Tóth Imre Bruti: A viccelődést nem mi kezdtük, hanem a közmédia

Az állami pénzből, idén konkrétan 130 milliárd forintból finanszírozott közmédia a mostani kampányidőszakban is öt-öt percnyi bemutatkozási lehetőséget biztosít szerdánként és csütörtökönként a választáson országos listát állító pártoknak, illetve pártszövetségeknek, hogy élő adásban mutassák be programjuk főbb elemeit, fontosabb gondolatait.

Szerdán a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) volt a soros, a párt egyik szimpatizánsát, Tóth Imre Brutit küldte az M1 stúdiójában, aki az élő adásban neki is állt ismertetni a párt programját, ám közbejött egy fontos telefon. Mivel Tóth Imre Brutit az általa Kicsimnek szólított kedvese hívta, kénytelen volt felvenni, majd a következő öt percben az ő csevegésüket hallgathattuk meg.

Honnan jött a telefonálós performance ötlete, és mi alapján dőlt el, hogy idén ön használhatja ki a Kutyapárt világmegváltó öt percét az M1-en?

Tóth Imre Bruti: Hivatalosan sem tagja, sem aktivistája nem vagyok az MKKP-nek, magamat leginkább csak szimpatizánsnak tartom. Viszonylag régi az ismeretség, a barátság Kovács Gergővel, a Kutyapárt elnökével, akivel időnként szoktunk közösen agyalni kutyapártos poénokon, gegeken. A mostani közmédiás akció egyszer csak beugrott, leírtam Gergőnek az ötletemet, mire mondta, hogy menjek és csináljam. Az egésznek az volt a kiindulási alapja, amit mindannyian tudunk, hogy vicckategória, amit a közmédia művel azzal, hogy négyévente csak öt percre hív be nem szigorúan kormányközeli vendégeket. Vagyis a viccelődést nem mi kezdtük, hanem a közmédia.

A képernyőn keresztül úgy tűnt, hogy az igencsak szigorú stílusú műsorvezető is alig bírja visszafogni a nevetést. Valóban így volt?

Az M1 munkatársai a stúdióban valóban elmosolyogták magukat, a kameratőrök is nevetgéltek a háttérben, de nyilván tartaniuk kellett magukat, mert hát ugye méltóság is van a világon.

Akkor ezek szerint nem vették rossz néven, hogy végigtelefonálta a kedvesével az adást?

Nem, egyáltalán nem. Nem váltunk el rossz hangulatban. A végén mondtam is a műsorvezető hölgynek, hogy ne vegye magára, nem volt ebben semmi személyes, csak rosszkor ült rossz helyen.

Amúgy volt valaki a vonal végén?

Nem, csak eljátszottam. Az adás előtt kérték is, hogy kapcsoljam ki a telefonomat, de mondtam, hogy kelleni fog a performance-hoz. Akkor még persze nem értették, hogy miért.

A közmédiában nyújtott szereplése nagy karriert futott be az interneten, rengeteg pozitív visszajelzést kapott a közösségi oldalakon. Bár többen kifogásolták, hogy keményebben is odaszúrhatott volna a poénokkal. Miért fogta vissza magát?

Valóban voltak, akik mondták, hogy jobban oda lehetett volna mondani, többet kellett volna fricskázni, de én alapvetően nem szeretnék összeakaszkodni senkivel. Sőt részemről a dolognak nincs semmiféle pártpolitikai jelentősége, legfeljebb annyi, hogy talán lesz még, akit fel tudtam ébreszteni azzal kapcsolatban, hogy mennyire erős túlzás az, ami zajlik a közmédiában. De ettől függetlenül engem elsősorban a poén éltet.

Nyilván, mint minden stand-up-előadás, ez a szereplés is lehetett volna még szórakoztatóbb, még tökéletesebb, főleg mert menet közben felejtettem el poénokat. A lényeg, hogy a hozzám eljutott visszajelzések alapján sokan felkapták a fejüket a videóra, akinek értenie kellett, az értette, hogy az akció miről szólt, vagyis mondhatom azt, hogy a poén betalált. Azóta is folyamatosan hívogatnak az ismerősök és az ismeretlenek, hogy menjünk és igyunk meg egy sört.

A szintén a közmédián futó Rádiókabaréból tényleg ki van tiltva, ahogy a műsorban említette?

Hat évig állandó tagja, fellépője voltam a Rádiókabarénak, majd jött a Fábri Sándor-féle vezetés, és azóta sem hívtak, pedig jelentkeztem. Azóta sem tudom, hogy mi történt, mindenki döntse el maga, hogy ez kitiltásnak számít-e. Ettől függetlenül szerencsére rendelkezésre állnak a fórumok, ahol meg tudok nyilvánulni. Humoristakarrieremet a Dumaszínházban kezdtem, majd hat-hét éve váltottam, és azóta is szabadúszóként dolgozom. Milliomos nem leszek, de tisztességesen meg lehet élni a fellépésekből. Egyszerű kis élet, de vidám.

2017 áprilisában a Kutyapárt önt indította a zuglói időközi választáson, ahol eredményével végül megelőzte a Lehet Más a Politika jelöltjét. Idén miért nem indul?

Akkoriban még valóban kvázi viccpárt volt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, én pedig úgy voltam vele, hogy egy humorista hol máshol tevékenykedhetne, mint egy viccpártban. Bár belépni akkor sem léptem be. Azon a zuglói időközi választáson teljesen poénra is vettük a figurát, és az esélytelenek nyugalmával elindultam. De még így is kaptam hét százalékot, ami akkor a Kutyapárt legjobb választási eredményének számított.

A szlogen valószínűleg elérhette a hatását, mert azt ígértem, ha megválasztanak, nem megyek oda, így lopni sem tudok. Valószínűleg sokan beláthatták, hogy ez logikus. Most is kérdezték, hogy debreceniként nem akarok-e indulni Debrecenben, de mondtam, hogy köszönöm szépen, most nem, mert jelenleg annyira kiélezett a politikai helyzet, hogy én ebből most inkább szeretnék kimaradni. Politikusi ambícióim egyébként nincsenek.

Lát esélyt arra, hogy a Kutyapárt idén bekerül a parlamentbe?

Mivel ők az egyetlen párt, akik folyamatosan, keményen dolgoznak, szerintem teljesen jó helyük lenne a parlamentben. Elképzelhetőnek tartom, hogy ha bejutnak, valamiféle hibrid pártként definiálnák őket, akik egyszerre viccelődnek, miközben érdemi munkát is végeznek. Én örülnék neki, ha ott lennének, mert egész biztosan üde színfoltot jelentenének az Országgyűlésben.

Végezetül, ha megenged egy személyes kérdést: hogy van a kedves párja?

Jól van, köszönöm. Csak folyton hívogat. És amikor hív, nem tudom letenni.

(Borítókép: Tóth Imre Bruti. Fotó: Jakkel Rudolf)