Az ember, aki legyőzte a magyar menekültügyi rendszert

Megadta a menekültstátuszt a pécsi közigazgatási és munkaügyi bíróság az egykori étteremlánc-tulajdonos Alekszej Torubarovnak. A csütörtöki ítélet az első, amely az Európai Unió Bíróságának júliusban hozott, luxemburgi döntése ismeretében született, felülírva a 2015-től érvényes hazai menekültügyi gyakorlatot - amely lényegében lehetetlenné tette a menekültstátusz megszerzését - hacsak nem a volt macedón kormányfőről van szó.

A luxemburgi bíróság épp Torubarov ügye kapcsán mondott ítéletet: eszerint a magyar bíróságnak kell kimondania a végső szót a menekültkérelmek elbírálásának ügyében, amennyiben az érintett nem ért egyet a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) elutasító határozatával. A „Lex Torubarov” az EU minden tagjára vonatkozik, így Magyarországnak is vissza kell térnie a 2015-ig érvényes gyakorlathoz, hogy a végső szót a bíróság mondhassa ki menekültügyben. Ez minden bizonnyal hatással lesz a folyamatban lévő menekültügyi eljárásokra is.

Végtelenített történet

Nem véletlenül változott épp 2015-ben, a menekülthullám csúcsának évében a magyar szabályozás úgy, hogy végső döntést mindenképp az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF, korábbi nevén BMH, előtte BÁH) mondja ki. Így nehezebb lett megakadályozni, hogy a hatóság megalapozatlanul, automatikusan, a kérvények érdemi vizsgálata nélkül utasíthassa el a menedékkérelmeket. 2015 után a bíróság hiába kötelezte az elutasító határozat felülvizsgálatára az OIF-et, a hatóság ezt figyelmen kívül hagyva újra és újra ugyanazt az elutasító határozatot hozta ki. Ebbe a végtelen aktatologatásba érthetően sok menedékkérő belefáradt és belenyugodott visszatoloncolásába. 2015 előtt a szabályozás alapján a bíróság megadhatta a menekültstátuszt, amennyiben a hatóság elutasító határozata a bíróság elé került.

Torubarov helyzete azonban különleges, mert az egykori étteremlánc-tulajdonos képes volt arra, hogy végigvigye ügyét a Helsinki Bizottság közreműködésével, így újra és újra bírósághoz fordult, amely igazat adott neki. A BMH ezt azonban ignorálta, ezt unta meg a pécsi bíróság, amely maga fordult Luxemburghoz, hogy adjon útmutatást az ilyen ügyekhez. 

Miért éppen Magyarország?

Az 58 éves orosz férfi, ellenzéki politikus ügye valóban nem klasszikus menekülttörténet: Ausztriát és Csehországot is érinti. (Bővebben itt írtunk az ügyről.)

Ausztria hosszas vizsgálódás után kimondta, hogy az Interpolnak küldött orosz körözési kérelem jogtalan, a csehek pedig – szintén több hónapos fogdát róva Torubarovra a vizsgálat idejére – ugyan kiadták Oroszországnak, ám az eljárás ellen tiltakozott az akkori cseh külügyminiszter, a repülőgépet órákon át nem engedték felszállni, majd amikor ez megtörtént, Csehország is elismerte, hogy a kiadatásnak nem lett volna szabad megtörténnie. Az ügy kormányválsághoz vezetett Csehországban, az igazságügyi miniszter végül le is mondott. 

Torubarov helyi szinten ellenzéki politikai szerepet is vállalt, hogy ez önmagában is veszély, azt jelzi, hogy az Igaz Ügy (Pravoje Gyelo) vezetőjét, Borisz Nyemcovot 2015-ben Moszkvában a nyílt utcán lelőtték. Az orosz korrupció ellen nyíltan fellépő Torubarov elleni ügyek Oroszországban el is akadtak, azután, hogy Csehországból hazaszállították. Sőt, az őt megzsaroló egyik FSZB-tisztet el is ítélte a bíróság. Ennek ellenére Torubarov oroszországi ügye mégsem zárult le teljesen – továbbra is élt a vád amely szerint ő akarta megvesztegetni az FSZB-tisztet. Bár szabadlábon volt, tartott tőle, hogy az Ausztriában egyszer végrehajtott gyilkossági kísérlet megismétlődik ellene. A fenyegetések hatására, az FSZB helyi tisztjeinek bosszújától tartva ügyvédje javaslatára elhagyta az országot. Ukrajnába útlevél nélkül is átjuthatott, onnan pedig átszökött Magyarországra. 

