Az egész úgy szar, ahogy van

A kétfarkú kutyapárt és a MÁV cicaharcáról pár napja az Index is beszámolt. A MÁV rákosrendezői ingatlanja (amiről azóta kiderült, hogy csak részben a MÁV-é) mellett leaszfaltozott keskeny földsáv, illetve a félbehagyott aszfaltozás rávilágította a figyelmet arra a régi, máig megoldatlan problémára, hogy az egykori szocialista nagyvállalatok és jogutódai által tulajdonolt területek jelentős része ma a senki földjének számítanak.

Hosszas kutakodás szükséges ahhoz, hogy ezen területek gazdáját, felelősét megtalálhassuk, ezért úgy tűnhet, hogy nincs is aki gondozná, rendbe tenné az elhanyagolt területeket, amik így látványosan pusztulnak, sokszor éppen a fejlődő városok, települések közepén, beékelődve a civilizációba. Jó lenne választ kapni arra, hogy Magyarország örök lenyomata marad-e a rendezetlen gyárias környezet és a burjánzó susnyás, tele szeméttel. Talán az idő egyszer majd elvégzi a ezt a takarítást, addig azonban csak állunk, kerülgetjük és bosszankodunk rajta.

A múlt pénteken felhívást tettünk közzé, hogy aki a saját lakókörnyezetében ismer ilyen elhagyatott, de valószínűleg állami, vasúti területeket, az fotózza le, és küldje el nekünk, illetve ajánljon olyan helyszíneket, amik szégyenfoltjai a vasúti környéknek. Néhányan írtak és fotóztak, de tudjuk, a legcsúfabb területekről még nem küldtek képeket, ezért továbbra is várjuk az ötleteket, fotókat ide. 

Krisztián egy egész kis susnyáscsokrot ajánlott a figyelmünkbe kezdve azzal a régóta ismert problémával, amit a ferihegyi vasútállomás és a mostohasorsú felüljáró jelent. Újdonság volt, legalábbis nekem, Zugló állomás és a környéke, ami "omlik és mocskos", írja Krisztián. 

Egy másik levélíró, Zsolt is Zuglót említette, mert „a vasútállomás és a felüljáró szerintem nevezhetne a város legótvarabb állomása címre, rohad minden, és folyamatosan folyik valami a járdára a felüljáróból, nem akarom tudni hogy mi az” - írta.  Zsolt szerint közvetlenül az állomás mellett sokig ott állt az az illegális szemétlerakat is, ahova a közeli gyrosos hordta a rohadó húsos szemetét. 

Kollégám Zuglót váratlan szerencsével körbe is fotózta. Az egyetlen, nem omladozó része a környéknek a gyalogos aluljáró, ami vicces feliratokkal, visszafogott graffitikkel volt tele egészen aznap délutánig. Miután reggel lefotózta az aluljárót ehhez a cikkhez, délutánra fehérre meszelték a falait:

Krisztián szerint a „Monor - Nyugati útvonal, végig a sínek mellett rengeteg szeméttel, csöveskalibával” szintén a listára kívánkozik. Budapestnél maradva, Krisztián állítása szerint nem először hívta fel a figyelmünket Kőbánya alsó vasútállomásra, mert "rengeteg drogos jár oda belőni magát, konkrétan a sínekhez vezető lépcsőkön fekszenek naphosszat, illetve a vasúti szinten lévő kis kunyhóba is eljárnak. Bűz van mocsok van, ürülék van, meg vizelet, akárhova néz az ember. Az hagyján, hogy amúgy is ritka ronda az egész állomás, az még elviselhető lenne, ha a többi dolog nem lenne jelen.”

Zsolt szerint kicsit messzebb, de még mindig Zuglóban „egészen a Kacsóh Pongrác út alatti vasúti elágazástól a Kerepesi úti felüljáróig egy gazos szeméttelep a vasúti töltés, mindkét oldalon.” A mexikói úti metróállomás környékén le van kerítve, de rohad a kerítés, és tele van minden szeméttel. Utána az Erzsébet Királyné útjától a Thökölyig ajándékba még két pár használatlan villamossín is van, ami jó eséllyel főváros/BKK terület, itt derékig ér a gaz, és sokszor a szemét”, írta. 

De hogy ne csak színtiszta kritika, hanem konstruktív ötletek jegyében is íródjon e cikk, Zsolt szerint ha ezeket a síneket felszednék, és leaszfaltoznák parkolónak, az elég sokat megoldana a környék jelenlegi parkolási-balhéjából.

„Ezen a szakaszon a túloldalon a garázssorok mögött egész kis hajléktalan bódé-falu van - akik egyébként egészen rendet tartanak maguk körül, és senkit nem zavarnak, szavam nem lehet rájuk -, viszont szintén hatalmas a gaz, és rendszeresen leraknak ide is szemetet, például az Ajtósi-Francia út kereszteződésbe (ahol egyébként a közlekedésrendészet bekamerázott épülete van, de valahogy az illegális szemetelés nem zavarja őket)” - írta Zsolt. 

