Lehet mutogatni a hülye németekre, de így nem fog menni

- mondta egy fideszes képviselő 2019 Tusványosán, ahol szinte az összes többi sátorban arról beszéltek, Nyugat-Európa - és benne Németország - elveszett. Ennek legerősebb példája pont a friss igazságügyminiszter, Varga Judit és Kovács Zoltán beszélgetése volt.

A tavalyi Tusványos legdinamikusabb és izgalmasabb beszélgetése az volt, amin L. Simon László, a PIM éléről azóta menesztett Prőhle és a Magyar Idők költő-rovatvezetőjével, Orbán János Dénessel vitatkoztak. És leginkább azért volt izgalmas, mert a tusványosi mezőnyből kitűnik egy olyan beszélgetés, ahol vélemények ütköznek, ahol akár egy politikai családba tartozó emberek is felvállalják nyíltan nézetkülönbségeiket.

És idén - az egy szem ellenzéki részvételével zajló vita után - megint L. Simon László szereplésével történt meg, hogy egy beszélgetés - túl azon, hogy eleve izgalmas témáról szólt -, de még az is kiderült, hogy vannak olyan vélemények, amiket már nem mindenki mond ki. 

A beszélgetés elején azt próbálta meg mindenki tisztázni, szerinte a kultúrpolitika, emlékezetpolitika, identitáspolitika hogy viszonyul egymáshoz. 

L. Simon László fideszes képviselő, volt kultúráért felelős államtitkár szerint nagyon komoly átfedések vannak, már csak azért is, mert az állam, a minisztérium a saját értékrendjét is megjeleníti abban, kinek és mire ad pénzt. A kultúrpolitika rendkívüli módon képes befolyásolni az identitásunkat és az emlékezetpolitikát is, mondta.

L. Simon szerint az nyilvánvaló, hogy az elmúlt 10 évben nagyon komoly emlékezetpolitikai csaták vannak, és ezekből nem feltétlenül jött ki nyertesen az ő politikai közösségük. Majd hozott pár példát arra, hogyan fedik egymást ezek a fenti fogalmak: városépítészeti kérdés-e például az hogy Nagy Imre szobrát arrébb tették pár térrel, vagy ez annál több, identitás-, emlékezetpolitikai kérdés. Mert az erről szóló cikkek, és a körülötte kialakult vita nem arról szólt, hogy hogy néz ki a szobor az új téren, hanem, hogy hogyan viszonyulunk Nagy Imre örökségéhez, mondta.

És sorolt még példákat arra az elmúlt 9 évből, ahol komolyabb viták voltak. Ilyen a Hóman-szobor felállításának kísérlete, ahol a fideszes politikus szerint abszurd módon még az amerikai elnök is megszólalt, hogy ne lehessen felállítani azt a szobrot Székesfehérváron. Súlyos emlékezetpolitika kérdés, miként viszonyulunk a nagy formátumú politikusok pályájához, mondta, és később visszatérve erre hozzátette: az, hogy Obama ebbe beleszólt, azt mutatta meg, hogy az emlékezetpolitika nem áll meg a határoknál. Viszont szerinte teljesen abszurd volt, ez olyan, mintha Orbán megszólalt volna, hogy Lee tábornok szobrát csak nem kellene eltávolítani.

De ugyanitt azt is felhozta L. Simon, hogy a konzervatív sorokban az okozott megütközést, ahogy - ráadásul a néppárti elnök szerepvállalásával - Horn Gyulának avattak szobrot Brüsszelben. Az a kérdés, kinek állítottak ott szobrot: a rendszerváltás után megválasztott, egyébként tehetséges politikusnak, vagy annak, aki annak idején pufajkásként a szabadságért küzdő forradalmárok ellen lépett fel? Mert L. Simon szerint, ha azt mondjuk, a rendszerváltás utáni teljesítménye felülírta az előző tetteit, akkor legitim tud lenni Hóman esetében is, akinél a perújrafelvételnél eltörölték a népbírósági döntést. "Ezek után vajon Hómann pályája milyen módon értékelhető?" - tette fel a kérdést.

