Mi történik a magyar politikában a negyedik kétharmad után?

A 2022-es országgyűlési választásokon a 199 fős parlamentben a Fidesz–KDNP 135, a hatpárti ellenzék 57, a Mi Hazánk Mozgalom hat képviselői helyet nyert. Az ellenzék vezető erejévé a Demokratikus Koalíció vált, míg a vesztes miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter már bejelentette, hogy új, konzervatív pártot alapít.

Visszaállt a centrális erőtér?

A 2022-es országgyűlési választások után a magyar politikai palettán visszaállt a 2018 előtti időszakot jellemző megosztottság. A Fidesz–KDNP-től balra és jobbra található parlamenti pártok taszítják egymást, az összefogásuk elképzelhetetlen. Zárug Péter Farkas úgy gondolja, „ha formálisan nézzük, a frakciók sokasága ellenére is, akkor a háromosztatú parlament újra a centrális erőtérbe hozta vissza a Fidesz–KDNP pozícióját a pártverseny szempontjából”.

Azonban, hogy ennek mi lesz a tartalma, még nem látható. Ezt az ellenzéki pártok politizálása fogja megtölteni valódi tartalommal. Ha a Mi Hazánk a régi Jobbik útján indul el, és nemcsak az ellenzék, hanem a Fidesz szempontjából is önállóan értelmezhető, érvényes, és hiteles ajánlata lesz a magyar választók felé, akkor már nemcsak formai, hanem tartalmi értelemben is kialakulhat a Fidesz centrális régi-új pozíciója. Ha viszont, csak hangosabb, és szubkulturális témákat vivő jobboldali kistestvérként jelentkezik a választók számára, akkor pro forma marad a centrális erőtér értelmezése.

Nagy Attila Tibor szerint a Fidesznek kedvező, hogy tőle balra és jobbra is van politikai erő, ezáltal a politikai ideológiai spektrum centrumában maradhat, de arra is felhívta a figyelmünket, hogy a Mi Hazánk frakciója meglehetősen kicsi, a 199-ből hat mandátumot számlál, „így mivel a szélsőjobb mégiscsak gyengébb a 2010-es vagy 2014-es állapotokhoz képest, csak megszorítással beszélhetünk centrális erőtérről”.

Mégis, kicsit visszatérhetünk a 2010–2014 közötti parlamenti ciklushoz: a Mi Hazánk kimondhat még a Fidesznél is keményebb dolgokat a cigánykérdésről, a zsidókérdésről, a Fidesz a párt felvetéseinek stílusától pedig kényelmesen elhatárolódhat. Ez a pozíció a Fidesz számára annyiban kedvező, hogy rámutathat, van tőle jobbra szélsőséges erő. Ugyanakkor – ahogy a 2010–14 közötti ciklusban is a Jobbik esetében láthattuk – a Fidesz magyarázkodásra is kényszerülhet a Mi Hazánkhoz való viszonyulásával kapcsolatban, különösen akkor, ha a Fidesz és a Mi Hazánk közötti együttműködésről vagy az együttműködésnek a látszatáról lesz szó

– mondta Nagy Attila Tibor.

A politikai elemző leszögezte, hogy a Mi Hazánk jelenleg szalonképtelen párt, a vele való együttműködés vagy annak látszata nem kellemes a Fidesz számára sem.

Ellustulhat a Fidesz?

Bayer Zsolt publicista az Index Kibeszélő című műsorában a negyedik kétharmados parlamenti többséget hozó győzelem után elmondta: „Benne van a pakliban, hogy ellustul a Fidesz–KDNP, mert ha nincs olyan ellenzék, amelyik értelmezhető, értelmes, megfontolandó javaslatokat tud letenni, amelyik tud képviselni egy valódi alternatív politikát, akkor az ember hajlamos ellustulni”.

Zárug Péter Farkas a belekényelmesedésre vonatkozó kérdésünkre kifejtette, olyan időket élünk, amely nem ad lehetőséget a kormánypártnak az ellustulásra.

