A szaporítóknak üzent az állatvédelmi kormánybiztos

A politikus lapunknak arról is beszélt, hogy

• miképp lett szívügye az állatvédelem,
• miben változott a feladatköre a választások óta,
• van-e még férőhely a menhelyeken,
• mikor indulhat el az Állatvédelmi Alapítvány,
• miről egyeztetett György István területi közigazgatásért felelős államtitkárral,
• és hogy miben egyeztek meg Nagy István agrárminiszterrel.

2018 óta országgyűlési képviselő, egy korábbi nyilatkozata szerint már az első perctől kezdve kiemelt ügyként tekint az állatvédelemre. Miért épp ez a terület lett a szívügye?

Az állatok szeretetére, tiszteletére a nagyszüleim tanítottak meg. Nyaranta sok időt töltöttem náluk, és máig élénken emlékszem a papám szavaira, szokásaira. Ő minden reggel fél 5-kor kelt, mert azt vallotta, hogy először az állatoknak kell enni adni, utána következünk mi. Később lelkes kutyatartó lettem, és először saját választókerületemben, Veszprémben kapcsolódtam be a civil szervezetek munkájába. Elszántságuk, erőn felüli küzdelmük arra sarkallt, hogy álmodjak nagyot, hittem abban, hogy az ott látott pozitív tapasztalatok példaként szolgálhatnak az ország más területein is.

Az álom megvalósításához meg is kapta a támogatást, 2020-ban miniszteri biztos lett, a tavaly áprilisi választások óta pedig kormánybiztosként felel a területért, immár az Igazságügyi Minisztérium kötelékében. Miként változott a feladatköre az új tisztségnek köszönhetően?

Soha nem titulusokban gondolkodtam, így azt mondhatom, hogy ott folytattam, ahol abbahagytam. Persze eleinte miniszteri biztosként az elsődleges feladatom az volt, hogy feltérképezzem a hazai helyzetet, látnom kellett, hogy mekkora problémával állunk szemben. Amint ez megvolt, a tettek mezejére léptünk, és kormánybiztosként ma is azt vallom, hogy nincs mese, oda kell állni a munka mellé. Pluszfeladatként megkaptam az állatkertek felügyeletét, fejlesztését, aminek nagyon örülök, hiszen rendkívül fontos szeletét képezik a hazai állatvédelemnek, elég, ha csak a vadmentésre gondolunk.

Százával kapják a megkereséseket

2021 tavaszán megalakult a Nemzeti Állatvédelmi Tanács. Mi indokolta a tanács létrehozását, és mit mutatnak az eddigi tapasztalatok?

Szerettük volna, hogy egy asztalhoz üljön minden olyan szereplő, akinek köze van az állatvédelemhez, felismertük ugyanis, hogy együttműködés nélkül ezen a területen nem lehet eredményre jutni. A tanácsban jelenleg a hatóságok, a minisztériumok, a szakmai és civil szervezetek, illetve most már az állatkertek is képviseltetik magukat, és az elmúlt közel két év munkája azt mutatja, hogy a koncepció jó.

Mennyire fontolják meg a tanácson kívülről érkező javaslatokat?

Rengeteg vélemény, ötlet, javaslat fut be hozzánk, havi szinten száznál is több megkeresést kapunk. Ha a felvetés jó, egyértelmű, hogy időt szakítunk rá, a legtöbb találkozóm ebből adódik.

A Magyar Állatvédők Országos Szövetségének (MÁOSZ) korábbi elnöke polgári kezdeményezést indított egy ivartalanítási alap létrehozása érdekében. Gémesi Krisztiánné lapunknak azt mondta, hogy ötletével önt is megkereste, de nem kapott választ.