De ilyen vitás helyzet volt, amikor Donáth György szobrát nem tudta felavatni Gulyás Gergely, pedig emblematikus politikus szobráról beszélünk, akit koncepciós perben ítéltek el" - mondta L. Simon. Másik példa a német megszállás emlékműve, ahol szintén nem a szobor esztétikájáról folyt a vita szerinte, hanem, hogy minek is akar itt emléket állítani a kormány. És ott volt a Kossuth térről elszállított Lukács György szobor, ahol szintén nem esztétikai kérdés miatt volt vita. 

Majd megemlítette a Városliget melletti 56-os emlékművet, amit megint csak azért támadtak, mert Gyurcsány állíttatta, "az ítélet nem esztétikailag dőlt el", miközben egyébként szerinte a szobor jó, egyszerű, szép szimbolikával. És elmesélte, amikor ő ezt a véleményét felvállalta polgári körben, "kifütyülték", és árulónak titulálták.

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese szerint az első kérdésben megjelent fogalmak mind egy célt szolgálnak: hogy meg tudjuk mondani, kik vagyunk mi magyarok, mert enélkül nem lehet tervezni, nem tudjuk, mit akarunk elérni a jövőben. Ha ezekről - egyébként biztosan konfliktusos - vita, diskurzus folyik, akkor sokkal magabiztosabban foglalhatunk állást európai vitákban is. Szerinte ebben sikerült eredményeket elérni, és példaként hozta a 2011-es Alkotmányt, ami már nem egy mintakövető dokumentum, hanem irányt ad, nemzeti hitvallással kezdődik, és reagál a magyar történelemre.

A most látható kormány-ellenzék vitákról, konfliktusról Orbán Balázs azt mondta, a magyar történelem sajátossága, látjuk is, a legsikeresebb korszakainkban, a reformkorban, a monarchia idején is ez volt. A reformkorban például a két legjelentősebb politikusunk (Kossuth és Széchenyi) "utálták egymást". Ismernünk kell a hagyományainkat, sajátosságainkat, éppen ezért amikor a kormány kommunikációs kampányokat csinál, akkor azok sem csak l'art pour l'art kampányok.

Értjük azt, hogy amikor az ország sikeres volt, Szent István alatt, Mátyás alatt, az újkorban is, mit jelentett a függetlenség, mit jelentett az, hogy külföldről hozott diktátumokat nem fogadunk el,

És erre a magyar a magyar választópolgárok erősen rezonálnak, és nem azért, mert egyszerű emberek, hanem éppen ellenkezőleg, mert mélygondolkodásúak, ők is értik azt, hogy miért fontos az identitás- és emlékezetpolitika" - mondta a miniszterhelyettes.

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár szerint a több ezer éves kultúránk az alapja a kormányzásnak, az identitásunk az alapja a kultúrpolitikának, ezért is fontos, hogy létrejött egy csúcsintézmény a Magyarságkutató Intézet. Aminek vezetője szintén a beszélgetés résztvevője volt.

Horváth-Lugossy Gábor - akinek lakásából adják ki többek között a trianonos összeesküvés-elméletekben és áltudományos alternatív történelemben utazó Raffay Ernő könyveit - szerint az elmúlt 50 évben kicsit kificamodott a magyar identitás keresése, és azt az elmúlt 30 évben sem sikerült teljesen helyreállítani, a szocialista évtized miatt. Majd elmondta, hogyan képzeli feladatát: ők a második vonalban vannak, a szekértáborban, hogy ellássák a politikusokat megfelelő információkkal és munícióval. 

L. Simon ezután megjegyezte, hogy nagyon fontos lenne a tudomány és a politika szerepét különválasztani, ebben a helyzetben pont a Magyarságkutató Intézet sajátságos helyzetben van, mert ide is meg oda is tartozik, de szerinte a politikának nem lehet célja, hogy a tudomány életébe beavatkozzon.

