Csak életet akarnak menteni, mégis szénné szívatja őket a rendszer

Akkor még semmi rosszra nem gondoltak az egyik vidéki tűzoltólaktanya dolgozói, amikor felsőbb szinteken egyszerűen elkérték a légkondicionálóra félretett 15 millió forintjukat, mondván, majd ők intézik a dolgokat. Aztán meglepődve látták, hogy a berendezés nagyon nem akar érkezni, de a katasztrófavédelem megyei igazgatósága közben vett magának két kisbuszt.

Ez csak egyetlen epizód abból a végtelen drámából – de akár állóháborúnak is nevezhetjük –, ami a tűzoltók és a katasztrófavédelem között zajlik évek óta, és ami mostanra odáig vezetett, hogy a tűzoltók szerint nagyjából vége a szakmának, a „családnak”, mert

ez már nem az, ami régen volt.

Sok tűzoltóval beszéltünk az elmúlt hetekben, sokan viszont visszautasították a megkeresésünket arra hivatkozva, hogy félnek, nem mernek szóba állni újságíróval, mivel a tűzoltóságoknál mindenkinek alá kellett írnia, hogy lehallgathatják őt és a családtagjait is. Volt, aki megkeresésünkre elküldte  a törvénynek  azt a passzusát, amely szerint nem tehet a szolgálati rendet, fegyelmet megszegő nyilatkozatot. Másvalaki egy nappal a találkozó előtt mondta le a beszélgetést, mondván, meggondolta magát. Akikkel beszéltünk, mind azt kérték, hogy ne legyen felismerhető, hogy kik ők, és hol dolgoznak.

Tűzoltó? Olyan nincs

„Elvették a 150 éves múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is” – fakadt ki egy tűzoltó az egyik beszélgetésünkön. Az állítás megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben. Régen a tűzoltók az önkormányzatok alá tartoztak, a gazdálkodásuk elég szabad volt, például favágással elég sok pénzt össze tudtak szedni, amiből aztán közösen eszközöket, tűzoltósági autókat vásárolhattak maguknak.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) létrehozásával, majd a tűzoltóság 2012-es államosításával minden megváltozott. A tűzoltók bekerültek Pintér Sándor és a Belügyminisztérium (BM) alá, a megyei parancsnokok többségét leváltották, a helyükre exhatárőröket, katonákat ültetett Bakondi György országos főigazgató. Minden „tűzoltóság” felirat „katasztrófavédelem”-re cserélődött, még a tűzoltómúzeum és a tűzoltózenekar is nevet váltott (az autók azóta visszakapták a feliratot). Sokan máig nem felejtik Bakondinak azt a 2012. áprilisi mondatát, hogy a hivatásos tűzoltók eddig „nem létező képződmények” voltak. Minden iszonyatosan központosított és a sok OKF-es főnök miatt vízfejű lett.

„Régen nálunk 15-en voltak a megyei parancsnokságon. Most kilencven. Fogalmuk sincs a tűzvédelemről, de mivel hivatásosok, egyből rangjelzést kapnak. A HR-es meg a gazdaságis is lassan alezredes már” – panaszkodott egy vidéki tűzoltó. A vízfejűsítés az országos létszámban is látszik: körülbelül hétezer-hétezerötszáz vonulós tűzoltóra jut négyezer katasztrófavédelmis főnök, jobbára exhatárőrök, -katonák, polgári védelmisek.

Beszéltünk egy emberrel, akinek a katonaságra és a tűzoltóságra is rálátása van. Ő úgy foglalta össze, hogy „a honvédségnél nincs gond, mert mindenki, az irodisták is ugyanazt az iskolát végezték, ugyanúgy gyakorlatoznak, mint a többiek. Az OKF-nél ez nem így van. Úgy lehetsz tűzoltótiszt, hogy fogalmad sincs semmiről, a poszthoz jár a rangjelzés. Ez hihetetlen feszültségeket szül.”

Ráadásul az államosítás, az „OKF-esítés” anyagilag is keményen érintette a tűzoltókat. Nincs már 13. havi, nincs év végi pulykapénz, szigorúbb a nyugdíjba vonulás. „A régi rendszerben mint tűzoltóság összeszedtünk egy mikrobuszra való pénzt, megvettük, azzal tudtunk menni dolgozni, mi tartottuk fenn. Ezt az államosítással elvették, és amikor csapatösszetartóra kölcsön akartuk kérni az OKF illetékeseitől, azt mondták, kilométerenként 110 forintért vihetjük.

