Hermina
15 °C
27 °C

Minden ötödik pedagógus a pályaelhagyáson gondolkodik

000 92A9JL
2021.07.20. 15:49 Módosítva: 2021.07.21. 06:07
“Szó szerint luxus ma tanárnak lenni, hiszen aki ezt a hivatást választja, az tulajdonképpen elfogadja, hogy házastársi segítség nélkül nem tudja a családját eltartani” – reagált az Indexnek Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke arra a megdöbbentő kutatásra, amelyet nemrég az ELTE egy kutatócsoportja készített. A felmérésből kiderült többek közt az is, hogy a tanárok 89 százaléka érzi úgy, hogy a munkája nincs megbecsülve.

Országos felmérést készített az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karához tartozó Neveléstudományi Intézet felsőoktatási- és innovációkutató csoportja. A MoTeL (Models of Teacher Learning) című kutatásban a pedagógusok szakmai fejlődését és jóllétét vizsgálták, az eredmények pedig számos problémára rávilágítottak.

A felmérés 2020 októbere és 2021 februárja között készült 656 általános és középiskolából 5063 pedagógus és intézményvezető részvételével. Az Index most idézi a Gyorsjelentés legfontosabb eredményeit.

Egyértelműen látszik, hogy az időhiány és a leterheltség egyre nagyobb gondot jelent. 

Háromból két pedagógus nyilatkozott úgy, hogy ez a szakmai fejlődését teljes (26,8 százalék), vagy jelentősebb mértékben (36,6 százalék) akadályozta, és csak 6,5 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem érzi magát leterhelve.

Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint a kirívó eredmény hátterében az áll, hogy míg sok munkavállaló heti 40 órát dolgozik, addig a pedagógusok átlagosan 53-56 órát teljesítenek.

A legnagyobb gond az, hogy az iskolákban nincsenek segítők, asszisztensek, akik bizonyos terheket levennének a tanárok válláról. Így jobb híján minden egyes tevékenység – például egy szűrővizsgálatra való elkísérés – is a pedagógusokra hárul. Így jön ki ez a rettentően magas óraszám, ami mellett a kollégáknak nincs ideje feltöltődni, mentálisan regenerálódni

– jelentette ki az Indexnek Szabó Zsuzsa. A PSZ elnöke hozzátette: a leterheltség a koronavírus okozta távoktatásban még inkább jellemző volt, digitális tananyagok híján ugyanis a tanároknak saját maguknak kellett kidolgozni, miképp tudják a tanítást az online térbe áthelyezni. Mint mondja, ehhez semmilyen segítséget nem kaptak a kormánytól – hiszen tavaly márciusban egy hétvége alatt kellett átállni a digitális oktatásra – , a kollégák csak egymásra számíthattak, az idős, sok esetben otthoni internettel sem rendelkező pedagógusoknak pedig különösen nagy szüksége volt a fiatalabbak támogatására.

Sokan nem rendelkeztek szélessávú internettel, eszközökkel, így nekik a költségeik is megnövekedtek a távoktatás alatt. Kértük a kormányt, hogy utólag fizessék ki ezt a plusz kiadást – százezer forintról lett volna szó – de végül semmiféle kiegészítést nem kaptak az érintettek

– számolt be Szabó Zsuzsa.

Talán a fent említett gondokkal magyarázható a Gyorsjelentés azon eredménye is, miszerint a válaszadók egynegyede-egyharmada a megfelelő eszközök hiányát, és az országos szabályozók rugalmatlanságát is egy komoly visszatartó erőnek tartja.

Drámai adat a megbecsültségről

A pedagógusoknak csupán nem egészen fele (48,2 százalék) gondolja azt, hogy a pályának több az előnye, mint a hátránya, és 89 százalék érzi úgy, hogy a munkája nincs megbecsülve. Amellett, hogy egy pályakezdő bruttó 230 ezret keres, vagyis nettó 150 ezer forintot kap kézhez, számos más tényező van, ami miatt a tanításnak ma már nincs presztízse.

„Szó szerint luxus ma tanárnak lenni, hiszen aki ezt a hivatást választja, az tulajdonképpen elfogadja, hogy házastársi segítség nélkül nem tudja a családját eltartani. Legfrissebb felmérésünk rávilágított, hogy egy olyan tanár, aki egyedül neveli a gyermekét, de már több mint öt éve a pályán van, a létminimum alatt él.

