Donáth Anna: Visszaszerezzük és megszerezzük az emberek bizalmát

A lapunknak adott interjúban Donáth Anna arról is beszélt:

• mit olvas ki pártja számára a közvélemény-kutatási eredményekből;
• mi a fontosabb kérdés annál, hogy miért nem tudták megszólítani a kormánypárti táborról leszakadó szavazókat;
• miért nem támogatja az ellenzéki pártok közös indulását a 2024-es európai parlamenti választáson;
• miért tenné jobban Varga Judit, ha inkább a saját házuk táján nézne körül;
• miért fontos az uniós médiaszabadságról szóló törvény;
• mi a Momentum célja a kormányzati megszorítások ellen indított aláírásgyűjtéssel;
• miért kell elmondani, hogy Orbán Viktor a felelős;
• van-e verseny a Momentum és a Demokratikus Koalíció között;
• mi a momentumos politikai recept;
• kiket tart politikai mentorainak és példaképeinek.

A legtöbb interjúban valamilyen formában megkapja azt a kérdést, hogy a Momentum legismertebb, és az ellenzék egyik legnépszerűbb politikusaként miért nem ön a párt elnöke, de aztán mindig nagyon diplomatikusan megvédi Gelencsér Ferenc teljesítményét. A társelnökségen még nem gondolkodtak el?

Nem, soha. Nagyon szép üzenete van annak, hogy legyen egy férfi és egy női vezető, de feministaként is az a véleményem: nem hatékony konstrukció a társelnökség.

Miért nem?

A pártvezetés egy felelősségteljes feladat, és ahol két társelnök van, ott a felelősség is megoszlik. Egymásra lehet mutogatni, és ezért sokkal inkább kódolva van a konfliktus a vezetésben. Én abban hiszek, hogy legyen demokratikus és minél átláthatóbb az a folyamat, amely során elnököt választ egy párt. Legyen igazi verseny, de utána a megválasztott elnök kapjon olyan felhatalmazást, amelynek birtokában bátran tud politizálni, és ha hibát vét, ha rossz stratégiát követ, akkor annak legyen következménye: mondassák le vagy mondjon le. Az elnök egy szimbólum, mert a közösségnek fontos, hogy tudja, ki az, aki az irányt mutatja, amihez aztán igazodniuk kell.

Taktika, hogy egyelőre nem akar pozíciót viselni a párt élén?

Nagyon transzparens a taktikám, most is egy komoly vezetői pozícióm van: édesanyja vagyok az egyéves kisfiamnak. Biztos vagyok benne, hogy a kisgyermekes szülők pontosan tudják, ez egy teljes embert igénylő feladat. Ezt nem kibújásként mondom. Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, jeleztem a közösségem felé: nem tudom vállalni az újraindulást a pártelnökségért. Utólag is örülök, hogy így döntöttem. Egy pár hónapos gyermekkel nem tudtam volna tiszta lelkiismerettel elvállalni azt a felelősséget, amely egy pártelnök vállát nyomja. Nincs ebben politikai stratégia, ez egy anyai stratégia.

Idén februárban plakátkampánnyal és egy nagyszabású jövőértékelő beszéddel tért vissza a napi politikába. Elégedett a pártja azóta nyújtott teljesítményével?

Szép eredményeket értünk el a kampányainkkal, amelyek a láthatóságunkat segítették. A legfontosabb eredményeink azonban nem feltétlenül kerültek a média figyelmének homlokterébe, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy változást érjünk el Magyarországon. A 2022-es országgyűlési választás után a Momentum stratégiát váltott. Mindannyiunkat hideg zuhanyként ért, hogy az addig folytatott ellenzéki politika nem előre, hanem hátrafelé vezet, és valami teljesen másra van szükség. Mi azóta sokkal inkább a helyi ügyekre fókuszálunk, akkor is, ha azokból nem lesz országos médiahír. De például az egri elkerülőút ügyéből az lett. Harminc napon belül megcsináltuk, amit a helyiek lehetetlennek tartottak, a Momentum szervezete összegyűjtötte a népszavazáshoz szükséges aláírások 80 százalékát, meghátrálásra kényszerítve a kormányt. Ennek köszönhetően minden negyedik egri találkozott momentumossal. Tudják, hogy ki a Momentum helyi vezetője, Jánosi Zoltán, akit azóta be is jelentettünk polgármesterjelöltünkként. Mindenki tudja, hogy hol keresse a Momentumot Egerben, és ezt kell elérnünk az ország minden pontján. Büszke vagyok arra, ahogy a Momentum felállt a csalódásból, ahogy újraszervezte magát, és elkezdett közösségeket építeni, majd egyre erősebbé válni. Visszaszerezzük és megszerezzük az emberek bizalmát, enélkül nincs politika.

