Orbán Viktor: Sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből

„Ha egy idegen rátekint a kétszáz éve született Petőfi Sándor életére, aligha hiszi el, amit lát. Születik a fővárostól többnapi járóföldre eső kisvárosban, születésekor olyan gyenge, hogy spirituszban fürdetik. Megmarad. Lesz belőle vándorszínész, csepűrágó. Majd az ország ünnepelt költőjévé emelkedik, öt év alatt ezer verset ír, nemzetközi hírnevet teremt. Kirobbant egy forradalmat, amely elhozza hazájának a szabadságot. Katonának áll a függetlenségi háborúban. 26 évesen a megszálló csapatok fegyverétől elesik. Beteljesedik rajta saját, versbe szedett kívánsága, nem ágyban, párnák közt, hanem a szabadság harcmezején éri a halál” – kezdte beszédét Orbán Viktor, majd hozzátette: Petőfi a csatatéren, szemtanúk nélkül esik el, ekkor már senki nem él azok közül, akik látták érkezését az evilági életbe, ahogy jött, úgy távozott, „egyszerűen átlépett a legendák világába”.

Egy 26 éves röppálya a magyar égbolton, ami mély-Magyarországból indul, és a csillagösvényen végződik. Egy villanás, amelyet saját nemzete lélegzet-visszafojtva követ és csodál. Egy külföldi azt mondaná, rejtély. Egy amerikai filmrendező azt, hogy Petőfi-rejtély. Mi, magyarok semmiféle rejtélyt nem látunk; magyar sors – mondjuk inkább. Közülünk való, aki fölénk emelkedik, a magyar nehezen fogadja el az ilyesmit, de most örömmel beadjuk a derekunkat, mert tudjuk, ha szeretnénk is, aligha tudnánk utánacsinálni. Petőfi Sándor a mi szerelmetes fiunk

– fogalmazott a kormányfő.

Orbán Viktor szerint minden magyar tud tőle legalább egy verssort,

minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben ott van minden magyar.

Mit kezdjünk a visszanyert önbecsülésünkkel?

Orbán Viktor emlékeztetett rá, hogy amikor Petőfi megszületett, Kölcsey éppen véglegesítette a Himnuszt. Azt mondta: Kölcsey a Himnusszal örök érvényűt alkotott, és egyben programot adott a hazának: „Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!” Majd Lukács evangéliumából idézett: egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket! Orbán Viktor szerint a magyar nemzet programja, hogy szerezzük vissza nemzetünk önbecsülését és állítsuk helyre önérzetét. Ez a nemzet programja a következő 25 évre is.

A miniszterelnök arról beszélt, hogy 25 évvel a Himnusz után, 1848-ban Magyarország már nem ugyanaz az ország volt, hanem fejét felemelő, felegyenesedő nemzet, amely önbizalommal tekint szét az európai népek világában.

Magyarország meghökkentő mennyiségben kezdte teremni a tudomány és az irodalom világszínvonalú remekműveit. Szép jövő előtt álló, csinosodó ország voltunk. Ekkora utat megtenni óriási teljesítmény, nagy bravúr, igazi magyar virtus.

Ez mind szép és jó, és egy bécsi vagy berlini polgárnak talán elég is lenne. De nekünk, magyaroknak kevés. Mi tudjuk, hogy kell még itt lennie – mindig kell lennie – egy hivatásnak, amely a hétköznapok felett áll, és magasabb rendű értelmet ad véges életünknek. A nyugtalan magyar lélek azt kérdezte és kérdezi azóta is: mi is volna az a világraszóló tett, lelket felemelő küldetés?

– fogalmazott Orbán Viktor.

Vörösmartyt idézte: „Gondolj merészet és nagyot / És tedd rá éltedet”. De mi is volna az? – tette fel a kérdést. „Mit kezdjünk a visszanyert önbecsülésünkkel, megtöbbszörözött erőnkkel?”

A szó egyértelmű, a hang tiszta, a mozdulat magával ragadó

A miniszterelnök azzal folytatta, hogy a 19. század közepének Magyarországa várta a szót, amely elmondja, merre szabjunk irányt saját személyes sorsunknak és vele a hazának is. Ezt a keresett szót, hangot, az iránykijelölő mozdulatot Orbán Viktor szerint Petőfi adta meg a hazának.

A szó egyértelmű, a hang tiszta, a mozdulat magával ragadó volt: Talpra magyar. Rabok legyünk, vagy szabadok? Éljen a szabad és független Magyarország! Ha csak ennyit tettek volna, már helyük lenne a magyarok nagykönyvében. Dicsőség a márciusi ifjaknak!

– hangsúlyozta Orbán Viktor, hozzátéve: annak, aki nem magyar, nehéz megértenie, akár nevetségesnek is találhatja, hogy 175 éve március 15-én újra és újra elmeséljük e nap történetét, „nem értik, miért nem ununk rá”.

