A fideszes vezetők leváltásához akár alkotmányos trükkök is kellhetnek
További Belföld cikkek
- Péter Szabó Szilvia: Nem vagyok köteles eltűrni a lejárató kampányt
- Kiengedték a börtönből a korábban tévesen elítélt Kaiser Edét
- Törvénysértő felújításról beszélt a minisztériumi dolgozó, egy nappal később kirúgták
- Lázár János olyan fejlesztéseket ígért meg, amelyeket korábban még ellenzett
- Vitályos Eszter Magyar Péternek: Te prédikálsz a nők elleni erőszakról?
Összefoglaló cikkben foglalkoztunk azzal, hogy lesz közös ellenzéki program, de még a pártok sem tudják, kik fogják írni, a különböző műhelyekben párhuzamosan folyik az előkészítő munka. Csütörtökön az év elején alakult Ellenzéki Együttműködés (ELEGY) egy sajtóbeszélgetés keretében jelentette be például: szakbizottságokat hoznak létre, hogy olyan háttéranyagokat készítsenek, amelyek megalapoznak egy kormányprogramot.
Az Orbán-ellenesség és a szavazók összetartják az ellenzéket
A választások előtt néhány – egy-három – hónappal szokták közzétenni a választási programokat, vagyis az ellenzék nincs késésben
– nyilatkozta az Index kérdésére Nagy Attila Tibor, a Méltányosság politikai elemzője.
Az elemző szerint az ellenzéki pártok között csökkentek az ideológiai-tartalmi távolságok az elmúlt években.
A Jobbik már nem a szélsőjobboldalon van, így szalonképessé vált a többi ellenzéki párt számára
– jelentette ki.
A pártokat most az Orbán-ellenesség és az ellenzéki szavazók nagy részének akarata tartja össze.
Éppen ezért Nagy Attila Tibor megoldható feladatnak tartja a közös program elkészítését, már csak azért is, mert a háttérben vannak olyan szervezetek (például az ELEGY és a V21), amelyek segíthetik a szakmai munkát. Ugyanakkor azt is megjegyezte: lehetnek áthidalandó kérdések, szemléletbeli különbségek.
Az LMP még mindig kissé szkeptikus a globalizációval szemben, és inkább az ökoszemléletű gazdaságot részesítené előnyben, továbbá a párt nem híve a Demokratikus Koalíció által favorizált Európai Egyesült Államoknak sem – mutat rá az elemző.
Nagy Attila Tibor szerint azonban a DK egyértelműen globalizmus-, kapitalizmuspárti, és nagy hangsúlyt helyez az Európai Unió megerősítésére, de az utóbbi időben elmozdult a béremelések követelése felé. A Jobbikkal kapcsolatban megjegyezte: a pártelnök, Jakab Péter plebejuspárti kommunikációt folytat, míg a külpolitikai kérdésekkel szinte semmit sem foglalkoznak, így a párt
könnyen átadhatja a terepet e téren másoknak.
Az MSZP szintén a kisemberek, nyugdíjasok, alkalmazottak érdekében emel szót – tette hozzá az elemző, aki azt is leszögezte:
nincsenek áthidalhatatlan programbeli különbségek.
Arra a kérdésre, hogy az egyes pártok támogatottsága befolyásolhatja-e, ki milyen mértékben tud beleszólni a szakpolitikai munkába a tárgyalóasztalnál, Nagy Attila Tibor azt mondta: ha a közös program elfogadása előtt lesznek az előválasztások, akkor azok eredményei hatással lehetnek a folyamatokra.
„De nem a programalkotás lesz nagyon nehéz az ellenzék számára, hanem a személyi kérdések. Ki kerüljön befutó helyre a közös listán, ha lesz? Ki legyen a közös miniszterelnök-jelölt? Kik legyenek a helyi jelöltek? Természetesen nem a legkisebb párt véleménye lesz a perdöntő ebben a folyamatban.”
Kitért arra is, hogy egy ilyen közös ellenzéki programnak az ideológiai tartalom adja az iránytűjét, és ez nem spórolható meg belőle, csak szakpolitikai tartalmat ugyanis „nagyon nehéz közérthetően, hatékonyan kommunikálni a választóknak”.
Feloldódás az együttműködésben
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint a közös ellenzéki program szükséges, de nem elégséges feltétele a potenciális későbbi kormányzásnak. Az intézet október elején megjelent szeptemberi kutatása megállapította, hogy
kialakult az „összefogás-szavazó".