„Magabiztosan mondom, hogy meglesz”

Február–márciusban a biztos pártválasztóknál 6-7 százalékon állt a Momentum, a szeptemberi közvélemény-kutatások szerint nincs kiugró változás a támogatottságukban. Ez nem kudarc?

Fel-le mennek ezek a számok, de a legfontosabb nagymintás közvélemény-kutatás jövő június 9-én, az európai parlamenti választás lesz. Amit addig kapunk számokat, azok csak pillanatnyi lenyomatok, ráadásul attól is függnek ezek az eredmények, hogy melyik közvélemény-kutató készíti a felméréseket. Tendenciákat persze ki lehet olvasni a számokból, és ezek fontos üzenettel bírnak a pártok számára. A Momentum támogatottsága állandóan jojózik, de tavaly márciustól százalékról százalékra emelkedett, és szerintem a párt esetében ez a tendencia. Megmutatja, hogy a helyi építkezés és a „lassú víz partot mos” stratégiája kifizetődőbb hosszú távon, mintha csak bekiabálnák az éterbe, mi vagyunk a legerősebbek, és azt várnánk, az erő majd bevonzza a szavazókat. Úgyhogy én az elmúlt egy-két hónap kutatásaira semmit sem alapoznék. Az a tendencia, amit viszont megfigyelhetünk, az azt mutatja, hogy szépen de biztosan, erősödik a Momentum.

A közvélemény-kutatások szerint vesztett szavazókat a Fidesz–KDNP, de ebből nem tudtak profitálni az ellenzéki pártok. Mi lehet ennek az oka?

Olyan megosztottság van Magyarországon, hogy ha valaki kiábrándul abból az oldalból, amit addig támogatott, nem fog egyik napról a másikra annak a szöges ellentétével azonosulni. Tizenhárom éve egy párhuzamos valóságot épít a hatalom, és mostanra nincs átjárás a két oldal között. Tehát nem arra kell választ találni, hogy miért nem az ellenzéknél van az a pár százezer szavazó, aki az elmúlt egy évben kiábrándult a Fideszből. Sokkal fontosabb kérdés, hogy miért nem tudtuk elnyerni annak a több százezer szavazónak a bizalmát, aki nem kormánypárti, és az elmúlt években már a bizonytalanok táborát gyarapította. Ezt a kérdést kell megválaszolnia és megoldania az ellenzéknek.

Azt mondta, hogy a Momentum erősödésének tendenciája figyelhető meg, de jelen állás szerint a teljes népesség és a biztos pártválasztók körében is 10 százalék alatt vannak. Meglesz a 2024-es európai parlamenti választáson a két mandátumuk?

Magabiztosan mondom, hogy meglesz. Listavezetőként az a feladatom, hogy a lehető legtöbb momentumos képviselőt bejuttassam az Európai Parlamentbe. Nem azért, hogy elmondhassuk, a Momentumnak van a legtöbb képviselője, hanem azért, mert ez igazolná vissza azt a munkát, amit Cseh Katalinnal az elmúlt több mint négy évben végeztünk. Megmutattuk a magyar választóknak, hogy az európai parlamenti pozíció sokkal több annál, mint hogy valakit külföldre delegálunk. Olyan eszközökkel tudunk tenni azért, hogy Magyarországon jobb legyen a helyzet, amelyek a magyar önkormányzatokban és a magyar országgyűlésben már elképzelhetetlenek lennének. Eszközként használjuk az európai platformot, és a kapcsolatrendszerünk sok esetben már beágyazottabb, mint a fideszes képviselőké. Ezt a munkát több momentumos képviselő exponenciálisan növelni tudja majd. Nagyon nagy szükség van arra, hogy az európai eszközökkel változást érjünk el végre Magyarországon.

És ha mégsem lesz meg a második mandátum, azért kinek kell majd viselnie a felelősséget?

Bármilyen választási kudarcnál az egész közösségnek, de a politikai vezetőknek kiemelt felelőssége van. Saját magamat is felelősnek fogom érezni, ha kudarccal végződik a politikánk, de így nem lehet nekiindulni egy választásnak. Az a dolgom, hogy elnyerjem azt a választói bizalmat, amely végül szavazatokban manifesztálódik, ezért próbálok a lehető legtöbb helyre eljutni az országban. Még rengeteg időnk van, és biztos vagyok benne, hogy az a teljesítmény, az az ajánlat kell a magyar választók többségének, amit a Momentum letesz az asztalra.

