Egy ölelés, egy közös sírás is rengeteg erőt adhat

A Semmelweis Egyetem kiadványa már rögtön az elején tisztázza, hogy a gyász nagyon összetett folyamat, hiszen olyankor nemcsak a szeretett személy hiányát éljük át, hanem számos ponton megváltozik az életünk.

Bizonyos tevékenységeket már nem tudunk az elhunyttal együtt végezni, és gyakran örömforrásaink egy része is a szeretett személyhez kötődött. A veszteség következtében a szokásaink is átalakulhatnak, de változhat a megélhetésünk és a családon belüli szerepünk is. A koronavírus-járvány idején ráadásul a körülöttünk lévő világ is fenekestül felfordult, ami a gyászhoz kapcsolódó hagyományokat is alaposan átírta.

A kórházi látogatási tilalom miatt nemegyszer megtörtént, hogy szerettünket elvitte a mentő, és bizony attól fogva soha többé nem ülhettünk oda az ágya mellé, nem foghattuk a kezét és nem vihettünk be neki személyes tárgyakat. A találkozásra csak kivételes alkalmakkor volt lehetőség osztályvezetői engedéllyel, amikor a beteg már olyan súlyos állapotban volt, hogy elérkezett a búcsú ideje. A temetések is szigorú szabályok mentén zajlottak, a halotti torok jellemzően elmaradtak, és szeretteinkkel, barátainkkal, sőt a home office miatt még a hozzánk közel álló kollégákkal sem oszthattuk meg a fájdalmunkat, pedig egy ölelés, egy közös sírás ilyenkor rengeteg erőt adhat

– mondta az Indexnek Zelena András, Batthyány-Strattmann díjas gyászterapeuta. A haláltan szakértője hozzátette, hogy az utazás is bevett pótcselekvés gyász idején, erre pedig szintén nem volt lehetőség.

A szakember felhívta a figyelmet, hogy a Covid okozta halálesetek egy jelentős része teljesen váratlan volt, azok, akik két-három hete még életerős, dolgozó édesapák, édesanyák voltak, egyik napról a másikra megbetegedtek, lélegeztetőgépre kerültek, a következő pillanatban pedig már csörgött a telefon, az ügyeletes orvos pedig közölte a hozzátartozókkal a rossz hírt.

A járvány idején sok esetben azok váltak áldozattá, akiknél a halál gondolata még csak fel sem merült. Gondoljunk itt a kisgyermeket nevelő szülőkre, a fiatal és energikus nagyszülőkre. Ők azok, akik nem tudták befejezni az életüket, nem tudták felnevelni gyermekeiket, unokáikat. Ezek az esetek nemcsak a szűk, de a tágabb környezetet is letaglózzák, így az elmúlt másfél évben szinte mindannyian szembesültünk azzal, hogy az élet véges. Emellett azok az alapbetegségek, amelyekkel eddig viszonylag jól együtt lehetett élni – például a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás – most komoly kockázati tényezővé váltak, így a halálfélelem is beköltözött a mindennapjainkba

– mutatott rá az egyetemi docens.

Civilek által írt Covid-emlékkövek, amelyeket minden egyes koronavírusban elhunyt honfitársunk után helyeztek el a Margitszigeten

Fotó: Branstetter Sándor / MTI

A Magatartástudományi Intézet kiadványa fontos tanácsokat is ad arra vonatkozóan, hogy gyász idején mit tehetünk annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat.

• Beszéljünk! Ne tartsuk magunkban érzelmeinket és gondolatainkat!
• Próbáljuk meg a bennünk kavargó érzéseket szóban vagy írásban megfogalmazni!
• Keressük a kapcsolatot szeretteinkkel, barátainkkal, és lehetőleg minél kevesebbet legyünk egyedül!
• Meséljünk az elhunytról és a vele való kapcsolatunkról másoknak. Fontos, hogy elmondjuk az emlékeinket a halála körülményeiről és arról, hogyan érintett bennünket. Ugyanakkor az elhunyttal kapcsolatos legtöbb élményünk nem a halálához köthető, hanem az életéhez. Meséljünk minél többet ezekről az élményeinkről is!
• Étkezzünk rendszeresen! Legyen meg a napi háromszori étkezés, és igyekezzünk mindennap nagyjából ugyanakkor reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Ha nincs étvágyunk, azt a pár falatot, amit eszünk, ezekben az időpontokban együk!
• Kerüljük az alkoholt, a dohányzást vagy bármilyen káros szert.
• Figyeljünk oda az alvásunkra!
• Mozogjunk rendszeresen!
• Törődjünk magunkkal, éppen annyira figyeljünk a külsőnkre, ahogy mindig szoktuk, még akkor is, ha most nem tűnik fontosnak.

Sok egyéb veszteséget is elszenvedtünk a Covid idején

A pandémia idején a veszteségek úgy általában váltak nagyon gyakorivá. Az egészségüket, a munkahelyüket, ezáltal az anyagi biztonságukat is sokan vesztették el, míg mások a sportnak vagy szeretett hobbijuknak intettek búcsút.

„Szintén veszteség – csak erről talán kevesebbet beszélünk –, hogy a koronavíruson áteső betegek egy részének a mai napig nem tért vissza a szag- és ízérzékelése, ami például egy családjának nap mint nap főző édesanyának az életét igencsak megnehezíti. Emellett a baráti kapcsolatok sok esetben meglazultak, azok a szépkorúak, akik eddig együtt járták a természetet vagy együtt sakkoztak egy fürdőben, most ritkábban vagy egyáltalán nem találkoznak, így egyre több a magányos idős, de a fiatalok közül is sokan küzdenek lelki gondokkal” – mondta Zelena András, hozzátéve, hogy az elmúlt időszak nehézségeit tetézi az őszi depresszió, így a következő hetekben különösen fontos odafigyelni magunkra.

(Borítókép: Egy férfi sétál az utcán az egészségügyi dolgozók tiszteletére készített festett épület előtt 2021. szeptember 20-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!