Akkor most letarolja a kormány a bíróságokat is?

Az utóbbi hetekben még annak számára is fel kellett tűnnie, mennyire kiéleződött a kormány és a bíróságok viszonya, aki amúgy egyáltalán nincs képben e téren. Nem mintha ez a viszony nem lett volna korábban is feszült, és a bíróságokkal sem volt minden rendben.

Egyik oldalról például a 2006-os zavargások nyomán született, gyakran jogtipró ítéletek sora tette erősen kétségessé, hogy a büntetőbíróságok alkalmasak-e jogállami szerepük betöltésére, amikor politikailag terhelt ügyekben kell dönteniük.

A 2010-es kormányváltás utáni válasz, így elsősorban a bíróságok igazgatási rendszerének az Országos Bírósági Hivatal alatti központosítása és az OBH vezetőjének (utóbb némileg enyhített) túlhatalma, vagy a bírák (Strasbourgban később elmeszelt) kényszernyugdíjazása viszont azt mutatta, hogy a Fidesz-kormány akár a jogállami határokat átlépve is korlátozná a bírók függetlenségét.

Atombomba egy tökéletlen rendszerre

A konfliktus most még jobban elmérgesedni látszik. Az ügy előzménye, hogy év elején az Alkotmánybíróságon (AB) elbukott a kormány 2016-os törvénye az állam számára legfontosabb perek tárgyalására létrehozandó új közigazgatási felsőbíróságról. A törvényt egy belső összefoglalóban még az OBH is keményen bírálta, pedig erős kormánypárti kötődésű vezetője, Handó Tünde az, akinek túlhatalma az igazgatási átalakítás leginkább bírált eleme.

Az OBH-nak tulajdonított kritika két fő pontra fókuszált: arra, hogy a kiemelt, politikai szempontból fontos perek kerültek volna e különbíróságok elé, és hogy az oda kinevezett bírák fele nem más bíróságokról, hanem a közszolgálati tisztviselők köréből érkezett volna. Ez utóbbi szerintük a bírói függetlenséget és a jogállamiságot veszélyezteti, és működési zavarokat okozhat a bíróságok működésében.

A közigazgatási felsőbíróságról szóló törvényt az AB az államfő javaslatára formai ok miatt kukázta: a törvényt kétharmados többség nélkül fogadták el. Azonban a koncepció egyik legfontosabb eleme, a bírói kar közigazgatási tisztviselőkkel történő felhígítása végül enélkül is megvalósul.

Ha nem megy erővel, megoldjuk ésszel

Bírói állást pályázaton lehet nyerni. Bár elvileg eddig is lehetett kívülről jelentkezni, a bírósági fogalmazóként, titkárként vagy bíróként ledolgozott évekért járó, valamint a jelöltet meghallgató (tapasztalt bírókból álló) tanács által odaítélt pontok annyira sokat számítottak, hogy kívülről nagyon nehéz volt bírói álláshoz jutni.

A bírósági gyakorlat nem öncélú feltétel: a jelöltek itt tudják közelről figyelni és megtanulni az önálló ítélkezés munkafolyamatát. A közszolgálati tisztviselőként (a köz- és államigazgatásban) elhelyezkedő jogászok ezzel szemben nem önállóan, hanem szigorú szervezeti hierarchiába tagozódva dolgoznak: a még a felettesektől is független bíráskodás műfaja egy ideig biztosan idegen terep a számukra.

A 444.hu idén nyáron többször (1, 2) is írt olyan belső használatú OBH-s anyagokról, melyek a bíróságok jelentős belső átalakításáról és a bírói kar több száz fős bővítéséről szóló kormányzati terveket elemezték. Itt lehetett először olvasni arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium jelentősen átalakítaná a bírói pályázatok értékelését a kívülről pályázók javára.

A régi rendszer felrúgása

Az OBH által kritizált (a nyilvánosság számára nem hozzáférhető) minisztériumi tervezet megduplázta volna a bírónak jelentkező közigazgatási jogászok szakmai múltjára és értékelésére adható pályázati pontokat. Bár a bírói tanácsok még így is elkaszálhatták volna a külső jelentkezőket, az OBH már ebben a formában is elutasította az igazságügyi tárca tervét. Szerintük ahhoz, hogy egy államigazgatási jogász alkalmassá váljon bírónak, először éveket kellene bíróságon dolgoznia, a kormánynak pedig egyeztetnie kellene az OBH-val, mielőtt hozzányúl a rendszerhez.