2019-ben Cseh Katalin volt a Momentum egyik legismertebb és legnépszerűbb arca, így ő lett a párt listavezetője az európai parlamenti választáson. Be is jutott, és ön volt mögötte a váratlan ráadás. Most ön lesz a listavezető, és Cseh Katalin izgulhat. Van önök között emiatt feszültség?

Egyáltalán nincs. Ahogy sokszor minket neveznek, a „momentumos lányok” akkor is beleadnak apait-anyait, ha mások nem hiszik el. Négy éve egy csapatként dolgozunk Katkával, és ez a következő öt évben is így lesz, remélhetőleg egy kibővített csapattal együtt. Nem tudom elképzelni, hogy ne Katkával csináljuk együtt tovább.

„Nem biankó csekket kérek a választóktól”

Kunhalmi Ágnes az Indexnek azt mondta, hogy „az egyre kiteljesedő autoriter rendszerben” nincs más választása az ellenzéknek, mint hogy együttműködjön. Azt is állította, hogy egy újabb közös indulás az összes ellenzéki pártnak biztosítaná a 2019-ben elnyert európai parlamenti helyét, sőt még plusz két-három mandátumot is szerezhetnének. Lehet, hogy egy közös lista esetén egyáltalán nem kellene izgulnia Cseh Katalinnak?

Ez egy régi vitánk Kunhalmi Ágnessel. Ha 2019-ben hagytuk volna magunkat rábeszélni a közös listára, akkor én most nem ülnék itt európai parlamenti képviselőként. Tizenhárom éve egy olyan eltorzult valóságban élünk, amelynek az összefogási kényszer az eredménye az önkormányzati és az országgyűlési választásokon. Az európai parlamenti választás azonban egy tisztán arányos választási rendszer. Az utolsó lehetőségünk, hogy öt évente, mi, a demokráciában szívvel-lélekkel hívő emberek ragaszkodjunk a normalitáshoz és a politikai versenyhez. Ez nem azért fontos, mert a pártok szeretnek versenyezni egymással, nem az én lelki üdvömért kell külön indulni, hanem azért, mert a választók így tudnak véleményt mondani arról a politikai ajánlatról és teljesítményről, amit a pártoktól kapnak.

Nagyon fontos lenne, hogy végre a politikai teljesítményről beszéljünk. Fontos lenne, hogy a szereplők olyan politikai ajánlatot nyújtsanak, amely mögött van társadalmi támogatottság. Amikor azt mondom, hogy 2024-től a Momentumnak nagyobb delegációja lesz az Európai Parlamentben, mint most, akkor ezt arra a teljesítményre alapozom, amit eddig Magyarország érdekében letettünk az asztalra. Ez önmagáért beszél, nem biankó csekket kérek a választóktól.

Az ATV-nek azt nyilatkozta: nem az a fontos, hány képviselő kerül be az Európai Parlamentbe, hanem az, hogy ezek a képviselők milyen munkát végeznek el. Az ellenzéki pártok számára nem fontos, hogy minél nagyobb képviselettel tudják ellensúlyozni a Fidesz-KDNP európai politikáját?

Azt gondolom, hogy nem. A kormánypártok EU- és Magyarország-ellenes politikájával szemben az az ország érdeke, hogy egy fontos európai szövetségessé váljon. De ez nem az ellenzéki képviselők darabszámától függ, hanem attól, hogy milyen nemzetközi kapcsolatrendszert tudnak maguk mellé állítani. Magyar európai parlamenti képviselőként az a feladatom, hogy minél több frakció, különböző nemzetiségű képviselőjét állítsam a magyar ügy mellé, és megvédjük a demokrácia maradékát Magyarországon. Ez a fontos, nem a matematika.

Ha hatpárti ellenzéki összefogást nem is akar a Momentum, van olyan párt, amellyel szívesen összefognának az európai parlamenti választáson?

A Momentum önállóan, saját listával indul a jövő évi európai parlamenti választáson.

A Párbeszéd – Zöldekkel sincsenek tárgyalások?

Folyamatosan tárgyalunk más pártokkal, hiszen egy napon lesz két választás, de az biztos, hogy saját európai parlamenti listát állítunk.

Stratégiai céljuk, hogy a Párbeszédnek és az LMP-nek ne legyen közös zöld listája, mert az a Momentum második mandátumát veszélyeztethetné?

Az a stratégiai célunk, hogy minél nagyobb európai parlamenti delegációnk legyen, amely zöld ügyekben éppúgy erőt tud felmutatni az Európai Parlamentben, mint a jogállamisági vagy a sajtószabadságot érintő kérdésekben.