A kormányfő szerint azért nem ununk rá, mert ez egy nagy, közös születésnap. Amikor pedig eljön az ember születésének napja, összesereglik a család, elérkezik a pillanat, amikor a szüleink elmesélik annak a napnak a történetét, amikor világra jöttünk, „így él a mi emlékezetünkben a magyar szabadság születésének napja is. Ezért mondjuk el újra és újra annak az esős, szerdai napnak a történetét, amikor a márciusi ifjak nekiindultak. Az a menet, a magyar szabadságnak ez a hatalmas, korlátokat, kishitűséget, előző századokból itt maradt koloncokat elsöprő menete nem a Pilvax kávéháztól, nem is a Nemzeti Múzeum kertjétől indult el, hanem innen, Kiskőrösről, ezért jöttünk ma ide.”

A szabadság magyar nyelvjárását Petőfi teremtette meg

Orbán Viktor úgy látja, hajlamosak vagyunk elfeledkezni nagyjaink szüleiről, „mi ne tegyük, hajtsunk fejet az öreg Petrovics előtt. Az öreg Petrovics boldog és vidám gyermekkort teremtett két fiának, és az ő munkás hazaszeretetét tovább is adta nekik. István, a fiatalabb Petőfi bátor ember volt, századosi rangig jutott, a megtorlás idején lefokozták és közlegénynek sorozták be a császári seregbe, majd három év sáncmunkára ítélték, megtörni nem tudták, emelt fővel viselte.” Petőfi édesanyjáról is beszélt Orbán Viktor, aki szlovák asszonyként „itt, ebben a házban vajúdva hozta világra a legnagyobb magyar költőt. Dicsőség a Petrovics családnak.”

Ha két magyar összetalálkozik, jó esély van arra, hogy perceken belül három véleményen legyenek

– mutatott rá Orbán Viktor, hozzátéve: Petőfiben egyetértés van, „egy olyan józan nép esetében, mint mi vagyunk, meglepő, de irodalom nélkül nincs magyar élet, bennünk, magyarokban verssé és dallá érik a szerelem, az öröm és a bánat, talán a nyelv vagy a lelkialkatunk teszi, de mi költőien lakozunk ezen a földön, ahol gyakran prózaian zajlik az élet”.

Orbán Viktor azt mondta, hogy minden nagy költőnkben van valami, ami megtestesít egy arcot és jellemvonást a nagy magyar néplélek egészéből. „Arany zseniális egyszerűsége, József Attila lelki tusái, Ady önvádló ostorcsapásai, Babits bölcseleti mélysége, Karinthy fergeteges feketehumora, ezek mind mi vagyunk” – tette hozzá a miniszterelnök.

Mégis, amikor meg kell neveznünk valakit, akit magyar géniusznak tartunk, Orbán Viktor szerint Petőfi Sándor nevét mondjuk, de nehéz megmondani, miért van így. Talán azért, mert a szabadságnak saját nyelve, világnyelve van. De van francia, német, olasz vagy lengyel nyelvjárása, és ebből a kórusból mi, magyarok azért nem maradtunk ki,

mert a szabadság magyar nyelvjárását Petőfi Sándor megteremtette.

Orbán Viktor szerint így lettünk mi, magyarok a szabad világ részévé. Azt is kijelentette: talán megbocsátható részrehajlás, ha azt mondjuk, hogy a magyar a szabadság legsikerültebb nyelve, mert Petőfi nyelvét a világon mindenhol értik, mind az öt földrészen, több mint kétszáz nyelvre fordították le.

Orbán Viktor úgy fogalmazott: Petőfi úgy toppant be közénk,

mint egy fergetegből előlépő garabonciás vagy a földből kibúvó tövises vadvirág.

Sosem hagyta el a szellemi világ keresztény erőterét

Nem volt katonának való ember. Törékeny testalkatú volt, de az igazi bajokat inkább az okozta, hogy semmit sem adott a katonaélet rigorózus rendszabályaira. A miniszterelnök szerint valószínűleg mind a mai napig ő tartja a vérig sértett hadügyminiszterek világrekordját.

Tudott cézárként uralkodni, ostorozta, akit fűzfapoétának tartott, és kárhoztatta a tehetséges költők tunyaságát. A kritikusokat és a kritikát végképp nem szívelhette. Azt írta, ha nem volnának kritikusok, a tormamártást utálnám a legjobban a világon

– fogalmazott Orbán Viktor.

Szerinte Petőfi nehéz ember volt, áradt belőle a lelkierő és a magabiztosság. Az ilyen embert a többiek általában – bár tehetségét elismerik – inkább elutasítják és kizárják a szívükből. Petőfi Sándort épp ellenkezőleg. Bár okuk lett volna rá, nem elutasították, hanem a szívükbe zárták.

Orbán Viktor úgy fogalmazott: a jóisten megsegítette Petőfit, nem engedte, hogy tehetségéből gőg, önbizalmából pedig hamis magabiztosság, hübrisz legyen, amely a kevésbé tehetségeseket megszégyeníti a fölényeskedésével. „Nagy kegyelem és nagy kiváltság ez a kiemelkedően tehetséges emberek számára” – tette hozzá.

