Szinte senki sem akad fenn a totális határzáron

Drégelypalánk után elapad a szembejövő forgalom, legfeljebb néhány kamionnal találkozunk – a teherfuvarozásnak nincs jogszabályi akadálya –, amúgy meglehetősen kihalt a 2-es főút. Szinte fogvacogtató a hideg, a vasárnap esti gőzfürdőhöz képest legalább tizenöt-húsz fokot zuhant a hőmérséklet, de nem ez fogja vissza a beutazó forgalmat, hanem a kedden nulla órakor életbe lépett – mint hamarosan magunk is megtapasztaljuk, erősen viszonylagos – határzár. Délelőtt tíz óra van, mire elérjük a parassapusztai határátkelőt, Dankóné Nagy Éva, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtófőnöke odakísér az intézkedő készenlétis rendőrökhöz. Szórványos a forgalom, az első érkező egy szlovák rendszámú Skoda Fabia, a volánnál mosolygós, pirospozsgás fiatal hölggyel, a hátsó ülésen hatéves forma kislánnyal.

– Nagyfaluból jöttünk (szlovákul Veľká Ves, hivatalos nevén Ipolynagyfalu – a szerk.), Kemencébe megyünk a nagyszülőkhöz, vagyis hát a párom szüleihez. Ő magyar állampolgár, de Nagyfaluban lakunk, hetente kétszer-háromszor átjárunk a magyar oldalra – magyarázza olyan aranyos palóc tájszólásban a hölgy, hogy Mikszáth hősei is megirigyelhetnék. – A férjem rendőr, tudtuk, hogy éjféltől megszigorodik az ellenőrzés, de mivel rokonlátogatásra megyünk a gyerekeink nagyszüleihez, azt is tudtuk, hogy beengednek minket. Kapunk egy huszonnégy órás papírt, ennyi az egész. Persze, szívesen megmondom a nevemet, Balázs Beátának hívnak. 

Addigra túljutottak a testhőmérséklet-mérésen, a pisztolyszerű eszközt odanyomta az utasok homlokához a mentőstiszt, minden rendben, Beátáék már tovább is hajthatnak a nagyiék faluja felé.

– Annus Sándor vagyok, a balassagyarmati mentőállomásról jöttem, huszonnégy órás szolgálatot teljesítek – mutatkozik be a hőmérővel vizsgálódó mentős. – A belépő – akár magyar, akár szlovák – állampolgárok testhőjét kell mérnünk, és ha az meghaladja a 38 fokot, akkor az illetőt visszafordítjuk. Ez azt jelenti, hogy a kisebb hőemelkedés még nem jelent belépési tilalmat. A külföldiek alapesetben nem léphetnek be, persze a rokonlátogatás vagy a tranzitút – tehát, ha például Albániába tart az illető Ausztriából vagy Szerbiába Németországból – kivétel. Amennyiben a hazafelé igyekvő tranzitutasok nem lázasak, akkor átléphetik a határt. De például, ha valaki turista, és rendelkezik szállodai helyfoglalással, akkor őt sem fordítjuk vissza. 

Ahogy elnézzük, hovatovább több a kivétel, mint a szabály hatálya alá eső beutazó, némi túlzással, aki nem lázas, azt beengedjük az országba. Ez mintha egybecsengene azzal a szakértői véleménnyel, hogy a határzár már nem igazán hatékony fegyver, a vírus már bent van az országban, az új fertőzések kilencven százalékának nem a kórokozó behurcolása az oka.

– Reggel hét óta állok itt a parassapusztai határátkelőnél, akkor még hosszú volt a sor, a határellenőrzés visszaállítása erősen lefékezte a forgalmat – folytatja a mentős kolléga. – Éjfélig rengetegen érkeztek, még a határzár életbe léptetése előtt be akartak lépni, eltartott reggel hétig, mire beengedtük őket. Most már minimális a várakozási idő, hogy úgy mondjam, feldolgoztuk a sort. Jó sok szerb, román, albán vendégmunkás érkezett éjfélig Németország felől. A belépő utasok kapnak egy úgynevezett huszonnégy órás papírt, ezen fel van tüntetve, hogy mit kell vizsgálniuk magukon egy álló napon keresztül, és ha jelentkeznek bizonyos tünetek, akkor orvoshoz kell fordulniuk. 