„Az átláthatatlanság mindig a demokrácia ellen szól”

Várhatóan Varga Judit vezeti majd a kormánypártok listáját az európai parlamenti választáson. Nemrégiben egy felszólásában Eva Kaili, az Európai Parlament volt alelnökének korrupciós ügyére utalva azt kifogásolta a magyar parlamentben, hogy „lassan európai érték lesz a korrupció”. Azt is mondta, hogy a 2024 második felében felálló magyar uniós elnökség az európai intézményeken is számon akarja majd kérni a jogállamiság elveit, mert „elég volt abból a gyakorlatból, hogy csak tagállamokról írhatnak zsaroló jogállami jelentéseket”. Mit szól hozzá?

Lehet, hogy Varga Judit azt gondolja, ez a kettős beszéd átmegy a propagandát olvasóknál 2023 Magyarországán, de a magyar választók már pontosan tudják: nem egészen így működik az Európai Unió, ahogy ő erről itthon beszél. Eva Kaili esete pont azt mutatja, hogy működik a jogállamiság, hiszen kiderült, ügy lett belőle és börtönbe is került. Nem kerülhetőek el a következmények, még ha most éppen szabadlábon is védekezhet. Egy jogállamban mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, amíg a bűnösségét nem állapították meg, de elég bizonyíték van ahhoz, hogy ennek a korrupciós ügynek a vége elmarasztaló ítélet legyen. Az Európai Parlament is reagált az ügyre, mert elkezdte felülvizsgálni a saját korrupcióellenes eszközeit és szabályait.

Az Európai Parlament és az európai intézmények igenis a jogállamiság szellemében járnak el, és minden ügynek megvan a következménye. Hazugság szerintem azt hirdetni, hogy létezik olyan intézményrendszer, olyan állami berendezkedés, ahol száz százalékig megszüntethető a korrupció. Amíg az emberiség létezik, mindig lesz korrupció, de fontos, hogy folyamatosan olyan eszközöket dolgozzunk ki, amelyekkel utolérhető és megfelelően szankcionálható. Magyarországon legitimálták a korrupciót, jogszabályokban rögzítették, és így semmi következménye nincs se Mészáros Lőrinc, se Szijjártó Péter jachtozásának. Szóval Varga Judit jobban tenné, ha inkább a saját házuk táján nézne körül.

Három éve éppen a jogállamiságról álltak ki egymással szemben vitázni. Kemény harc volt. Mit gondol, lesz folytatása még a választás előtt?

Nagyon szívesen vitázok bárkivel, de általában a kormánypárti politikusok nem állnak ki velünk szemben. Ha azonban van vitára lehetőség, akkor annak előbb meg kell teremteni a megfelelő körülményeit. Három évvel ezelőtt belementem egy ellenséges környezetben egy teljesen aránytalan vitahelyzetbe, a propagandától érkező moderátorral. De ettől függetlenül is azt gondolom, vitatkozni kell, mert a viták visznek előrébb.

A Facebook-oldalán számolt be arról, hogy egy olyan szabályozás elkészítésében vesz részt Brüsszelben, amellyel visszaszorítanák a manipulatív politikai hirdetéseket a közösségi médiában. Hogyan lehet eldönteni, hogy mi számít manipulatívnak?

Az online politikai hirdetések átláthatóságáról szóló jogszabálytervezet egyik parlamenti főtárgyalója vagyok. Ez még nincs kidolgozva, novemberben folytatjuk majd a tárgyalásokat. A politikailag kényes kérdéseknél nehéz megtalálni a kompromisszumot. Ez is mutatja, a demokrácia néha lassú, de a mi érdekünk, hogy a végeredmény kompromisszumos döntést tükrözzön.

Az Európai Parlament elfogadta az uniós médiaszabadságról szóló rendeletjavaslatot. A Momentum igen, a kormánypárti képviselők nem támogatták. Utóbbiak szerint Brüsszel beleavatkozna a tagállami tömegtájékoztatásba, a magyar sajtószabadságba. Mi szól a törvény mellett?

