Egyre nagyobb a düh az oktatásban, de van-e értelme folytatni a tüntetéseket?

Még egy hónap sem telt el az új tanévből, máris több tüntetésen túl vagyunk. Mint ismert, a diák- és a pedagógus-szervezetek először szeptember 1-jén, majd szeptember 15-én adtak hangot a nemtetszésüknek, de a szülők kezdeményezésére továbbra is folytatódnak a Zebraszerda néven futó kiállások, melyek célja szintén az, hogy a döntéshozók észrevegyék: sürgős változásra van szükség.

Nahalka István nyugalmazott egyetemi docens az Index megkeresésére elmondta: látható, hogy egyre nagyobb a düh az oktatásban, a tüntetéseken csak úgy záporoznak az élesebbnél élesebb kijelentések, melyeket előbb vagy utóbb a kormánynak is meg kell hallani.

Most úgy tűnik, az utóbbal kell kiegyezni, hiszen nem ma kezdődtek a demonstrációk, de meggyőződésem, hogy nem szabad feladni. Folytatni kell a megmozdulásokat, még akkor is, ha látszólag nem vezet eredményre, ne feledjük, hogy a kiállásoknak egyfajta közösségformáló és edukációs szerepe is van

– nyilatkozta lapunknak az oktatáskutató, hozzátéve, hogy a tüntetések csak a jéghegy csúcsát jelentik, azt jelzik: az indulatok már jó ideje jelen vannak az iskolákban, a problémák túl régóta halmozódnak ahhoz, hogy a tanárok, a szülők és a tanulók azt csendben eltűrjék.

Nahalka István oktatáskutató szerint ugyanakkor bármennyire is rosszul hangzik, a neheze még csak most jön.

Kijelentésével arra utalt, hogy a pedagógusok átlagéletkora 54 év, ami annyit tesz: körülbelül tíz év múlva a tanárok fele nyugdíjba megy. Úgy véli, ez a mérték akkor ijesztő lenne, ha a trendekből arra lehetne következtetni, hogy az utánpótlással nem lesz gond.

A számok ugyanakkor nem ezt mutatják. Bár tavalyhoz képest hatezerrel többen jelentkeztek pedagógusképzésre, ha vesszük a fáradságot arra, hogy a részletes adatokat is megnézzük, akkor jól látszik, a felvételizők egy jelentős része óvodapedagógusnak, illetve gyógypedagógusnak jelentkezett, ami ugyan örömteli, de ők nem fognak kémiát, fizikát vagy matematikát tanítani

– mutatott rá, majd megjegyezte: azt sem tartja kizártnak, hogy a gyógypedagógiára jelentkezők közül sokan külföldi karriert helyeztek kilátásba, ezen a területen ugyanis magyar diplomával a környező országokban, de még akár távolabb is könnyen el lehet helyezkedni.

A nyugalmazott egyetemi docens kitért arra is, hogy még ha csak az osztatlan tanári képzésre jelentkezők számát nézzük – mely idén 3357 volt –, akkor sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, hiszen a lemorzsolódás jelentős, vannak, akik a diplomaszerzés után már be sem adják a jelentkezésüket pedagógusi állásra, míg mások a gyakornoki idő alatt jutnak arra az elhatározásra, hogy pályát váltanak. 

Mindez amiatt van, mert sokan akkor döbbennek rá, mekkora a terhelés a gyakorlatban, és hogy annyi munkáért cserébe mennyi fizetést kaphatnak.

Minden mindennel összefügg: az óraszám azért magas, mert nincs elég tanár, pedagógusból pedig azért nincs elegendő, mert anyagilag nem becsülik meg őket

– fogalmazott Nahalka István, kiemelve, hogy különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol mindkét szülő pedagógus, de azoknak a tanároknak sem könnyű, akik egyedül nevelik a gyermekeiket. Hangsúlyozta: a béremelés elodázása miatt a szociális problémák már nem csak az ajtón kopogtatnak, hanem kőkeményen itt vannak a mindennapokban.

„Már az alapszükségletek, így például az albérlet, a rezsi és az élelmiszer kigazdálkodása is gondot jelent, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy jó lenne, ha az oktatásban dolgozók olykor egy könyvet is meg tudnának venni, eljutnának moziba, kiállításra” – mondta az oktatáskutató. 

A hiányzók száma 35 ezer

Mint arról korábban beszámoltunk, Nahalka István a napokban Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnökével kiegészülve egy sajtótájékoztató keretében mutatta be, hogy mekkora a tanárhiány a közoktatásban.

A korábbi, 16 ezres becsléssel ellentétben most az derült ki, hogy a 2020/2021-es tanévben 20 587 pedagógus hiányzott, míg a törvényben előírt minimumhoz képest nevelő és oktató munkát közvetlenül segítőből 14 032 fővel volt kevesebb. Mindezek alapján az említett tanévben további

Totyik Tamás és Nahalka István hangsúlyozta, hogy ezek „alulbecsült, konzervatív adatok”, a helyzet azóta vélhetően tovább romlott.

(Borítókép: Nahalka István. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)