Bebizonyították: Pruck Pál szerepel az 56-os plakáton
További Belföld cikkek
- Figyelmeztet a katasztrófavédelem, a tűzijáték nem játék
- Az idei karácsony sem múlt el tragédiák nélkül
- Csizmadia Ervin: A Nyugat bizonyos erői birodalomépítőként tekintenek Orbán Viktorra
- Szép csendben eltűnt Pesty László korrupciós ügyekkel foglalkozó weboldala
- Egy volt londoni nagykövet kerülhet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat élére
Az 1956-os Intézet – Oral History Archívum Osztályának jelentése szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a tavalyi 1956-os emlékév egyik plakátján nem Dózsa László, hanem Pruck Pál szerepel. A jelentésről a 444.hu írt.
Tavaly botrányt okozott, hogy az emlékév egyik óriásplakátján Dózsa László nevét írták egy archív fotó alá, amelyen egy sapkás gyerek látszik fegyverrel a vállán. Később jelentkezett egy férfi, aki azt mondta: a képen nem Dózsa László, hanem az ő unokatestvére, a 2000-ben elhunyt Pruck Pál látható. Ráadásul az amerikai Life magazin '56-os számában is Pruck Pál nevét írták az amerikai fotós képe alá.
Dózsa László először azt mondta, az 56-os Emlékbizottság nem téved, valóban ő van a képen, még a sapkája is megvan. Közzétett magáról korabeli fotót is. Megszólalt az ügyben Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója is. Ő azt állította: Dózsa László már évekkel korábban beazonosította önmagát a képen. Schmidt állítása szerint Dózsa '56-os hősiességét senki nem vitatta, 56-os szervezetek igazolták őt, és nagyszámú elismerést kapott akkori kiállásáért, Pruck Pál ezzel szemben köztörvényes bűnöző volt, akit szívesen szerepeltettek a forradalom lejáratása miatt. Schmidt még azt is megemlítette, hogy vajon hogyan élhette túl a megtorlást Pruck, amikor még a neve is szerepelt egy egész világot bejárt fotó alatt.
Pruck Pál lánya ezután levélben kérte ki magának, hogy Schmidt Mária bemocskolja apja emlékét, és azt követelte a Schmidt Mária vezette Emlékbizottságtól, hogy tegyék rendbe a plakátot. Eörsi László történész is élesen bírálta a Terror Háza igazgatójának kijelentéseit az ügyben, és azt mondta: Schmidt elképesztő otrombaságot követett el Pruck Pál családtagjaival szemben. Az egyre több bizonytalanság miatt végül Dózsa László bejelentette: önmagát megtagadva, Pruck unokatestvérének megnyugvása érdekében lemond róla, hogy az ő neve szerepeljen a képeken.
Az 56-os Intézet jelentése szerint a kép először a Life 1956. november 12-i számában jelent meg. Michael Rougier (1925–2012), a Life fotósa tapasztalt háborús tudósító volt. Elsősorban a gyermeki kiszolgáltatottságot ábrázolta képein. Fotói szereplőit mindig megnevezte, a szokásoktól és a korabeli tudósítói gyakorlattól eltérően a nevet tartalmazó aláírással látta el képét.
Az Intézet kutatói részletes elemzés alá vették Pruck Pál és Dózsa László korabeli fotóit. Pruck Pálról Erich Lessing osztrák fotóriporter is készített néhány képet a Corvinban és környékén, amelyek közül egyik-másik meg is jelent. "Ezeken is jellegzetes, földig érő beszkártos kabátjában, sapkájában látható, csak más fegyverrel, ami arra vall, hogy képeket (Lessingét és Rougier-ét egyaránt) az akkori tudósítói-haditudósítói szokásoknak megfelelően beállították, megkomponálták."
Olyan összehasonlítást is közöltek, amelyen a fiatal Pruck Pál és a fiatal Dózsa László arcát és fülét hasonlítják össze. Az Intézet figyelembe vette azt is, hogy később Pruck Pál két interjúban is elmesélte a fotó történetét. Dózsa Lászlóról azt írják: saját önéletírása, a róla szóló riportkönyv, valamint "nagyszámú nyilatkozata tartalmaz változó mennyiségű és tartalmú részletet. Dózsa forradalmi részvételének a megtorlás irataiban nincsen nyoma. Történeteinek számos részletét megkérdőjelezték".
A kép készítésének idején Pruck Pál 15 éves volt. Állami gondozottként intézetben nevelkedett. 1956-ban egy budapesti iparitanuló otthonban élt, a forradalom alatt megszökött, és több társával a városban csavargott. A legtöbb időt a Corvin közben töltötte. Forradalmi részvételére vonatkozó adatok a megtorlás irataiban nem szerepelnek.
Saját, későbbi elmondása szerint a harcok után ugyan őrizetbe vették, írják a jelentésben, de onnan egy nevelő visszavitte az iparitanuló intézetbe. A hatvanas évek elején (17 évesen) csatlakozott egy galerihez, autót, motort, kerékpárt loptak, padokat törtek össze, amiért két évi börtönböntetést kapott. Az aszódi javítóintézetbe került, de onnan is megszökött. 1968-ban újból autólopásért tartóztatták le. 1970-ben megnősült, három gyermeke született, és egy építőipari vállalatnál dolgozott. 2000-ben hunyt el tüdőrákban