Október 31-én megjelent az Igazságügyi Minisztérium rendelete a bírói álláspályázatokról és a pontozás szabályairól. Ez egyrészt egyértelművé tette, hogy a kormány tesz az OBH-elemzésekben megfogalmazott kritikára: jelentősen megemelték a közszolgálati tisztviselőknek, különösen az igazgatási vezetőknek adható pontokat. A másik, hidegzuhany-szerű változás ugyanebbe az irányba mutat: felére (20-ról 10-re) csökkent a pályázók meghallgatásakor elnyerhető pontok száma.

Az eredmény: januártól sokkal nagyobb eséllyel lehet kívülről, például egy minisztériumi osztályvezetői posztról érkezve közigazgatási bíróként elhelyezkedni, mert az IM rendelete értelmében a bírói álláspályázatokon nem jelent relatív előnyt, ha valaki korábban már dolgozott bíróként vagy akár bírósági vezetőként. A kritikusok szerint ez nyílt hadüzenet: a kormány a bírói függetlenséget támadja, amikor a lojális kádereivel hígítja fel a számára legkényesebb ügyekben döntő közigazgatási bíróságokat, és a jogállam utolsó, még álló bástyáját készül lerombolni.

Az IM egyáltalán nem reagált az Index kérdésére, hogy pontosan mi indokolta a bírói álláspályázatok elbírálásának módosításait, és azok mennyiben segítik elő a bíróságok hatékonyabb, jobb működését (a miniszteri rendeletekhez nem tartozik indoklás).

Mivel Handó Tünde alig fél éve büszkélkedett azzal, hogy uniós összehasonlításban mennyire jól teljesítenek a magyar közigazgatási bíróságok, nem egyértelmű, hogy miért volt annyira égető a kormánynak épp most és épp így belenyúlni a rendszerbe.

A parányit kilógó lóláb

Júliusban Trócsányi László igazságügyi miniszter a hírekre reagálva fontosnak nevezte, hogy a közigazgatási bírói álláshelyekre egyenlő eséllyel pályázhassanak a bíróságokról és a közigazgatásból jelentkezők. Arra is hivatkozott, hogy a közigazgatási perek jelentősen különböznek a magánjogi perektől, mert a felek eltérő, alá-fölérendeltségi pozícióban vannak, és ez különleges szaktudást igényel.

Ezzel arra utalt, hogy a közigazgatási jogvitában mindig az (elvileg az össztársadalmi érdeket megtestesítő) állam áll szemben az alávetett pozícióban lévő ügyféllel. Az egyenlőtlenséget a közigazgatási jog azzal ellensúlyozza, hogy a tényállás feltárása nem az ügyfelet, hanem az államot (az érintett közigazgatási hatóságot) terheli, a szintén az állam részeként tevékenykedő közigazgatási bíró pedig e sajátos pozíciójában arról dönt, hogy a vitatott közigazgatási eljárás törvényes volt-e.

Akadt forrásunk, aki szerint abban Trócsányinak igaza van, hogy a hatósági jogalkalmazóként a köz- vagy államigazgatásból érkezők, tehát akik például a NAV-nál vagy egy kormányhivatalnál folytattak le eljárásokat évekig, az eljárásrendet belülről ismerve épp annak eldöntésében kompetensek, hogy egy konkrét eljárás szabályszerű-e vagy sem. Annak érdekében, hogy a szervezet kollektív tudásába ezek a tapasztalatok is bekerüljenek, a közigazgatási bíróságoknak ilyen hátterű emberekre is szükségük van – még ha nem is ömlesztve.

(Érdekesség: korábban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság vezetője, Kopinja Mária is az adóhatóságnál dolgozott, sőt, munkatársai több mint felének van közigazgatási múltja. Információink szerint viszont jó részük először bírósági titkárként dolgozott, és csak utána lehetett bíró.)

Trócsányi érvelése ott sántít, hogy az új pontrendszer leginkább azoknak kedvez, akik az államapparátus középvezetői szintjéről érkeznek, miközben pont ezen a szinten már nem a hatósági jogalkalmazói tapasztalattal rendelkezők, hanem a kipróbált, a kurzus számára megbízható emberek dolgoznak.

Erről Fleck Zoltán jogszociológus beszélt az Indexnek: szerinte az igazgatási rendszerek 2010 óta mindinkább a kormányzati politika akaratának alávetve működnek, a tisztviselőket a politikai megbízhatóság alapján szűrik, és bár vezetői cserék korábban is voltak, ezúttal a tisztogatás az osztályvezető-helyettesi, tehát a szakapparátusi szintig is leért.