Ne mi mondjuk meg, hogyan történt egy történelmi esemény, az a történészek dolga. Hogy mi ezt hogyan építjük be a politikába, hogy mit emelünk ki, mint lényeges fordulat, az már politikai interpretáció kérdése

- mondta L. Simon és hozzátette, a művészet területén is ugyanígy van. Ezt tették József Attilával, vagy Adyval: történelmi helyzettől függően emeltek ki részleteket az életművéből. A politika interpretáció képes kihasználni életműveket, életutakat, mondta a fideszes politikus. Orbán Balázs tromfolt: attól még hogy valami nemzeti, de nem minőségi, az nem érték, És mindegy, hogy baloldali kultúrcsinálókról van szó, a minőség a lényeg. Adynak pedig megkérdőjelezhetetlen helye van a nemzeti panteonban, mondta Orbán, amire L. Simon hozzátette:

Utalva ezzel a PIM éléről menesztett Prőhle elleni kormánymédiás támadások egyik részletére. 

A cikk elején idézett L. Simon mondatoknak hosszabb előzménye volt.

Vitézy Zsófia a Brüsszeli Magyar Intézet vezetője többek között arról beszélt, hogy azt mesélték neki a kollégái, Belgiumban összehívták a szülőket az iskolában, hogy megszavazzák, mit tanítsanak a gyerekeknek történelemből. Szerinte ennek az eredménye az is, hogy ha ő egy belgával beszélget, akkor ő kell hogy elmagyarázza az illetőnek a saját történelmét, a nemzeti ünnepüket. Ahogy ő fogalmazott: tudják, hogy van egy ilyen nap, kijönnek a tankok, és lehet ingyen vedelni, de, hogy kire emlékezünk, honnan indultak, azt nem tudják.

De ugyanez van az angoloknál és németeknél is, és az ilyen társadalmakkal, akik nincsenek tisztában a múltjukkal, történelmükkel, azzal bármit el lehet hitetni, például azt is, hogy a bevándorlás jó dolog. Eleve kevés országban lehet kimondani Nyugat-Európában, hogy nemzet lennének, nem csak azért, mert szégyellik, vagy nem ápolják, hanem van, ahol csak pár száz éve jött létre. Nem mi vagyunk már identitásválságban, hanem Európa, mondta, "Európa ma mi vagyunk".

Orbán Balázs arról beszélt, a nyugati fiataloknál egyre szimpatikusabbak a szocialista, kommunista gondolatok, mert nekik nincs tapasztalatuk erről velünk szemben, "és történelmet sem tanulnak, tehát fogalmuk sincs". A Magyarságkutató Intézet vezetője már előre sajnálja a németeket, akik valószínűleg nem tudják, hogy 500 évente megpróbálják elfoglalni Európát az arabok.

És akkor a beszélgetés végén L. Simon körülbelül az egész fenti gondolatmenetre reagálva elmondta, szerinte Európa identitása sem konstans, és a magyar identitás is változott a történelemben, és változik folyamatosan. A középkorban eleve nem is létezett a nemzet szó. Alakul Európa, és ez számunkra nagy kihívás, mert lehet, hogy hosszú távon tartósan, vagy akár örökre kisebbségben maradunk azzal, ami számunkra Európát jelenti. Európa mást fog jelenteni európaiaknak, mint amit nekünk jelent.

És azért érdemes szembenézni ezzel a gondolattal szerinte, mert bár szép politikai eredményeket el lehet érni - ahogy az volt az Európai Bizottság elnökének megválasztásánál -, ezek a súlyunkat is növelik, vissza is igazolják Orbán taktikai érzékét, de ahogy Németh Zsolt is fogalmazott egy interjúban, vannak előrelépések, áttörő eredményeket nem tudtunk elérni.

- mondta L. Simon. 

Szerinte elemi érdekünk, hogy a német konzervativizmus újra konzervativizmus legyen.

Lehet jó kis fricskákat odanyomni a tévében, hogy hahaha, a CDU-CSU koalíció mennyivel kevesebb szavazatot kapott, mint 4 éve meg 5 éve, meg 10 éve. Na de kérem, hova mentek azok a szavazatok? Hát a zöldeknek. Ha ez nekünk jó, akkor én megeszem a kalapomat

- mondta L. Simon a beszélgetés végén.

(Borítókép: Simor Dániel / Index)