Az egyházi iskolák tanárainak kritikája a rendszer elevenébe vág

Vajon milyen jövő vár arra az országra, amely semmilyen vitára és kritikára nem nyitott, még a legjobb szándékúakra sem? Amely minden bírálatot politikai támadásnak vesz, és akként is kezel? Vajon hogyan tudja egy ilyen ország kezelni a problémáit, fejleszteni önmagát, javítani a működését? Tanulságos választ ad ezekre a kérdésekre az, ami az egyházi iskolai tanárok tiltakozásával történik. Az elmúlt hónapokat nézve talán nincs is  jobb példa arra

• miként kísérli meg a kormányzati kommunikáció tisztán politikai okokból még a legmérsékeltebb, legszakmaibb kritika élét is elvenni,
• hogyan akarja a kritika megfogalmazóit megsemmisíteni vagy megfélemlíteni,
• hogyan talál ehhez készséges talpnyalókat?  

Mi van, ha nem sorosista ügynökök bírálnak?

A magyar oktatás problémáiról, a Nemzeti alaptantervről már sok bírálat jelent meg, de talán egyik sem vágott annyira a kormány elevenébe, mint az egyházi iskolák tanárainak most megjelent, higgadt állásfoglalása. A nyílt levelet mostanra már közel 1200 katolikus, evangélikus, református iskolában tanító tanár írta alá. Ott vannak köztük az ország neves piarista és ferences gimnáziumainak, az evangélikus Fasori Gimnáziumnak a tanárai, mint ahogy Soprontól Nyíregyházáig számos más egyházi iskola pedagógusa is. 

A Nemzeti alaptanterv eddig megjelent kritikáit a kormányzati kommunikáció élből azzal verte vissza, hogy Soros György által pénzelt szervezetek vagy liberális egyetemi oktatók csinálják csak a balhét. Az ő hangjuk tompítására a kormány gyorsan felsorakoztatott maga mellett olyan, eddig a nyilvánosságban alig-alig szereplő "civil" tanári szervezeteket, amelyek lelkesen üdvözölték a NAT-ot. Ezek közül a legérdekesebb jelenség kétségtelenül a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete nevű szervezet volt, amelyet Takaró Mihály irodalomtörténész vezet, aki egyben a NAT botrányos magyar nyelv és irodalom fejezetének szerzője is.  

A kritika azonban most belülről jött, hiszen az egyházi iskolákat hagyományosan a kormány támogatóinak szokás elkönyvelni. Elsőre nehéz is mit kezdeni vele a kormánypropagandának:  

• Az állásfoglalás nem a kormányt támadja, hanem a jövő nemzedékek iránti felelősséget és aggodalmat fejezi ki.
• A levél egyáltalán nemcsak a a Nemzeti alaptantervet bírálja, sőt elismeri annak pozitív vonásait is. A tanárok szerint a NAT-tal nem ideológiai, hanem komoly szakmai problémák vannak. A tanárok szerint sürgősen kellene egy olyan fórum, ahol szakmai vitát lehetne folytatni erről. 
• A levél aláírói szerint az új alaptanterv csak sokéves-évtizedes kérdéseket hozott újra felszínre. "A magyar oktatás megújulásának elmaradása hosszan tartó károkat okoz mindannyiunk számára, a magyarság kulturális, lelki és anyagi gyarapodását fenyegeti."
• Nem "gyanús" alternatív iskolák tanárai, hanem egyházi intézmények pedagógusai mondják azt is, hogy "az iskola csak szabad közegben tudja betölteni a funkcióját, ahol a tanári közösség szerepet kap saját feladatának megtalálásában. Ez az autonómia a feltétele az elkötelezett, felelősséget vállalni tudó pedagógusok minőségi munkájának."
• A levél aláírói megoldást szeretnének egy vészesen szétszakadó társadalom gondjaira, ahol épp az iskola tud reményt, utat, modellt kínálni a lemaradóknak, a nehézségekkel küzdőknek, a mélyszegénységben élőknek, a kirekesztetteknek.
• Mindezt lehetetlenek látják, ha a tanároknak nincs minderre ideje, energiája, "a kollégák jó része fáradt, reményvesztett, napi szinten kudarcokkal küzd".
• Minden kormányzati propaganda ellenére megalázóan alacsonynak tartják a pedagógusbéreket, "amelyek lehetetlenné teszik a tanári hivatás teljes megélését, az értelmiségi életformát". (Az egyházi iskolák tanárai ugyanazon bértábla szerint kapják a bérüket, mint az állami iskolákban dolgozó kollégáik.) Egy egyetemi diplomás kezdő pedagógus bértábla szerinti illetménye ma bruttó 203 000 forint. Ez a garantált bérminimum alatt van, amire még sohasem volt példa! Mindez szorosan összefügg a tanárhiánnyal, ami egyes helyeken már az alapfeladatok ellátását veszélyezteti.
• Az állásfoglalás aláírói nem tüntetni akarnak, nem a kormány lemondását követelik, hanem párbeszédet: "Mindnyájan mélyen hiszünk abban, hogy az oktatás felemelése csak széles körű konszenzussal, az egész tanártársadalom együttműködésével lehetséges."

