Lázár volt a legszerényebb politikus vasárnap

A lehető legszerényebben bonyolította le Lázár János a saját szavazását Hódmezővásárhelyen a vasárnapi polgármester-választáson. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a sajtóval nem közölte voksolásának időpontját, és már reggel hét óra körül, kameráktól mentesen túl is esett rajta.

Ez különösen szokatlan egy politikustól, aki addig aktívan korteskedett a saját maga által támogatott jelölt mellett, ráadásul úgy, hogy öt héttel később a parlamenti választáson ugyanott maga is indul egyéni körzetben.

Lázár azonban nem akart visszaélni a médiafigyelemmel, ami két dolgot jelenthet - természetesen a szerénységen túl:

• vagy nem bízik Hegedűs Zoltán alpolgármester győzelmében az ellenzék támogatását élvező Márki-Zay Péterrel szemben, és ezért nem akarja összekenni magát az esetlegesen várostörténelmi jelentőségű vereséggel,
• vagy nem bízik magában, ezért jelenlétével nem akarja rontani az esélyét Hegedűsnek – akinek esetleges veresége aztán április 8-án Lázár esélyeire is kihat.

Utóbbinak némiképp ellentmond, hogy a kampányból Lázár – saját szavai szerint hangsúlyozottan Hegedűs kérésére – aktívan kivette a részét, több fórumán is ott volt, felszólalt mellette és szokásához híven rutinos felkészültséggel beszélt a fórumon megjelenőkkel – akarva-akaratlanul kicsit háttérbe szorítva ezzel Hegedűst.

Lázár vasárnapi visszahúzódásában így volt ráció, hogy legalább az utolsó pillanatban lehetőséget adjon Hegedűsnek az önálló fellépésre. A polgármesterjelölt ezzel visszafogottan élt. Szavazata leadása előtt röviden válaszolt pár kérdésre – ez az önállóságáról és az ismeretlen eredetű, ellenzéket támadó szórólapokra vonatkozott, amelyeket érthetetlennek nevezett, mert az ott név szerint megnevezettek szerinte nem Márki-Zayt, hanem őt támogatják –, utána viszont gyorsan távozott.

Vásárhely örül és nem örül a reflektorfénynek  

Lázár visszafogottsága a szavazók nyilatkozatai alapján nem volt rossz döntés, nem mintha ne lennének bőven támogatói a városban. De az a szavazóhelyiségekből kijövők válaszaiból kiderült, hogy ez a választás tényleg nagyon más, mint bármelyik az elmúlt húsz évben. Most először tényleg nem egyértelmű, hogy a Fidesz jelöltje nyer, és valószínű, hogy ha nyer is, a megszokottnál szorosabb versenyben.

Az országos választások közelsége miatt a választás szimbolikus jelentősége is túlnő a városon. Ez Lázár János egyik fórumon tett nyilatkozata szerint igen szomorú, ez a hódmezővásárhelyiek ügye, sajnálatos, hogy  az országos sajtó – „azok megbízásából, akik a pénzt adják nekik” – ezzel kiemelten foglalkozik.

Ezzel több választó egyetértett, már azok közül, akinek a válaszaiból nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz mellett tették le voksukat, bár olyan ellenzéki szavazó is akadt, akit szintén zavart, hogy ez a kampány most kevésbé szólt a városról, mint kéne.

„Olyan jó, hogy az egész ország figyel ránk és szurkol ez azt jelenti, hogy nagy változást indíthatunk el” – mondta viszont egy ellenzéki szavazó. Olyan kormánypárti viszont nem akadt, aki örült volna az országos figyelemnek.

Ha a félelem nem látszik, akkor nincs

A három jelölt szavazókörzetében járva – Hegedűs és Márki-Zay mellett ne feledkezzünk meg Hernádi Gyuláról, akit indulása miatt kizárt az soraiból az MSZP (a 2002-ben és 2006-ban Lázárral szemben szocialista jelöltként is indult nőgyógyász vasárnap elmondta, hogy két napja ő maga lépett ki az MSZP-től) – nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg Márki-Zay és Hegedűs támogatói.

Hogy kik ők, a sztereotípiák alapján tökéletesen feltérképezhetetlen, és aktuális helyzetük sem árult el erről sokat.

