Még a csengőt sem rakták arrébb a kerekesszékes ügyfél kedvéért

Március 31-i határidővel kötelezte az Egyenlő Bánásmód Hatóság a Magyar Postát arra, hogy végre tegye elérhetővé a szolgáltatását a fogyatékkal élő emberek számára is az egyik magyarországi településen. Az EBH a napokban hozta nyilvánosságra a decemberi határozatát, amelyben elmarasztalták a postát hátrányos megkülönböztetés miatt.

A hatóság egy hallás- és mozgássérült, gyerekkora óta elektromos kerekesszékkel közlekedő ember panaszára mozdult meg. Az illető tavaly októberben fordult az EBH-hoz, de addigra már 5 éve hadakozott a lakhelyén a postával, pontosabban a helyi postamester asszonnyal. (Az EBH a település nevét nem hozta nyilvánosságra.)

A postamester ezt a bizonyos hivatalt magánlakásban üzemelteti. A panaszos hiába kérlelte éveken át, hogy "legyen kedves akadálymentesíttetni a posta épületét". Nemhogy feljárót nem építettek,

Ennek következtében a kérelmezőnek az udvaron, kerekesszékében ülve kiabálnia kell a postamester nevét és meg kell várnia, amíg a postamester kijön, mert csak így lehetséges számára az ügyintézés

- ismerteti a helyzetet a panasz alapján az EBH. Emiatt előfordult, hogy a panaszosnak mások előtt kellett elmondania, milyen szolgáltatást szeretne igénybe venni. Ez készpénzfelvételnél teremtette a legrosszabb helyzetet, mert ekkor mások füle hallatára kellett megmondania a bankkártyája PIN kódját a postamesternek. Ha ezt el akarta kerülni, akkor csak annyit tehetett, hogy elutazik a legközelebbi nagyvárosba, és ott intézi el az ügyét, de ez egész napos elfoglaltságot jelentett egy sima készpénzfelvételnél is az akadálymentes közlekedés megszervezésével járó bonyodalmak miatt.

A Magyar Posta jogtanácsosa azzal próbált védekezni az EBH előtt, hogy a szóban forgó településen nem is az állami vállalat nyújtja a postai szolgáltatást, a postamester asszony úgynevezett "postai közreműködő személy", aki egyéni vállalkozóként, szerződés alapján szolgáltat a saját ingatlanában, annak hozzáférhetővé tétele pedig az ő felelőssége. Az EBH azonban arra jutott, hogy a közszolgáltatás nyújtójának így is egyértelműen a Magyar Posta számít, így a felelősség is az övé. A hatóság szerint az egyenlő esélyű hozzáférhetőség nem "függhet attól, hogy a közszolgáltatás nyújtója közreműködőt vett-e igénybe és amennyiben igen, akkor a közreműködő tudja-e vagy hajlandó-e az akadálymentesítés elvégzésére." Az egyéni vállalkozó postamester asszonyt így be sem hívták tanúként.

A panaszos jelezte, hogy legjobban azt szeretné, ha teljes akadálymentes bejutást biztosítanának nekik, de felajánlott egy egyezséget, beérte volna annyival is, ha leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás gyanánt felszerelnek egy csengőt elérhető helyre. Egyezség azonban végül nem jött létre. A posta úgy volt vele, hogy szerintük legfeljebb a postamester asszony köthetne egyezséget, a saját nevükben egyezségi ajánlatot nem tettek. Az EBH meg úgy látta, hogy egy olyan egyezség, ami csak a csengő felszerelését tartalmazza, jelentős visszalépést jelentene ahhoz képest, hogy a postát törvény kötelezi komplex akadálymentesítésre.

A hatóság azt a postára bízta, hogy pontosan milyen eszközökkel teszi egyenlő eséllyel hozzáférhetővé mindenki számára a szolgáltatását az adott településen március 31-ig. A jogsértésért kiszabott szankció volt a döntés nyilvánosságra hozatala is. Az EBH szerint

rendkívül fontos ugyanis felhívni a nyilvánosság figyelmét a közszolgáltatások, így a postai szolgáltatások akadálymentessége biztosításának kötelezettségére.