Ezzel kapcsolatban Pulai elmondta: ebből is látszik, hogy szakpolitikai témákban nincs érdemi különbség az ellenzéki táboron belül, a fontosabb kérdésekről ugyanazt gondolja a DK-s, a jobbikos, a szocialista és a momentumos is. Lehetnek még nyitott kérdések, de az ellenzéki tábor jelen pillanatban egy meglehetősen szűk ideológiai mezőn mozog.
„Az ellenzéki pártok nincsenek annyira távol egymástól, mint amennyire sok szempontból látszik. Táboron belül a baloldal sokat mozdult a jobboldal irányába, és ez fordítva is igaz. A legfontosabb négy területről, amelyekkel a pártok definiálni tudják magukat – az oktatásról, az egészségügyről, a demokráciáról és a korrupció elleni harcról – ugyanazt gondolják”
– fejtette ki az elemző, aki szerint egy potenciálisan kreatív, termékeny programalkotási folyamat indulhat el az ellenzéki oldalon. Arról is beszélt, hogy a sikeres választási eredmény egy eddigieknél is intenzívebb összeolvadás kezdete lehet.
Elindulhat egy nem a jobbikos értelemben vett néppártosodási folyamat, amelynek következtében egy széles ideológiai spektrumon álló politikai közösség, egy „köztársaság-párti” néppárt alakulhat ki.
Pulai András úgy látja, jelen pillanatban nem az az ellenzéki tábornak a problémája, hogy nagyon különbözők az egyes szereplők, hanem az, hogy nem tudják megkülönböztetni magukat egymástól, és ez identifikációs problémákat jelent. Ennek a feloldása azonban pont az, hogy
a szereplők elkezdenek egymáshoz konvergálni, majd aztán valamiféle együttműködés, összefogás révén feloldódnak egymásban.
Minél hamarabb elkészül a közös ellenzéki program, annál több ideje van a pártoknak azt megismertetnie a választókkal. A Publicus Intézet stratégiai igazgatója azt mondta: az ellenzéki szereplők akkor járnak jól, ha a választások előtt egy évvel leteszik az asztalra a közös programot, és ezzel kéz a kézben jár a jelöltek kiválasztásának a folyamata.
Ha nem lesz kétharmad, jöhetnek a trükkök
Nagy Attila Tibor szerint az ellenzéken belül már most gondolkodnak azon, hogy mit kezdenek majd az Orbán-rendszer által pozíciókba jutott vezetőkkel: a legfőbb ügyésszel, az ÁSZ elnökével, a Médiahatóság vagy a GVH elnökével.
Ha nem lesz kétharmaduk, akkor jogi trükkökre lesz szükségük e vezetők eltávolításához
– jelentette ki Nagy. Az ilyen trükkök közé sorolható, hogy új intézményeket állítanak fel, vagy meglévőket neveznek át, ahogy a Fidesz is csinálta 2010 után. A Legfelsőbb Bíróságból akkor Kúria lett, az adatvédelmi ombudsmanból adatvédelmi hivatal, az addigi vezetőknek pedig menniük kellett.
„Csakhogy a Fidesznek volt kétharmada. Ha a mostani ellenzéki pártok nem nyugszanak bele a Fideszhez közelálló vezetők megmaradásába a következő választásokat követően, és nem lesz kétharmados többségük, kemény alkotmányjogi-politikai küzdelmek várhatók”
– figyelmeztet a Méltányosság elemzője.
A Méltányosság elemzőjével egyetértve Pulai András szerint is fontos kérdés, hogy egy ellenzéki kormányváltás után mi legyen az állami intézmények élére kinevezett Fidesz-közeli vezetőkkel.
Blokkolhatják az ellenzék politikai programjának a megvalósítását. Olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek nem az ország politikai érdekeit szolgálják, hanem azt a szűk politikai közösséget, amely őket odarakta
– fogalmazott a Publicus Intézet stratégiai igazgatója. Hozzátette:
Ezen el kell kezdeni gondolkodni, és az ellenzéknek ki kell találnia a megoldásokat – még ha ezt nem is feltétlenül a nyilvánosságban kell tenniük.”
Borítókép: Ellenzéki képviselők a napirendről szavaznak az Országgyűlés rendkívüli plenáris ülésén 2020. augusztus 3-án. MTI/Kovács Tamás