A miniszterelnök azt is mondta Petőfiről, hogy sosem hagyta el a szellemi világ keresztény erőterét:

A világszabadság prófétájaként is tudta, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasa nem a hit, remény, szeretet parancsa helyett, hanem amellett érvényes.

Se a sértettség, se az igazságtalanság, se a politikai kudarcok nem sodorták át a teremtő Isten mellől a romboló szellem, a nagy szétdobáló mellé. „Ahogy az manapság oly sok celebbel és világsztárral megtörténik” – jegyezte meg Orbán Viktor.

Petőfi megállás nélkül dolgozott, annak az embernek az elszántságával, aki tudja, a sors szűk marokkal méri számára az éveket. Csak 26 évet élt, és ebből a 26-ból is mindössze öt adatott valódi alkotásra. Verset úgy írt, ahogyan mi, egyszerű halandók levegőt veszünk. Fordított, írt, levelezett, szerkesztette a Pesti Divatlapot, majd az Életképeket, és közben szervezte a magyar irodalmi életet és a politikai ellenállást. „Csak öt év, és Petőfi életműve mégis teljes” – jelentette ki a miniszterelnök.

Mi nem akárkik, hanem magyarok vagyunk

Orbán Viktor kifejtette: nem úgy kerek és egész Petőfi életműve, ahogy manapság egy befejezett költői pályára gondolunk, az életművét az tette teljessé, hogy maradék nélkül megfizette a hazának mindazt, amire verseiben kötelezettséget vállalt, „bár korán halt meg, mégis irigyeljük őt. Nem azért, mert korai halált kívánunk magunknak, hanem azért, mert mi is úgy szeretnénk távozni a világból, hogy minden nekünk kirótt kötelességünket teljesítettük.”

A miniszterelnök úgy véli, ámulva figyeljük azt is, hogy olyan világot teremtett magának, amely egyértelmű, egyenes, nincs átmeneti szürke zóna, nincs olyan, hogy kicsit ebből, kicsit abból összerakott élet,

kardból lehet láncot, láncból lehet kardot kovácsolni, de olyan nincs, hogy a végeredmény egy kicsit kard meg egy kicsit lánc is legyen.

Amikor pedig megfeledkezünk erről, akkor fölénk magasodik, érezteti velünk, méltatlanná váltunk, nem hozzá, nem is a szabadsághoz, leginkább önmagunkhoz.

Ha beérjük kevesebbel és hitványabbal, mint amik lehetnénk, méltatlanná válunk önmagunkhoz, hiszen mi nem akárkik, hanem magyarok vagyunk. Magyarnak születni kötelességet jelenet. Méltónak lenni a fajtánkhoz. Petőfi ezt olvassa a fejünkre: rabság vagy szabadság, lehet választani

– fogalmazott Orbán Viktor.

Petőfi úgy élt, hogy tudta, eljön a döntés végső pillanata a nemzet életében is, ezért egy magyar hazafinak az a dolga, hogy készen álljon, és ha itt a pillanat, harcba szálljon, dereka legyen felövezve, kardja kifenve, lova megabrakolva.

A miniszterelnök kiemelte: „Petőfi éppúgy, mint mi mindannyian, egy szabad Magyarország szabad és boldog polgára akart lenni. Férj volt, és apa. Biztosak lehetünk abban, hogy ő is szívesebben élt volna a kivívott szabadságban, mintsem meghaljon érte. Választhatta volna a biztos, jómódú, már-már nagypolgári életét. Megvolt a tágas otthon, a szép feleség, az első gyermek. Sikeres, sőt a legsikeresebb költő. Sorban álló kiadók, zsíros szerződések és jogdíjak. Mi, mai elpuhult utódai úgy gondoljuk, megérdemelte volna, hogy ágyban, párnák közt, Júliája kezét fogva, tisztességben megőszülve, a nemzet koszorús költőjeként távozzon a dicsőségét visszanyert és világszerte megsüvegelt Magyarországból. Ő azonban másként döntött, úgy halt meg, ahogy megénekelte, a világszabadság apostolaként, a magyar szabadságért vívott csatában.”

Orbán Viktor szerint talán azt gondolhatta, amivel csitítani szoktuk az idő előtti halál gondolata miatt nyugtalankodó szívünket: „Senki sem él egy nappal rövidebb ideig, mint ahogy az rendelve van a számára.”

A kormányfő úgy gondolja, a magyar szabadság hatalmas menete, bár tett néha vargabetűt, és olykor zsákutcába is tévedt, ma is tart. Petőfi Sándor ebben a menetben itt van velünk, akkor is, ha épp nem látjuk őt, de amikor elbizonytalanodunk, felrémlik a szemünk előtt, „látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarítja a 12 pont elé, hogy legyen béke. Látjuk, ahogy elindul helyettünk újra meghalni a magyar szabadságért.”

Tartozunk neki, ezért sohasem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből, nem fogjuk hagyni, és nem is fog sikerülni, mert minden magyarban van egy kis Petőfi.

– mondta Orbán Viktor.

Az ünnepi eseményekről szóló hírfolyamunkat itt követheti.

(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)