóriájába. Ide tartozik többek között nyilván a szándékos emberölés, a testi sértés, a szexuális erőszak, önbíráskodás, a rablás, vagy például a zsarolás és az önbíráskodás, de mondjuk a rongálás vagy a zaklatás már nem. A székesfehérvári ügy egyébként itt bukott el.
2. Ha az illető büntethető lenne, akkor 1 évnyi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni rá.
3. „Tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni”. Hogy ezt a gyakorlatban hogyan döntik el, ahhoz ad egy kis kapaszkodót a Btk. Polt Péter főszerkesztésével kiadott nagykommentárja. Aszerint „ennek megítélése során körültekintően kell eljárni, a konfliktusos jellegű, konkrét szituációhoz tartozó cselekmények esetén rendszerint nem állapítható meg ez a feltétel, ha az nem az elkövető kóros elmeműködéséből következik.” Vagyis például ha valaki megveri a szomszédját bosszúból, mert az megmérgezte a macskáját, de ok nélkül, másokkal egyébként nem agresszív, és a szomszéd is másik városba költözött már azóta, akkor mondhatja azt a bíróság, hogy nem kell tartani újabb esettől.

Ha a feltételek közül csak egy is hibádzik, az illető úgy jár, mint a székesfehérvári férfi. Hogy a helyzet messze nem egyedi, de azért túl gyakorinak sem mondható, az az Országos Bírósági Hivatal honlapjáról elérhető statisztikákból is kiderül.

A kóros elmeállapot miatti felmentés eleve viszonylag ritka, az összes felmentő ítélet nagyjából 2-2,5 százalékáról beszélünk. Ezen a címen 2014-ben összesen 67 felnőtt embert mentettek fel jogerősen Magyarországon, 2015 első félévében (ebből az időszakból valók az elérhető legfrissebb adatok) 36-ot.

Kényszergyógykezelés-elrendelésből viszont még ennél is sokkal-sokkal kevesebb volt. A kóros elmeállapot miatt felmentetteknél 2014-ben csak egyetlen 1, 2015 első felében 4 esetben rendeltek el ilyet. A többiek ügye úgy zárult le, mint a fehérvári esetben: se börtön, se IMEI. A bűncselekmények, amiket ezek az emberek elkövettek, nagyon változatosak. Összesen 29 félét számoltunk össze, a leggyakoribbak

• emberölés (a másfél év alatt összesen 6),
• emberölési kísérlet (12),
• hivatalos személy elleni erőszak (12),
• garázdaság (7),
• zaklatás (6)
• lopás (5).

De van a listán például csalás, orgazdaság, rágalmazás, ittas vezetés, rongálás, kifosztás, hamis vád és magánlaksértés is.

A kényszergyógykezelés, és ezzel az IMEI elkerülése ugyanakkor nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden folytatódhat, mint azelőtt, hogy az illető kórházba sem kerül. Az egészségügyi törvény foglalkozik a székesfehérvárihoz hasonló helyzetekkel, a pszichiátriai betegek kötelező gyógykezelésével. Ha például a kényszergyógykezelést csak azért nem lehetett elrendelni, mert túl pitiáner volt az elkövetett bűn, és nem járt volna érte minimum 1 év börtön, akkor, amikor véget ér a büntetőeljárás, az ügyész kezdeményezi ezt a bizonyos kötelező gyógykezelést.

A kötelező gyógykezelést bíróság rendelheti el, elővezetésen kívül más kényszerítés nem alkalmazható, pszichiátriai intézetben zajlik, de nem büntetőjogi intézkedés, és 30 naponta felülvizsgálják. Ha az orvosok úgy vélik, hogy meggyógyult a beteg, hazaengedik.

A székesfehérvári ügyben a bíróságnak ilyenről, vagy bármi egyéb szociális, gyógyító, felügyelő intézkedésről nincs tudomása. Az ítéletbe az ügyész mindenesetre nem nyugodott bele, fellebbezett azért, hogy mégiscsak rendeljék el a vádlott kényszergyógykezelését.