A saját buszunkat drágábban akarják adni, mintha bérelnénk egyet akárhonnan.

Többen is azt mondták, a raktáraikat is gyakorlatilag lerabolta az OKF, elvették a plusz egy egyenruhát, ami mindenkinek ott állt a szekrényében. Azóta sem pótolták.

Ne így legyen? De így lesz

Forrásaink egybehangzóan azt állítják, hogy a szakmai véleményüket folyamatosan figyelmen kívül hagyják az OKF-nél, úgy lettek kitaszítottak, hogy közben ők kockáztatják az életüket.

1. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetével például a BM-ben egy személyzetis tartja a kapcsolatot, nem pedig szakmabeli. Azaz bérpótlékokról mondjuk tudnak beszélni, de ha szakmai észrevétellel érkezik a szakszervezet, arról nem.
2. Amikor az új védőruha próbáján bőrpírt szenvedett a tűzoltó, és azt mondta, hogy használhatatlan, mert szellőzés híján megfő benne az ember, akkor a véleményét figyelmen kívül hagyva is azt a ruhát rendelték meg utána. 
3. Hiába követelték, hogy az új autókon ne érintőképernyővel lehessen vezérelni a fecskendőt. „Állunk a tömlővel, nyomogatjuk a képernyőt, nem történik semmi, a ház lángol, az emberek meg a hátunkba akarja állítani a vasvillát, hogy mi az istent csinálunk. Ilyenkor valaki kiveszi a slusszkulcsot, újra ráadja a gyújtást, hátha úgy jó lesz. A hírekben meg az van, hogy víz nélkül érkeztek a tűzoltók.” Van ugyan mechanikus vészmegoldás is, ami kiiktatja az elektronikát, de az is plusz idő az oltásban.
4. A „magyar tűzoltóautó” is rossz konstrukció, és hiába mondták, hogy nem lesz jó így. „Az első hetekben zacskókkal rohangáltunk, hogy összeszedjük a lehulló alkatrészeket. Ráadásul csak a futóműve és a felépítménye magyar, minden más külföldi. A váltó, a motor, az alváz, a fülke is. A kiálló csavarok szétszaggatják a ruhánkat. Az elején fékezésnél életveszélyesen berázott, ezt azóta javították. És ez került 135 millióba, amikor egy jól bevált Rosenbauer mindennel együtt 90 millió alatt van.”
5. Hiába küzdöttek a 112 átalakítása ellen is. Figyelmeztettek: nem lesz jó vége, hogy nem a helyi központokba futnak be a hívások, hanem az ország másik felébe. És tényleg nem lett. Kaptak egy központi diszpécserszoftvert is a régi, jól működő helyett, ami viszont simán összeomlik, ha túl sok hívás érkezik be egyszerre, mondjuk egy vihar miatt. Olyankor kézzel körmöl a híradós, „mint Petőfi idejében”.
6. Az OKF létrehozott új parancsnokságokat annak jegyében, hogy mindenhova 15 perc alatt oda kell érni. „Először örültünk, mert azt hittük, új szerek (autók) lesznek. De nem, tőlünk vezényeltek át egyet, így nekünk eggyel kevesebb lett, úgyhogy most mi nem tudunk úgy oltani, ahogy kéne, ha nagy baj van.” Másvalakinek megígérték, hogy a lakhelyéhez közel lesz egy új őrs, ott dolgozhat majd. Azóta sincs ott semmi.

És hogy lássák, hol a helyük, futószalagon kapják az ellenőrzéseket. „Volt olyan nap, hogy nyolcan jöttek különböző ellenőrzésekre, hogy melyik oldalon gurítom a tömlőt, meg ilyen hülyeségek, sőt, épp itt voltak az ellenőrök, amikor csöngettek az ő ellenőreik” – meséli az egyik tűzoltó.

Kibeszélni, ellenkezni tilos. Hogy ez eszébe se jusson senkinek, behúzták őket a katonai törvénykezés hatálya alá, ami azt jelenti, hogy amit eddig csapatmunkában, egymás között el tudtak intézni, azért most rettegni kell.

„Amikor fiatal voltam, egyszer elkéstem szolgálatból. Az volt a büntetésem, hogy a parancsnok a faliórát a nyakamba akasztotta, egész nap ott kellett hordanom.

Most egy 10 perces késés szolgálatmegtagadás, meg dezertálási kísérlet, meg mittudomén mi, és a következő pillanatban katonai ügyészségen találjuk magunkat.

