Félelmek és bizonytalanságok – Ilyen tanévre számítanak az oktatás szereplői

Bár volt néhány csendesebb hét a vakáció alatt, az oktatás nyáron is a közbeszéd meghatározó témája maradt. Milyen tanévre számítanak, hogy látják, lesz-e érdemi előrelépés a régóta vágyott célok ügyében?

Nagy Erzsébet: Előrelépést egyelőre nem látok, jelentős visszalépést viszont igen. A státusztörvény miatt minden eddiginél nagyobb lesz a kiszolgáltatottság, noha a problémák már így is hatalmasak. Az elmúlt időszakban több kolléga jelezte felénk, hogy megkezdődött a napközis tanárok más intézményekbe való átirányítása, de ezzel párhuzamosan a megfelelő végzettséggel rendelkező szaktanárok biztosítása is egyre nagyobb gondot jelent. A leggyakrabban előforduló anomáliákat levélben jeleztük Maruzsa Zoltán köznevelés államtitkárnak és Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ elnökének, illúziónk ugyanakkor nincsenek, vélhetően a jövőben is marad a kormányzati propaganda, ami viszont a szakemberhiányt távolról sem oldja meg.

Horváth Péter: Én alapvetően bízom abban, hogy a mostani egy nyugodtabb tanév lesz. Nem állítom, hogy így lesz, de ebben reménykedem, hiszen a diákoknak és a tanároknak is ez az érdeke. A saját kollégáimon azt látom, hogy jót tett a nyári szünet, sikerült valamelyest feltöltődni, de félelmek és bizonytalanságok természetesen így is vannak. A munkaterhek terén pozitívumként értékelem, hogy fix lett az óraszám, a 24 helyett azonban jobban örültünk volna a 22-nek, de már ez is előrelépés. A nagyobb probléma a bér: ugyan a státusztörvény lehetőséget teremt egy rugalmasabb illetményrendszerre, nem látom, hogy erre lenne bármi fedezet. Ami biztos, az a 10 százalékos emelés, ez viszont vajmi kevés.

Merucza Tibor Alex: Őszintén bízunk abban, hogy lesz érdemi előrelépés, amíg ez nem következik be, mi itt leszünk. Jelenleg egyértelműen a bérkérdést és a munkaterheket tartjuk a legnagyobb problémának, de tulajdonképpen az egész oktatás le van amortizálva, úgy véljük, hogy valódi változást csak egy átfogó reform tudna hozni.

Eltérő vélemények vannak a jelenlegi helyzet súlyosságáról, még abban sincs egyetértés, hogy van-e tanárhiány. A kormány szerint alapvetően nincs, esetleg néhány tantárgy, település esetében adódhatnak problémák. Ezt az állítást mennyire tartják helyénvalónak?

Nagy Erzsébet: Semennyire. Az ország minden részéről érkeznek visszajelzések az extrém szakemberhiányól. Ez az üzenet nemrég landolt a PDSZ levélfiókjában, de ez csak egy eset a sok közül: „Nálunk nincs magyaros, az összes felsős osztályba alsós kollégák tanítanak fel, plusz visszahívnak egy nyugdíjas, szintén alsós tanítót. A felső tagozatban három fix ember maradt. Katasztrofálisak az állapotok.”

Horváth Péter: Matematika és fizika szakos tanárként nehezen tudok elvonatkoztatni a számoktól. Szerintem az egyik fél abból indul ki, hogy mi lenne az optimális, míg a másik abból: mennyi lehet elég, hogyan lehet akár erős túlterheléssel is megoldani a feladat ellátását. Bizonyosan igaz viszont, hogy egyes településeken komoly gondok vannak, a szakszervezetek által kommunikált 16 ezres számot ugyanakkor erős túlzásnak tartom.

Merucza Tibor Alex: Nemrég Gulyás Gergely a Kormányinfón arról beszélt, hogy összességében van elég pedagógus. Nonszensznek tartom a miniszter úr kijelentését. Ez a mondat nem lehet helytálló akkor, amikor a testneveléstanár tart történelemórát, vagy amikor a diák várja, hogy bejöjjön valaki helyettesíteni, végül azonban nem lép be az ajtón senki. Elég, ha szétnézünk az álláshirdetések között, van olyan iskola, ahol csaknem a tantestület fele hiányzik.

Egyes visszajelzések szerint a státusztörvény további elvándorláshoz vezet. Van pontos információjuk arról, hogy eddig hányan mentek el?

Nagy Erzsébet: A jogsegélyszolgálatunk alig győzi feldolgozni a hozzánk fordulók leveleit. Egészen biztosan sok eset lesz, annak érdekében, hogy megtudjuk, mennyi, közérdekű adatigényléssel fordultunk valamennyi tankerületi központ igazgatójához. Kaptunk is elég sokára egy egyenlevelet, amelyben pontosítást kértek. Ez egy szokásos időhúzó technika, de kaptak pontosítást: valamennyi idei jogviszonymegszűnésről kérünk létszámadatokat.

