„Nem vagy az apám!” – a mozaikcsaládok konfliktusai

A KSH adatai szerint a 1970-es évekig 90 százalékban házaspárok neveltek gyermekeket családokban, 2001-ben 75 százalékra csökkent az arányuk, ezzel párhuzamosan fokozatosan nőtt az élettársi kapcsolatban gyermeket vállalók száma, ma már nagyjából a családok negyedét teszik ki, ahogy a mozaikcsaládok is. A statisztikák szerint a házasságok majdnem fele (az adatok szerint 42 százalékuk) végződik válással Magyarországon, ezek a frigyek átlagosan 13 évig tartanak. A Szépen VáljEl Válásközpont tapasztalatai szerint az apák többsége a gyerek miatt a megromlott házasságban is kitartana, mivel a bíróság túlnyomó többségben az anyának ítéli meg a felügyeleti jogot. Évente mégis közel húszezer válás történik itthon, és nagyjából ennyi élettársi kapcsolat bomlik fel.

A mozaikcsaládok a legsérülékenyebbek

A mozaikcsaládok szerkezetét tekintve a pótapás házasságok gyakoribbak, míg ha a férfi viszi a gyermekét a kapcsolatba, többségében élettársakként élnek együtt. Egyes adatok szerint ezek a családszerkezetek sérülékenyebbek, magasabb arányban végződnek válással, mint az első frigy esetében, ugyanakkor nagyjából 30 százalékuknál születik közös gyermek. Az Egyesült Államokban az első házasságok 33 százalékát bontják fel, míg a második házasság esetében duplájára, 67 százalékra nő a válások aránya. A hazai adatfelvételekben nem térnek ki arra, hogy hányadik házasság bomlott fel, annyi bizonyos, hogy sokan esküt tesznek új párjuk mellett, ugyanis az esküvők éves számát tekintve azoknak a negyede már nem első nász volt.

A legújabb népszámlálási adatok szerint Magyarországon a 14 év alattiak száma 1 millió 407 ezer, a gyermeket nevelő családok harminc százaléka pedig egyszülős. A gyerekek több mint tíz százaléka pedig úgy kezdi meg az iskolát, hogy a szülei nem élnek együtt, ha az élettársi kapcsolatokat is nézzük, akkor az elsősök közel negyedét érinti ez a probléma.

A szépen VáljEl Válásközpont projektvezetője, Herkules Mónika szerint a gyerekkel rendelkező kapcsolatok minőségének javításáért érdemes mindent megpróbálni, de nem mindenáron.

A rózsaszín ködfelhős szerelem átlagban három év után elmúlik, az egymás iránti tiszteleten és szereteten nagyobb hangsúly van, amit nehéz visszahozni, bár ezzel is foglalkozunk mediációinkon. Ennek egyik módszere, hogy átgondoljuk és akár le is írjuk, anno mit szerettünk meg a másikban, és megkeressük, mit tudunk még mindig értékként becsülni

– hozta fel példaként. A szakértő leszögezte: fizikálisan vagy verbálisan bántalmazó társ mellett nem szabad maradni. Galambos Balázs ugyanakkor hozzátette: megvan a veszélye, hogy ugyanolyan típusú társat vonzunk be, ezért érdemes szakemberhez, pszichológushoz fordulni, mielőtt új kapcsolatba kezdünk. Mint fogalmazott, azért sem mindegy, hogy milyen társat választunk, mert mintát mutatunk a gyerekeknek, ezért is gyakori, hogy felnőttként ők is hasonló párt választanak.

A gyermekek számos esetben a szüleikéhez hasonló párkapcsolati dimanikában találják magukat, ugyanis tudat alatt a szülők konfliktusát próbálják a saját életükben megoldani, ám ezek többsége kudarccal végződik

– részletezte. 

A néma viták is kihatnak a gyerekekre

 „Vannak olyan házastársak, akik nem veszekednek a gyerekek előtt, ők mégis megérzik, hogy baj van. Az éveken át tartó bizonytalanság nem csak a szülőket őrölheti fel.

Még a legkisebbek is pszichés tünetekkel reagálhatak, alvászavar, szorongás alakulhat ki náluk

– árulta el a mediátor, aki szerint a gyerekek csak akkor lehetnek boldogok, ha szüleik is azok. A hozzájuk fordulók többsége 35–45 év közötti, korukból adódóan a bontóper után nem sokkal mással folytatják életüket.

A válás után a szülők nagy dilemmája, hogy az új társukat mikor és hogyan mutassák be gyereküknek. A szakértők kérdésünkre elárulták, ez nem életkortól vagy a megismerkedés idejétől függ. „A randiidőszakban még érdemes ezt kerülni, nehogy a gyerek idejekorán kötődjön az új emberhez. Akkor mutassuk be partnerünket, ha vele akarjuk leélni az életünket, ha stresszhelyzetben már megmérettetett a kapcsolat” – fejtette ki a központ vezetője. Hozzátette: ha az új társ nem fogadja el a gyermeket, a kapcsolat nem fog működni.

A mediátor azt javasolja, hogy a bemutatás semleges környezetben történjen. „Lehet egy közös fagyizással kezdeni, aztán két-három program után, ha jól működik, már otthoni filmezéssel folytatni a gyermek megismertetését. Életkori sajátosság, hogy amíg az óvodások magukat hibáztatják, addig a kiskamaszok anyjuk vagy apjuk mellé állnak. Főleg a kislányok hajlamosak apjuknak ultimátumot adni” – ismertette Galambos Balázs az őket megkeresők panaszait.

Fegyelmezhetjük a másik gyerekét?

Nagy dilemma, hogy van-e joga az új házastársnak, élettársnak fegyelmezni a másik gyerekét. A szakértők azt tanácsolják, hogy inkább hagyjuk ezt a biológiai szülőre. A negatív cselekvés indikátorait feltáró megértő kommunikáció a pótapa, pótanya számára célravezetőbb eszköz.

Ezzel a gyerekhez is közelebb kerülhetnek, a szigorral csak elmérgesítik a viszonyt. Az összeköltözéskor ugyanakkor le kell fektetni a szabályokat a napi menetrendet illetően, hogy kinek mi a feladata az új családban, mit szabad, és mit nem

– tanácsolta Herkules Mónika. Hozzátette: mindegyik gyermekével külön-külön el kell beszélgetnie az adott szülőnek, és rendszeresen időt kell fordítani közös programokra. Megemlítette, hogy erre különösen oda kell figyelni, ha egy háztartásban él az illető az új társsal és gyermekével, pláne, ha mostohatestvéreknek is meg kell szokniuk egymást. Ez utóbbiból különösen sok konfliktus adódik, ekkor szoktak családterápiát javasolni.

A mozaikcsalád minden tagjának meg kell érteni, hogy egy csapatként kell együttműködniük, csak akkor lehet harmonikus a légkör, ha jól kijönnek egymással

– húzta alá. 

(Borítókép: Index)