„Arról nem is beszélve, ha beszólok a főnöknek" – panaszkodott egyikük. Volt, aki szerint ennek a „fegyveresítésnek" a jele, hogy újabban katonai kiképzést is kapnak, vagy hogy a külső védőruhájuk is az egységes, kék BM-es ruha lett, tépőzáras „katasztrófavédelem” felirattal, ami bármikor „rendőrség”-re cserélhető. Bakondi óta egyébként megyeszerte lehet bárhova átvezényelni egy tűzoltót, amit egyrészt sokan szintén a félelemben tartás eszközének tartanak, másrészt azt mondják, teljesen szakmaiatlan is, hiszen a munka egyik lényeges alkotóeleme a helyismeret. „Hiába vagyok itt a városban akármilyen rangban, máshol egy évig csak az utolsó leszek a hierarchiában, mert a többiek jobban ismernek mindent ott" – mondta.

Hihetetlen pénzek. Máshová

Ha meghúzzák a tűzoltóautót mentés közben, az új rendszerben kifizettetik velük. A vétkes fizetése felét letiltják, amíg össze nem jön a pénz. Van, aki emiatt már nem is akar sofőr lenni. Ha eltörik egy eszköz, kifizettetik velük. De nem is akárhogy, nagyjából tíz-húszszoros áron. Hogy miért? Mert az állam közben felépített egy iszonyatosan drágán dolgozó központi ellátórendszert, a Herost. 

„Eddig, ha elromlott a tűzoltóautó, akkor a helyi Volán-szerviz vagy valaki más megjavította. Most be kell vinni a központba, ott mondanak rá egy összeget. Volt olyan eszköz, amit több százezerért akartak megjavítani, és amikor utánakérdeztünk, kiderült, hogy magánban pár tízezer lenne csak. Ugyanígy, egy tízezres lámpa cseréje az autón 150 ezer. És hetekbe telik" – panaszolta egy tűzoltó. Másvalaki azt mondta, hogy a Heros másfélszer annyit kért tőlük, mint amennyiért a városi szerviznek továbbadta a munkát. Előfordult olyan is, hogy bevitték a megrongálódott autót, majd jött a tételes számla. Rajta a gallytörő rács javításával, 480 ezer forintért. Ez egyrészt szintén nem olcsó, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy 

Sorra lépnek le

Mindez oda vezetett, hogy iszonyú sokan szerelnek le az utóbbi években. Nemcsak a nyugati határnál, ahol háromszor annyi pénzért tudnak menni lapátolni Ausztriába, hanem már keleten is. Egyszerűen nincs kedvük ehhez a – mint ők mondják – szakmaiatlansággal kevert terrorhoz.

„Nálunk mindig is 120 körüli ember dolgozott. Évente volt egy-egy leszerelés, vagy még annyi sem. Az utóbbi öt évben viszont negyvenen távoztak” – mondta egy vidéki tűzoltó. Volt, aki szerint az ő területén 40 százalékos a létszámhiány. Több tűzoltótól hallottuk, hogy a létszámhiány miatt azzal kell trükközniük, hogy „lemondanak szereket", így legalább papíron nem lesz baj. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy egy apró olajfolyásra vagy hasonló, amúgy könnyen megoldható dologra ráfogják, hogy nem működik az autó, ki kell vonni pár napra a műszakból, így ember sem kell most annyi.

„Amikor én jelentkeztem, 400-an voltunk három helyre. Most bemegy 200 ember a központba a felvételire, a fele lelép, amikor meghallja a béreket, a maradó százból ötvenen állást kapnak. És ez még mindig csak 50 ember, az egész országra, ami gyakorlatilag semmi.” 

Egy másik tűzoltó arról beszélt, hogy amikor a fejükre ültetett főnökkel való összetűzés után leszerelt egy kollégája, a többiek pedig megkérték a főnököt, hogy maradjon elöl az üres, kitöltendő leszerelési papír, akkor ő annyit jegyzett meg: 

Ajaj, ezek tényleg ki fognak lépni. Akkor most egy kicsit eresztek a szorításon.

A katasztrófavédelem szóvivőjét többször is emailben kerestük azzal, hogy mindenképp szeretnénk, ha az álláspontjuk megjelenne a cikkben, és egyeztetést kértünk ennek módjáról. Egyik levélre sem érkezett válasz.

(Borítókép: Bakondi György a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság főigazgatója köszöntötte a szolgálatban lévő ügyeleteseket szilveszterkor a katasztrófavédelem Fővárosi Mûveletirányítási Központjában 2013. december 31-én. Fotó: Kallos Bea/MTI)