Ezért gyűlik össze egy helyen a világ összes kékvércséje

„A kékvércse megnevezés kicsit félrevezető, ugyanis nem tollazatának színe miatt kapta a nevét. A tojó alapvetően rozsdaszínű, szárnyainál ezüstbe hajló, a hím szürke, néhol kékes árnyalatú – a népnyelv palaszürke vércseként is említi. Latin neve Falco vespertinus, magyarul vecsernye vándorsólyom, ami arra utal, hogy a vacsora utáni imádságra, azaz vecsernyére figyelmeztető harangszó idején kezdtek gyülekezni a vércsék, alkonyatkor, amikor sötétkékké vált a horizont” – ismertette Palatitz Péter, az expedíció tagja, miközben arról beszélt lapunknak, hogy miért követik újra vándormadarunkat egészen Afrikáig. 

A kis testű sólyomfélét a puszták védett kincsének nevezi a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Az európai uniós kékvércseállomány mintegy 40 százaléka hazánkban költ, itt is elsősorban a középső és keleti területek sík vidékein, főként az Alföldön fordul elő. Jelenleg 1300 pár képezi a hazai állományt, de húsz évvel ezelőtt jelentősen csökkent a példányszámuk, mindössze 600 fészket jegyeztek itthon a madarászok. A fészkelőhelyéül szolgáló fák kivágása mellett a rovarölő szerek hatása, illetve a termények megóvása érdekében a varjak irtása is negatívan befolyásolta a létszámukat.

A faj megmentése érdekében 2009-ben programot hirdettek. Ekkor választották az év madarává, valamint a fokozottan védett fajok közé emelték 500 ezer forintos eszmei értékkel. A madarászok fákat ültettek, és több ezer költőládát helyeztek ki számukra. A szakértő tájékoztatása szerint ma már négyötödük ezekben rak tojást. A többi sólyomféléhez hasonlóan a kékvércse sem épít saját fészket: a méretének megfelelő, más madarak elhagyott költőhelyét foglalja el, mint a dolmányos és a vetési varjú, a szarka vagy akár az egerészölyv.

Harminc százalékkal csökkent a számuk

Az Európában kiemelt jelentőségű faj állománya máshol is lecsökkent az elmúlt évtizedekben, például Szlovéniában vagy Ausztriában. Az Európai Unió LiFE Nature szervezetének támogatásával tudták kihelyezni a költőládákat, az állatállományt megvásárolni, valamint 5 grammos jeladókat felszerelni. 2018-ig összesen 28 példányra rögzítettek ilyen speciális jeladót. A Kárpát-medencében még a Vajdaságban és Románia nyugati peremén, a Partiumban találhatók nagy számban kékvércsék. Ez az egyik legnagyobb távolságot megtevő vándormadarunk: egész Európában feltűnhetnek, az Arab-félszigeten, de volt, hogy a Kanári- vagy a Seychelles-szigeteken kaptak egy-egy kékvércsét lencsevégre.

A jeladók adataiból is bebizonyosodott, hogy több mint 8,5 ezer kilométert repülnek a délnyugat-afrikai telelőhelyükig, ami a Dél-afrikai Köztársaság északi részétől Namíbián és Botswanán keresztül Angoláig, Zimbabwéig és Zambiáig terjed.

Felfigyeltünk arra, hogy egyre kevesebb jelölt példány tér vissza. Az afrikai adatokból pedig kiderült, hogy bizonyos időszakban – március elején – mind egy térségben tartózkodnak Angolában. Az európai kollégák és a nemzetközi kutatócsoportok adatai is ezt mutatták

– mondta az Indexnek Palatitz Péter, az MME expedíciójának vezetője. 

A magyar ornitológusok – Palatitz Péter, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Novák László – a jelenség feltárására indultak az angolai Huambo tartományba még 2019-ben. Itt bukkantak a világ legzsúfoltabb ragadozómadár-éjszakázóhelyre, ahol annyi kékvércse tanyázott, amennyiről korábban nem volt tudomásuk. 

A madarászok szerint több százezer biztosan, de akár egymillió példány is lehetett egyszerre egy helyen, ami a teljes világpopulációt jelentheti. A Földön egyetlen fajra sem jellemző, hogy a teljes állományuk nagy része egy időben egyetlen helyen gyűlik össze. A kutató szerint csak a Monarch-lepkék mexikói vonulása hasonlíthat ehhez. A szakértő rámutatott: a jeladók szerint változó, hogy egy-egy madár mennyi időt tölt a közös találkozási ponton, ami lehet egy-egy éjszaka, pár nap, de akár heteket is felölelhet. 

Kékvércsék világtalálkozója

A többhetes ott-tartózkodásuk során kiderült, hogy a lakosság is felfigyelt a vadmadarak tömeges találkozási pontjára, fiatalok csúzlival járták a környéket, a piacon pedig több elejtett példányt kínáltak, testsúlyukból kiindulva négyet egy csirke áráért. Az Orbis Angola természetvédelmi alapítvány adatai szerint évente tízezer kékvércse is piacra kerülhet.

Egy általunk a Jászságban felhelyezett madárgyűrűt maga a törzsfőnök mutatott nekünk, amikor engedélyt kértünk tőle a terepmunkára

– mesélte a magyar ornitológus.

„A jelenlegi expedíciónk során a helyi természetvédelmi szervezettel közösen próbálunk ezen változtatni tájékoztatással és az élelemforrás hatósági pótlásával. A madarakat illető edukációval igyekszünk megszerettetni velük a védett fajt, ennek érdekében visszük magunkkal Kékvércse könyvünket és számos kitűzőt, ösztönözni őket arra, hogy az ebből eredő turizmusból biztosítsák a megélhetésüket” – ismertette Palatitz Péter. 

Hozzátette: nagyon sebezhetővé teszi a populációt, hogy a kékvércsék egyetlen ponton gyűlnek össze. Együttműködnek az angolai hatósággal, mert kiemelt jelentősége van a faj megőrzésének. A kékvércsék világtalálkozóját pedig most már technikailag felkészülten, 360 fokos drónfelvétellel is megörökítik, az ELTE kutatóival közösen kifejlesztett mesterséges intelligenciával pedig az egy helyben lévő egyedek valós számát is meg fogják tudni határozni.

Helyben 50 befogott és jeladóval felszerelt műholdas példány adataiból az is ki fog derülni, hogy milyen költőhelyre térnek vissza a madarak. A gólyákkal ellentétben ugyanis a szociális aktivitásuk miatt nem feltétlenül ragaszkodnak az adott országhoz. Az ornitológus arra is rávilágított, hogy a kékvércsék adatai akár egy, a Covidhoz hasonló pandémia elkerülésére is támpontot adhat. Az ugyanis, hogy a teljes állomány bizonyos ideig egy helyen van, különösen veszélyeztetetté teszi a madarakat bármilyen fertőző betegség szempontjából. Eddig azonban valahogy sikerült elkerülniük.  

(Borítókép: Getty Images)