Horváth Péter: Reálisnak tartom, hogy lesznek, akik elmennek, de úgy gondolom, a döntő ok a legtöbbeknél sokkal inkább lehet a bér, semmint a státusztörvény. Bár az a Hang felületén ötezren jelezték, hogy távoznak az új jogállás bevezetése esetén, bevallom, a gyakorlatban én ezt a mértéket nem tartom valószínűnek.

Merucza Tibor Alex: A tagjaink közül többen is jelezték, hogy hatalmas a mozgolódás, van olyan diák, akinek nyolc tanára állt fel a státusztörvény miatt. Úgy gondoljuk, hogy ez a helyzet nem szolgálja a gyerekek érdekeit, kiszámíthatóságra és állandóságra lenne szükség, ilyen körülmények között ezt azonban lehetetlen biztosítani. A pontos számok kiderítése érdekében mi is közérdekű adatigénylést nyújtottunk be.

Amellett, hogy a státusztörvény alaposan átírja a köznevelésben dolgozók munkajogi helyzetét, valamint a szakszervezetek és az oktatási intézmények működését, idén a tanév rendje is más lesz, mint azt korábban megszokhattuk: hosszabb őszi, téli, és tavaszi szünet várható, cserébe júliusban tovább kell majd iskolába járni. Mit szólnak a változáshoz?

Nagy Erzsébet: Egyértelmű, hogy a téli fűtési szezont akarják ezzel rövidíteni, más egyéb racionális ok nem létezik. Ami a később kezdődő nyári szünetet illeti: be kell látni, hogy Magyarország klimatikus viszonyain rendelettel nem lehet változtatni. Június végén jellemzően már nagyon meleg van, és az intézmények nincsenek klímaberendezésekkel felszerelve, legalábbis a tantermek egészen biztosan nem. A pedagógusoknak ekkor még egyébként is be kell járni, de a gyerekeket már nem kellene kínozni.

Horváth Péter: Én ezzel a koncepcióval együtt tudok élni. A szeptember 1-jét és a 180 tanítási napot törvény szabályozza, és ha azt szeretnénk, hogy ne legyenek tört hetek – ami korábban szintén kérés volt –, akkor tudomásul kell venni: a következő tanévet így lehet megoldani. Amit valamilyen szintén nehézkesnek látok, hogy így a szóbeli érettségi első, valamint a tanév utolsó hete összecsúszik. Ezért kértük, hogy aki másképp nem tudja megszervezni, annak hadd legyen a vizsgák megtartására több ideje. Ezzel összhangban az érettségi-időszak három nappal meg is hosszabbodott.

Merucza Tibor Alex: Szervezetünk még a tervezési szakaszban jelezte a döntéshozók felé az aggályait. Az, hogy ezt nem vették figyelembe, és módosítás nélkül kihirdették a rendeletet, csak erősíti a korábbi álláspontunkat. Röviden: télen a fűtést oldják meg a családok, nyáron pedig süljünk meg annak érdekében, hogy a kormány valamennyi pénzt megspóroljon.

Szünetek ide vagy oda, az már biztos, hogy mozgalmas lesz a 2023/2024-es tanév, tiltakozásokból sem szenvedünk majd hiányt. Ebben mennyire vállalnak aktív szerepet, a korábbi kiállásokat figyelembe véve hogy látják, van-e még értelme folytatni?

Nagy Erzsébet: Nem tehetünk mást, mint hogy folytatjuk, a jövőben minden kezdeményezéshez csatlakozunk. Részt veszünk az Egységes Diákfronttal és a Civil Bázissal indított közös projektben, aminek Országos Közös Akarat (OKA) a neve. Folytatjuk a Pedagógusok Szakszervezetével a sztrájktárgyalásokat, és valószínű, hogy lesz munkabeszüntetés is. Ez persze a kollégák szándékától is függ, mert szakszervezetként csak a szervezésben veszünk részt, mások helyett nem tudunk és nem is akarunk sztrájkolni. Emellett a TASZ segítségével készül az alkotmánybírósági beadvány, és ha az AB ezt szokás szerint visszadobja, visszük a státusztörvényt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára.

Horváth Péter: Mint szervezet, nem tervezünk részt venni a tiltakozásokban, de természetesen minden pedagógus maga dönti el, hogy kimegy-e egy tüntetésre, beleáll-e a sztrájkba. Bár a munkabeszüntetés az érdekérvényesítés egy jogszerű eszköze, az biztos, hogy hosszú távon nem tesz jót az intézményeknek.