A teljes állásfoglalást itt olvashatja el. 

Az egyházak gyorsan elhatárolódnak

A nyílt levelet a fővárosi Piarista Gimnázium tanárai szövegezték. Ők kezdték el kedden emailen terjeszteni a többi egyházi fenntartású iskola pedagógusa között. Sikerült beszélnük az egyik aláíróval. Ő azt mondta az Indexnek: semmi mást nem szeretnének, mint nyílt vitát és párbeszédet a problémákról.

Egyrészt halljuk a miniszter nyilatkozatait arról, hogy a magyar oktatásban minden rendben van, de a helyzet közben olyan, hogy az már a legjobb szándékú és leginkább együttműködő tanárokban is komoly ellenérzéseket vált ki. 

Ez a csendes belső lázadás hamar felkeltette a politika figyelmét, és jöttek a zsigeri reakciók. Voltak egyházi intézmények, amelyek megtiltották, hogy a tantestület tagjai csatlakozzanak az állásfoglaláshoz. Többen ezért vagy az iskola megnevezése nélkül, vagy csak nevük titokban tartásával támogatják a petíciót.

Közben a kormányzati propaganda nehéztüzérségének ágyúi ráfordultak a célra. Az állásfoglalás még nem is volt nyilvános, de csütörtökön már meg is jelent egy riasztó iromány az Origón. A Megtévesztő állásfoglalást köröztetnek egyházi iskolákban című "cikk" érdekessége az volt, hogy abban csak az egyházi vezetők elítélő reakciói voltak olvashatók, az viszont nem, hogy mi szerepel az állásfoglalásban, amit elítélnek. Ezt nem tudhatták meg az Origo olvasói.

A cikkben sorra határolódnak el a nyílt levéltől és mossák kezeiket az állam által amúgy bőségesen támogatott egyházak képviselői. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára szerint "a budapesti Piarista Gimnázium nevelőtestületének több tagja fogalmazta meg az állásfoglalást, így az nem képviseli a katolikus, illetve az egyházi iskolák egészét, hanem egy magánkezdeményezésnek tekintendő". 

Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Oktatási Irodájának vezetője az Origón keresztül kívánt megsemmisítő csapást mérni a véleményüket kifejezni merészelő tanárokra. Először is határozottan visszautasította azt a módszert, amellyel "lejáratják az egyházi iskola fogalmát". Amennyiben a tiltakozók sajtónyilvánosságot kívánnak teremteni önös céljaikhoz, írja Papp, akkor azt kizárólag a piaristák nevében tegyék meg. Szerinte a levél aláírói ezzel "a politikai szerepvállalás útjára léptek". Az egyház elvárja, hogy "az egyházi iskolákat ne járassák le, állásfoglalásukkal azt a látszatot keltve, mintha minden egyházi iskola felsorakozna Önök mellé".

Az Origo idézi Szilvásy Lászlót, a magyar piaristák tartományfőnökét is. Ő csak annyit mond: a levelet egy véleménynek tekinti, semmi többnek, ami nem a Piarista Rend Magyar Tartományának hivatalos állásfoglalása. Külön érdekesség, hogy Szilvásy László az Index kérdésére pénteken ezt válaszolta:

Az idézőjelben szereplő nyilatkozatot soha nem tettem az Origo hírportálnak. Egyáltalán a témában semmilyen sajtóorgánumnak nem nyilatkoztam és nem adtam közre semmilyen állásfoglalást a Piarista Rend Magyar Tartománya nevében. (A szöveg ugyanakkor tőlem származik, de az egy levélben, más kontextusban került leírásra egy konkrét személynek, aki nem újságíró.)

 

"Nem a mi tanáraink dolga a problémák felhánytorgatása"

A Vasárnap.hu című orgánum neves piaristákat vonultatott fel az aláírásgyűjtés elítéléséhez. Jelenits István, a Corvin-lánccal és Széchenyi-díjjal kitüntetett piarista szerzetes, a Kádár-kor legszebb éveit idéző nyilatkozatában tulajdonképpen azt mondja: egy magyar állampolgár ne fogalmazza meg nyilvánosan a véleményét - még a saját szakmájáról sem. A neves teológus tanár arra a fontos tényre világít rá, hogy a kormány olyan mértékben segítette anyagi támogatásával is az egyházi és azon belül a piarista iskolák újranyitását, egyházi kézbe kerülését,

hogy már csak emiatt is úgy gondolom: nem a mi tanáraink dolga, hogy egy gond, egy probléma felhánytorgatásával kezdeményező módon megtámadják a kormányzatot.

Jelenits szerint itt persze nem arról van szó, hogy a támogatások miatt ne jelezhetnék az egyházi iskolák pedagógusai a kormányzat felé, ha problémájuk van adott esetben a NAT-tal. Ő mégis sajnálatosnak tartja, hogy „éppen egy ilyen lázadásnak a lovasai lettünk", inkább közvetítő szerepet kellett volna vállalni a nehézségek tisztázására.  

