Zelma, Rajmund
7 °C
11 °C

A Fidesz drogháborújának tündöklése és bukása

fidesz drog politika
2017.03.09. 07:13
  • Félidőhöz ért a Fidesz 2013-ban elfogadott drogellenes stratégiája, amellyel 2020-ra kábítószermentessé akarják tenni Magyarországot. 
  • Négy évvel a szerintük „kudarcos” és túl liberális drogpolitika lecserélése után egyelőre nem hallani sikersztoriktól. 
  • De már készül a nagy beszámoló, pár hét múlva Balog Zoltán minisztériumának a parlamentben kell összegeznie az eddigi munkát. 
  • Kevesebben drogoznak, mint négy éve? Meg tudták állítani a dizájnerdrogok terjedését? Hatásos az új, ultraszigorú Btk.? Több embert ítél el a bíróság?
  • Mi volt az egyetlen dolog, amit a drogokkal kapcsolatban Orbán kért a rendőrségtől? Teljesült a miniszterelnök vágya?  
  • Bemutatjuk a Fidesz drogellenes háborújának eredményeit. Pontosabban egyre aggasztóbb eredménytelenségét. 

Ha meg akarjuk érteni, hogy a Fidesz mit és miért csinált a kábítószerüggyel 2010 óta, röviden vissza kell tekintenünk a magyarországi drogpolitika kezdeteiig. A rendszerváltás előtt az állampárt szinte egyáltalán nem foglalkozott a területtel, a legvidámabb barakk világában fel sem merülhetett hivatalosan, hogy bárki olyan rendszerellenes és rendszeridegen dolgot csináljon, mint hogy illegális szerekkel módosítsa a tudatát.

Bár a hetvenes évek végétől az Állami Ifjúsági Bizottságon belül volt kábítószer elleni albizottság, és a droggal való visszaélésre is alkottak jogszabályt, a kérdést központilag tabusították, a sajtóban 1985-ig nem írhattak róla. (A rendszerváltás előtti drogpolitikáról ezt a cikket érdemes elolvasni.

Bár a határok megnyitása után elkerülhetetlen volt, hogy az illegális szerek hirtelen megjelenő széles kínálata megtalálja a keresletét, a 90-es években egyik magyar kormánynak sem volt átfogó stratégiája a helyzet kezelésére.

A drogpolitika úttörője itthon Orbán Viktor és első kormánya volt.

Az akkor még fiatalos és sok szempontból liberális kabinet létrehozta az Ifjúsági és Sportminisztériumot, amin belül külön államtitkárság kezdett foglalkozni a kábítószerüggyel.

2000-re elkészült az első magyar drogstratégia, amelyhez több mint 1200 szervezetet, szakértőt és érintettet kérdeztek meg. A szakmabeliek azt mondják, széles körű konszenzus övezte a programot. Ezt utólag nehéz megítélni, de az biztos, hogy az első Fidesz-kormány drogprogramja három kabineten átívelve meg tudott maradni – igaz, nem véletlenül.

Az első stratégia ugyanis szándékosan tíz évre készült, mivel az első Orbán-kormány felismerte, hogy a területen (akárcsak a szociálpolitika más részein is) csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a politikai széljárással nem változnak meg a hosszú távú stratégiai célok. Bölcs felismerés volt, amit később éppen Orbánék rúgtak fel. 

Súlyos csontvázak estek ki a szekrényből 

Orbánék első drogstratégiája még alapvetően liberálisan próbálta kezelni a kábítószerhelyzetet. A program vezérelve az ártalomcsökkentés volt, a fogyasztás közben keletkező egészségügyi, gazdasági és társadalmi károkat próbálták mérsékelni, miközben 1999-ben életbe lépett a Btk. drogügyi szigorítása, amelyet a Fidesz és az ellenzék is Európa egyik legkeményebb vonatkozó törvényének nevezett. 

De közben Orbánék idején tűcsereprogramok indultak, a lebukott fogyasztóknak kezelést ajánlottak, prevenciós előadásokat tartottak az iskolákban, vizet és szőlőcukrot osztogattak a bulikban. A stratégia az MSZP–SZDSZ-kormányok idején is érvényben maradt, azonban hiába költöttek évről évre többet a területre, a program megvalósulásának 2009-es ellenőrzésekor a részsikerek mellett komoly kormányzati mulasztások derültek ki.