Új, »kitermelt kockázati tényezők« jelentkeznek Orbán Viktor számára, amelyre nem szokványos megoldásokkal kell válaszoljon ő személy szerint, és a kormány intézményes üzeme. A háború, a menekültáradat, a gazdasági válság, a választók materiális biztonságának megőrzésére tett ígérethalmazok napról napra, eddig nem ismert vizekre viszi a kormányt, és bizony ilyen időkben elég egy nem látott jéghegy, vagy elég egy kis zátony, és borulhat minden

– részletezte a politológus, hozzátéve: „Látszólag az Orbán-rendszer készen van, a gép forog, az alkotó pihenhetne, de ez a mostani időkben lehetetlen, ahogyan a szövetségesekkel való vita is békeidőkben lehetett csak olyan harcias. Mindezek együttesen nem engedik a rendszer ellustulását”.

Merre tovább, ellenzék?

Zárug Péter Farkas szerint fontos tisztázni, hogy ma nincs hat ellenzéki párt a balliberális oldalon. A politológus ezt azzal magyarázza, hogy érdemben pártként csak a DK működik, „a Momentumról és a Jobbikról a politológia-tankönyvek szervezett pártokra vonatkozó definíciói csak részben igazak, de a Jobbik valószínű inkább szétesőben van”.

A többi formáció értelmezhetetlen pártként. Ezek politikai hulladékok, az MSZP-vel együtt. Se tagságuk, se bürokratikus gépezetük, se intézményi hálójuk, se lokális beágyazottságuk, se átfogó programjuk, se karrierkínálatuk, se társadalmi-gazdasági háttérbázisuk nincs. Vagyis ezek tíz fő alatti, hangoskodó politikai lobbisták formális szervezetei az egyre szűkülő politikai piacukon való zsákmányszerzéshez.

Zárug Péter Farkas politikai kifutást egyedül a DK-ban lát, „Gyurcsány Ferencnek van és lehet valós karrierkínálata mind pártbürokráciájában, mind a helyi, megyei és országos politikussá válás szempontjából, ezért fel is fogja szívni a számára használható figurákat, míg a többi kihullásában érdekelt”.

A politológus úgy véli, a Momentumban is lehet potenciál, ha együtt marad a párt és építkezik, de „simán benne van egy LMP-típusú szétesés is a jövőjük forgatókönyvében”.

A többi politikai lobbista pedig majd hangoskodik a túlélése miatt. Márki-Zay Péter ugyanezt fogja tenni, ha pártot alakít, és mint Hektor az alvilágban, vakon, süketen és némán bolyongva keresi majd a nem létező kiábrándult fideszes szavazókat.

Zárug Péter Farkas ugyanakkor rögzítette, hogy a szlovén választás megmutatta, „sűrű történelmi időkben gyors lehet a hangulatváltozás, ahogy jéghegy, vagy zátony is beüthet a kormánypártnak”. Ezt azzal egészítette ki, hogy egy parlamenten kívüli szerveződés sokkal valószínűbben tudna érvényes programmal előállni ilyen időkben, „mint a leharcolt, örök túlélő politikusi és lobbista gárda a mai ellenzéki patkóban”.

Nagy Attila Tibor tarthatatlannak nevezte a hat ellenzéki párt önállóságát.

Minél fragmentáltabb az ellenzék, annál rosszabb, hiszen a Fidesz tovább ijesztgetheti a közvéleményt azzal, hogy az egymással is vitatkozó pártok nem tudnák az országot kormányozni rendesen

– fogalmazott a politikai elemző, azzal folytatva, hogy az ellenzéken belüli megosztottságot Márki-Zay Péter tovább súlyosbíthatja a saját pártja megalakulásával, mert a kampányidőszak és a vereség elmélyítette az egyes pártok – főleg a DK, Jobbik – és a korábbi miniszterelnök-jelölt közötti ellentéteket.

A fragmentáltság még látványosabb is lesz, mivel a Mi Hazánk és az összes többi ellenzéki párt szemben állnak, „vagyis az összellenzék még kevésbé tudja adni a biztonság, a kormányképesség érzetét a választópolgároknak”.

Nagy Attila Tibor úgy összegzett, hogy

egy nagy ellenzéki párt szükséges, amelyik képes lefedni az ellenzéki szavazóközönség nagy részét, mint amilyenné a Fidesz is vált az 1994–98 közötti ellenzéki időkben. Ehhez azonban valódi tartalmi egység, nagy szervezet, vonzó alternatívaállítás, sok pénz is kell, a pártok összeolvadása önmagában még nem elegendő.