Merucza Tibor Alex: Szervezetünk jövőre lesz tízéves. Ez idő alatt az összes megmozdulásba beleálltunk, és ez természetesen most sem lesz másképp. Amíg van probléma, van értelme folytatni. Szeptember 1-jén virrasztást tartunk Miskolcon, ezzel szeretnénk elindítani egy több hónapon átívelő vidéki akciósorozatot.

Számos egyeztetésen is túl vagyunk már, számítanak arra, hogy a jövőben is lesznek tárgyalások a Belügyminisztériumban? Ezek mennyire jó alkalmak arra, hogy hangot adjanak a véleményüknek?

Nagy Erzsébet: Formális egyeztetésre számítani lehet. A probléma ezzel az, hogy soha nem ül velünk szemben megállapodásra felhatalmazott személy. Ezek az alkalmak így voltaképpen panaszfelvételek. Apróbb-nagyobb eredményeket el lehet így érni – ez történt a státusztörvény esetében is, ami sokkal hátrányosabb lett volna az eredeti verzió szerint –, de alapvetően rossz folyamatokat nem lehet megakadályozni, gondolok itt például az új jogállás teljes visszavonására.

Horváth Péter: Fontosnak tartom az egyeztetés minden formáját, úgy gondolom, hogy ezeknek az alkalmaknak igenis van értelme, erre a legjobb bizonyíték a státusztörvény, ami a tárgyalások nyomán menet közben rengeteget változott. Szövegértési problémákra utal az, ha valaki ezek után is azt állítja, hogy a párbeszéd nem visz előre.

Merucza Tibor Alex: Két egyeztetésre mi is hivatalosak voltunk. Az egyiken szót se kaptunk, a másiknál pedig késő este szóltak, hogy másnap legyünk ott. Mindezek ellenére a párbeszédet továbbra is fontosnak tartjuk, csak azt kell elkerülni, hogy a kormány lehetőleg ne velünk legitimálja az intézkedéseit.

Ha az önök kezében lenne a döntés, milyen lépéseket tennének az oktatás helyzetének javítása érdekében? Mi lenne a legsürgetőbb intézkedés?

Nagy Erzsébet: Mindenekelőtt a sztrájkköveteléseket kellene teljesíteni. Nagyarányú, azonnali béremelést kellene adni minden foglalkoztatottnak, a munkaterheket csökkenteni kell – visszaállítani a heti 22 óra kötelező óraszámot – és minden túlmunkát ki kell fizetni. Ha az alapok megvannak, akkor jön a szakmai szervezetek és a szakszervezetek által elfogadott 9 pontos követelés teljesítése, de van egy ennél részletesebb prezentációnk is. Ehhez jön még pluszba a státusztörvény, amelyet azonnal hatályon kívül kellene helyezni.

Horváth Péter: Három intézkedést szorgalmaznék, az első természetesen a bér. Olyan szintre kell emelni az illetményeket, hogy azok a pedagógusi pálya kiválasztásakor ne jelentsenek visszatartó erőt, a pályán lévők pedig maximálisan a nevelésre-oktatásra tudjanak koncentrálni. Át kell tekinteni a hazai iskolarendszer szerkezetét, a nagyon pici osztályközösségek, iskolák esetében érdemes a centralizációt megfontolni, de ehhez az utazási feltételeket is meg kell teremteni. Végül optimalizálni kell a tananyag mennyiségét, újra kell gondolni, hogy mennyi idő és energia menjen el az ismeretanyagra, és mennyi annak feldolgozására.

Merucza Tibor Alex: Írtunk már 12 pontot, elindítottunk egy petíciót, úgy gondoljuk, hogy az ebben szereplő követelések továbbra is megállják a helyüket. Ezek alapján szükség lenne egy önálló oktatási minisztériumra, magunk mögött kellene hagyni a poroszos, elavult rendszert, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy minden diák, minden városban vagy faluban ugyanolyan esélyekkel induljon.

És hosszú távon mire kellene törekedni? Mi az, amit ha nem is idén, de a következő években mindenképpen el kellene érni?

Nagy Erzsébet: Egy modern, a mai kihívásoknak megfelelő közoktatásra van szükség annak érdekében, hogy az iskola a munkaerőpiacra ne beszélő szerszámokat termeljen, hanem magasan kvalifikált munkavállalókat. Ez nem csak az egyén vagy a családok érdeke, hosszú távon az egész országot ez tudná előrelendíteni.

Horváth Péter: Előbb-utóbb azzal is foglalkozni kell, hogy a jelenlegi infrastrukturális körülmények mennyire szolgálják a diákok és a pedagógusok érdekeit. Ráférne az energetikai korszerűsítés az intézményekre, de zöld övezetekre is nagy szükség lenne.

Merucza Tibor Alex: Indulásunk óta az egyik fő jelszavunk a diákközpontú oktatás, ami a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a rengeteg felesleges tananyag helyett a tanulók olyan tudást kapjanak az iskolában, ami felkészíti őket a XXI. század kihívásaira.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)