A Vasárnap.hu idéz "egy köztiszteletnek örvendő, ám névvel nem nyilatkozó piarista tanárt" is, aki szintén hasonló gondolatokat fogalmaz meg: 

Vagyunk olyan viszonyban (a piarista rend – a szerk.) a hatalom képviselőivel, hogy nem kell őket tüntető módon megkeresnünk, hanem barátságos megközelítéssel és hangvétellel figyelmeztethetjük őket a problémákra – ha vannak.  

Görbe László piarista plébános, az Országos Köznevelési Tanács volt tagjának csak az időzítéssel van baja, mert "az valójában inkább csak szítja a tüzet a társadalmi konszenzus lehetséges megtalálása helyett". Görbe ugyanakkor elismeri, hogy a pedagógusok utánpótlása krízishelyzetben van,

a követelőzés halvány gyanúja nélkül, objektíven kijelenthető, hogy ma egy tanár méltánytalanul keveset keres. A pedagógus óraszám az elmúlt negyven év alatt 16 óráról 26 órára emelkedett, ami a minőségi munkát akadályozza.

Válaszolt az Emmi

Így jutunk el az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleményéhez, amely egyszerre igyekszik csapást mérni a NAT visszavonásáért indult aláírásgyűjtésre, Gyurcsány Ferencre és az egyházi iskolák tiltakozó tanáraira, de kétségtelenül utóbbiakkal a legmegértőbb. Az Emmi közleményét olvasva láthatjuk, hogy a minisztérium felfogása szerint Magyarországon az elképzelhetetlen, hogy valaki önként, szakmai vagy elvi alapon, állampolgári minőségében nem ért egyet valamivel. Az Emmi szerint mindez csak külső erők ármánykodásának lehet az eredménye:  

Azt is károsnak tartjuk, hogy a tiltakozást generálók tantestületeket osztanak meg, éket verve az „aláírók” és „alá nem írók” közé, ez tudatos aknamunka, és egyúttal választási célú adatgyűjtés: minden a NAT ellenében aláíró pedagógus biztos lehet abban, hogy már listázza őket Gyurcsányék gépezete, a NAT NEM petíció elindítása sem szól másról.

Az Emmi közleménye ismét emlékeztet arra, miszerint a 170 ezres pedagógusállományhoz képest elenyésző a tiltakozók száma. Gulyás Gergely a legutóbbi Kormányinfón - nem tudni, milyen számítás alapján - az iskolák 4 százalékét sorolta a tiltakozók közé. 

Az Emmi ezután a maga módján igyekszik érdemben is reagálni az egyházi iskolák tanárainak állásfoglalására: 

• "Az állásfoglalásban hangzatos, a kormány által is támogatott gondolatok és aktuális kritikák keverednek, a dokumentum támogató és ellenző megnyilatkozások egyvelege, melyet a Köznevelés-Stratégiai Kerekasztal ülésén majd meg lehet tárgyalni, ez a fórum éppen ezt a célt szolgálja, legutóbb egyébként 2020. február 18-án ülésezett." A Nemzeti Pedagógus Kar emellett konferenciasorozatot indít a NAT-ról. 
• A kormány éppen aznap, amikor az aláírásgyűjtés elkezdődött, hétfőn adta ki a kormányrendeletet, amiben 10 százalékkal emeli a pedagógusok fizetését.
• Az Emmi szerint a magyar pedagógusok munkaterhelése nemzetközi viszonylatban átlagosnak tekinthető. A tanár-diák arány az OECD átlagnál is kedvezőbb. A módosított Nemzeti alaptanterv a 2012-eshez képest 10%-ról 20%-ra növelte a szabadon felhasználható órakeretet, csökkentette a tananyag mennyiségét, a tanulók óraterhelését, és ezzel párhuzamosan csökkenti a tanárok által ellátandó órák számát. A minisztérium szerint ezért paradox, hogy az új NAT bevezetése ellen küzdenek, miközben ez az egyik megoldás a tanári terhek mérséklésére.
• A tanári pálya vonzerejét az Emmi azzal támasztja alá, hogy a felsőoktatásba felvételizők között nőtt a pedagógusképzésre jelentkezők aránya.
• A módosított NAT szolgálja a kért szemléletváltást, ez azonban elsősorban a pedagógusokon múlik.
• A végére pedig egy egészen cinikus ajánlás az egyházi iskoláknak az Emmi közleményéből. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma is maximálisan egyetért azzal, hogy egy szétszakadó társadalomban az iskolának reményt, utat, modellt kell kínálnia a lemaradóknak, a nehézségekkel küzdőknek, a mélyszegénységben élőknek, a kirekesztetteknek. "Kérjük is azon intézményeket, melyekben sokan aláírásukkal is kiálltak ezen gondolat mellett, hogy fordítsanak erre nagyobb figyelmet, és a felvételi során intézményeikben preferálják az érintett tanulók minél nagyobb arányban történő felvételét."