A stratégiát értékelő tanulmány szerint a tervek 30 százaléka teljesen megvalósult, viszont másik 30 százaléka csak részben, 40 százalékból pedig semmi sem lett. A 90 hosszú távú cél közül 14 olyat találtak, amelyhez nem tudtak egyetlen kormányzati lépést sem kapcsolni, vagyis a politika meg sem próbálkozott bizonyos célok elérésével.

A legnagyobb hiányosságok 2002 és 2010 között:

  • Nem növelték a szórakozóhelyekről való biztonságos hazajutás lehetőségeit.
  • Nem létesültek nappali kórházak a súlyos függőknek.
  • Nem lett gyermekaddiktológia.
  • Nem foglalkoztak a civil szervezetek minőségkontrolljával.

Az egyik legkeményebb eredmény, hogy bár a stratégia fontos célnak tartotta a kezelő intézmények kapacitásának növelését, a pszichiátriákon és addiktológiákon csökkent az ágyszám, és nappali gondozókat zártak be.

A program lejárta előtt egy évvel a Bajnai-kormány elkezdte kidolgozni az új stratégiát, amely az előző végrehajtásába csúszott komoly hiányosságok ellenére végül csak egy-két ponton tért el az első Orbán-kormány stratégiájától. Ugyanúgy a megelőzés és ártalomcsökkentés volt a fő vezérelv, mégis a második stratégia 2009-es parlamenti vitájában a fideszes Heintz Tamás jelezte, hogy ez a stratégia „neoliberális”, és a „droglegalizáció” felé löki az országot. A Fidesz ekkor azzal sem értett egyet, hogy a fogyasztók büntetése helyett inkább a terjesztők elkapására koncentráljanak, ugyanis Heintz szerint a fogyasztók egy része előbb-utóbb maga is dílerré válik. 

II. Orbán-kormány vs. I. Orbán-kormány

A második Orbán-kormány megalakulása után nem sokkal a hatalom új fejezetet nyitott a hazai kábítószer-politikában. 2010 decemberében bejelentették, hogy vállalhatatlannak tartják a parlament által elfogadott második drogstratégiát, és 2011 végére újat készítenek helyette.

Tartották magukat az ígéretükhöz, a 2011 októberében megjelent új stratégia tervezete jelentősen eltért a korábbiaktól:

az ártalomcsökkentés helyett a fogyasztók sokkal szigorúbb büntetése került a fókuszba. 

A korábbi kormányokkal partnerségben dolgozó szakmai szervezetek hangosan tiltakoztak az új irány ellen, de úgy tűnt, hiába.

Navracsics Tibor közigazgatási miniszter elfogadta az új stratégia tervezetét, a parlament pedig 2012 közepén megszavazta az új Btk.-t, amellyel Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét vezették be Magyarországon. A jelenleg is érvényben lévő szabályok szerint akár két év letöltendő börtönbüntetés is járhat egy spangliért. Ezt egyszer még ki lehet váltani eltereléssel, de ha két éven belül másodszor is elkapnak valakit, akkor nem úszhatja meg a szabadságvesztést.

Közben a kormány akkori lakájmédiája, a Hír TV riportjának következtében nagyszabású razziát tartottak az Ozora Fesztiválon, az országos média napokig azzal volt tele, hogy felszámolják a hírhedt nógrádi „drogutcát”. A goafesztivál hangulatán a rendőri erők alapvetően csak egy újabb színfoltot jelentettek:

Az ozorai razzia és a törvényi szigorítás idején úgy tűnt, a hatalom komolyan gondolja, hogy nagy erőket mozgósítva kitakarítják a drogot és a szerhasználókat az országból, mint Kocsis Máté a Kék Pont irodáját a VIII. kerületből.

De hiába okézte le Navracsics az új drogstratégiát, a kabinet nem hagyta jóvá, így a parlament sem szavazhatott róla. Mindez azt jelentette, hogy a Fidesznek 2013-ban már harmadik éve nem volt drogstratégiája, azon kívül, hogy felfüggesztették az előző végrehajtását, és több helyen leállították a tűcserét. Az üzenet egyértelmű volt:

nem akartak pénzt és energiát fordítani a drogosokra, az egész drogkérdést egyáltalán nem tartották fontosnak. 