Egyre több konfliktus van abból, hogy mi számít tagállami és uniós hatáskörnek, miközben már nincsenek határok, közös piac van és átalakult minden. Ahogy a szabad munkaerőmozgásnak, úgy a médiának sincsenek már határai, az online világban határtalanná vált. 2019 óta levelezésben és vitában állok Margrethe Vestager versenyjogi biztossal arról, hogy bár a médiaszabályozás tagállami hatáskör, versenyjogi szempontból már európai kérdéskört érint, ahogy a magyar állam beavatkozik a sajtóviszonyokba. Az Európa-szerte egyre átláthatatlanabb médiatulajdonosi hálók lehetetlenné teszik, hogy tagállami szinten kezeljük a kérdést. Az átláthatatlanság mindig a demokrácia ellen szól. Ahol átláthatatlan pénzmozgások vannak, ott abban sem lehet biztos az olvasó, hogy az adott szerkesztőség mennyire független, mekkora az újságírói szabadság és vajon ténylegesen az állampolgárok informálása érdekében működik-e. A demokrácia negyedik pillére a független média, és ennek védelmében mindent meg kell tennünk. Az Európai Parlament által elfogadott szabályozás lényegében erről szól.

De ez nem sérti mégis a tagállami szuverenitást?

Nem, hiszen tulajdonosi hálóról és gazdasági modellekről van szó. Ugyanazokat a játékszabályokat kérnénk számon mindenhol, és ehhez jönne létre egy közös európai szerv. Legyen egy közös versenypiac, amelyről megélhetnek a valódi olvasottsággal és társadalmi támogatottsággal rendelkező sajtóorgánumok. Az nem normális, ahogy leuralja a magyar médiapiacot a KESMA, egy olyan felülről létrehozott konstrukció, amely sehol máshol nem létezik Európában. Ráadásul a KESMA-ba olyan médiatermékek tartoznak, amelyek többsége nem tudna megélni a piacról, és csak azért léteznek, mert állami támogatással vannak kitömve. Ez egy olyan gyakorlat, amikor a média már nem független, hanem az állam irányítja. Az Európai Parlament arról döntött, nem megsértvén egyik tagállam szuverenitását sem, hogy ez ne történhessen meg. Ehhez a szabályozáshoz adtam be egy módosítót arról, hogy egy sajtóorgánum az egy éves bevételének maximum 20 százalékát fogadhassa el állami támogatásként.

Az Európai Tanács és a Parlament közötti tárgyalásokat igyekszünk olyan irányba tolni, hogy a mi módosító javaslatunkhoz hasonló szöveg kerüljön a végleges szabályozásba. Addig beszélhetünk demokráciáról, amíg a média független keretek között működhet. A függetlenség nem azt jelenti, hogy nem lehet véleménye egy sajtóorgánumnak. Azt jelenti, hogy nem politikai akarat, vagy gazdasági érdekeltség alapján születnek a cikkek és a kérdések.

„Hazudtak arról, hogy nem lesznek megszorítások”

A kormányzati megszorítások ellen kezdett aláírásgyűjtésbe a Momentum. Az elmúlt tizenhárom évben megszámolni sem lehet már, hányszor indítottak ellenzéki pártok különböző ügyek miatt aláírásgyűjtést, de a többségükről megfeledkezett a közvélemény, vagy arról, hogy bármelyik is jelentős politikai célt ért volna el...

A NOlimpia és az egri elkerülő út elleni aláírásgyűjtésünk is jelentős politikai célt ért el, hiszen végül nem lett több ezer milliárd forintot felemésztő olimpia, az egri elkerülő út pedig ott épül meg, ahol az egriek szeretnék, és nem ott, ahol a hatalom erőltette.

Mit remélnek a most elindított aláírásgyűjtésüktől?

Fontos különbség, hogy az előbb említett két esetben népszavazási kezdeményezéshez gyűjtöttünk aláírásokat. A megszorítások ügyében petíciót indítottunk, amely egy teljesen félreértett műfaj. A petíciónak két célja van. Az egyik, hogy eszközt adjunk az emberek kezébe: tiltakozzanak valami ellen, ami nem tetszik nekik, amiből elegük van. A megszorítások ilyenek. A petíció másik célja a tájékoztatás, hogy felhívjuk az emberek figyelmét valamire, amit a hatalom el akar titkolni előlük. Amikor egy párt petíciót indít, akkor részben a társadalmi támogatottságot méri meg. Olyan ügyekben érdemes petíciót indítani, amelyek miatt nagy a felháborodás. Leginkább azért, mert nagyon sok esetben, például a gazdasági kérdésekben is, oldalaktól függetlenül az ország nagy része nem tudja, hogy nem a háború, nem a különböző mestertervek miatt háromszor akkora az infláció Magyarországon, mint az eurózóna összes többi országában. Az Európa-rekorder magyar infláció kifejezetten a kormány rossz gazdaságpolitikájának a hibája. Hazudtak, amikor a választások előtt pénzt öntöttek a népre, mert nem mondták meg, hogy ennek áremelkedés lesz a következménye. Hazudtak arról, hogy nem lesznek megszorítások, és arról is, hogy nincsenek megszorítások.