A hölggyel korábban még miniszteri biztosként találkoztam, hiszen mint mondtam, az ajtóm mindenki előtt nyitva van, őt is szívesen fogadtam az irodámban. Meglepetésemre az akkori egyeztetés azonban nem arról szólt, hogy miként lehetne fejleszteni az állatvédelmet. Ehelyett inkább arról próbált meggyőzni, hogy a civil szervezetek egy részének ne adjunk támogatást, mert a legtöbb csak visszaél a pénzekkel, és kihasználja a rendszert. Történeteket mesélt olyan állatvédőkről, akikről pontosan tudom, hogy nap mint nap azért küzdenek, hogy egy picit jobb legyen a helyzet. Nem véletlen, hogy már nem ő a szövetség elnöke.

Gémesi Krisztiánné több mint tíz év után önként hagyta ott a pozíciót, lapunknak adott nyilatkozata szerint éppen azért, mert a területre egyre inkább beszivárogtak a gazdasági és politikai érdekek. Cikkünkben egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy „látszólag a kormány is hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, de félő, hogy a politikai szereplők kezdeményezései leginkább csak a szavazatszerzésről szóltak”. Jól érzékelem, hogy ez a kijelentés kiverte a biztosítékot önnél?

Sajnálatos, hogy egyesek nem látják be mennyit fejlődtünk ezen a területen is. Ma már egy sokkal szigorúbb jogszabályi környezet van a területen, ez volt mindennek az alapja, büszke vagyok rá, hogy sikerrel véghez vittük.

A lehető legkülönfélébb módokon hívjuk fel a figyelmet a felelős állattartásra, amit nem lehet elég korán kezdeni. A közelmúltban a pedagógusok bevonásával Állatvédelmi Témahetet tartottunk az iskolákban. Én már 10 ezer érdeklődőnek is örültem volna, de végül 1300 intézmény csatlakozásával 130 ezer diákot értünk el. Szintén ismeretterjesztés céljából még korábban elindítottuk a Gazdijogsi-képzést, ami hatalmas sikert aratott, több ezer jogosítványt állítottunk ki. Készül egy új Gazdijogsi program is, ami kifejezetten a gyerekeknek szól.

Emellett az egyik legfontosabb kérdés, az ivartalanítás terén is soha nem látott lépéseket tettünk. A Magyar Falu Program keretein belül több mint 600 önkormányzat kapott anyagi támogatást, rövid idő alatt közel 18 ezer állatot ivartalanítottunk. Szerintem ezek tükrében aligha lehet azt mondani, hogy látszatintézkedésekről, szimpátiakeltésről van szó.

Visszatérve a közelmúltban indított polgári kezdeményezésre. Nem tartaná jó ötletnek, hogy a civil szervezetek a bevételeik 5 százalékát befizessék egy ivartalanítási alapba? Az így összegyűlt több száz millió forintból további programok indulhatnának.

Mi nem mondhatjuk meg a civil szervezeteknek, hogy mire költsék a bevételeiket. Olyat tehetünk, hogy támogatjuk őket, és azt kérjük, hogy az általunk adott összeg egy részét fordítsák ivartalanításra, ezt tettük most egy pályázat keretében. Egyébként szerintem a civil szervezetek központi utasítás nélkül is bőven többet költenek ivartalanításra, mint a bevételeik 5 százaléka. Továbbá látni kell azt is, hogy ez a kérdés nem csak a pénzről szól. Hiába írtunk volna ki 3 milliárd forint keretösszegű ivartalanítási programot, ha az állatorvosi kapacitások végesek.

95 százalékos telítettség a menhelyeken

Becsléseik szerint a 100 ezret is megközelíti a kóbor kutyák száma hazánkban, és mint említette, a Magyar Falu Program keretein belül 18 ezer állatot ivartalanítottak, köztük sok macskát is. A számok arról árulkodnak, hogy még sok munka van hátra.

Mindig van hova fejlődni, főleg, ha azt vesszük, hogy nemcsak a kóbor állatokat kellene ivartalanítani, hanem azokat az egyedeket is, akik tartoznak valahova, de rendszerint kiszöknek. Itt jön be viszont a felelős állattartás és az egyéni felelősség kérdésköre, amiben szintén igyekszünk iránymutatást adni.