Kétszer annyian fertőződnek meg hepatitis C-vel

2010 óta az országban több tűcsereprogramot is leállítottak, mondván, ha nincs tűcsere, nem mennek drogosok arra a környékre. A szakemberek már a programok leállításakor figyelmeztettek, hogy nagy baj lehet, megnőhet a hepatitis- és HIV-fertőzöttek száma az intravénás szerhasználók között. 

A kormány nem foglalkozott a kritikákkal, aminek meg is lett az eredménye. Csak Budapesten 2011 és 2014 között duplájára nőtt a hepatitis-fertőzöttek száma, de 2014-ben Pécsen is hasonló jelenséget regisztráltak. 

Hogy mennyire értelmetlen leállítani a tűcserét, azt talán azzal lehet a legjobban szemléltetni, hogy egy hepatitis C-vel fertőzött ember kezelése nagyjából annyiba kerül, mint egy tűcsereprogram működtetésének éves költsége. 

Ilyen előzmények után 2013-ban nem várt fordulat következett. Először elvették a drogpolitika irányítását a blőd nyilatkozataival a szakmabelieket leginkább csak hergelő Téglássy Kristóftól, és Kiss Norbert sportért és ifjúságért felelős államtitkárhoz helyezték, aki rögtön párbeszédet kezdeményezett a parkolópályára helyezett szakmabeliekkel. Nem sokkal később pedig megjelent egy új drogstratégiai tervezet, amellyel visszakanyarodtak a saját maguk által „kudarcosnak” és „túl liberálisnak” nevezett, ártalomcsökkentésen és prevención alapuló irányhoz.

Államtitkár 2016-ban: Nemzedékek fognak a semmibe hullani

Mióta a tervezetthez képest két év csúszással, 2013-ban elfogadták a harmadik drogstratégiát, nagy a csend a kábítószer-politika körül. Pedig hogy mennyire fontos területről van szó, jól mutatja, hogy 2013-as évértékelőjében Orbán Viktor is kitért a kábítószerekre.

Jobban teljesítünk, de még nem elég jól. Különösen az aggasztó méreteket öltött, új típusú kábítószerek csempészete ellen kell újabb és újabb erőket mozgósítanunk

– mondta a miniszterelnök az ország előtt álló bűnügyi kihívások között említve a dizájnerdrogokat. Hogy azóta mi lett ezzel a kihívással, sikerül-e megoldani, arról alig beszélnek azóta. 

A kormány részéről legutóbb 2016 júniusában, a kábítószer-ellenes világnap alkalmából szólalt meg Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Az mondta, hogy „a legújabb jelentések szerint a középiskolások vonatkozásában 30 százalékkal csökkent a szerhasználat, ami kézzelfogható eredmény, és igazolja a kormány drogstratégiáját, ezért ebben a szellemben kell tovább folytatni a munkát”.

A kormány drogstratégiája tehát sikersztori, mégis pár mondattal később már társadalmi katasztrófát vizionált az államtitkár:

Czibere Károly kitért a telepeken, szegregátumokban „iszonyatos ütemben terjedő” új pszichoaktív szerekre is. Ennek a helyzetnek a megértésére és kezelésére átfogó vizsgálatot kell indítani, ki kell dolgozni a megfelelő stratégiát az eredményes beavatkozásra, különben „nemzedékek fognak a semmibe hullani”

– idézte Cziberét az MTI. Sajnos a teljes beszédről nem találtunk videót vagy leiratot, de már az állami hírügynökség beszámolója is elég súlyos megállapításokat tartalmaz.

Hiszen a terület első számú felelőse arról beszélt, hogy hat évvel a kormányváltás és három évvel az új drogstratégia megalkotása és elfogadása után vizsgálatokat kell indítani, megfelelő stratégiákat kell kialakítani, különben hatalmas baj lesz.

Mi ez, ha nem a kormány drogpolitikai kudarcának nyilvános beismerése?