A világon sehol máshol nincs arra példa, hogy a diplomás pedagógusok bérét ki kelljen egészíteni, hogy elérje azt a szintet, amit egy nem diplomás keres.

Alig néhány év alatt több millió forinttól esnek el a kollégák amiatt, mert nem a folyton növekvő minimálbért veszik alapul bérük megállapításakor” – jelentette ki a PSZ elnöke. Hozzátette: az alacsony fizetések mellett a nyári táboroztatásért kapott díjazások is nevetségesek, vannak olyan tanárok, akik egy heti munkájukért 25 ezer forintos élelmiszer-utalványt kapnak, amelyet vagy be tudnak váltani lakóhelyükön, vagy nem, mert nincs azt elfogadó üzlet.

Sokan csalódnak az iskolából kilépve

Az ELTE kutatásában a válaszadók többsége (71,1 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy számára a gyerekekkel/fiatalokkal való munka szeretete játszott nagyon fontos szerepet a pályaválasztásban.

A pályaválasztás fontos motivációi voltak továbbá a korábbi tanulási tapasztalatok, az inspiráló tanár (47 százalék), valamint a tanításra való képesség (43,5 százalék).

A tanítás mindenféleképpen meseszép hivatás, de egyben hatalmas felelősség is, hiszen mi vagyunk azok, akik hatást gyakorolhatunk a jövő nemzedékére. Mindezek ellenére az egyetemet elhagyva sok pályakezdő csalódik, arcon csapja őket a valóság, ami sokkal rosszabb, mint az, amit tanulmányaik alatt elképzeltek, reméltek

– mondta Szabó Zsuzsa.

A kérdőívet kitöltő pedagógusok túlnyomó többsége ennek ellenére szeret jelenlegi iskolájában dolgozni (94 százalék) és elégedett a teljesítményével ebben az intézményben (95,6 százalék). A kiégés veszélyére figyelmeztet ugyanakkor az, hogy a válaszadók közel fele inkább vagy teljes mértékben egyetért azzal, hogy a pályája elején lelkesebb volt, mint most (47,8 százalék). A többség (69,5%) így is inkább vagy biztosan újra a pedagóguspályát választaná. 

Ettől függetlenül aggasztó tény, hogy minden ötödik pedagógus, a válaszadók 17,2 százaléka fontolgatja a pályaelhagyást.

A PSZ elnöke kiemelte, hogy a derékhad már most 50-55 éves, ami azt jelenti, hogy hamarosan elmennek nyugdíjba. A szakszervezet ugyanakkor hiába kongatja évek óta a vészharangot, nincs annyi fiatal, akiket a helyükre fel lehetne venni, így a közeljövőben 4000 pedagógus pótlása a megoldandó feladat. Szintén aggasztónak nevezte, hogy már nemcsak a hátrányos helyzetű településeken, hanem már a XII. kerületben sem lehet pedagógust találni. „Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz, aki tanítsa a gyerekeket” – jelentette ki Szabó Zsuzsa.

A nyomás miatt növekszik a táppénzes betegek száma

Fontos kérdés, hogy a pedagógusok a digitális okozta extra terhelést követően miként tudnak regenerálódni a nyári szünetben. Ercse Kriszta oktatáskutató egy korábbi online eseményen arról beszélt, hogy meg kell szervezni a mentális felzárkózást, hiszen ahogy az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok is a frontvonalban voltak.

Mindenki fáradt, fásult és pszichésen leterhelt, így az ő talpra állásukról is mihamarabb gondoskodni kell, mert ha nem, annak a gyerekek isszák meg a levét szeptemberben

– jelentette ki a Civil Közoktatási Platform (CKP) szóvivője.

Szabó Zsuzsa emellett arról számolt be lapunknak, hogy a folyamatos túlterheltség, a stressz és a növekvő nyomás miatt egyre több pedagógus, oktatásban dolgozó betegszik meg.

„Növekszik a táppénzes betegek száma, pedig jól tudjuk, hogy egy tanár csak akkor megy betegszabadságra, ha már minden kötél szakad” – tette hozzá a PSZ elnöke.

(Borítókép: Damien MEYER / AFP)