A Fideszben is arra készülnek, hogy az ellenzék erőközpontokat fog elfoglalni

A tavalyi parlamenti választások óta eltelt tíz hónapban komoly változások történtek a hazai belpolitikában. Áprilisban kétszer is százezer csalódott ellenzéki szavazó tüntetett Budapesten: együtt mozogtak baloldaliak, jobbikosok, LMP-sek, momentumosok, az ideológiailag színes tömeg hangulatát leginkább az a rúd foglalta össze, amelyen egymás mellett lengett az európai uniós, árpádsávos, cigány, székely és LMBTQ-s zászló. A tüntetések egyértelmű üzenetet küldtek a pártoknak: tanuljanak a másodszor is kétharmados Fidesz-többséget eredményező választási bukásukból, és a következő megmérettetésen mindenhol egy jelöltet állítsanak a kormánypártok emberével szemben.

Az ellenzéki pártok, egyelőre úgy tűnik, meghallották az üzenetet, a túlóratörvény benyújtása óta többnyire összehangoltan mozognak (Orbán évértékelőjére is közös tüntetéssel készülnek), és arról beszélnek, hogy az önkormányzati választáson is hajlandóak együttműködni a Fidesz legyőzése érdekében. Ezzel pedig elkezdték megbontani a NER alapjául szolgáló centrális erőteret, amely a kormánypártokon kívüli politikai szereplők megosztottságán is alapszik. A Fidesznek az a jó, ha nem egy, hanem több kisebb, egymással is versengő ellenfele van.

Orbánék nyilvános megszólalásai elsősorban a baloldal lelkiismeretére igyekeztek hatni, mondván, „nem szabadna összeállnia és elfogadnia semmilyen szélsőjobboldali vagy antiszemita erőt szövetségesként", míg a fideszes média nagy erővel dolgozik azon, hogy a Jobbik szélsőséges arcának napirenden tartásával elidegenítse a baloldali választókat ettől a szövetségtől. 

Szorosabb küzdelemre készülnek

Már ebből is látszik, a Fidesznek nem mindegy, hogy mennyire tudnak közel kerülni egymáshoz az ellenzéki szavazók, és a kormánypártban különböző szinteken elhelyezkedő szereplőkkel beszélgetve is az derül ki, hogy nem tartják veszélytelennek a formálódó egységet.

Nem teljesen mindegy a mostani helyzet, mert bizonyos erőpozíciókat el tudnak foglalni Budapesten és a megyei jogú városokban

– fogalmazott a Fidesz parlamenti frakciója mellett dolgozó, neve elhallgatását kérő tanácsadó az Indexnek. Szerinte az önkormányzati választásokon ez is csak arra lehet elég, hogy az eddigiek mellé két-három fontosabb bástyát szerezzen meg az ellenzék, de ettől még alapvetően nem fog változni a helyzet. A Republikon Intézet Hvg.hu által bemutatott tanulmánya szerint 23-ból hat megyei jogú városban lehet kifejezetten esélye az ellenzéknek – ezeken az országos listán elért 47 százalékhoz képest 40 százalék alatt kapott a Fidesz áprilisban –, és korábbi tíz billegő városban lehet verhető a kormánypárt.

Egy másik, a Fidesz kommunikációs csapatában dolgozó beszélgetőpartnerünk is azt mondta, hogy a teljes ellenzéki együttműködéssel „szorosabb lehet" a verseny az önkormányzati választáson, miközben szerinte az ellenzék csapdahelyzetbe lavírozta magát: „Folyton azt kommunikálja, minden szar, ezzel a velük szemben támasztott elvárásokat emeli az égig, holott ennél sokkal jobban már szerintem nem lehet a dolgokat csinálni, és ők sem lennének rá képesek."

Egy önkormányzati választás mindig más fénytörésben értelmezendő, ott sokkal inkább számít a személy és a helyi kérdések, de készen állunk arra, hogy megvívjuk ezt a csatát

– ezt már a Fidesz egyik vezetője mondta kérdésünkre, hozzátéve, nem figyelhető meg jelentős erősödés az ellenzéki oldalon, de azt is mondta, hogy „majd meglátjuk, mennyire erősödnek meg". A választási eredményt legpontosabban előrejelző Medián szerint az ellenzék valóban nem erősödött meg jelentősen, viszont a túlóratörvény hatására félmillió szimpatizáns pártolt el a Fidesztől.

Fideszes beszélgetőpartnerünk szerint az ellenzéki politikusok „sok szempontból túltolják a biciklit, mert komolytalanná válnak. Bár rövid időre megszerzik a figyelmet, közben ledarálják magukat mint komolyan vehető politikai szereplők."