• Volt olyan Hegedűsre szavazott asszony, aki hét éve ingázik Budapestre, miután Hódmezővásárhelyen megszűnt a munkahelye, így csak hétvégenként van otthon. 
• Volt, akit bosszantott, hogy Márki-Zay a városban uralkodó félelemről beszélt, amelynek a Fidesz legyőzésével véget kell vetni, mást épp az sarkallt, hogy ez volt a kampány fő témája. 
• Egy 48 ezer forintból élő nyugdíjas nő Hegedűsre szavazott, és nagyon hálás volt a 10 ezer forintos Erzsébet-utalványért, egy másik viszont épp ezt a választás előtt kiosztott jutalmat tartotta felháborítónak. (Ennek alapján igaza van Lázárnak, hogy nem ez a 10 ezer forint dönti el a szavazást.)

Változás vs. folytatás

„Ezt az összeset, az Sorost nyaló nemzetáruló LMP-t, MSZP-t, Jobbikot a jelöltjükkel együtt kilőném az űrbe, ha kellene hitelt is vennék fel, hogy megcsináljuk, de úgy, hogy ne is Föld-körüli pályán legyenek, csak repüljenek, aztán ott forgolódhatnának” - mondta vidáman egy 68 éves asszony. Ő volt az egyetlen, aki Sorost előhozta, rajta kívül ez egyetlen kormánypárti szavazónak sem jött elő.

Ezúttal is, ahogyan a lakossági fórumokon is – ahol Hegedűs az ellenzék mecsetépítési terveivel riogatott, Márki-Zay pedig a kandelábereket helyezte történelmi kontextusba – jól látszott, hogy a szavazók általában sokkal józanabbul beszélnek, mint általában a kampányban a politikusok.

Sokkal inkább közvetlen problémák foglalkoztatják az embereket – nem csak a belvárost kéne szépíteni, szélesíteni kéne az utakat a külterületeken is, nem biztos, hogy tram train kéne, de ha igen, álljon meg több helyen –, mint a bármelyik politikus által felvázolt apokalipszis.

Kormánypárti és ellenzéki szavazók között a választóvonal leginkább az volt, hogyan ítélik meg azt a kormánypárti érvet, hogy egy város akkor jár jól, ha az országos vezetés és a városvezetés azonos pártból való. Ezt a Hegedűsre szavazók racionális érvnek, a Márki-Zay mellettiek zsarolásnak minősítették. 

Külön meccs a Szabadság téren

„Van munkám, itt élek, de van rokonom, aki közmunkás. Ez nem segít a munkába visszatérni, épphogy lehetetlenné teszi a munkakeresést, viszont kényelmes a vezetésnek, mert kiszolgáltatott munkaerőt biztosít és látszólag csökkenti a munkanélküliséget” – mondta egy fiatal édesapa.

A megkérdezett három közmunkás egyike sem szavazott a Fidesz jelöltjére. „Nekünk nem is mondták soha, de hiába is tették volna, úgyis oda ikszelek, ahova akarok.

Nem fogok rájuk szavazni, amikor a saját földjeiken dolgoztatnak”

– mondta egyikük. Elmondása szerint Batidán kellett magántulajdonban lévő erdőben dolgozniuk többször is, de hogy kié volt az erdő, azt nem tudta megmondani. Mindenesetre szavazatvásárlás nyoma itt nem bukkant fel, arról viszont, hogy valakik támogató aláírást gyűjtenek valakiknek és azért cserébe élelmiszert osztottak, többen elmondták.

Sok közmunkás, egyedül álló édesanya, rászoruló idős embert egészen más foglalkoztat a választás során: a Szabadság téren álló, egészen jó állapotban lévő, részben felújított egykori szovjet laktanya önkormányzati tulajdonban lévő házaiban amiatt aggódnak, hogy az önkormányzat eladja fejük fölül a bérleményüket.

Megnyugtatásul az önkormányzat február 20-a után több lakónak küldött levelet, tájékoztatva őket, hogy ezek csupán rémhírek. Ehhez képest volt olyan lakó, akihez azzal fordult az önkormányzat levélben, hogy:

„Az Ön által jelenleg lakott lakás értékesítésre került... Kérem biztosítsa a lakásba veló bejutást a Polgármesteri Hivatal munkatársai és a lakás megvásárlása iránt érdeklődők számára.” 

Az önkormányzat pecsétjével, aláírásával ellátott levélben a hivatal közölte:

• a lakások eladását meghirdették,
• bárki pályázhat rájuk, több pályázó esetén árverés lesz,
• azt a lakót, aki nem működik együtt, azt azonnal a lakás elhagyására szólítják fel.

A február végi, megnyugtatónak szánt levélben van egy kitétel, amely alapján az eladásról szóló levél egyáltalán nem lehetetlen:

Az önkormányzat szerint ugyanis a rémhír az, hogy az összes lakást értékesítenék. Hogy valójában kiét, ezek szerint a választás után derül ki.