Az új kóborállat-rendelet értelmében az önkormányzati ebrendészeti telepeken a minimum tartási idő 15 napról 45 napra emelkedett. Azt talán még legnagyobb kritikusai sem vitatják, hogy ez egy rendkívül állatbarát intézkedés. De milyen hatással van ez a férőhelyhiányra? Nem azt eredményezi, hogy végül háromszor kevesebb állat kerül be az ellátórendszerbe?

Azért, hogy ezt elkerüljük, számos más egyéb szabályt is bevezettünk. Átláthatóbbá vált a telepek működése, nyilvántartások jöttek létre, és a dolgozók már tudják, hogyan érdemes a beérkezett állatokról hírt adni. Így sokkal több állat kerülhet vissza a gazdájához, és az örökbefogadás is gördülékenyebben megy, melynek eredményeként egyetlenegy férőhely éves szinten sok-sok egyed menedéke lehet.

Mindezek ellenére a menhelyek rendszerint férőhelyhiánnyal küzdenek. Kormánybiztosként hogy látja, szükség lesz a jövőben kapacitásbővítésre?

Valamilyen szinten szükség lehet, ugyanakkor annak sem vagyok híve, hogy jöjjön létre még egy tucat menhely. Ehelyett inkább a meglévő telepek minőségét kell fejleszteni, hiszen ahogy fent is említettem: ha dinamikusan pörög az örökbefogadás, és az elkóborolt állatok hamar hazakerülnek, akkor valójában nincs szükség sokkal több férőhelyre. Jelenleg országos szinten a kapacitások 95 százaléka van kihasználva. Hatékony ivartalanítási programok mellett ez a kérdés jól menedzselhető.

Az elmúlt időszakban a rezsiválság minden szektort komoly kihívás elé állított, a menhelyekről is bőven érkeztek segélykiáltások. Számolhatnak az intézmények kormányzati segítséggel?

Decemberig egy pályázat keretében félmilliárd forintot osztottunk szét 187 civil szervezet között. A pályázók 500 ezer és 10 millió forint közötti támogatást nyerhettek el. Ezekből az összegekből kellett minimum 200 ezer forintot ivartalanításra költeni, de ezt leszámítva felhasználhatták, felhasználhatják a működési költségeik fedezésére, férőhelybővítésre és személyi jellegű kiadásokra is. A közelmúltban több helyre tápadományokat is vittünk, hiszen ha azon spórolnak, akkor több marad a számlák befizetésére.

Ettől függetlenül én nem állnék meg itt, szeretnék a kormány asztalára tenni egy olyan koncepciót, amely az intézményeket nem csak a túlélésben, a napi megélhetésben segíti. Célom, hogy olyan támogatást kapjanak, amelyből a hosszabb távú terveiket, a valódi szintlépést is tudják fedezni.

Februárban elindul az alapítvány

Hamarosan elindul az Állatvédelmi Alapítvány. Hol tart jelenleg a folyamat, lehet-e már tudni, hogy kik lesznek a kuratórium tagjai?

Az alapítvány jelenleg bejegyzés alatt van, nemsokára a kuratóriumi tagokat is be fogjuk jelenteni. A tévhitekkel ellentétben nemcsak 2024-től lesz rá forrás, áthelyezéssel ezzel már idén is számolhatunk. Most úgy tűnik, hogy februárban megkezdhetjük a működést.

Mi szükség van erre az alapítványra?

Egy ideje már dolgozunk azon, hogy ne legyen túl nagy szakadék a civilek és a szakmai szervezetek között. Jó úton járunk, de kell egy híd, ami összeköti őket, többek között ezt a célt szolgálná az alapítvány. Konferenciákat, továbbképzéseket szeretnénk tartani, de ily módon még több ivartalanítási program, figyelemfelhívó akció valósulhat meg a felelős állattartás jegyében.