Nem engedik el a bevándorlás témáját

Az önkormányzati választáson elérhető sikerek ellenére hosszútávon egyelőre nem tartják veszélyesnek a Fideszben a szorosabb ellenzéki együttműködést.

„Nem tartjuk veszélyesnek, mert a kormányzati teljesítmény jó, van mire építkezni, a fő téma pedig továbbra is a bevándorlási vita, amelyben a nemzeti szempontok ütköznek a külső erőknek megfelelni akarással, most éppen a Brüsszelből érkező nyomással. Ez nagyon elválasztja a két tábort, a szavazók többsége pedig mellettünk áll" – mondta a párt egyik vezetője, aki szerint a Fidesz erőssége az ellenzék gyengeségének is köszönhető.

Az Orbán-fóbián és a hatalom akarásán kívül nincs érdemi mondanivalójuk. Nem tudnék olyan jól érthető ügyet mondani, amiben kristálytisztán beszélnek

– jelentette ki. Arra a felvetésre, hogy az ellenzéki egység a jogállami normákhoz való visszatérés körül formálódik, azt mondta, hogy „ezek a kérdések kiemelten szerepeltek két választási kampányban is", mégis a Fidesz győzött.

A frakció mellett dolgozó tanácsadó szerint azért sem tartanak igazán a jelenlegi ellenzéki együttműködéstől, mert a meghatározó szereplők „bukott politikusok". „Egy Sneider, egy Jakab, egy Hadházy, ők alapvetően bukott politikát képviselnek, és már az 1.0-s megmérettetéseken elvéreztek. Függetlenül attól, hogy mi a fő propaganda, hogy ő most Soros-ember vagy nem Soros-ember, mindegyik múltjában találni valamit" – vélekedett.

Addig nem fog alapvetően változni a helyzet, amíg ki nem nő egy olyan kritikai alapon mozgó ellenzéki mozgalom, amelynek nem ők a vezetői. Márki-Zay nem tud közösséget építeni, Hadházy bolond, Sneider neonáci

– jegyezte meg a tanácsadó, aki szerint „az elmúlt nyolc-tíz évben a modern kapitalista eszménynek minden ellenzéki erő a rosszabb oldaláról közelítette meg a helyzetet". Hozzátette ugyanakkor, hogy a mostani összefogás „abból a szempontból lehet érdekes, hogy 2022-ben milyen mintákat fognak követni az akkori ellenzéki pártok".

Arra, hogy a mostani együttműködést a Fidesz által elfogadott választási rendszer kényszeríti ki, azt mondta, hogy „ha mindenki elkezdene külön-külön pártot, szervezetet építeni, akkor meg tudnák mérni, hogy ki a legnagyobb, legerősebb, a választók pedig abba az irányba mennének".

A Fidesz rövid középtávú érdeke

A párt egyik vezetője szerint „a leginkább figyelemre méltó fejlemény a Jobbik betagozódása", ami számukra „egy öngyilkos stratégia", a baloldalnak pedig „erkölcsileg tarthatatlan, ami történik". A kérdésre, hogy a jobbikos sztorik olyan intenzitással ismétlődnek a fideszes médiában, mintha komolyan tartana a Fidesz az ellenzéki összefonódástól, azt felelte, hogy „teljesen logikus politikai cselekvés, amit folytatunk, rámutatunk az ellenzék hibáira, az ellentmondásokra".

Arról, hogy a Sneider szkinhedmúltját már 2010-ben is megtárgyalta a sajtó, azt felelte: „alapszabály a politikában, hogy mindenkinek vállalnia kell a tetteiért a felelősséget", és különben sem csak régi történeteket ásnak elő, „van még muníció a Jobbikkal szemben".

Az egyik oldalról torpedózás, a másikról meg csak a helyzet bemutatása. Rövid középtávú politikai érdek, hogy a baloldal és a Jobbik ne fogjon össze

– mondta a Fidesz reakcióját firtató kérdésre a frakció tanácsadója, majd megjegyezte: „a mi közösségünknek is nagyon jól jönne a kívülről támaszkodó kritika, az értelmes politikai verseny pedig egész Magyarországnak".

Szerinte ugyanakkor „a világon bárhol nonszensz lenne ez az összefogás", és a „konzervatív, liberális, baloldali médiumoknak is azzal kellene foglalkozniuk, hogy ez elfogadható-e". A helyzet egyébként nem meglepő szerinte, mert a csalódott választók „szeretnének valami teljesítményt látni, minden választó erre próbál menni, de az nem teljesítmény, hogy mindenkit összegyúrunk egy takonyba" – jelentette ki a Fidesz frakció tanácsadója.

(Borítókép: Az ellenzéki képviselők kifütyülik Orbán Viktort és a kormány tagjait, a túlóratörvény megszavazásának napján 2018. december 12-én. Fotó: Bődey János / Index)