Sok gyerekben szorongást és félelmet ébresztett a járvány

Bojti Andrea gyermek- és ifjúságpszichológus az Index kérdésére kifejtette, hogy a gyerekek óvodáskorban már aktív részesei egy közösségnek, elkezdik megértetni magukat a felnőttekkel, valamint játékos feladatokat is kapnak, ezeken keresztül a társadalmi normáknak megfelelően szocializálódnak.

Az ilyen csoportos játékok a gyerekek között működnek igazán jól, mert olyan képzelőerejük, olyan mágikus gondolkodásuk van, amit csak a kortársaikkal együtt tudnak igazán megélni.

Ezek a beszédkészség, az érzelmi intelligencia és az empátia fejlődésében is fontos szerepet játszanak. Az oviból kifelé, kisiskolásként egyre fontosabbá válik a teljesítmény, megjelenik a büszkeségérzet egy piros pont után, ami az egyéni motivációt is magával hozza, de ez otthon tanulva nem feltétlenül van így. A szülővel kevésbé szabálytartó a gyerek, több mindent megenged magának, és a közeg sem olyan inspiráló, mint egy iskolában, ezért nehezebb a haladás.

A kamaszkorban előtérbe kerül a kortárs közösség, egymás felé fordulnak a fiatalok, és egyre kevésbé érdekli őket, hogy a tanár vagy a szülő mit gondol. Kibontakozik az identitáskrízis, keresik a helyüket, és a szerelem jelenléte sem elhanyagolható.

Az iskola nem csak a tanulásról szól, a közös programoknak, élményeknek is fontos szerepük van, de ezek – a járvány miatt a közösségből kiszakítva – mind kimaradnak a fiatalok életéből.

Bojti Andrea úgy tapasztalja, hogy sok gyerekben szorongást is generált a jelenlegi szituáció, ami elérte a megbetegedéstől vagy haláltól való félelem szintjét, konkrét tüneteket, például rémálmokat és fejfájást okozva. Ez a szülőket is megviseli.

Azok viszont megkönnyebbülésről számoltak be, akiknél probléma volt a beilleszkedéssel. Nekik egyszerűbb otthon maradni, de ez nem oldja meg a közösségi életben való részvétellel kapcsolatos nehézségeket – teszi hozzá a gyermekpszichológus.

Lehet és kell is törekedni arra, hogy pótoljuk a kimaradt dolgokat

– szögezi le Bojti, kiegészítve azzal, hogy a nagyobb gyerekeknél könnyítő faktor az állandó online kommunikáció egymással, de ezzel együtt is szükség van a személyes találkozókra.

Az egészen kicsi, csecsemőkorú gyermekek szülei attól is tartanak, milyen hatása lehet annak, hogy ilyen helyzetbe születnek, és esetleg hosszú ideig nem találkoznak kortársakkal.

A gyermekpszichológus a hétköznapok keretezésének szükségességére is felhívta a figyelmet, mert könnyű elúszni, amikor a digitális oktatás miatt egész nap a gép előtt vannak, és utána sincs túl sok opció a programokra. Fel kell osztani, melyik napszakban mi a teendő, a szülőknek pedig arra is gondolniuk kell, hogy néha váltsák le egymást a gyerek mellett, és próbáljanak egy kis időt egyedül tölteni.

A tanároknak és a diákoknak sem könnyű

Fenyő D. György gimnáziumi magyartanár az Indexnek kifejtette, hogy ebben a kérdésben külön kell választani magát az oktatást és az iskolától való távollétet.

Úgy érzékelem, hogy az otthon ülést rosszul viselik a gyerekek: általános és főleg középiskolás korban már komoly szociális és érzelmi igényeik vannak. Nem arra vágynak, hogy otthon legyenek a szüleikkel, hanem a barátaikkal és a szerelmükkel akarják tölteni az időt.

A digitális oktatást összefoglaló jelleggel szerinte nehéz értékelni, mert iskolánként nagyon eltérnek a módszerek. Valahol minden teljes tanórát megtartanak és akár napi 6-7 órát is a gép előtt kell ülni, máshol ennél kevesebbet. Van, ahol a digitális oktatás szervezetten, szabályzattal és etikai kódexszel megtámogatva történik, de előfordul olyan is, hogy egyszerűen a tanárokra van bízva, mit tesznek.

A hatékonyság is kérdéses, mert az osztályteremben tartózkodva, személyes jelenléttel, sokkal könnyebb megragadni a diákok figyelmét, ráadásul a tanár rögtön ellenőrizni tudja az órai munkájukat.

A megértést, a tanulást és a közös gondolkodást is segíti a jelenlét, a diákok közösségi élményeiről nem is beszélve. Ezek az elemek most mind háttérbe szorulnak.

Fenyő D. György viszont egy pozitívumot is felfedezett, ez pedig a digitális platformok használatának elsajátítása a pedagógusok részéről.

Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy a tanároknak, főleg a családosoknak sokat számított, hogy az iskolában kiszakadtak a házimunkából. Az pedig különösen embert próbáló élethelyzet, amikor otthon van a gyerek, főzni és takarítani kell úgy, hogy közben a diákjaival is foglalkozzon. Ez utóbbit pedig az állandóan felmerülő technikai akadályok és a gyerekek viselkedése is nehezítheti.

Én azt látom, hogy a tanárok is sokat tanultak platformhasználatban, de rendkívül frusztráló, hogy nagyon kötött formában kell kommunikálni a gyerekekkel. Ahogy az is frusztráló, hogy a tanár sokszor csak fekete kockáknak vagy avataroknak tart órát, mert ki vannak kapcsolva a kameráik.

(Borítókép: Távoktatás keretében tanulnak otthon 2020. november 11-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)