26-ból 25: a Jobbik-frakció szembemegy Toroczkaival

Kedd délelőtt Toroczkai László, a Jobbik radikális szárnyának egyik meghatározó politikus bejelentette – miután korábban a pártszakadást is lebegtette –, hogy platformot alapít a párton belül.

Azt mondta, Mi magunk néven alakítanak platformot, ebben társa 7 jobbikos polgármester (2014-ben 14 jobbikost választottak meg polgármesternek). Arról is beszélt, hogy „a Jobbik frakcióján belül is jelezték már felé, hogy csatlakoznának. Neveket nem akart mondani, de Dúró Dórát megnevezte”.

A párt frakciója kedden kora este közleményt adott ki. Eszerint

a Jobbik 26 képviselőjéből 25 nemet mond a Toroczkai-platformra.

A frakció közleménye szerint Toroczkai szavaival szemben „a valóság az, hogy a Jobbik parlamenti frakciójának 26 tagjából 25 nem tagja, és a jövőben sem kíván tagja lenni ennek a platformnak”. Megerősítették, hogy egy képviselő, Dúró Dóra valóban kifejezte a csatlakozási szándékát a platformhoz. Ez egyébként nem meglepő, Dúró korábban is a párt radikális szárnyához tartozott, a tisztújító kongresszuson Toroczkai elnökhelyettes-jelöltje volt (Toroczkai 22 szavazattal maradt alul Sneider Tamással szemben azon a választáson).

A dolog tehát úgy áll, hogy a párt, a tisztújító kongresszus szavazatarányait látva igencsak megosztott, hogy néppártosodás – amit az új elnök, Sneider és a frakció többsége képvisel – vagy a Toroczkaiéktól várható radikalizálódás. Eközben a parlamenti frakció szinte egységesen a néppárti, „konszolidált” irányt támogatja. (Gyorselemzésünk a Jobbik belviszonyairól itt olvasható.)

Aki kellően sokat élt már a NER előtt időkben is, azt kísértetiesen emlékeztetheti ez a helyzet a kisgazdapárt 1990-es évek eleji szétesésére. Az FKGP az 1990-es 44 mandátumot szerzett, bekerült a koalíciós kormányba, agrártárcát is kapott. Aztán 1991 végén a parlamenti frakció kettészakadt, jött a 33-ak vs. 12-ek időszaka, előbbiek maradtak a kormányoldalon, utóbbiak, Torgyán vezetésével átültek ellenzékbe.

A párt torgyánista lett, a 36-okká duzzadt 33-ak új pártot alapítottak, az EKGP-t, az 1994-es választáson azonban az FGKP szerzett parlamenti képviseletet, a 36-ok többsége a kilencvenes évekre eltűnt a politikai közéletből, néhányan az első Orbán-kormány idején magukat Fidesz-közelben rehabilitálva bukkantak fel még kis időre, jelentősebb politikai súly nélkül.

Persze a történelem sosem ismétli meg önmagát.