Czibere beszédéről megkérdeztük az Emmit. Arra voltunk kíváncsiak, hogy nyolc hónappal az államtitkár előadása után elkészült-e az említett, óriási veszélyben lévő szegregátumokkal kapcsolatos vizsgálat és új stratégia, ami megmentheti a dizájnerektől leginkább fenyegetett rétegek felzárkózását. 2016. február közepén a minisztérium azt írta, hogy a stratégiát megalapozó kutatás még nincs kész, de már folyamatban van:

„Elindítottunk egy EFOP konstrukció keretében megvalósuló szegregátumkutatást, amely nem pusztán a szegregátumokon belüli szerhasználatot vizsgálja, hanem megoldási javaslatokat is felvázol” – írták. Kértük a minisztériumtól a vizsgálat eredményét és az elkészült kutatást, de mivel az nincs kész, nyilván nem is várhattuk a terveket. Közölték viszont, hogy „a kormány felzárkóztatási politikájának legfontosabb része”, hogy különböző programokkal (Komplex telepprogram, Biztos Kezdet Gyerekházak, „vagy éppen a Szociális Földprogram”) jelen vannak az ország szegregátumaiban.

Csak hogy ez a jelenlét – az államtitkár szavai szerint – az elmúlt hét évben vajmi keveset érhetett, ha még mindig nemzedékek semmibe hullásáról beszélnek.

9-10 éves gyerekek is ismerik az új szereket

A leszakadó vagy már inkább leszakadt magyarországi vidéket felzabáló dizájnerdrog-helyzetről az elmúlt években több riportot közölt az Index, de a 444 és a TASZ is többször feldolgozta a témát. Ezekből az anyagokból világosan látszik a kép: a dizájnerek (elsősorban a szintetikus „biofű”, azaz a herbál) letarolták a kisebb vidéki településeket. A szerekhez életkortól függetlenül bárki könnyen hozzáférhet, az állam tehetetlen, bár az sem látszik, hogy a kormányzat bármilyen szinten megpróbálta volna kezelni a helyzetet. 

Pedig a kormány számára évek óta jönnek az egyértelmű vészjelzések. De bármennyire is súlyos a helyzet, 2017-ben még mindig nem készült átfogó, országos vizsgálat a hazai dizájnerdrog-helyzetről. Pillanatnyilag csak egy-egy terepmunkából lehet sejteni, hogy mennyire komoly a probléma.

A hazai droghelyzetről az EU-nak jelentéseket készítő Nemzeti Drog Fókuszpont (NDF) 2016-os beszámolója például az észak-alföldi régió egyik járásában folytatott vizsgálatot idéz:

A szerfogyasztás a gyerekek előtt zajlik, a kilenc-tíz évesek is ismerik a szerek neveit, részletesen el tudják mesélni, hogyan néznek ki, hogyan használják, és milyen hatásokat váltanak ki

– írták a kutatásban. Már ez is egy elég erős megállapítás, de a tanulmányból származó következő idézet túlzás nélkül katasztrofális képet fest.

A szülők tudják, hogy drogoznak a gyerekeik, sőt, a szakemberek is tudják. Az iskolában a tanárok és az igazgató is egyértelműen ismerik az egyes diákok szerhasználati szokásait, sőt az iskolai fogyasztással is tisztában vannak. 

Az NDF egy évvel korábbi, 2015-ös beszámolójában szintén az Észak-Alföldön végeztek terepmunkát három település szegregátumában. Arra jutottak, hogy az idősebbek a cigaretta és az alkohol mellett gyógyszerekkel élnek, míg a fiatalok „az egészen korai időszaktól” dizájnereket fogyasztanak, főleg herbált. A kutatók szerint a szegregátumban élő fiatalok 12-13 éves kortól élnek a dizájnerekkel,  az érintett településrészeken a gyerekek több mint fele drogozik.

Azért, hogy elfelejtsék a problémákat, csökkenjen a magányérzetük, hogy ne unatkozzanak vagy mert épp menőnek találják – sorolták a szerhasználat okait a gyerekek. A tanulmány készítői végül kimondják: „Ezekben a közösségekben nem maradhat titokban semmi, de eszközük nincs a helyzet megoldására, javítására.”