Mekkora tér van a Mi Hazánk növekedésére?

Zárug Péter Farkas szerint a Mi Hazánk nem veheti fel „a hangos kis-fidesz, vagy csak társadalmi perifériákat, rétegeket érdeklő témákkal foglalkozó párt szerepét”. Ezt azzal indokolta, ha a párt itt kötné le a politikai fókuszát, „és ezeken kívül a Fidesz javaslatait kizárólag csak konstruktíve megszavazó párttá válna – mint a MIÉP annak idején –, akkor a parlamenti létéért fog küzdeni ebben a ciklusban”.

Ugyanakkor, ha hitelesen meg tud nyitni a jobboldali tábor felé nagy morális, erkölcsi dimenziókat is ellenzéki arcéllel, akkor sokkal nagyobb esélye lenne a növekedésre, mint egy bármilyen jobbközép pártnak. Ha a radikális témákon kívül is képesek lesznek szakpolitikai és erkölcsi vonatkozásban mást mutatni és adni a választóknak, mint a Fidesz és a baloldali ellenzék, akkor a régi Jobbikhoz hasonló középpárti méretet is elérhet a párt az elkövetkező négy évben.

Nagy Attila Tibor a Mi Hazánkra vonatkozó kérdésünkre azzal kezdte, hogy a Jobbiknak éveken át tartott, amíg a néppártosodási folyamatnak köszönhetően nagyjából kikerült a politikai karanténból. A Mi Hazánk vezető politikusai ezt a folyamatot utólag elhibázottnak látják, és azt tartják helyesnek, ha visszatérnek az eredeti, nemzeti radikális Jobbik hagyományaihoz.

A politikai elemző viszont kijelentette:

Csakhogy a Jobbik számára akkor előállt dilemma a Mi Hazánk számára sem kerülhető meg, nevezetesen az, hogy Magyarországon parlamenti választások útján szélsőjobboldali párt még soha nem került hatalomra. Az akkori Jobbikot jellemezte az antiszemitizmussal való kacérkodás, a cigányság kritizálása – ám kiderült, hogy ezzel a politikával a választók maximum 20 százalékát lehet megnyerni, de a további növekedés útja zárva volt.

Nagy Attila Tibor álláspontját azzal erősítette tovább, hogy a magyar választók többsége – ahogy a 2022-es választások eredménye bizonyítja – nagyon igényli a biztonságot, erősen kockázatkerülő, és nem szereti a szélsőségességet, vagy az olyan politikát, amelyik a szélsőségesség látszatát adja. Így attól még, hogy a Mi Hazánk árulásnak tartja a Jobbik néppártosodását, majd a baloldali pártokkal való összefogását, „az akkori dilemma, az akkori növekedési korlát a mai helyzetre is igaz: a magyar választóközönség többsége számára a szélsőségesség vagy annak látszata meggondolatlanságot, kockázatot jelent”.

Az elemző arra is emlékeztetett, hogy a magyar politikai diskurzus elmúlt 32 évében nem véletlenül volt bevett fegyver a szélsőségesség bélyegének rásütése egyes szereplőkre. A parlamentbe ugyan be lehetett jutni így is, de a MIÉP később kiesett onnan, a Jobbiknak pedig nem volt esélye a hatalomra jutásra egyedül.

Nagy Attila Tibor a Mi Hazánk versenyhátrányának nevezte a koalícióképtelenségét:

A Mi Hazánk megpróbálhatja kihasználni a kormányzással szembeni esetleges elégedetlenséget, de nagy versenyhátránya, hogy mostani szalonképtelensége miatt koalícióképtelen, így jelenleg neki sincs esélye a hatalomra jutásra. Igaz, a Jobbik a mostani választások után sem került kormányra, de legalább elmondhatja, hogy hosszabb távon, egy koalíció részeként még sikerülhet. A Mi Hazánk még ennyi eséllyel sem rendelkezik jelenleg, de bizonyos támogatottságnövekedés nem eleve kizárt, ez függ a Fidesz-kormány megítélésétől is.

Korábbi cikkünkben Gyurcsány Ferenc szerepéről és hatásáról kérdeztünk elemzőket.

(Borítókép: Index)