Kövér: Az ellenzék egy globalista, nemzetellenes hálózat része

Miután Kövér László vasárnap este Bayer Zsolt műsorában elismerte, hogy „pszichésen kicsit nehezen viselem ezt a fajta bezártságot”, de azért keményen kiosztotta (úgy általában) a női politikusokat, és kijelentette, „olyan nagyon sok félnivalónk nincs attól, hogy ez az unió szétessen”, a szerdán megjelenő Demokrata hetilapban újabb magvas gondolatokat osztott meg rendszerváltozásról, brüsszeli bunkerekben csodafegyverekre váró bürokratákról és persze Sorosról.

A bombasztikus fejtegetéseiről ismert házelnök a rendszerváltás utáni első szabad parlamenti választás 30. évfordulója kapcsán kijelentette: „Nagy átverésnek” tartja a rendszerváltást, de azért azt is elismeri, „egy idegen fegyveres megszállásnak és egy népelnyomó diktatúrának vetettünk véget 1990-ben”, és

ha a perspektívát nézem, száz év óta most először állunk olyan korszak küszöbén, amikor nem a lecsúszásunkat kell mérsékelni, hanem szabad szemmel is látható, komoly felzárkózás kezdődött.

Kövér azért próbálta levélben nyugtatni a koronavírus-törvény miatt aggódó mintegy 60 külföldi politikust, mert ez „a barátainknak érveket ad, a bizalmatlanokat vagy csak a főárammal úszó érdekteleneket leszereli, az ellenérdekeltek támadásainak élét pedig kicsorbíthatja”. De a házelnök egy mondattal később már ezen véleményét is visszavonja:

Illúziókat ne tápláljunk, a bennünket visinszkiji hévvel vádoló luxemburgi »barátaink« például nem azért fordulnak ellenünk, mert tévednek vagy rosszul informáltak, hanem azért, mert ez a megbízatásuk.

A koronavírus-törvénnyel kapcsolatban legtöbbet emlegetett kifogást – miszerint az nem határozza meg a kormánynak biztosított rendkívüli jogkörök időbeli korlátját – Kövér először azzal „cáfolja”, hogy a nemzetközi kifogás és a hazai ellenzéki bírálat „egy és ugyanaz”, méghozzá nem azért, mert a jogállam szempontjából egyféleképpen lehet olvasni a törvényt, hanem azért, mert

a magyarországi balliberális ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része, a nyugat-európai véleményformálók az ő szándékosan téves információikra, rágalmaikra alapozzák a maguk propaganda-hadjáratát.

Azaz:

Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata.

És ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől [érdekes, hogy Kövér egy tipikus kommunista kifejezéssel kommunistázik, a „komprádor burzsoázia” ugyanis a marxizáló terminológiában a külföldi nagytőke és a helyi piac között közvetítő réteget jelenti], csak éppen nem a spanyol polgárháborúból és Moszkvából, „hanem a tengerentúlról, egy kis ugandai vagy afganisztáni gyakorlatozást követően” térnek haza.

Kövér szerint „ami konkrétan a törvényt illeti, az a legmagasabb fokú demokratikus garanciát adja, hiszen azt mondja ki, hogy a felhatalmazás addig tart, amíg az Országgyűlés a veszélyhelyzetet fennállónak véli”, és az időkorlátból az ellenzék csinált „presztízskérdést”, az első egyeztetéseken még nem emeltek különösebb kifogást a törvény szövege ellen, csakhogy „a nyilvánosság balliberális tüzérségi lövegei elkezdték lőni az egyeztetésben lévő feleket”.

Ami egy lehetséges előrehozott választás esélyeit illeti (melyet a kormány a spekulációk szerint a koronavírus-járvány miatt megnövekedett bizalomra alapozva, még a gazdasági válság kibontakozása előtt írna ki), Kövér kijelentette:

Egészen egyszerűen ostobaságnak tartom az idézett okfejtést. A koronavírus-járvány valójában úgy jött a magyar kormánynak, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.

Mivel egy példátlan felívelő szakaszt tört derékba, mellyel „magabiztosan fordulhattunk volna rá a 2022-es választási esztendőre”. Egyébként is

válsághelyzetben minden kormányzat csak veszíthet: ha jól kezeli a válságot, akkor azt teszi, amit elvárnak tőle, ha elront valamit, az emberek megbüntetik.

És a válság idejére szóló népszerűség-növekedést felváltja a gazdasági válság miatti aggodalom, melyben a kormánynak „újra bizonyítania kell az alkalmasságát”.

Kövér a magyar kormány demokratikus intézmények leépítésére irányuló nemzetközi, egyebek mellett az Európai Unióból érkező kritikáját a náci Németország utolsó évéhez hasonlította:

Mintha a brüsszeli bunkerben ülő globalista vezérkar sem hinne már a győzelemben. Észrevették, hogy a haditervük csődöt mondott, hogy fontos pozíciókat veszítenek, lassan defenzívába szorulnak, mégis, vagy éppen ezért józan ítélőképességüket egyre inkább elveszítve, minden mindegy alapon folytatják a háborút, még az unió romba döntése árán is. Várják a csodafegyvert, a Wunderwaffét, amely számukra ebben a pillanatban a hetes cikk, ettől remélik a fordulatot, a végső győzelmet.

A Soros György által a forint ellen indított – egyáltalán nem bizonyított, leginkább a kormánypropaganda által felkapott – „támadás”-ról Kövér előbb arról beszélt, hogy bár ő a mai fiataloknál „kevésbé fogékony az antikapitalista érvelésre”, azért a spekuláció „a kapitalizmus legundorítóbb vonása”, és

a spekuláns olyan ember, aki munka, teljesítmény és értékteremtés nélkül, a mások által megtermelt értékeken élősködik. Ennek legszebb példája Soros György, akinek nem elég, hogy országokat, társadalmakat meglopva, tönkretéve lett a világ egyik leggazdagabb embere, nem elég, hogy a kitartottjain keresztül nemzetközi intézményeket befolyásol illegitim módon, de magát a valaha volt legnagyobb emberbarátnak beállítva, beteges módon még azt is igényli, hogy szeressék.

Kövér László egyébként 1987–1988 között Soros-ösztöndíjból kutathatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat, és saját bevallása szerint is ebből tartotta fenn önmagát. Kövér azzal lepi meg a sorosozáshoz nyilván hozzászokott Demokrata-olvasókat, hogy a milliárdos is csak egy fogaskerék a gépezetben:

Egy láthatatlan hatalmi gépezetnek, a világban jelen lévő úgynevezett mélyállamnak a neki szánt szerepet alakító figurája.

És hogy mi jön a válság után? Kövér abban reménykedik, hogy „a napjainkban eluralkodott fennhéjázó, öntelt magabiztosság egy időre eltűnik”, és ideiglenesen visszaszorul „a materialista világmagyarázat, amely szerint az ember a világmindenség középpontja”. Azonban nem túl optimista; úgy gondolja, a normalizálódást követően jön a következő járvány, „ami még nagyobb károkat okoz majd emberéletben és a gazdaságban egyaránt”.

A lap megkérdezte a házelnököt, neki hogyan változtak meg a hétköznapjai, mire Kövér bevallja, hogy bár a hétfői ülésnapokon „az ellenzéki padsorokból felgőzölgő tömény ostobaság és rosszindulat” alaposan elfárasztja, még ez is hiányzik neki, csakúgy, mint

a lélekápolást is jelentő testmozgás lehetősége, azaz a foci.

(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)