Utána az Egressy útig nyugi van és csak gaz, viszont onnantól a Kerepesiig ismét illegális szemétlerakás mindkét oldalon, írta Zsolt, aki szerint slussz-poén a Kerepesi-Mexikó sarkán álló szelektív-szemetes, ami mellett a szembe lévő ház lakói rendszeresen bontanak fényes nappal - nyilván legálisan szerzett - autókat darabjaira, így rendszeresen állnak kupacban azok az alkatrészak, amikre nincs már szükségük.

Dávid a Keleti pályaudvar épületét emelte ki, amiről készített is néhány képet. Már nem maga az állapot a szembetűnő, legyinthetnénk, hogy szokásos, hanem a Kormányablak kedvéért felújított és a pályaudvar többi része közötti helyzet sokkoló, hiszen rávilágít: lehetne máshogy is.

Gábor szerint a MÁV hozzáállása a kérdéshez „felháborító és arcátlan”. Ő maga biciklivel jár a Szerencs utca és a Teleki Blanka utca között, és eközben három felháborítóan elhanyagolt átjárón megy át, amik "életveszélyesen elhanyagoltak". „Aki a Rákos-patak mentén kel át, miután felcibálta a bicajt, láthatja a felüljáróról, hogy hogy rohad egy a belvároshoz közeli 80 hektáros terület”.

„A Szerencs utcai vasúti átjáróban óránként csak az esztergomi egy vonatpárral jár kevesebb, mint Rákosrendezőnél, még sincs 10 percnél tovább zárva a sorompó. Az egész biztonsági jelzőrendszer úgy szar ahogy van. Szerintem az a probléma sokkal több, mint kerékpáros kérdés, hogy Zugló-Rákospalota hogy van elszakítva Újpest-Angyalföldtől a vasúti pálya átjárhatatlansága és persze az M3-as bevezető szakasza miatt” - írja Gábor.

Ádám a zichyújfalui omló vakulatú vasútállomásról mellékelt fotókat. "Irtózatosan rendezetlen, és ráférne egy kis szépítés". „A Vasút utca bizonyos szakasza, a vasútállomás felvételi épületétől a Vakegér kocsmáig, ami körülbelül 200 méteres szakasz a MÁV tulajdonában van. Rendkívül kellemetlen rajta keresztül kerékpározni, mivel bazalttal, kövekkel van felszórva. Aki teheti inkább leszáll a kerékpárról és tolja az adott útszakaszon” - írta mindehhez.

„A zichyújfalui vasútállomás felvételi épülete mellett van az egykori szolgálati épület, amely majd' szét omlik. Anno egy székesfehérvári hajléktalan öngyilkossági szándékkal fölmászott a tetejére és  leugrott. Azóta az épület bejárata el van reteszelve”, írta Ádám.

Zs. A a XIV. kerületi Tahi utca 95. számot ajánlotta a figyelmünkbe, „a képen is látható régi mázsa házba (rózsaszín épület a kocsiknál) több, mint  2 évvel ezelőtt önkényes házfoglalók beköltöztek, és a képeken látható szemetet, cirka 200 négyzetméternyi szemetet halmoztak fel hetek leforgása alatt”. 

Zs. azért ismeri pontosan az ottani állapotokat, mert az édesanyja szomszédságában található, "akik szintén MÁV tulajdonában lévő ingatlanban laknak - ezért természetesen tisztességesen minden hónapban lakbért is fizetnek a Vasútnak, több mint 25 éve. Én magam is itt nőttem fel, a 20 évet éltem itt,  ezalatt volt jó néhány időszak, amikor küzdöttünk illegális szemétlerakókkal, de ennyire elfajult sosem volt a helyzet." Az ott lakók rendszeresen panaszkodnak, de a „sajnos több, mint  2 év után, idén áprilisba tették ki hivatalosan az illegális lakókat, rombolták le az említett mázsa házat (lakhatatlanná téve ezzel végre) és kaptunk ígéretet a szemét elszállítására. Nem sokkal a kilakoltatás után a szeméthalmot valaki felgyújtotta, kisebb szerencse, hogy a szüleim házára nem terjedt át a tűz. (...) Sajnos a szeméthalom a mai napig ott áll, csak egy része kormosra van égve, ami egy-egy szelesebb napon nagyon kellemetlen szagot áraszt.

Tehát az illegális lakóktól ideig-óráig sikerült megszabadulni, ami már egy félsiker, de a szemét a mai napig ott van, a vasút nem szállíttatta el, annak ellenére, hogy  levélben kaptunk erre ígéretet.”

Amennyiben önnek is vannak hasonló tapasztalatai elhanyagolt MÁV-területekről ne habozzon, küldje el nekünk, azt is be fogjuk mutatni.

Számos kérdést küldtünk a MÁV-nak a saját ingatlanjaival és állomásaival kapcsolatban, amint válaszolnak, nyilvánosságra hozzuk azt is.

Borítókép: érkező vonat a Zugló Vasútállomáson egy hétköznap reggel. Fotó: Hernádi Levente Haralamposz