Megszorítás az, amikor egyik pillanatról a másikra kihúzzák a katások alól a talajt. Megszorítás az, amikor az üzemanyagárak jövedéki adóját az éj leple alatt megemelik. Megszorítás az, amikor a gyógyszerforgalmazókra különadót vetnek ki, hiszen az beépül a gyógyszerárakba, és így a nyugdíjasoknak is drágább lesz a gyógyszer. Megszorítás a kiskereskedelmi különadó, mert emiatt is emelkedett brutálisan az élelmiszerek ára. Ezek mind-mind megszorítások. Erről szól a kampányunk és az aláírásgyűjtésünk.

De ezzel milyen célt érnek el?

Erőt ad az embereknek, ha azt érzik, hogy nem egyedül vannak a felháborodásukkal. Az aláírásgyűjtésnél jönnek, látják egymást és látnak minket is. Elkezdődik egy beszélgetés, elkezdődik egy véleménycsere, és a választók érzik, hogy mások is hozzájuk hasonlóan elégedetlenek.

Ha megkérdezi egy állampolgár, hogy mitől lesz neki jobb, ha aláír egy sokadik ívet, akkor mit válaszol neki?

Azok, akik odajönnek a pulthoz, és végül aláírnak, sosem teszik fel ezt a kérdést. Azok teszik fel ezt a kérdést, akik nem jönnek el a pultig. A petíció aláírása a tiltakozás kifejezése, és egyben annak megtapasztalása, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak. Nem egyetlen petíciótól fog leomlani a rendszer, de minden petíciónak, ami valós problémákról szól, fontos szerepe van az elégedetlen tömegek hangjának felerősítésében. Ez a rendszer csak az erőből ért. És nyilván, ha hárommillióan írnak alá valamit, az eszköz a változáshoz. Nem véletlenül riadt vissza a kormányzat az előbb említett népszavazási kezdeményezéseink miatt.

Tehát a nyomásgyakorlás a cél?

Részben, de a másik fontos cél, hogy a húsbavágó témákról elkezdődjön a párbeszéd az emberekkel. Ilyenkor lehet igazán átadni, hogy mi a politikai ajánlatunk, nem egy kétszavas szlogennel a plakáton, és nem egy több száz oldalas programmal. Azt elolvassák a szakértők és az újságírók. Az embereknek el kell mondanunk, hogy milyen megszorítások vannak, és mit kellene helyettük csinálnia egy kormánynak.

Az a dolgunk, hogy odamenjünk az emberekhez, és érdekeltté tegyük őket: mondják el a véleményüket a közügyekről, az eszközöket, illetve a megoldásokat pedig mi nyújtjuk számukra. Végeredményben azért írnak alá, mert úgy érzik, hogy ezzel ők is tettek valamit, és nem passzív elszenvedői a rendszernek. Minden egyes fórumunkon egyre több és több olyan ember van, akinek felkeltette az érdeklődését az, amit csinálunk, de még nem volt lehetősége arcot, hangot, megfogható kezet társítani a politikai elgondolásainkhoz. És erről szól a politizálás: meggyőzni a választókat, hogy a mi ajánlatunk jobb, mint a másiké. Ezért járom az országot, akkor is, ha nem számol be róla a sajtó, mert az nem működik, hogy kirakunk egy plakátot, és várjuk hátradőlve a választókat.

Összegyűjtenek x aláírást, mi lesz velük, mi a következő lépés?

Minden pártnak fontos, hogy minél több aláírást be tudjon mutatni egy ügyben, de én többet várok a személyes találkozóktól, mint a számoktól. Hiszem, hogy a tartalmas beszélgetések idővel kifejtik hatásukat. Az a célom, hogy a választáson sok szavazatot kapjunk, amelyek a rendszer ellen és a mi politikánk mellett szólnak. Az aláírásokat a legszigorúbb GDPR szabályok alapján kezeljük, de nyilván használni fogjuk őket a politikánkhoz, beépítjük a kommunikációnkba, illetve bemutatjuk majd a petíciót a magyar és az európai parlamentben is. Egy petíciónak nincs jogi következménye, de használni lehet a politikai nyomásgyakorláshoz.

„Nem véletlenül nem a DK-ban politizálok”

Az ATV-ben kifejtette, hogy az „Orbán, takarodj!” csak céltalan orbánozás, de a Momentum „célzottan orbánoz”. Például a „Kösz, Orbán” kampányukkal néven nevezik a felelőst, és elmagyarázzák a választóknak, hogy miért az. A többi ellenzéki párt nem „célzottan orbánoz”; a többi párt nem magyarázza el, hogy miért tartja felelősnek a miniszterelnököt?