Rekord: sosem költöttek még ennyire keveset

Ha csak a vidéki állapotokat nézzük, a kormány eddigi drogpolitikája totális kudarc. A minisztérium azonban igyekszik derűre okot adó adatokat is közölni, például arról, hogy mennyivel többet költenek erre a területre, mint korábban. „A kormány tavaly megduplázta a kábítószer-probléma megelőzésére és kezelésére fordítható költségvetési forrást, aminek hatására 2016-ban több mint 800 millió forint állt rendelkezésre" – írta kérdésünkre az Emmi.

Nem világos, hogy jön ki a több mint 800 milliós összeg, mert a tavalyi költségvetési törvényben 741 millió szerepel, és Czibere is arról beszélt tavaly, hogy ennyit költhetnek megelőzésre és egyéb szakpolitikai célok megvalósulására. Duplázásnak mondjuk duplázás a 741 millió is, mert a korábbi években 355 milliót költöttek megelőzésre.

Bár jól hangozhat, hogy a kormány egyre többet költ a területre,

a tavalyi 741 millió még mindig csak a fele annak, amennyit az első Orbán-kormány szánt drogügyre.

Csakhogy az ország büdzséje szempontjából el tudjuk helyezni a tavaly elköltött 741 millió forintot: ennek minimum a tízszeresét, 7 milliárdot költött az állam az azóta visszavont olimpiai pályázat körüli kommunikációra és szakmai tanácsadásra. 

A grafikon értelmezéséhez hozzátartozik, hogy 2010 óta nem készült összesítés a kezelésre, kutatásra, megelőzésre, ártalomcsökkentésre és egyéb szociális ellátásra fordított költségvetési forrásokról. Czibere tavaly csak megelőzésről és kezelésről beszélt, amibe jóindulatú értelmezés mellett nem tartoznak bele egyéb szociális ellátásra és kutatásra fordított pénzek. Igaz, a második Orbán-kormány megalakulása óta nem is készült átfogó kutatás a területről, ami súlyos probléma.

A dizájnerdrogok 2009-es megjelenése ugyanis teljesen átalakította az emberek és a drog kapcsolatát, de a kormány, amelyik arról beszél, hogy „összetartó és szolidáris társadalom épül, ahol nem dugják el a problémákat”, még odáig sem jutott el, hogy pontosan megismerje a problémát és annak mértékét.

Hulladékfeldolgozó és mezőgazdasági cégek kaptak tízmilliókat egészségfejlesztésre 

Bár a stratégiát 2013-ban elfogadták, az csak olyan általános célokról és hangzatos irányelvekről szólt, mint hogy 2020-ig legyen kábítószermentes Magyarország, holott már a programba is beleírták, hogy ez a cél „irreálisnak tűnhet”. 

A stratégiának több mint három éven keresztül nem volt kihirdetett szakpolitikai programja, amiben leírták volna, hogy a konkrét célok mellé milyen költségvetési forrásokat rendelnek. A kormánnyal elvileg partner Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület az elmúlt években a szakpolitikai program több tervezetét is megkapta véleményezésre, a kormány végül egyiket sem fogadta el. Pedig volt olyan verzió, amit a szakmai szervezeteknek is tetszett, de Orbánék végül elutasították, mert állítólag túl drágának találták.

A drogstratégia szakpolitikai programja végül 2015. december 29-én jelent meg a Magyar Közlönyben, vagy is öt éven keresztül nem volt részletes végrehajtási terve a kormánynak a drogstratégiájával kapcsolatban (igaz, 2010 és 2014 között drogstratégiája sem volt). Csak összehasonlításképpen: 2009-ig kétévente fogadtak el cselekvési terveket a korábbi kormányok.

A 2015 decemberben megjelent kormányzati cselekvési terv négy oldal, amiből hiányoznak a feladatok mellé rendelt források. Persze a minisztérium szerint szó sincs arról, hogy ne lehetne tudni, mire mennyi pénz jut, mert a kormányhatározat második pontja „egyértelműen rendelkezik a feladatok végrehajtásához szükséges források biztosításáról” – írták korábban a Magyar Narancs kérdésére. Az egyértelmű rendelkezés a kormányhatározat szerint az, hogy „a kormány felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy intézkedjen a szakpolitikai programban foglalt feladatok végrehajtásához szükséges forrás biztosításáról”, Varga Mihály pedig idén március 30-ig kapott erre határidőt.