Készülnek arra irányuló vizsgálatok, hogy egy-egy intézkedés beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Vizsgálják-e például, hogy a szigorúbb állatvédelmi törvénynek, a majdnem duplájára emelt büntetési tételeknek van-e visszatartó ereje?

A jogszabályi lehetőségeket kimaxoltuk. Míg a környező országokban maximum két év börtönt kaphatnak az állatkínzók, addig nálunk a büntetés öt év is lehet. A szigorítás preventív intézkedés volt, kell hogy legyen visszatartó ereje, de mérni ezt nagyon nehéz. Aki mérget helyezne ki, és belefut például ebbe a cikkbe, az vélhetően háromszor is meggondolja, hogy a börtönért cserébe véghez viszi-e a tervét. Ugyanez igaz az állatviadalokra, most már ugyanis azokat is büntetik, akik csak nézői ezeknek a szörnyű eseményeknek. Talán rájönnek: nem biztos, hogy megéri kockáztatni. Európában először határoztuk meg azt, hogy kik is azok a szaporítók, ez kifejezetten a civil szervezetek kérése volt. Örömteli, hogy jelzéseik szerint egyre többen hagynak fel korábbi tevékenységükkel.

Üzent a szaporítóknak

A napokban György István területi közigazgatásért felelős államtitkárral egyeztetett. Ezzel kapcsolatban Facebook-oldalán azt írta: „együttes erővel a szaporítók ellen”. Mire készülnek?

A szaporítók ellen is csak több szereplő bevonásával lehet küzdeni. A civil szervezetek részéről már megvan az együttműködés, és most azt kértem György István államtitkár úrtól, hogy nézzük meg, mi az a továbbképzés, ami a témában a hatósági állatorvosok munkáját segítené. Szerencsére államtitkár úrban partnerre találtam, a közeljövőben feltérképezzük a lehetőségeket. Január közepén, a Nemzeti Állatvédelmi Tanács első ülésén is ezt a témakört jártuk körül, arra kerestük a választ, hogy miképp lehet még több esetet felgöngyölíteni. A szaporítóknak innen is üzenem, hogy 2023-ban rajtuk lesz a fókusz.

A napokban Nagy István agrárminiszterrel is egyeztetett. Miről volt szó, megegyeztek valamiben?

Miniszter úrral elsősorban a haszonállatok helyzetéről egyeztettünk, nem tehettünk mást a drávakeresztúri sajnálatos eset után. Fontos, hogy az állatvédelem terén ne csak a kutya-macska-nyuszi háromszögben gondolkodjunk. A haszonállatoknak is szüksége lehet mentésre, és kell, hogy a kormány ebben is szerepet tudjon vállalni. A koncepció kidolgozása még folyamatban van, ennél több részletet egyelőre nem árulhatok el.

2021 októberében célként fogalmazta meg, hogy hazánk az állatvédelem szempontjából öt éven belül az európai élvonalba tartozzon. Ez mennyire reális forgatókönyv, illetve mi alapján szeretnénk a sor elejére kerülni?

Nagy léptekkel haladunk efelé. Én ezt a célt továbbra is tartom, nem elégedhetünk meg az eddig elért eredményekkel. A jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyerekek edukációjára. Szeretnénk, hogy egy olyan generáció nőjön fel, akiknek már nem kell felnőttként sulykolni a mikrochip és az ivartalanítás fontosságát.

Mindenképpen pozitívum, hogy pár év leforgása alatt elértük, hogy hazánkban végre téma az állatvédelem, a társadalom rezonál erre az ügyre. Hogy a számok terén hol tartunk, nagyon nehéz mérni, de például a hatósági eljárások száma egyértelműen nőtt. Persze annak nem örülök, hogy sok az eset, de legalább már odáig eljutottunk, hogy ezekre fény derül. Innen lehet stabil alapokra építkezni, 2023-ban is ezt a munkát kívánjuk folytatni. Közös ügyünk az állatvédelem!

(Borítókép: Ovádi Péter. Fotó: Papajcsik Péter / Index)