Ez egy szójáték volt, ami végigment az egész sajtón, és azóta is beszélünk kell róla. Nem orbánozni kell. A mai napig azt gondolom, nincs szükség olyan politikára, amely csak abban merül ki, hogy „Orbán, takarodj”. Mi a kampányunkkal néven nevezzük az elkövetőt, hogy ki a hibás a gazdasági és megélhetési válságért. És ezzel kapcsolatban más fontos témákról is beszélünk. Például arról, hogy a „fideszes gazdasági csoda” egy hazugság volt. Hogy az Orbán Viktor által fémjelzett gazdaságpolitikának a következménye az a helyzet, amelyben most élünk.

Ez nem orbánozás, mi konkrétan megnevezzük a felelőst, elmondjuk, miben hibázott, és azt is elmondjuk, hogy milyen válságkezelői megoldásaink vannak. Hogy miért jobb a Momentum által javasolt emberközpontú, tudásalapú gazdaságpolitika a Fidesz munkaalapú gazdaságánál. És egy plakátra mi fér ki? Egy mondat erejéig az igazság, és az, hogy ki a hibás.

A DK hasonló kampánnyal állt elő, mint a Momentum: „Leplezd le Orbánt – 15 tény a kormányzat hazugságaival szemben”.

Örülök annak, ha más pártok is egyetértenek a Momentum politikájával és kampányüzenetével, hogy nevezzük meg a felelőst.

Verseny van a Momentum és a DK között?

Persze, hogy verseny van. A pártok között folyamatosan van verseny. Ha nem lenne, akkor egy pártban politizálnánk, de nem véletlenül nem a DK-ban politizálok.

Célzott vagy céltalan, de nem gondolja, hogy a folyamatos orbánozás az ellenzék fölé emeli a miniszterelnököt? Nem éppen saját magukat zárják csapdába azzal, hogy mindig minden esetben Orbán Viktort helyezik a középpontba az üzeneteikkel, és így lényegében a miniszterelnök alá rendelik magukat, mintha csak reaktív politikai válaszra lennének képesek?

Nem értek egyet. Tizenhárom év kétharmados kormányzás után nehéz lenne mást megnevezni felelősnek. A szlogenünk az, hogy „Kösz, Orbán”, de egyébként nem csak Orbán Viktorról van szó egy személyben, a Fidesz hazudik és a Fidesz követte el a hibákat. Ebben a fideszes képviselők is felelősek, de a végső politikai felelősség a kormányfőé, akit Orbán Viktornak hívnak. Nem gondolom, hogy bármilyen szinten is alárendelnénk magunkat. Az ellenzéknek az a feladata, hogy a kormány hibáit és hazugságait leleplezze.

„Lassú víz partot mos”

Kordonbontás, plakátkampány, aláírásgyűjtés, petíciók, fórumok, a felelős megnevezése – ennyi akkor a momentumos recept, ettől remélik, hogy a támogatottságukat növelni tudják?

Nem, ahogyan a választások utáni publicisztikáimban is kifejtettem: párhuzamosan kell egyszerre több mindenre fókuszálnunk. Ezért is mosolygok azon, ha csupán egy-egy elemet emelnek ki a politizálásunkból, és például megkérdezik: a Momentum kordonbontása a nagy politikai nívó, hát nem azt mondták, hogy nem folytatnak szimbolikus politikát? Én azonban azt írtam, hogy szimbólumokra szükség van, de pusztán csak ebben nem merülhet ki a politizálás. Egy petícióra épülő kampány és egy plakátkampány sem elég. Ezek mindig csak eszközök, amelyeket folyamatosan jól kell használnunk. Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli a tartalom. A politika elengedhetetlen és szerves része az, amiről a lehető legkevesebbet beszélünk, hogy mi az ajánlat a választók felé, milyen víziót nyújthatunk a számukra. A Holnap Magyarországa konferenciasorozatunk erről szól: egy víziót, egy konkrét programot beszélünk át szakértőkkel, civilekkel és érdeklődőkkel. A szakpolitikai komolyan vehetőség, a kormányzóképesség itt kezdődik el. Nem attól lesz egy politikai erő kormányzóképes, hogy volt már kormányzati pozícióban.

Akkor mitől?

Attól lesz kormányzóképes, hogy tudja mit akar, és van elég politikai bátorsága, hitelessége, őszintesége, illetve társadalmi támogatottsága a megvalósításhoz. A Momentumnak ez a politikai receptje, ez a stratégiája, és ezt követjük lépésről lépésre. Ahogy a legelején mondtam: lassú víz partot mos.