Tehát 2016. március végén derült ki, pontosan hogyan és mennyi pénzből tervezi megvalósítani a kormány a 2013-ban elfogadott drogstratégiai céljait.

Nehéz ezt másképp értelmezni, mint hogy a kormányt egyáltalán nem érdekli, hogy a társadalom egyes rétegeit mennyire veszélyezteti a kábítószer-használat, pedig még a kormány államtitkára is nyilvánosan kongatja a vészharangokat. Hangzatos ígéretek viszont továbbra is akadnak: az Emmi a Fejlesztési Operatív Programok keretében 1,5 milliárd forintot kíván idén prevenciós programok támogatására fordítani. Hogy ez jelent-e bármit, majd kiderül, de nem árt felidézni, hogy 2013-ban az Emmi területért felelős egysége (ami akkor épp a sportért és ifjúságért felelős államtitkárság volt) is azzal érvelt, hogy ugyan kevesebb pénz megy kábítószeres területre a költségvetésből, TÁMOP-os pályázatokon keresztül viszont kiszórtak 16 milliárd forintot a területre.

Bár ez remekül hangzott, a valóság egészen megdöbbentő képet mutatott. A TÁMOP „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok – lokális színterek” című konstrukciójában több mint hatszáz cég kapott milliókat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül. Az alábbi keretesben mutatjuk is, hogy kik nevelték egészségre az embereket.

Az állam egészségfejlesztő cégei

Az Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok – lokális színterek nevű konstrukciójában 9,5 milliót nyert a GRAND-TRANS Fuvarozó, Szállítmányozó és Szolgáltató Kft; 9,7 milliót nyert a SZIKRA Fa- és Fémipari Kft.; 9,9 milliót a ZÖLD BÁRÓK Mezőgazdasági Termelő, Feldolgozó és Szolgáltató Kft.; 8,8 milliót a AGROPRODUKT Növénytermesztő és Értékesítő Kft.; 10 milliót az AMOND Huzalkosár és Polcgyártó Kft.; 9,7 milliót a ALKALOIDA Vegyészeti Gyár Zrt.; 10 milliót az „Alcsútdobozért” Faluvédő Egyesület; 10 milliót a CHICKEN-FOOD Kft.; 9,5 milliót a DENTAL-SOFT Fogászati és Programozó Kft.; 10 milliót a ÉHG Északmagyarországi Hulladékgazdálkodási Zrt.; 10 milliót az Egri Főegyházmegye; 9,8 milliót az FBZ Investment Befektetési és Kereskedelmi Kft.; 10 milliót a GALLUS Baromfitenyésztő és Keltető Kft.; 9,3 milliót a HOTEL-ÓZD Vendéglátóipari és Szállodai Kft..

Az NFÜ fizetési listáján 600 cég szerepel, többségük név alapján hasonlóan távol áll az egészség- és életmódprogramoktól, mint az itt felsoroltak. (A gyűjtést egy korábbi cikkemhez készítettem az Emmi akkori válaszai alapján.) 

Pedig ebben a konstrukcióban elvileg „Drog- és túlzott alkoholfogyasztást megelőző tudományosan megalapozott módszereket és eszközöket alkalmazó programok megvalósítására” is lehetett pályázni. Amikor megkérdezték a kormányt, hogy miért nem költ a kábítószer-területre, ezzel a programmal válaszoltak. Meg azzal, hogy a 2010 előtti kormányok idején a drogstratégia a „drogliberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbinak” kedvezett, viszont az előbb bemutatott TÁMOP-os program megvalósulásával mindez változott.

Csak egy rosszul értelmezett szám támasztja a rozoga sikerpropagandát

Bár még nem készült el az Emmi félidei jelentése a kormány drogstratégiájának megvalósulásáról, Czibere államtitkár szerint „a középiskolások vonatkozásában 30 százalékkal csökkent a szerhasználat”, vagy is jó az irány, ezt kell folytatni. 