A sors fintora, hogy nem is akart Magyarországon maradni. Prágában volt családja és italkereskedő vállalkozása, és abban bízott, hogy – miután Ausztria és Csehország is elismerte, hogy az orosz kiadatási kérelem megalapozatlan – a két ország valamelyikébe továbbítják az ügyét. Ezt azonban egyikőjük sem vállalta, így a magyar hatóságokra maradt az elbírálás a dublini eljárás értelmében, amely szerint az az EU-tagország az illetékes, amelynek területére először lép a menedékkérő.

Torubarov a menekültstátusz megszerzésével Prágába utazik majd, ahol felesége és kisebbik fia él. Nagyobbik fia német állampolgár, akinek családja is van, ám az alig két éves unokát Torubarov még csak egyszer láthatta, amikor családja Magyarországra utazott.

Az OIF szerint Oroszországban nincs üldöztetés

Az idegenrendészeti hatóság a csütörtöki perben fenntartotta álláspontját, amely szerint Oroszországban Torubarovot nem fenyegeti politikai üldöztetés. Pedig erre elég meggyőző bizonyíték van: az FSZB-től kiugrott, majd Londonba menekült Alekszandr Litvinyenko megmérgezésével vádolt Andrej Lugovoj - jelenleg orosz parlamenti képviselő, akinek kiadatását az Egyesült Királyság kérte - korábban levélben sürgette a hatóságokat a Torubarov elleni ügy végigvitelére. Oroszországban sem szokás, hogy kormánypárti képviselők írásban üzenjék a bűnüldöző szerveknek, a bíróságnak, hogy nézzenek egy-egy személy körmére. 

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) saját jelentésében is igazolta, hogy Oroszországban a politikai üldöztetés létező gyakorlat, amely Torubarovot valóban fenyegeti.

A bíróság ezeknek ismeretében, felvértezve az Európai Unió Bíróságának ítéletével végleges döntést hozhatott és adta meg a politikai menedékjogot az egykori matek-fizika szakos tanárnak. 

Hogy miért ragaszkodott a hatóság a menedékkérelem elutasításához, arról csak találgatni lehet. Torubarov ügyvédje, Fazekas Tamás csupán a tényekre szorítkozva elmondta: mindenképp szakmai hiba volt, amikor az első kérelem elbírálásakor a menekültügyi hatóság dokumentálhatóan nem fordította le és vizsgálta meg az összes benyújtot bizonyítékot. 2015-ben erre hivatkozva kötelezte az akkor Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal néven ismert hatóságot a döntés felülvizsgálására. 

A következő döntéskor az elutasítást az akkor már Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal nevű hatóság az Alkotmányvédelmi Hivatal szakhatósági kifogására alapozta. Ekkor a hatóságnak ugyan nem volt mozgástere, ám a szakhatósági kifogás - amelynek tartalmát csak a bíró ismerhette meg, a védelem nem -

Így került a bíróságtól harmadszorra is a BMH elé az ügy, ám újra elutasította a menedékkérelmet. A most már Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság nevet viselő szervezet - beszédes, hogy először az állampolgár, majd a menekült szó tűnt el a névből - újabb döntéséből meglepő módon már eltűnt az AH szakhatósági kifogása, mégis újfent elutasították a kérelmet - ezután került az ügy Luxemburgba.

Sok százezer Torubarov

„Az ügyem valójában nem különleges, Oroszországban százezrek, talán milliók szembesülnek a maffiaalapon működő hatóságok törvénytelenségével. A hatalom nem ideológiai alapon üldöz, egyetlen szempontja, hogy biztosítsa a hozzá közelállók számára a lopást.” Az üzletember szerint nincs arról szó, hogy a Kreml leszólt volna az ügyében - "nem vagyok annyira fontos" - de talán afféle közép-európai reflex is szerepet játszhatott abban, hogy Csehország, majd a magyar hatóság is ódzkodott a menekülstátusz megadásától. „Nem akarnak ujjat húzni Oroszországgal, ebben szerepet játszhatnak magasabb érdekek, ne felejtsük el, hogy Magyarország számára az orosz földgáz nélkülözhetetlen."

Sipos Balázs bíró az ítélet megindoklásakor kemény bírálatot mondott az orosz viszonyokról: „Független igazságszolgáltatás Oroszországban nincs. Mindegy, hogy valakit politikai vagy köztörvényes ügyből üldöznek, bizonyított tény magának az üldöztetésnek a gyakorlata.”

Ha a magyar hatóságok "magasabb politikai érdekből" el akarták kerülni, hogy egy menedékkérelem kapcsán Oroszország nehezteljen a magyar félre, az nem sikerült: végül sokkal hangosabb lett az ügy, sokkal konkrétabb kritika fogalmazódott meg a bírói ítéletben Oroszországgal szemben. Ráadásul - a luxemburgi döntés nyomán - kénytelen lesz a menekültügyi hatóság elfogadni, hogy a bíróság ezentúl ismét beleszólhat a menedékkérelmek elbírálásába.