Épp Fleck az egyébként, aki falsnak tartja a közigazgatási szakemberek bírói kompetenciájáról szóló érvet. A szakapparátus jogi tisztviselői szerinte elsősorban ahhoz értenek, hogy mitől szakszerű egy eljárás. A közigazgatási bíróságnak viszont azt kell mérlegelnie, hogy jogszerű-e.

Handó: Nem jó, nem jó, na jó

Trócsányi a nyári közleményében azt is említette, hogy az új rendeletet az OBH bevonásával készítik elő, és maga az elkészült jogszabály-szöveg is említi, hogy a tárca kikérte Handó Tünde véleményét. Csakhogy a miniszteri rendeletben semmi olyan érdemi változás nincs, ami tükrözné az OBH két elemzésében (a 444.hu egy 32 és egy 15 oldalas anyagról tud) megfogalmazott kemény kritikákat.

Mivel az IM nem reagált a megkeresésre, az OBH-nál próbálkoztunk. Három dolgot szerettük volna megtudni:

• valóban léteznek-e a 444 által hivatkozott elemzések (amit az OBH sosem tagadott, de nem is ismert el),
• mi az OBH véleménye a bírói álláspályázatok értékelését módosító IM-rendeletről,
• miben nyilvánult meg az OBH együttműködése a rendelet alkotása során.

Az OBH megerősítette, hogy bevonták őket a rendelet előkészítésébe, sőt, állításuk szerint javaslataik többségét az IM el is fogadta (igaz, konkrétumot nem mondtak). Fontosnak tartják, hogy a közigazgatási jog területén komoly szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek egyenlő eséllyel pályázhassanak a bírói posztokra. Arra viszont valamiért nem válaszoltak, hogy léteznek-e azok az elemzések, amelyekben egyebek mellett az volt olvasható, hogy

a tervezet (...) nincs figyelemmel arra a sajátos tudásra, amely csak (...) bírói vagy korábban a titkári működés révén szerezhető meg. Ez a felkészültség (...) akkor lenne egyébként megnyugtató módon biztosítható, ha a jelöltek kinevezésüket megelőzően titkárként működnének.

Talán nem véletlen, hogy pont azt az ellentmondást nem sikerült feloldani, hogy míg belső anyagaiban az OBH elfogadhatatlannak, a bírói függetlenséget veszélyeztetőnek nevezi a tervet, az elkészült rendeletet lényegében maga szentesítette.

Handó Tünde OBH-elnök ugyanis egyik, a szervezet működését ismerő informátorunk szerint egyszerre próbál a kormány lojális partnere maradni, az általa irányított bíróságok szemében viszont a bírók érdekeikért is kiálló vezetőként feltűnni. Amikor pedig, mint most, csapdahelyzetbe kerül mert színt kellene vallania, ám azt vagy az őt a pozíciójába juttató kormánypártok, vagy az általa igazgatott bírók sérelmeznék, megpróbálja megúszni a nyílt állásfoglalást.

Handó blokkol

A bírói posztok betöltésére kiírt pályázatok az év első felében egyszer már a figyelem középpontjába kerültek. Egyrészt akkor lépte át a sajtó ingerküszöbét, hogy Handó Tünde egyre nyíltabban blokkolja egyes bírók kinevezését a megnyíló vezetői pozíciókba, figyelmen kívül hagyva a posztokra kiírt pályázatok eredményét. Amennyiben nem az általa preferált jelölt kapja a legtöbb pontot, eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot, majd újat ír ki, hogy aztán szükség esetén mindezt megismételje. Az egyik ismert fővárosi büntetőbíró, aki az ítélőtáblára szeretett volna továbblépni, néhány hete emiatt be is perelte.

A bírói előmenetel kézivezérlésén túl Handó egy új eszközt is bevetett: a bírói integritási szabályzatot. Ez az OBH-elnöki utasítás a bíróságok feddhetetlenségét célozta, és ehhez írt elő a bíróknak magatartási szabályokat, ám bírálói szerint valójában arra kényszeríti őket, hogy igazodjanak Handó vagy a posztján őt követők értékrendjéhez és elvárásaihoz. Az AB pár napja semmisítette meg a szabályzat legfontosabb pontjait.