Kérdésünkre az Emmi elárulta, hogy Czibere az adatot az „Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról – 2015 magyarországi eredmények” című kiadvány 71. oldalán található grafikonról vette. Így néz ki ez az ábra:

A szerhasználat középiskolások körében mért 30 százalékos csökkenéséről szóló adat több szempontból is magyarázatra szorul. Egyrészt a két adatfelvétel (2011, 2015) között Magyarországon elfogadták Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét, ami akár egyetlen spangli elszívásáért is kétéves börtönbüntetéssel fenyeget. A jogszabályi környezet változása erősen befolyásolhatta a megkérdezett diákok őszinteségét, ezt a magyarországi kutatást koordináló Elekes Zsuzsanna is elismerte.

Czibere erősen csúsztat, amikor középiskolásokról beszél, a felmérés ugyanis csak 9-10. osztályos tanulók körében készült, tehát nem reprezentatív a középiskolások tekintetében. Az pedig pláne nem mindegy, hogy a „30 százalékkal” csökkent nem azt jelenti, hogy „30 százalékot”. Bár az európai kutatás szerint kétségkívül csökkent a korcsoportban a szerhasználat Magyarországon, de nem úgy, ahogy az államtitkár sugallja: a 2011-es 19,9 százalékról 14,1 százalékra.

És azt is fontos látni, hogy ebben az iskolakutatásban 16 éveseket kérdeztek, így „nem ronthatták” a statisztikát a vidéki szegénységben herbálozó 12-13 évesek nemzedékei, akik Czibere szerint a kormány tétlenségének következtében éppen készülnek a semmibe hullani.

Egy másik adatot nézve pedig egyenesen úgy tűnik, hogy nincs itt semmilyen csökkenő tendencia. Az iskolakutatás szerint 2011-ben a megkérdezettek 20 százaléka próbált már valamilyen illegális szerint, ez a szám 2015-ben 19,5 százalék volt. 

A kormány is tudja, hogy hihetetlen adatokból dicséri a politikáját  

Azt, hogy több sebből vérzik az adat, amivel a kormány igazolni próbálja drogpolitikáját, a kormánynak is tudnia kell. A saját megbízásából készült nagyszabású ifjúságkutatás, a Magyar Ifjúság 2012 című kiadványban is megjegyzik a Nézőpont-csoporthoz tartozó kutatók, hogy valami nincs rendben.

A 2012-es adatfelvételük ugyanis azt mutatta, hogy valamelyest csökkent a kábítószert kipróbáló fiatalok száma: a 15–29 év közötti fiatalok 9 százaléka mondta, hogy valaha használt drogot az életében. A kutatók szerint a hihetetlen adat az egy spangliért járó börtönbüntetés fenyegetése miatt erős fenntartásokkal kezelendő. „Ugyanez lehet az egyik ok annak hátterében, hogy az ESPAD adatok is sokkal magasabb arányú tiltott szerfogyasztásról tanúskodnak, akárcsak az ifjúságkutatásban szereplő hasonló korosztály (15–19 évesek) esetében” – írták a tanulmányban.

Az is torz eredményekről árulkodik, hogy míg

a 2011-es iskolakutatásban a 16 évesek 20 százaléka vallotta be, hogy kipróbált már valamilyen kábítószert, egy évvel később a kormány felmérésében a 15–19 évesek mindössze 7 százaléka állította ezt magáról!

De hogy a kormány mennyire nem siet tisztába kerülni a valósággal, azt jól jelzi, hogy a 2012-es nagy mintás ifjúságkutatásának publikálásakor a 365 oldalas tanulmányban 2 oldal jutott az ifjúság kábítószer-használatát részletező fejezetnek. A legutóbbi, szintén a kormány megbízásából készült 2016-os ifjúságkutatás napokban publikált gyorsjelentésében pedig csak pár sor, amiből csak annyi derül ki, hogy a fiatalok 40 százalékának van olyan ismerőse, aki próbált már valamilyen kábítószert.

A teljes 2016-os jelentés azért is lesz érdekes, mert valamennyire kiderülhet, mennyire terjedtek el a dizájnerdrogok a fiatalok körében. 2012-ben még csak 0,5 százalékuk mondta, hogy próbálta már, ez a szám 2016-ra egész biztosan ugrásszerűen megnőtt. Azzal együtt is, hogy a terepmunkák során legaktívabb szerhasználó rétegnek becsült 15 év alattiak nem szerepeltek a mintavételben.