Az érdekel, hogy legyen víziónk arról, milyen országot szeretnénk építeni, és legyen hitelességünk ahhoz, hogy ehhez választói támogatottságot tudjunk szerezni. Nagyon sokan politikai apátiába süllyedtek, hiszen annyiféle összeállással hitegették már őket az ellenzéki oldalon, és hogy „majd most jön a nagy megváltás”, de aztán nem történt semmi, mert a nagy megváltó ötletekből, stratégiákból hiányzott az alternatíva. Hiányzott egy valós, hiteles program egy olyan politikai közösségtől, amelyben hinni tudnak az emberek. Nekem most az a legnagyobb feladatom, hogy megmutassam: a Momentumnak olyan problémákkal foglalkozó ajánlata van, amellyel a politikai elit nem volt és nem hajlandó foglalkozni.

Tavaly áprilisban, közvetlenül az országgyűlési választások után azt írta, hogy „kevesebb pártra van szükség az ellenzéki oldalon”. A 2024-es európai parlamenti választás eldönti, hogy ki marad talpon az ellenzékben, és kivel nem érdemes már számolni 2026-ban?

Az biztos, hogy egyértelmű üzenetet küldenek majd a választók. Nagyon remélem, lesz annyira érett és felnőtt a magyar ellenzéki politikai elit, hogy végre értsen 2024 üzenetéből. 2022 üzenetéből nem mindenki értett, és ha a jövő évi európai parlamenti választás üzenetéből sem értenek majd, akkor annak nagyon súlyos következményei lesznek.

Mire gondol?

Ha az emberek nem mennek el választani, akkor teljesen mindegy, hogy ki mekkorának hazudja magát egy közvélemény-kutatással. Attól még nem lesz kormányváltás, és nem történik majd más, mint az ellenzéki torta újraszeletelése. Lehet, hogy vannak, akiknek ez a célja, de ezzel nem tud majd előrébb jutni Magyarország. Hallgatni kéne arra, hogy a választóknak mire van és mire nincs igénye. És el kell engedni azt a történetet, amire azt mondják a választók, hogy nincs rá igényük.

A hvg.hu-nak azt mondta, a jövő nyárig biztos, hogy Gelencsér Ferenc lesz a párt elnöke. Ez azt jelenti, hogy a következő tisztújításon elindul az elnöki székért?

Az egyik számomra nagyon fontos külföldi mentoromtól kaptam egyszer egy tanácsot.

Megmondja, hogy kiről van szó?

Emma Bonino római szenátorról. Szeretnék tanulni azoktól, akik elég régóta benne vannak a politikai arénában, mert nagyon fontosak a tapasztalataik. Szükség van a politikában mentorokra és példaképekre, akiktől tanulni lehet, akiknek meg lehet hallani a tanácsait. A legnagyobb bánatomra Magyarországon egyre kevesebb van belőlük.

Emma Bonino szerint az a politikai pozíció a jó pozíció, amelyben az ember magabiztosan jó tud lenni. Nem biztos, hogy mindig a legmagasabb politikai pozíciót kell elvállalni. Ezt a tanácsot is megfogadva mondtam azt a közösségemnek: fogadják el, hogy én most nem szeretnék újraindulni elnökként. A friss anyai szerep mellett nem biztos, hogy én a legmagasabb pártpolitikai pozícióban tudom a legjobban segíteni a közösségemet. Nem attól lesz valaki jobb politikus, nem attól tud többet tenni a közösségéért – legyen szó egy pártról, vagy a nemzetről –, hogy a legmagasabb pozícióban van.

Ez a jelen, de gondolom nem zárja ki, hogy a jövőben még vezetői pozíciót vállaljon a pártjában.

A másik tanács, amit kaptam, hogy ha valaki elvállal egy komoly feladatot, ahogy most én elvállaltam a listavezetést, akkor tűzzön ki maga elé egy célt, és mozgasson meg érte mindent. Az én célom egy dátum: június 9-e. Eddig az időpontig pontosan tudjuk, hogy mi történik majd a Momentumban. Nekem a közösségemre és azon keresztül a magyar választókra kell összpontosítanom. Jelenleg a Momentum európai parlamenti listavezetője vagyok, és ebben a pozícióban tudok most a legtöbbet tenni. Ezt nagyon komolyan veszem, akkor is, ha kívülről mindig megkérdezik, miért nem leszek pártvezető. De az én taktikám, hogy a saját lelkiismeretemre figyelek, és nem foglalkozom a külső nyomással, amikor elvállalok egy pozíciót.

(Borítókép: Donáth Anna. Fotó: Szollár Zsófi / Index)