Az Indexnek összesen öt bíró nyilatkozott, és valamennyien súlyosnak látják a bíróságok fenyegetettségét. A már említett aggályokon túl attól is félnek, hogy a kívülről, a végrehajtó hatalomból érkező, bírósági tapasztalat nélküli bírók működési zavarokat okoznak a bíróságokon, korrupciós kockázatot jelenthetnek, néhány év elteltével pedig más bírósági kollégiumokba, más ügyszakokra is átkerülhetnek.

Ugyanakkor szervezetszociológiai közhely, hogy minél kevésbé függ valakinek az előmenetele az őt a pozíciójához juttatóktól,  annál inkább kezd az új munkahelye normáihoz igazodni. Ez történt több, tisztán a kormánypártok által jelölt és megválasztott, fideszes szemmel mára mégis árulóvá lett alkotmánybíróval, és pláne ez történik majd azokkal az új bírókkal, akiknek az ítéleteit másodfokon majd rendre megváltoztatják.

Magyarországon egyébként összesen körülbelül 100 közigazgatási bíró van, és bár a rendszerben vannak tartalékok, szükség van a kívülről érkezőkre – mondta az Indexnek Kalas Tibor, a Kúria Közigazgatási- Munkaügyi kollégiumának vezetője. Arra is kitért, hogy a kívülről érkezők kezdő, ítélkező bírók lesznek, nem vezetők, a kizárási szabály miatt pedig évekig nem ítélkezhetnek olyan ügyekben, ami a korábbi munkájuk területét érinti.

Bírókám, csendben húzd meg magad

Tanulságos volt az a novemberi stúdióbeszélgetés is az RTL Klubon, ahol két, a közelmúltban távozó bíró, Ravasz László és Székely G. Gábor megdöbbentő állításokat tett a bírósági állapotokról. Egyebek mellett azt mondták, hogy 

• a bírói karban elmaradt a rendszerváltás, a bírák átmasíroztak az új rendszerbe;
• strukturális és egyéb változtatás nélkül működik a régi bírósági szervezetrendszer, részben pont azért, hogy a politikai befolyás fennmaradhasson;
• viszonylagos a bíró függetlensége, ha egzisztenciálisan, a karrierje miatt ki van szolgáltatva a vezetőjének;
• ha fontos, a vezetők belenyúlnak az automatikus elosztási rendbe, hogy egy-egy ügy megbízható bíróhoz kerüljön;
• léteznek jogellenes ügyelvonások és a vezető által előre megírt határozatok;
• a bírók nem kritizálhatják nyilvánosan a bíróságokat, vagy azonnali fegyelmi következményeket kockáztatnak.

Ez utóbbi állítást is szépen illusztrálja, hogy állítólag Baló György műsorának harmadik bíró vendégét, Szepesházi Pétert épp Handó Tünde nyomására nem engedte el nyilatkozni az RTL Klubba a Fővárosi Törvényszék vezetője, Fazekas Sándor. Szepesházi korábban többször nyilvánosan nekiment Handónak, Fazekas pedig újra pályázik jövő januárban lejáró megbízatása folytatására. Az új megbízásról természetesen Handó Tünde mondja majd ki az végső szót.

Nem mindegy? Úgyis komcsi mindegyik

Ha a miniszteri rendelet és az aktivizálódó bírók nem lett volna elég, az utóbbi hetekben kormánypárti politikusok verbális offenzívát is indítottak a bíróságok ellen.

Lázár János november közepén arról beszélt, hogy a Kúrián Baka András azért ítélt úgy, hogy a tao-val kapcsolatos adatok közérdekből nyilvánosak, mert így áll bosszút 2011-es, idő előtti menesztéséért a főbírói posztról. A propagandamédia közben elkezdett bírókat kipécézni (nem kormánypárti) közszereplő rokonaik miatt.

Budai Gyula volt kormánybiztos az igazságszolgáltatási vezetők parlamenti bizottsági meghallgatásán a bírókról (még ha nem is a nyilvánosságnak szánva) kijelentette, hogy "komcsi mindegyik". A parlamentben erre, amikor az MSZP-s Bárándy Gergely szóba hozta, Orbán Viktor kajánul annyit reagált, hogy szerinte "a teljes bírói kar nem komcsi". Vagyis, bár megtehette volna, Buday teljesen méltatlan beszólása után nem állt ki a bíróságok mellett, egyértelművé téve, hogy a bíróságok felhígításának igenis lehetnek politikai motivációi.