Nem jöttek a nagy erők, amiket Orbán kért

De nem csak az az egyetlen adat vérzik több sebből, amivel a kormány igazolná a drogpolitikáját: a Fidesz stratégiája éppen azon a területen szenvedi el a legsúlyosabb pofonok, ami Orbán szerint a legnagyobb kihívást jelentette. A kormányfő újabb és újabb erőket akart mozgósítani a dizájnerek csempészete ellen, ez azonban nagyon nem jött össze.

Bár a grafikont akár sikerként is lehetne értelmezni (egyre több dizájnerdrogot foglalnak le Magyarországon), inkább arról árulkodik, hogy az országban forgalomban lévő drogok több mint fele dizájner, és évről évre egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a piacból. Bár 2015-ben jelentősen csökkent a dizájnerek aránya a lefoglalások között, nincs olyan kutatási eredmény, amivel magyarázni lehetne ezt az adatot. Például erre is alkalmas lenne, ha évről évre követnék, hogyan alakul a szerhasználat a teljes populációban. 

Az NDF éves jelentésében bemutatott 2015-ös adatok szerint a 18–64 éves felnőtt lakosság körében a herbál a harmadik legnépszerűbb szertípus, a dizájner gyorsítók pedig is hasonlóan fogynak, mint a kokain. A dizájnerek elterjedtségéről a legfigyelmeztetőbb adatokat a már idézett iskolakutatás során mérték.

Míg 2011-ben a magyar 16 évesek 0,5 százaléka mondta, hogy kipróbált már valamilyen dizájnert, 2015-ben 10,7 százalékuk vallotta be.

És ehhez ismét vegyük hozzá, hogy a szigorú drogtörvény miatt valószínűleg sok diák nem volt őszinte, a vidéki szegénységben herbálozó fiatalok pontos számáról pedig semmit sem tudunk, csak hogy bizonyos régiókban a fél iskola fogyasztja.

A kormány azzal szokta még saját drogpolitikáját dicsérni, hogy a 2012-ben bevezetett C-listával hatékonyan lépnek fel a dizájnerek terjedése ellen. Csakhogy a valóságban éppen az történik, hogy a C-lista csupán leköveti az eseményeket, mert mire felkerül oda egy vegyület (2-4-6 hónap alatt), addigra megjelenik egy hasonló összetételű és hatású, de még legális mutációja a piacon, és ez a folyamat akár a végtelenségig húzódhat. 2010-ben a mefedron ment nagyon, utána a 4-MEC és az MDPV, majd jött a pentedron, a PVP és a PHP.

Az ultrakemény drogtörvény láthatatlan eredményei 

A kormány drogpolitikájának egyik alappillére a 2012 nyarán elfogadott, majd egy évvel később hatályba lépett új Btk., amelytől a döntéshozók a fogyasztás és terjesztés visszaszorulását remélték.

Mivel nem készülnek országos, reprezentatív kutatások, így azt sem lehet megítélni, hogy teljes populációt nézve kevesebben drogoznak-e, mint a szigorítás előtt. Mint fentebb bemutattuk, valószínűleg a diákok körében sem csökkent a fogyasztás, csak többen rejtőzködnek még egy anonim teszt kitöltésekor is.

Bár a törvény több százezer embert fenyeget börtönnel (1 spangli = 2 év), a Belügyminisztériumtól kapott adatok szerint az új Btk. életbe lépése óta is nagyjából ugyanannyian ülnek kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt börtönben, mint korábban.

De nemcsak a szabadságvesztésre ítélt emberek száma nem mutat összefüggést a szigorodó jogszabályokkal, hanem a bírósági ítéletek száma sem:

Vagyis hiába a kemény törvények, egy grammal sem ítélnek el több embert kábítószer-fogyasztás miatt, mint korábban. Akkor mi értelme az egésznek? – teheti fel a kérdést az olvasó. Annyi haszna egész biztosan van a szigorúbb Btk.-nak, hogy kevesebb diák vallja be, hogy drogozik, így nehezebb pontos képet kapni az országos kábítószerhelyzetről.

De Balog Zoltán minisztériumának heteken belül érkező beszámolója valószínűleg megvilágítja majd a Fidesz drogpolitikájának (eddig rejtett) értelmét is. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Ne maradjon le semmiről!