Magyar rendszámú autó a következő érkező, idős férfi tekeri le a vezetőoldali ablakot. Annus úr a homlokához nyomja a hőmérőt, minden rendben, nincs akadálya a belépésnek.

– Ipolyságon voltam, átugrottam bevásárolni, sok minden olcsóbb odaát, Szlovákban, de nem volt szerencsém, az üzletek zárva voltak. Fogalmam sincs, hogy miért – mondja a bácsi, kemencei lakos, és mivel nekünk sincs fogalmunk, gyors internetes kereséssel megtudjuk, szeptember elseje a szlovák alkotmány ünnepe, ennél fogva munkaszüneti nap.

Magyar rendszámú furgon érkezik, benne nyolc férfi munkaruhában, a sofőr igencsak feldúlt, mindjárt megtudjuk, miért.

– Persze, hogy ideges vagyok, meg kellett kerülnünk a fél világot! – háborog. – Ha már a kormány törvényt hoz, miért nem egységeset? Nógrád megyében hat átkelőhely nyitva van, a másik tíz zárva. Tíz kilométeres távolság megtételéhez kétszáz kilométert kell utaznunk, ez tiszta szégyen, gyalázat!

Már-már osztoznánk honfitársunk felháborodásában, de mentős barátunk félrevon, hogy ne hallják magyarázatát a feldúlt munkások. Mint mondja, megoldhatatlan lenne minden egyes határátkelőhely ellátása megfelelő létszámú rendőrrel, mentőssel, a határellenőrzés átmeneti visszaállítása rengeteg pénzbe kerül, de ami még ennél is nagyobb gond, nincs annyi szakember, amennyi biztosítani tudná az összes átkelőt, ezért kellett kijelölni korlátozott számú pontot a beutazások megoldására. 

Átmegyek a határ szlovák oldalára, két fiatal rendőr téblábol ott, megpróbálok szóba elegyedni velük, fejükkel intenek, hogy nem megy a magyar, erre megpróbálkozom az angollal. Egyikük elnéző mosollyal reagál, mintha legalábbis szuahéliül kíséreltem volna meg a kapcsolatteremtést. Botor fejjel azt hittem, innen, a határ környékéről irányították őket Ipolyságra, de ahogy elnézem, valahonnan Rózsahegyről vagy Besztercebányáról érkezhettek, ahol ma már szinte senki sem ért magyarul. 

Közben lassan tizenegy órára jár az idő, a megyei rendőr-főkapitányság munkatársai is sűrűn nézegetik az órájukat, eleredt a hűvös eső is, mindenki menne már a dolgára. Csak a beutazók ellenőrzését végző rendőröknek és Annus úrnak kell még itt maradnia, utóbbiak szerda reggel hét óráig – ha már egyszer huszonnégy órás a szolgálata. Nem irigyeljük őket, s mielőtt bőrig áznánk, kocsiba ülünk, és elhajtunk a szerkesztőség felé. Csak két perc kell hozzá, hogy a megyei rendőr-főkapitányság munkatársait szállító Fabia elhúzzon mellettünk.

Frissítés: 
Cikkünk megjelenése után Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR vezetője az alábbi pontosítást kérte: 

Az Országos Mentőszolgálat a határátkelőhelyeken a rendőrséggel együttműködve végzi a testhőmérséklet ellenőrzést, az országba való belépés elbírálása nem a mentőszolgálat feladata. A határellenőrzéshez kapcsolódó egészségügyi vizsgálat valamennyi személyi és tárgyi feltétele rendelkezésre áll. Az átkelési pontok kijelölése az illetékes hatóságok feladata.

(Borítókép: Trenka Attila / Index)