Gyurcsány Ferenc: Nem tudunk egyszerű választ arra, ki volt Vágó István

Vágó István április végén halt meg, a gyászhírt április 29-én jelentették be. Halála előtti napokban nem volt előjele a bajnak, több rendezvényen is részt vett. Később özvegye, Vágó Judit elmondta, hogy „egy hasi aorta robbant szét, már a kiérkező mentősök sem tudtak rajta segíteni”.

A nyilvános búcsúztatón a pályatársak, volt kollégák nevében Verebes István Jászai Mari-díjas színész, rendező, dramaturg, műsorvezető, a Demokratikus Koalíció közössége nevében Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, volt miniszterelnök szólalt fel.

A Szent István parkban egy színpad előtt gyülekeztek a búcsúztatóra érkezők, köztük Bősz Anett főpolgármester-helyettessel, Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármesterrel, valamint Komáromi Zoltánnal, a DK országgyűlési képviselőjével.

A helyszínen már a kezdéskor ott volt Gyurcsány Ferenc pártelnök, Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök, EP-képviselő, Karácsony Gergely főpolgármester, Szabó Tímea, a Párbeszéd-Zöldek frakcióvezetője.

Továbbá Osváth Zsolt influenszer, Arató Gergely DK-s képviselő, Ujhelyi István független EP-képviselő és Kálmán Olga DK-s országgyűlési képviselő, elnökségi tag.

Az eseményen videóüzenetekben is többen megosztottak személyes történteket Vágó Istvánról. Üzent többek között

• Vitray Tamás,
• Gálvölgyi János,
• Endrei Judit,
• Rényi Ádám,
• Heilig Gábor,
• Gerendás Péter,
• Kuncze Gábor,
• valamint Kovács Gabriella is.

„Sokunknak csak Pista”

Gyurcsány Ferenc azzal kezdte beszédét, kitűnő embertől búcsúznak, „okos, kellemes embertől, sokunknak csak Pistától”. Nem tudnának egyszerű választ adni arra, hogy ki volt ő, legtöbben televíziós személyiségként ismerték, pedig zenész, nyelvzseni, szkeptikus és utolsó éveiben politikus is volt. 

Az alapdiplomája pedig gyógyszerész-vegyészmérnök. Végtelenül tehetséges, sokszínű ember volt. Gyurcsány Ferenc sokrétűen homogén embernek nevezte Vágó Istvánt, egyetlen fordulat, elhajlás nem fedezhető fel a pályájában. A pártelnök szerint amikor velük volt, ugyanaz az arca volt, amit a képernyőn láthattunk, „nem volt ebben az értelemben két Vágó István”. 

Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, hogy Vágó István szerinte érzelmes, kíváncsi, impulzív, szenvedélyes, érzékeny, és racionális „szívember” volt. „Ember, aki szeretett élni” – tette hozzá.

A politikus kitért Vágó István televíziós pályafutására, a vetélkedők első számú szereplője volt, kvízmesternek hívták, „amit ő mint kifejezést kifejezetten utált”. A pártelnök úgy látja, ha a hit valaminek az elfogadása, amit tapasztalattal vagy logikával nem lehet igazolni, akkor Vágó István nem volt hívő. Nem akart megfelelni a „közhatalom közkívánatának”, ateista volt. De mégis hitt, hitte hogy van különbség jó és rossz között, hitt az emberi szabadságban, a racionalitás erejében és az emberben.

Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy Vágó István 1968-ban Nyugat-Berlinben lekésett egy csatlakozást, azt látta, hogy neki ilyen világ kell, onnantól a szabadsághoz igazította a gondolkodását, mérlegelő liberális volt.

Amikor egyre sűrűbb lett a közélet levegője, 2010 után érkezett hozzájuk, megküzdött azért, hogy képviselő legyen, a DK elnökségi tagja, szoros emberi kötelék jött létre köztük. „Nélküle más lesz, elveszik egy szín, egy mosoly, egy gesztus, egy tekintet” – fogalmazott.

Vágó István eleinte nem hitte, hogy Gyurcsány Ferenc beszédeinek csak szavak alkotják a vázlátat, ezért a végén odaadta neki a papírokat, de ezt most nem tudja megtenni.

Ég áldjon, Vágó István

– zárta búcsúztatóját a DK elnöke.

Mosoly a képeken

Verebes István arról beszélt, pár héttel Vágó István halála előtt egy kiváló napot töltöttek együtt. „Az életben a horizont abszurd, nem tudjuk mi van a mennyben, a pokolban, nem tudjuk mi a kozmosz végtelenje, azt tudjuk, hogy van lét és nem lét, ezzel szembesültem, amikor Pista meghalt” – fogalmazott a színész-rendező.

Verebes István szerint minden képen mosolygott Vágó István, aki egy vidám ember volt. A barátságuk nem egyetértésen alapult, az életmódjuk, a nyilvánosságban való részvételük különböző volt, abban viszont egyetértettek, hogy az ember morális tartásának, legalábbis annak szándékának feddhetetlennek kell lenni. Vágó István imádott vitatkozni, „ha egyetértettünk az sem volt jó neki, mert nem úgy értettem egyet, ahogy ő akarta, hogy egyetértsek. Az alapossága, a felkészültsége ellenőrizte azt, nem felületes-e az én vélekedésem”.

Mint fogalmazott, Vágó István takarékos ember volt, még azt sem szerette, ha telefonálni akart a lakásáról, a vacsoraasztalon viszont nem számított a pénz. Az utolsó különbségük, hogy nagyon szerette a bort, Verebes István viszont utálja, de azzal áldozott Vágó István emlékének, hogy a színpadon belekortyolt egy pohár borba.

A búcsúztatót Gréczy Zsolt, a DK országgyűlési képviselője zárta, a búcsúbeszédek végén Vágó István fotója alatt többen is fehér virágokat helyeztek el.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)